Folyamatos fejlődési lehetőség: kérdezz róla állásinterjún!
Amennyire konkrétak az elvárások egy-egy álláshirdetésben, az „amit kínálunk” fejezet pont annyira gyenge, és sablonos… A sokszor körberöhögött „versenyképes fizetés” (ami akkor a legviccesebb, ha fizetési igényt is kér megadni a hirdető…) mellett a „folyamatos fejlődési lehetőség” is gyakori lózung.
Gonosz módon én mindig komolyan veszem és vetetem az álláskeresőkkel, így szegény munkáltatók kénytelenek lesznek legalább állásinterjún konkrétumokat mondani.
Milyen a tökéletes karrierútvonal?
Már az elején meggyilkolom a poént: olyan senkinek nincs… De akkor mire ez a cím és cikk? Mert fontos, hogy minél több döntéshozó tudja, miért nincs ilyen – vagy miért nagyon ritka. És hogy miért nem baj, ha nem ilyen a nála állást kereső karrierje.
Munkáltató és munkavállalói oldalról is nézve, valahogy mindenki azt szeretné, ha az önéletrajz egy folyamatosan felfelé lépkedő, folyamatosan fejlődő, következetesen építkező embert láttatna. Ilyen szinte nincs is, ha mégis van, ahhoz a szakmai kiválóság, az extrém tudatosság (robotlét?) mellett elég komoly szerencse is kell. Igen, szerencse.
Pl. Az X generációsok a rendszerváltáskor, ha szerencséjük volt, akkor bejutottak egy multiba, és ott menetelgettek jóideig, majd jött a 2008-as válság, és a leépítések. Akkor a karriertervek mentek a fiókba, és
Javasolhatok egy újévi fogadalmat?
Íme: Az idén foglalkozz a karriereddel is!
A jelenlegi munkádban, vagy állásváltással, vagy állástalálással, ha most nincs. Ez még nem a fogadalom, az most jön. Már látszik, kettő is lesz.
Az egyik fogadalom, amit javasolnék, hogy ezévben alakítsd ki a határozott szakmai célod! Mit akarsz a szakmai életedben, a munkahelyeden? Ismerem az általános szöveget, hogy stresszmentest, meg jól fizetőt, meg felelősségteljest. Ez mit jelent a jelenlegi munkádban? Gondold át részletesen, akár egy napi munkádon keresztül. Most ezt csinálom, ami sürgős, fontos ,de hosszútávon nem számít igazán, sem nekem, sem a cégnek. Mit kellene csinálni ehelyett/emellett, ami fontos neked is szakmailag, és a cégnek is jó?
Ha nincs munkád, akkor milyen munkát szeretnél? Konkrétan! Milyen napi feladatokkal, milyen szakterületen? Milyen pozícióban? Mennyi időt fogsz rászánni naponta egy ilyen állás megtalálására? Nem baj, ha ott tartasz, hogy valami gyorsan jövedelmet hozót is keresel éppen, emellett legyen idő az ideális állás megtalálására is. És amikor jön egy lehetőség, fogadd meg, ígérd meg magadnak most, hogy gyorsan döntesz!
—-
A másik, hogy adj prioritást a szakmai boldogulásodnak! Célokat könnyű kialakítani, de a hozzájuk vezető lépések el szoktak sikkadni. Mindenki életében van mindenféle probléma, családi, párkapcsolati gondok, betegség, ezek vagy nem rajtad múlnak, vagy kevés vagy egyedül a megoldásukhoz. A szakmai boldogulásod sokkal inkább függ tőled, ezért érdemes vele tervezetten foglalkozni.
A körülmények a karrierépítésre most megfelelőek – alapvetően nem ideális helyzet ez, mert munkaerőhiány is van, és mert a cégek kiválasztási trendjei is változnak. Mégis most megfelelőek, mert
- a munkahelyek egyre kevésbé mernek diszkriminálni az új kolléga felvételénél– a diszkrimináció már valós versenyhátrányt jelent!
- Gyorsabban hoznak döntéseket, mert ha nem, akkor majd másnál fog dolgozni a jó kis jelölt. Nincs idő bénázni, sok körös interjúkon polemizálni, ez is versenyhátránnyá válik.
Ez pedig lehetőség minden álláskeresőnek, munkavállalónak, szakmai ambíciókat dédelgetőknek!
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
# # #
Téged is nyomasztanak az elvárások az álláskeresésben?
Lelkizzünk egy kicsit, mert mostanában sok „lelkis” téma jön velem szembe, és közös bennük, hogy az álláskeresők maguk rontják a saját helyzetüket azzal, ahogyan az elvárásokat – leginkább a sajátjaikat – kezelik. Nem hibáztatom őket, valahogy kialakult ez a „csomag”, de talán le kéne tenni. Igyekszem az álláskeresés szakmai vonalaira szorítkozni, de a gyakorlati munka része a hozzáállás változtatása is sokszor.
Többségük jó/jeles bizonyítvánnyal, neves egyetemi diplomával, egy-két kiemelkedő szakmai teljesítménnyel, valami jó neves céggel a CV-jébe, és/vagy hobbijában, szabadidejében is valami komoly eredménnyel a háta mögött vergődik állásból-állásba. A neves céges karrier valahogy megszakadt, pl. leépítették, és ez az igazi törés.
Nem vesznek fel, mert veszélyes lennék a főnökre!
Hallom jópárszor ezt a panaszt, hogy „azért nem vettek fel, mert többet tudok/jobb vagyok, és ezzel veszélyeztetném a főnök pozícióját”. Nem tudom egyértelműen lemérni, hányszor valós és hányszor csak vélt ez az indok, de érdemes foglalkozni vele, mert már az is enyhíti a problémát, ha álláskeresői oldalról tudatos stratégiát választunk ehhez a helyzethez.
Első ránézésre leginkább egy sértődött önigazolásnak tűnik, de nem szabad látszatból ítélni, tehát ha valaki ezzel jön, körbekérdezem: miből gondolja ezt?
Karriercélok az önéletrajzban
Ez egy olyan fejezete a CV-nek, amit mindig kínok közt hoz össze a jelölt, mert annyira életidegennek tűnik.
A legtöbb esetben a leírt karriercél valahogy így fest:
„Egy olyan állást szeretnék betölteni, ahol az eddig szerzett szakmai illetve személyes tapasztalataimat kamatoztathatom, képességeimet továbbfejleszthetem.”
Vagy:
„Célom, hogy megbecsült tagjává válhassak egy jó kollektívának…”
Ezekkel néha a CV összegzését ill. a motivációs levél utolsó fejezetét töltik ki a jelöltek. Most azt nézzük meg, ez így miért nem jó, és hogyan lehet jól megírni.