Keressük új főkönyvelőnket! (Az előzőt a rendőrség keresi.)
Asimov után szabadon: a kockázatvállalás lényege pedig, hogy megleljük az értelmét a haszonban. Erre nagyon figyelnünk kell, ha az állásváltásban merül fel aránytalanul nagy kockázat.
Válságmendzseri vagy teljesen új témáról szóló állások, pozíciók lehetnek ennyire kockázatosak. A kétféle pozíciótípust kétféleképpen is kell kezelni, egyedileg kialakított stratégiával vágunk neki a karriertervnek ügyfelemmel. Seniorokat, jónevű, mély szaktudású specialistákat találnak meg ilyen pozíciókkal – külön kockázat, ha az ajánlott pozíció egyben első vezetői pozíciója is a jelölt karrierjében. Ha álláshirdetésre jelentkeznek, akkor többnyire csak az állásinterjún derül ki, miről is van szó valójában – rögtönözve tárgyalni a kockázatok csökkentésére nagy rutint kíván, ami ritkán van meg bárkinek egy állásinterjús környezetben, ez is a nehézsége ennek a típusú jelentkezésnek. A megoldás: időt kell nyerni.
Ha kifejezetten megkeresés útján indult az egyeztetés, akkor további kérdések merülnek fel, pl. miért pont te, miért most…
Karrierváltás másképp: állásváltás házon belül
A szakértői munkaerőpiac szűkülése a régóta egy helyen dolgozó, de váltani vágyó munkavállalókat biztonságkeresésre ösztönzi. Tehát nem nagyon keresgélnek állást, ha nem muszáj. De sokszor igény, hogy váltani kéne, mert már uncsi, nincs is hová fejlődni, mi legyen, mi legyen? Pár tétova és ezért sikertelen külső álláspályázat után felmerülhet a cégen belüli váltás gondolata, ha a munkavállalónk olyan szerencsés, hogy nagy cégnél dolgozik, és van lehetősége cégen belül mozogni. Ez mindig kicsit karrierváltás is, hiszen nincs olyan, hogy egy cégnél két részleg ugyanazt csinálja…
A cégen belüli karrierváltás úgy hozhat pozitív változásokat, hogy a munkahelyváltásnál jóval alacsonyabbak a kockázatai. Igazán jó lehetőségnek tűnik, aki ilyet akar, annak indokai jól azonosíthatók:
- Erős személyes kapcsolatokat alakított ki, és nem akarja elveszíteni őket,
- A munkáltató támogatta őt, és szeretne lojális maradni hozzá,
- A cég elég nagy ahhoz, hogy lehetőségeket kínáljon más részlegeken és szakterületeken,
- Jelenlegi munkáltatója kényelmes helyen van, jól illeszkedik egyéb kötelezettségvállalásaihoz (tanulmányi szerződés pl.),
- Alapvetően elégedett, de már kíváncsi más területekre, esetleg a megváltozott életviteléhez más terület jobban illeszkedik
Belső karrierváltás, mint kényszerpálya
Vannak helyzetek, amikor szinte nincs is más választása, mint a belső karrierváltás:
Karrierváltók, figyelem! – Elrettentő példák karrierváltó álláskeresőktől
Egy régi tévéműsor jutott eszembe: tehetségkutató, sztárjelöltek meghallgatását vezetik neves előadók. Az egyikük feszegeti a motivációt, a tehetséges jelöltke közli, hogy ő is olyan sok pénzt akar keresni, mint az őt vizsgáztató sztár. Sztárunk kiakadt, de mégiscsak tévéműsor, tehát visszafojtja dühét és őszinte: oké, azt lehet, de tudod-e, hogy hogy megy ez? Tehetség kell, de azért önmagában nem fizetnek. Először van a meló, utána jön a pénz. Szóval, dolgozni akarsz-e sok pénzért? Jelöltke nézett bambán, nem is lett sztár sosem.
Na, hát így lesz ez a karrierváltással, szakirányváltással is, ha készületlen vagy. A tehetséged valószínűleg megvan. Nem tűnik nehéznek átülni az asztal másik oldalára, salesből beszerzőnek, toborzóból HR-esnek, adminisztrátorból manuális tesztelőnek stb., egyesek azt hiszik, kisujjból megoldják. Az önbizalom fontos, de ez így konkrétan mégis az újonnan választott szakirány lenézése. A Dunning-Kruger hatás élőbeni ábrázolása: amikor annyira nem tudsz, hogy azt sem tudod, mit nem tudsz. Ilyenkor még a tehetség sem látszik ki a tudatlanság mögül.
Legalább annyi felkészülési munkát tegyél bele egy karrier- vagy szakirányváltásba, hogy értsd, hová pályázol. Legalább a tankönyvet, de legalább a tankönyv tartalomjegyzékét olvasd már át annak a szakterületnek, amire jelentkezel, esetleg a wikipedia cikkét! Főleg, ha bruttó milliós fizetési igényt adsz meg, legalább szókincsed legyen már a szakmához, legalább magyarul, ha már angolul nincs :)Array
Az állásváltás kockázatai és a kockázatkezelés módjai
Akinek van egy valamilyen állása, nyilvánvalóan egy jobbra akar váltani. És ez sokszor nem sikerül, mellémegy, karrierek törnek derékba, vezetők buknak bele, specialisták égnek ki, generalisták lelki egészsége megy rá. Hogyan lehet ezt elkerülni?
Menekülsz, és nem nézed, hová
A helyzet, amiből menekülni kell, egyértelműen azonosítható. Azt már nagyjából tudod, mit nem akarsz. De, van-e arra időd, erőd, türelmed, hogy megtervezd a kiutat? Mivel csak nagyjából tudod, mi a bajod, a jó váltáshoz muszáj lenne átnézned, mi vitt téged ebbe a helyzetbe, mit tettél te hozzá a saját munkahelyi boldogtalanságodhoz. Ez nem áldozathibáztatás, hanem stratégiai gondolkodás. Ha mindig olyan helyen voltál, ahol bántottak, szorongtál, kihasználtak, erőn felül kellett teljesítened, az azt jelenti, hogy ezek a munkahelyek valamiért téged megtalálnak és kiválasztanak. Mert pl. az önéletrajzod és az állásinterjús fellépésed alapján is az látszik a munkáltató számára, hogy egy jól kihasználható, érzelmileg zsarolható, anyagilag sarokba szorítható ember vagy. Ezt te magadban lelkiismeretes, lojális, terhelhető, kitartó szavakkal ábrázolod. Rossz esetben be is írod az önéletrajzodba, és feltálalod magad kihasználásra… Ezért tiltakozom mindig az alázat, a stressztűrő, terhelhető kifejezések felbukkanásakor. Aki ilyeneket vár el a munkavállalójától, ahhoz nem megyünk dolgozni, ha jó akarunk magunknak.
A menekülés kockázata abban rejlik, hogy a menekülés nem stratégia. Amikor képletesen az életedért futsz, nem tervezed meg az útvonalat.Array
Milyen a tökéletes karrierútvonal?
Már az elején meggyilkolom a poént: olyan senkinek nincs… De akkor mire ez a cím és cikk? Mert fontos, hogy minél több döntéshozó tudja, miért nincs ilyen – vagy miért nagyon ritka. És hogy miért nem baj, ha nem ilyen a nála állást kereső karrierje.
Munkáltató és munkavállalói oldalról is nézve, valahogy mindenki azt szeretné, ha az önéletrajz egy folyamatosan felfelé lépkedő, folyamatosan fejlődő, következetesen építkező embert láttatna. Ilyen szinte nincs is, ha mégis van, ahhoz a szakmai kiválóság, az extrém tudatosság (robotlét?) mellett elég komoly szerencse is kell. Igen, szerencse.
Pl. Az X generációsok a rendszerváltáskor, ha szerencséjük volt, akkor bejutottak egy multiba, és ott menetelgettek jóideig, majd jött a 2008-as válság, és a leépítések. Akkor a karriertervek mentek a fiókba, és
Mit tanuljak, ha karriert akarok váltani?
Rendszeresen találkozom ezzel a kérdéssel, mindenféle fórumokon, és a „tanácsokat” látva is ingatom a fejem, mostanra ott tartok, hogy már a kérdést látva sem érzem jól magam. A tanult tehetetlenség, a naivitás, a másoknak való megfelelés mind-mind benne van sokszor ezekben a kérdésekben, márpedig ezek pont ellene hatnak egy új karriernek, amihez önbizalom kell leginkább – és idő.
Kb. olyan ez a kérdés, mintha azt kérdezné valaki, hogy „Milyen a kényelmes cipő?” „Milyen autót vegyek?” Ennyi információból nem fog tudni senki értelmes tanácsot adni, ennél nagyobb baj, hogy azért megpróbálják – a pokolba vezető út, meg a jószándék ugye. Kedvem lenne megkérdezni, hogy mi lesz, amikor majd egy tanácsot megfogadva, valamit kitanulva állásinterjún megkérdezik, hogy „miért választotta ezt a szakterületet?” Azt fogod rá válaszolni, hogy mert a [valamilyen] Facebook-csoportban ezt mondták?
Szem előtt tartva, hogy mindenkinek olyan állás kell, ami neki jó, érdemes saját magadból kiindulni. Az úgy nem megy, hogy azt mondják, menő a programozás, nosza, felcsapok programozónak, úgyis 4 hónap csak a suli, utána dől a sok állásajánlat, nettó havi milliós fizetésekkel…
Téged is nyomasztanak az elvárások az álláskeresésben?
Lelkizzünk egy kicsit, mert mostanában sok „lelkis” téma jön velem szembe, és közös bennük, hogy az álláskeresők maguk rontják a saját helyzetüket azzal, ahogyan az elvárásokat – leginkább a sajátjaikat – kezelik. Nem hibáztatom őket, valahogy kialakult ez a „csomag”, de talán le kéne tenni. Igyekszem az álláskeresés szakmai vonalaira szorítkozni, de a gyakorlati munka része a hozzáállás változtatása is sokszor.
Többségük jó/jeles bizonyítvánnyal, neves egyetemi diplomával, egy-két kiemelkedő szakmai teljesítménnyel, valami jó neves céggel a CV-jébe, és/vagy hobbijában, szabadidejében is valami komoly eredménnyel a háta mögött vergődik állásból-állásba. A neves céges karrier valahogy megszakadt, pl. leépítették, és ez az igazi törés.
Pályakezdő jelentkezését is várják – és komolyan gondolják!
Az álláshirdetések gyakori mondata, hogy „pályakezdők jelentkezését is várjuk”. Sokak szerint ez finom célzás az alulfizetettségre és az életkori diszkriminációra. Ezt sajnos nem tudom megcáfolni, néha tényleg így van, de meggyőződésem, hogy sokkal inkább előítélet, a rossz tapasztalatokban bővelkedő álláskeresők csalódottsága alakította ki ezt a közvélekedést.
Fontos lenne, hogy csak azért, mert ez a mondat benne van az álláshirdetésben, még ne hagyjuk ki a hirdetést, igenis jelentkezzünk.
Megkérdeztem hát HR-es fórumokon, milyen szándékkal, okokból írják ezt bele a hirdetésbe, kaptam pár hasznos és őszinte választ, alább idézem őket.
Karrierváltás és motiváció – ne legyen nagy ügy!
Nézem Jamie Oliver műsorát, menzákat akar megreformálni, egészséges étrendet készíteni ott, és ehhez tiniket toboroz szakácsnak. Minden jelentkezővel elbeszélget, „te miért akarnál szakács lenni?” És ömlik a szó belőlük, egyikük túlsúlyos, így tanulna meg végre lefogyni a sok hülye diéta után, másikuk akar végre valami értelmeset csinálni az életében, mert már megjárta a javítót, a harmadiknak a szülei mentek tönkre az egészségtelen étkezésbe, más fiatalokat óvna attól, hogy korán veszítsék el így a szüleiket. Mindegyiküknek fontos volt, hogy többen egyenek egészséges ételeket, és mindenkinek más miatt. Semmi állásinterjús alakoskodás, egyik oldalon sem! Ismétlem, szakácsok. Azaz nem valami fehérgalléros, menedzseri állás, ahol szinte kötelező motiváltnak lenni. Hanem komoly fizikai munka. Mégis rajonganak érte, hogy ezt csinálhatják, és tudják miért. Motiváltak, a szó eredeti értelmében! És a vezetőjük is, ami valahol a kezdete az egész motivációs dolognak.
Karriert akarsz váltani? Így érdemes!
Biztonságban vagy komfortzónán kívül van a boldogság? Mindenkinek máshol. Elég furán kapcsolódik ez az álláskereséshez, de mégis fontos, mert ez alapján is fel kell tudnom mérni egy-egy álláskereső lehetséges legjobb útját. Van, akin látszik, hogy elhitte a divatot, és ha meghallom, hogy „most egy kicsit mást akarok csinálni, kilépni a komfortzónámból”, akkor már szól is bennem a vészcsengő. Meg kell tudnom, miért akarja ezt, aztán kiderül, szinte 100%-ban, hogy csak azért, mert az eredeti szakterületében nem lelt már örömöt, nem hagyták fejlődni. Na de ennek semmi köze a komfortzónához, ez a rossz munkahelyek jellemzője. Nem a szakterület a rossz (valamiért csak kiválasztotta annak idején), nem ő változott, de annyira vágyik a változásra, hogy kifejezetten erőszakot akar tenni magán, hogy változtasson.