Címke: GYEDről_visszatérők

Anyukák állásinterjún: Mi lesz, ha beteg lesz a gyerek?

Ismerjük a kérdést, és persze tudjuk: azt akarják a munkáltatók hallani, hogy meg tudod oldani, van nagymama, van apja is a gyerekeknek, stb. Aztán ez vagy elég a győzelemhez, vagy nem. Tulajdonképpen lehetsz te akármilyen felkészült szakmailag, akármilyen kedves-rendes személyiség, akivel jól lehetne dolgozni, sok helyen mégis ezen fog múlni.

 

Sok problémát jelez ez, például, hogy a kérdés maga törvénytelen, mégis gátlástalanul felteszi bárki, mi több, sok munkavállaló is odajutott, hogy maga mondja el, mert érteni véli a munkáltató szempontjait, jól hozzájárulva így a saját diszkriminálásához – és annak a normának a bebetonozásához, hogy ez így jól van, így szabad bánni egy álláskeresővel. Pedig jó lenne, ha végre a saját szempontjait értené a munkavállaló és álláskereső, esetünkben a kisgyerekes nő: az neki nem jó, ha a magánéletét a munkáltató elvárásaihoz kell igazítania, és ha megpróbálja, belelavírozza magát a kiszolgáltatott álláskereső szerepébe, aki kevés pénzért is elmegy dolgozni, mert amúgy is nehéz állást találni kisgyerekkel, végre van valami… Az ő önéletrajzukban szerepel a „terhelhető”, meg a „nagy munkabírású” önjellemzés is.

Szűrni, vagy nem szűrni? Hogyan találjunk jó munkahelyet?

Az előző posztomban volt egy gondolat, ami sokat segít a jó munkahely megtalálásában, ez:

Gondolhatod úgy, hogy ahol nem tolerálják a családcentrikus hozzáállást, ott nem akarsz dolgozni, az ilyen cégeket meg pont azzal tudod kiszűrni, ha tájékoztatod őket a családodról.

Ilyen szűréseket lehet csinálni fényképes CV-vel, vagy lakóhely megadásával is, de ezt a fajta szűrést sem szabad túlzásba vinni. Úgy általában igaz, hogy az ilyen szűrések segítenek jó munkahelyet találni. Sokszor mondjuk, hogy ahol probléma, hogy pl. valakinek családja van, ott nem akarunk dolgozni – és ez igaz is.

Ha átülünk a munkáltatói oldalra, felmerül egy kérdés: miért utasítja el azokat, akik valamiben eltérnek az ideálisnak gondolttól? (azért nem írok „ideálist”, mert nem hiszem, hogy ideális lenne az örökké 30 éves, 20 év munkatapasztalattal rendelkező, egyedülálló, csak a munkájának élő, napi 20 órát dolgozó munkavállaló)

Beleírjam-e az önéletrajzba, hogy kisgyerekes anya vagyok?

Elvileg az önéletrajz egy szakmai bemutatkozás, így, hogy  van-e gyereke, és milyen idős, max. gyerekekkel kapcsolatos munkában lenne releváns egy jelentkezőnél. Sokan mégis rutinszerűen beírják, mert „igenis kihat a munkára, és ezért a munkáltatónak tudnia kell”. Ezt még álláskereső, GYED/GYES-ről visszatérők is vallják – szerintem tévesen. Én a szakmai kiválasztást támogatom, eszerint a legracionálisabb döntés nem beírni, de a legjobb válasz a címbeli kérdésre mégis az, hogy “attól függ”

A céljaidtól és a lehetőségeidtől függ, jó lesz-e, ha beírod. Mert lehet szűrő is, részedről is. Gondolhatod úgy, hogy ahol nem tolerálják a családcentrikus hozzáállást, ott nem akarsz dolgozni, az ilyen cégeket meg pont azzal tudod kiszűrni, ha tájékoztatod őket a családodról.

Aki közölni szeretné ezt magáról, az gondolja át, miért tenné, és az álláspályázat többi elemét is igazítsa ehhez az okhoz és célhoz – pl. a munkatapasztalatok közé is be lehet írni, hogy a munkája egy részét otthonról végezte. Sok cég az utazási hajlandóságot is feszegeti már az álláshirdetésben is, erre is reagálni kell – az önéletrajz „egyéb” fejezete jó lehet erre. A leggyakoribb okok:

Kik a pályaújrakezdők, és mik a lehetőségeik?

working-mom.jpgIgen, már ez a fogalom is létezik. A pályaújrakezdők mindazok, akik valami miatt akár éveket is kihagytak a szakmai életükből, de szeretnék folytatni. Ott nem tudják folytatni, ahol abbahagyták, hiszen a szakmák fejlődnek, így két dologra van nagy szükségük: arra, hogy legyen lehetőségük felzárkózni, és arra, hogy valahol valós álláslehetőséget kapjanak.

A felzárkózásban az internet is tud segíteni (szakmai blogok, csoportok, Linkedin-groupok, hírlevelek), pályaújrakezdő programok viszont csak akkor készülnek, ha ezt valakik kifejezetten akarják. A Jól-Lét Alapítvány, ahol én is önkénteskedem, és a Morgan Stanley sikerrel alkotott meg egy ilyen tanulságot. A közleményük erről részletesen alább olvasható, és persze a magam kérdéseit is feltettem az illetékeseknek.