A fizetési igényről másképp: tárgyalj róla!
Ez sajnos rendszeres „taktika”, és nagyon rossz taktika: az álláskeresők kétségbeesésükben olyan alacsony árat mondanak a munkájukra, amiről azt gondolják, hogy ennyiért már csak felveszi őket egy munkáltató. Ennek a kétségbeesésnek egy másik hozadéka, hogy szívesen látnák az álláshirdetésekben, hogy mennyit is ajánlanak, mert akkor nem kell alkudozni, azt „csak” el kell fogadni, és úgy könnyebb. Sajnos, a tézisem, miszerint a publikus bérajánlatok alacsony bérszínvonalat fixálnak, sok területen igazolódni látszik: a média által is csillagászatinak minősített kékgalléros (jellemzően supermarket-láncok dolgozói) fizetések alig haladják meg a létminimumot. Túlórával. Cafeteriával. Ők már nem tudnak többet kérni, ennyi az „árfolyamuk”, hiszen a kiskereskedelem nyilvánossá tette. Mondhatnánk, hogy ha az ajánlott pénzért nem jelentkezik senki, majd többet kínálnak. De most épp munkanélküliség lett megint, tehát biztosan nem lesz magasabb ajánlat.
Hogyan határozzuk meg a fizetési igényt?
Mekkora fizetést kérhetek?
Mennyit kérjek? Örök kérdés, és sokan abban látják a feloldását, hogy a munkáltató írja bele az álláshirdetésbe, mennyit szeretne fizetni. Én ezt a munkavállalók szempontjából nem tartom jó megoldásnak, ki lehetne fejteni, hosszabban is, miért nem, de röviden: elveszi a tárgyalás lehetőségét, és diktátumot jelent a munkavállalónak, ezzel a teljes munkaerőpiacon alacsonyan tartja a bérszínvonalat. Pedig a munkavállaló most pont abban a helyzetben van, amikor akár tárgyalhatna is arról, mennyit és mit szeretne kapni a juttatási csomagban. És nemcsak bért, bár most leginkább arról fogok írni.
Mekkora fizetést kérhetek?
Facebook szakmai vagy álláskeresős csoportokban, HR-esektől, tanácsadóktól szokás ilyet kérdezni, és persze nagyon nehéz válaszolni, mert nagyon sok tényezőtől függ a jó válasz, és persze a tévedés lehetősége mindig benne van.
Tisztázzuk már az elején, továbbra sem vagyok híve az álláshirdetésbe tett fizetési ajánlatnak, mert az a mi gazdasági környezetünkben alacsonyan tartja a béreket, és sok egyéb feszültséget is generál. A fizetése mindenkinek magánügye, legalábbis szerintem, és én így is kezelem. Én abban hiszek, hogy kérj úgy, hogy elégedett légy, tudj tárgyalni, alkudni a fizetésedről, és akkor jó fizetésed lesz. Ez nem könnyű, meg kell tanulni kiállni magunkért, érvelni magunk mellett, és ugye nem így vagyunk szocializálva az oktatási rendszerünk által, gyerekkorunktól fogva. Emellett kell alkualap, azaz amit az adott cégnek vinnél, a friss tudást, tapasztalatot, kapcsolatrendszert, iparági jártasságot, piaci ismeretet, munkastílust stb. az egyedi legyen és értékes a reménybeli munkáltatónak.
Erre az állásinterjúra megéri elmenni?
Kiss Márti korábbi posztjához (bérajánlat az álláshirdetésekben) adnék pár adalékot, mert az ő bejegyzését olvasva a legtöbben azt vetették fel, hogy ha a hirdető nem írja ki a bérajánlatát, akkor az álláskereső sokszor hiába megy állásinterjúra, nevetségesen alacsony a bérajánlat. Amióta csak álláskeresési tanácsadással foglalkozom (lassan 7 éve) gyakori álláskeresői panasz, hogy nem tudjuk, mennyit is akar fizetni nekünk a cég, ahová pályázunk, úgymond „vakon megyünk”.
Kérj többet!
Az álláspályázatok javításakor és a személyes, csoportos tanácsadásokon is gyakran szóbakerül a fizetési igény kérdése. Sokféleképpen kerül elő a téma, és sokszor az látszik, önsorsrontóként állunk a fizetés kérdéséhez. Pedig teljesen természetes, hogy a munkánkért fizetést várunk, nincs ezen mit szerénykedni. Érdekes jelenségek épülnek az álláskeresésben mégis e tényező köré.
Hogyan tárgyalj a cafeteriáról állásinterjún?
Ha már állásinterjún fizetésről és egyéb juttatásokról tárgyalunk részletekbe menően, az nagyon jó jel! Innen már nem az állást szokták elbukni a jelöltek, “csak” a jó fizetést. És akkor álomállás helyett egy valamilyen állás lesz… 🙁
Ezt elkerülheted, ha határozottan kiállsz magadért, még akkor is, ha ezzel azt kockáztatod, hogy elbukod az állást (gondold át előre, hogy engedsz-e az igényeidből, vagy megteheted, hogy nemet mondasz az alkura). Jobb helyeken persze rátesznek pár százalékot a bemondott igényre, de ez ritkább.
Álláskeresői Gyakran Feltett Kérdések
Az a megtiszteltetés ért, hogy felkérést kaptam Tamástól arra, hogy meséljek a közönségének az álláskeresés trükkjeiről. Előtte Eideh Titanilla fejvadász mutatta be „Karrieredző” című programját, ami arról szólt, hogy az álmaid érnek annyit, hogy célokká alakítsd – és utána meg is valósítsd a céljaidat.
Ezután következtem én, mivel az álláskeresési alapokat kb. mindenki unásig ismeri, így azokon gyorsan végigmentem, és jöttek az extrák: hogyan tedd bele szíved-lelked egy álláspályázatba, hogyan mutasd meg benne az egyéniséged, milyen személyes extráidat írhatod bele, mit kerülj a hobbik közül (pl. a póker elfogadottsága eléggé kétesélyes…). A közönség is viccesnek találta a két legcikibb lózungot,
HR portal cikk a Europassról
Nemrég – más szakértők mellett – megkérdeztek a HRportal.hu szerkesztői, mi a véleményem az önéletrajz-írás trendjeiről. A cikk itt olvasható. Terjedelmi korlátok miatt a szerkesztők csak a főbb gondolatokat tudták megjeleníteni, így a kimaradt mondanivalónak ebben a posztban találtam helyet.
A fizetési igényről másképp
Az álláshirdetések egy jórésze rákérdez a bérigényre, ami érthető is lehetne, de úgy tűnik, a többség mégsem érti. Az álláskeresők tanácstalansággal, kisebb-nagyobb mértékben rosszindulattal tekintenek e kérdésre. Általános feltételezés, hogy „biztos a legolcsóbbat keresik”, és már lehet is háborogni, hát milyen dolog ez már, fuj, a mocskos kapitalisták, hangulatkeltés indul! Persze ez csak érzelmi reakció, a valóság ennél összetettebb.
Talán, ha megmutatom az érem másik oldalát, akkor másképp állnak majd ehhez a kérdéshez is. Sokat segítene mindkét oldalnak. Igen, az álláskeresőknek is, sőt főleg nekik.
A szürkezóna veszélyei
Ez egy másik jellemző csapdahelyzet, amibe nagyon sokan belemennek/belekényszerülnek, érdemes róla egy kicsit beszélni.
Arról a helyzetről van szó, amikor a munkáltató ajánlata tartalmaz egy bruttó összeget és egy „zsebbe” részt. Ez a fajta ajánlat tagadhatatlanul létezik, sokan találkoznak vele, de a legfontosabb, amit ki kell jelenteni róla, hogy TÖRVÉNYTELEN, ILLEGÁLIS.
Mint ilyen, elfogadhatatlan.
Eddig volt az idealista rózsaszín köd, és most jön a valóság, mikor az álláskereső kényszerben van, mert vagy így lesz állása, vagy sehogy. Ilyen esetben az alábbiakat kell mérlegelni: