Címke: karrier

Kitörés egy rossz állásból

Folytatva a már megkezdett témát, a rossz állásból való „kitörést” járom körbe egy kicsit.

Miért is kitörésről beszélek? Mert tényleg (lelki)erőből kell csinálni, gyorsan, hatékonyan, és bizony lesznek károk is, fájdalmak is, mint minden törésben. És mert racionális választás ugyan, de külső kényszer hatására.

Milyen a rossz állás?

Miután régóta motivál egy kedves kommentelőm, hogy írjak majd a sikerről 😉 , most akkor kezdjük a sikertelenséggel. Értékrendtől függően sok mindentől lehet rossz egy állás. Az általános definíció mégis az, hogy akkor rossz, ha nem érzed jól magad benne, és magyaráznod kell magadnak, miért vagy benne mégis.

Javasolhatok egy újévi fogadalmat?

 

Íme: Az idén foglalkozz a karriereddel is!

A jelenlegi munkádban, vagy állásváltással, vagy állástalálással, ha most nincs. Ez még nem a fogadalom, az most jön. Már látszik, kettő is lesz.

Az egyik fogadalom, amit javasolnék, hogy ezévben alakítsd ki a határozott szakmai célod! Mit akarsz a szakmai életedben, a munkahelyeden? Ismerem az általános szöveget, hogy stresszmentest, meg jól fizetőt, meg felelősségteljest. Ez mit jelent a jelenlegi munkádban? Gondold át részletesen, akár egy napi munkádon keresztül. Most ezt csinálom, ami sürgős, fontos ,de hosszútávon nem számít igazán, sem nekem, sem a cégnek. Mit kellene csinálni ehelyett/emellett, ami fontos neked is szakmailag, és a cégnek is jó?

Ha nincs munkád, akkor milyen munkát szeretnél? Konkrétan! Milyen napi feladatokkal, milyen szakterületen? Milyen pozícióban? Mennyi időt fogsz rászánni naponta egy ilyen állás megtalálására? Nem baj, ha ott tartasz, hogy valami gyorsan jövedelmet hozót is keresel éppen, emellett legyen idő az ideális állás megtalálására is. És amikor jön egy lehetőség, fogadd meg, ígérd meg magadnak most, hogy gyorsan döntesz!

—-

A másik, hogy adj prioritást a szakmai boldogulásodnak! Célokat könnyű kialakítani, de a hozzájuk vezető lépések el szoktak sikkadni. Mindenki életében van mindenféle probléma, családi, párkapcsolati gondok, betegség, ezek vagy nem rajtad múlnak, vagy kevés vagy egyedül a megoldásukhoz. A szakmai boldogulásod sokkal inkább függ tőled, ezért érdemes vele tervezetten foglalkozni.

A körülmények a karrierépítésre most megfelelőek – alapvetően nem ideális helyzet ez, mert munkaerőhiány is van, és mert a cégek kiválasztási trendjei is változnak. Mégis most megfelelőek, mert

  • a munkahelyek egyre kevésbé mernek diszkriminálni az új kolléga felvételénél– a diszkrimináció már valós versenyhátrányt jelent!
  • Gyorsabban hoznak döntéseket, mert ha nem, akkor majd másnál fog dolgozni a jó kis jelölt. Nincs idő bénázni, sok körös interjúkon polemizálni, ez is versenyhátránnyá válik.

Ez pedig lehetőség minden álláskeresőnek, munkavállalónak, szakmai ambíciókat dédelgetőknek!

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Vigyázz, nehogy szakmai temetőben élj!

Az egyértelmű helyzeteken túl, mint elviselhetetlen munkahelyi körülmények, balesetveszélyes munkahely, stressz, személyes konfliktusok, van pár olyan speciális faktor, amikor akármilyen jól el is vagy a munkahelyeden, muszáj lenne váltani, a későbbi karriered – de akár csak szimplán a szakmai jövőd érdekében.

Vannak helyek, amik gyakorlatilag szakmai temetőként működnek. Ugyanazok az emberek ugyanazokat a napi rutinokat csinálják évek óta. Ez persze lehet nagyon magas színvonalú szakmai munka is, ami jól is fizet, épp csak beszűkül az ember ebbe az egy szerepkörbe. Nincs kitekintése a piac többi szeletére, a szakma fejlődésére is csak akkor, ha a munkahelye valamit fejleszt a rendszerein. Nincs szakmai kapcsolata a cégen kívül, csak egy nagyon szűk körrel.

Gondolatok a társadalmi elvárásokról és a karrierről, nők és férfiak lehetőségeiről

system.jpgMost csak gondolkodom, konkrét tanács nélkül, talán kevésbé bújtatott tanulságokkal. Szabadság előtti utolsó munkanapomon ezek foglalkoztatnak.

Találkoztam 20 éves szakmai pályafutásom alatt egyetlen hölggyel, aki eltért a nők nálunk szokásos életpályamodelljétől, miszerint diploma, karrierbe belekezd, majd megtöri a családalapítás, utána kisgyerekes révén szenvedős álláskeresés, karrierálmok örökre a kukába. Ő másképp döntött. Diploma, karrierbe bele sem kezdett, folyamatos szakmai önképzés mellett családalapítás. Nagyobbacska gyerekek mellől karrierkezdés, majd egyre feljebb. Siker!

Te is úgy érzed, hogy nagy rád a felajánlott kabát?

sharpei.jpgAz utóbbi időben hárman is érkeztek hozzám ilyen „problémával”. Aggódtak, hogy a nekik felajánlott pozíciót túl nagy felelősséggel járónak, túl sok tudásanyagot kérőnek érzik. Az idézőjel a problémára nem véletlenül került. Ez nem probléma ugyanis, hanem lehetőség.

Bárki kérdez ilyenkor, azonnal azzal kezdem, hogy meg kell próbálni. Ha nem jön be, alacsonyabb pozícióra onnan is lehet váltani. De ez itt egy lehetőség, nem érdemli meg, hogy futni hagyjuk.

Nem veszed fel a tehetséges álláskeresőt, mert veszélyes lenne rád? Gondold át ezt még egyszer!

bully2.jpgElőző heti cikkemben azzal foglalkoztam, hogy mit tegyen az, aki úgy gondolja, azért nem kap meg egy állást, mert a döntéshozó a saját pozícióját félti tőle. Ennek folytatásaként a szorongó, székét féltő főnökhöz is lenne pár szavam. Még mindig fenntartom, hogy aki azért nem vesz fel egy bizonyos jelentkezőt, mert az a valaki jobb nála, annak sok mindent kell tisztáznia magával…