És te hol vagy? – Hogyan mutasd meg a szakmai oldalad a közösségi médiában?
Az álláskeresés, mint „szakma” a közvélekedés szerint a HR-hez kapcsolódik. Pedig nem… Marketing, értékesítés, márkaépítés leginkább. Láthatóvá válás, tárgyalástechnika, következetes jelenlét kell a gyors sikerhez. Akkor is az álláskeresésed kell előkészíteni, ha épp nem keresel állást. Mert amikor keresel, már majdnem késő, de legalábbis időveszteség akkor összerakni az álláskeresős pakkot, és kissé mindig ad-hoc marad, szemben egy évek alatt épített profillal. Leginkább az online térben kell most jelen lenni, amióta pandémia van. A címbeli kérdést viszont kb. a jobangeli kezdetek óta teszem fel az álláskeresőknek.
Kezdődött az önéletrajzokkal: az egyszeri álláskereső telerakta a volt munkahelyeinek céglogoival, szépen kronológiai sorrendben visszafelé, ahogy kell. Leírta a volt munkahelyeit: cégnév, mit csinált a cég, mettől meddig dolgozott ott, végül azt, mi volt a pozíciója, majd leírta, mik voltak a feladatai. Jónak tűnik? Hát nem az… Mert mi is a „termék” egy álláskeresésben, amit el kell adni? Miért gondolja, hogy a céglogo kell az önéletrajzára? Miközben lehet, hogy saját magáról nem is tett rá fényképet.
Leginkább azért ilyen sok CV, mert az első sablonok így néztek ki, azokat faragjuk publikálásuk óta. Amit HR-esek raktak össze kapitalista külföldiában, majd betört a rendszerváltáskor Magyarországra, és amikor már volt net, publikálták a magyar HR-esek, segítségül. Az a céges nézet jelent meg a CV-kben, amiről ők azt gondolták, hogy látni akarják: uniformizált, rövid, tömör, általánosított – azaz semmitmondó. A Europass CV volt a hab a tortán – sikeresen kiirtott minden egyéni gondolatot a CV-ből, és irreleváns adatokkal teli CV-standardot alkotott. Mostanra kitölteni is kínlódás a portálon keresztül, így szerencsésen eltűnik lassan. Helyette majd a CV builder oldalak rombolják tovább az álláskeresők lehetőségeit 🙁
Manapság mindenféle netes platformon mutathatjuk meg leginkább magunkat szakmailag, ha akarjuk és merjük, és győzzük idővel, munkával.
Közösségi oldalak, mint munkaeszközök
avagy: Segítség! A főnököm elkérte a Facebook-jelszavamat!
Egyre több ilyen esetről olvasni: egyes munkáltatók, vezetők úgy gondolják, hogy ezt nekik szabad… Nemcsak Magyarországon, több panaszt olvastam külföldi oldalakon is – sőt, ott mintha előrehaladottabb lenne ez a probléma, mert ott már a legkisebb cégnek is van saját Facebook/Instagram/Twitter oldala, és használják is marketingre, ahogy kell. (Ezzel szemben nálunk még egyes cégeknél tilos használni ezeket munkaidőben…) Ebből alakult ki a probléma: a magánember és a munkavállaló tevékenységei összekeverednek ezeken az oldalakon. Ezt valahogy kezelni kell, de igazi jógyakorlat még nincs rá.
Jogilag sincs kifejezetten szabályozva, bár a Munka Törvénykönyve tárgyalja az általános magatartási követelmények (különösen a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek védelme) szempontjából. Eza józan ésszel is felfogható: ne vágd a fát a munkahelyed alatt, mert te is annak a fának az egyik ágán ülsz… Emellett biztos ide lehet citálni a GDPRt valahogy, de egyébként marad az erkölcsi érzékünk, az igazságérzetünk, meg a remény, hogy ezt egyszer valaki úgy fogja szabályozni, hogy az működőképes is legyen. És persze nemcsak a Facebookról van itt szó, de a Linkedin, Instagram és társai is lehetnek valakinek munkaeszközei.
A megoldást nem látom, a bölcsek köve sem nálam van, jogászkodni meg végképp nem szeretnék (biztos vagyok benne, hogy valamilyen jogszabályokat mégiscsak rá lehetne feszegetni az egyedi helyzetekre), de ha valaki ebbe a helyzetbe fut bele, valahogyan reagálnia kell. Még inkább előkészíteni azt, hogy ne fusson bele kényelmetlen helyzetbe.
Fontos lenne ezeket már az állásinterjún tisztázni, ha a közösségi oldalak, mint munkaeszközök felmerülnek a pozícióban. Inkább, mint belépve vita, konfliktus, próbaidőben véget ért munkaviszony, kilépéskori konfliktus legyen. Ahol ezek munkaeszközök, ott legyen rá szabályzat is – ez most természetesen a munkáltatóknak szól, az álláskeresők dolga erre rákérdezni az állásinterjún. Mi a szokás? Mik a szabályok? Pár pozitív és negatív esetet csak úgy, a példa kedvéért felsorolok. Tanulságokat nem vonok le, nekem az egyértelmű, hogy saját fiókunkhoz másnak hozzáférést nem adunk, de…
- Van, ahol a munkakör része a Linkedin használata, ehhez fizet még premium accountot a cég. Eddig rendben, mondjuk egy HR-es Recruiter accounttal dolgozik, egy sales Sales Navigatorral stb. Elvárások is szoktak lenni, mit kell posztolni, mikor, stb. Ha ez szabályozott, akkor van mit betartani, pontosan megfelelhetünk ennek, így nem is lehet probléma belőle. De előfordult, hogy a munkaviszony megszűnésekor a HR-est megkérték, hogy az így szerzett kontakjait (ez akár több ezer ember lehet) törölje az ismerősei közül… Jönnek a kérdések: etikus-e megtartani ezeket, etikus-e a törlést kérni? Cégnek vagy embernek lettek ismerősei ezek az emberek, ha az ő profilján látszanak ismerősnek? Hogyan fogják ellenőrizni? Hogyan lépnek fel ellene, ha nem teszi? Mit nyerne vele a munkáltató, ha törli őket? Akiket töröltek, azok mit nyernek/vesztenek? Merthogy ők is emberek ám (ill. profiljaik)
- Van, ahol a Facebook használatot szeretnék olyan módon ellenőrizni és moderálni(!), hogy ehhez a kolléga fiókjához kérnek hozzáférést… Súlyosabb esetben a nevében, profiljáról szeretnének posztolgatni, de erre panaszt még csak külföldi fórumokon láttam szerencsére… Mindez természetesen a Facebook és a Linkedin felhasználói feltételeivel is szembemegy, de a józan ésszel pláne, így nyilván ilyet nem engedünk.
- Van, ahol kötelező ismerőssé fogadni a vezetőket, ami megintcsak kérdőjeles elvárás – persze a Facebookon megvan annak a módja, hogy szabályozzuk akár személyenként, kivel mit osszunk meg, mégis, fura, de legalább kezelhető.
- Szakmai csoportok szerveződtek a Facebookon is, ott megvitatni szakmai kérdéseket hasznos és fontos kapcsolatépítés szempontjából is. De akkor felkerüljön-e a Facebook profilra a munkahely vagy sem?
- Van, ahol a munkahelyi közösség vagy annak egy kisebb csoportja csinál zárt Facebook-csoportot, mindenféle közös programok, akciók megszervezésére, ismerkedésre.
Mindezeket árnyalhatja, hogy a közösségi oldalak, Linkedin, Facebook, Twitter, Instagram stb. sok helyen valóban munkaeszköz. Álláshirdetéseket tesznek fel, reklámoznak, véleményt gyűjtenek, kérdőíveznek stb. A saját profiljukat használva, mert céges profilra nincsen lehetőség.
Akkor vajon szétválasztható-e a magánember és a munkavállaló ezeken a terepeken? Azt gondolom, hogy mint minden másban a munkavállalás körül, itt sem… mert humán erőforrás vagyunk a szervezetek szempontjából, mindenféle humán jegyekkel ellátva. Ha kommunikálni kezdünk, akkor ott jelen lesz érzelem is. Miután nincsenek általánosan elfogadott gyakorlatok, érdemes mindig az adott munkahellyel, vezetővel tisztázni mindezt.
Kezdem érteni a HR-eseket!
Ezzel a felkiáltással térnek vissza néha alkalmi álláshirdető ismerőseim, akik először találták szembe magukat egy olyan halom önéletrajzzal, ami nem megfelelő: nem válaszol az álláshirdetésben megfogalmazott igényeikre, sőt, még csak nem is tárgyalja azokat a pontokat, amik az álláshirdetésben le vannak írva.
Fokozottan növeli a kiválasztó rossz érzését, ha ismerősi körben küldött szét levelet, Linkedinen, Facebookon, hogy ha esetleg tud valaki alkalmas embert…
Miért nem jó politizálni álláskereséskor?
Egyértelműnek tűnik, hogy álláskereséskor a politikát és vallást, mint témaköröket mindenféle véleménynyilvánításainkban érdemes kerülni (tüntetés, Facebook kommentfolyamok, posztok, online fórumok stb.), mint azt múlt heti posztom kommentjeiben is fejtegettük az olvasókkal.
Normális esetben ennek nem kellene így lennie, de sajnos a mi kis magyar valóságunk speciális jegyeket mutat. Ezzel a poszttal nem is tanácsokat adnék, csak azt fejtegetem, miben milyen lehetőségek illetve buktatók rejlenek. Mert nem is biztos, hogy el kell rejtened politikai és vallási nézeteidet, lehet, hogy ez hozza meg a sikert. Vagy biztosítja a kudarcot.
Mit lásson egy HR-es a Facebook oldaladon?
Ha álláskereső vagy, legjobb lenne, ha semmit sem látna, azaz, ismeretleneknek szóló, alapadatokat sem láttató profilt találjon rólad. Álláskeresőként azért van pár trükk és hiba, amivel még az ilyen Facebook-profillal is segítheted vagy éppen leronthatod az álláskeresési esélyeidet.
És tudom, ismerem a felháborodást, csak ne nézegesse a HR-es a Facebook-oldaladat. Márpedig fogja, még akkor is, ha ennek nem örülünk igazán (én sem). Sőt, nemcsak a HR-es fogja, hanem bárki, akinek a CV-d a kezébe kerül. Látni akar, tudni akarja, milyen képet adsz magadról ott, ahol a teljes kontroll a te kezedben van.
Álláskeresési lehetőségek az álláshirdetések böngészésén túl
Álláskereséskor kézenfekvő az álláshirdetések böngészése, de vajon milyen lehetőségeink vannak még? Hol és hogyan lehet még álláslehetőségre bukkanni? Hol érdemes még keresgélni?
Az álláshirdetések mellett további csatornák vannak szép számmal:
A referencialevelek szerepe az álláskeresésben
Olvasói kérésre írok most erről. A legtöbb vélemény szerint megkönnyíti az álláskeresést, ha van referencialevelünk, de én azt gondolom, kicsit túlértékeli a szerepét a közvélemény, főleg, hogy vannak már modernebb megoldások is.
Igaz, hogy német nyelvterületen szinte elengedhetetlen, hogy az álláskeresőnek legyen egy vagy több referencialevele, az amerikai filmekben is úgy rugdalják ki az alkalmazottat, hogy a munkája elismeréseként azért nagy kegyesen aláír a főnök egy pozitív referencialevelet. Mégis, nálunk egyáltalán nem elterjedt a használata, így sok helyen nem is tudnak mit kezdeni vele. Sőt, mivel a állásváltás hátterében sokszor személyes ellentétek állnak, nincs is lehetőség referencialevelet kérni/adni a legutóbbi munkahelyről. Főleg nem, ha még állásban van a jelölt, és váltani szeretne.
Énmárka és kirúgás egy tévéműsor miatt
Megdöbbentett a hír, hogy az X-faktorban hörgő szolfézstanárnőt kirúgták, mégpedig produkciója okán (cikk az ügyről pl. itt). A produkciója ugyan nekem sem tetszett, de eszembe sem jutott, hogy ezért az állását is elvesztheti a hölgy. Ráadásul a zsűri bizalmat szavazott neki, így gyakorlatilag sikeres volt, most mégis úgy fest, rosszul jött ki belőle. (Persze, ha megnyeri a versenyt, akkor ez majd előlép élete legjobb hibájává)
Álláskeresés Linkedinen
Ahogy megjelentek a közösségi oldalak az álláskeresésben, egy komoly elváráshalmaz is kialakult a HR-es szakmában az álláskeresők közösségi jelenlétével kapcsolatban. Ezek a követelmények ugyan megszülettek, de nem kommunikálták őket, pont úgy jártunk, mint az önéletrajzírással: igények ugyan vannak, de sehol sem közlik őket. Most ilyen „titkolt” elvárásokról is mesélek.
Kulcsszavak az álláskeresők szolgálatában
A kulcsszavas keresés témáján még egy kicsit érdemes elidőzni, mert azt tapasztalom, hogy az állásportálok keresőfunkcióját sokan rosszul használják, ami oka lehet a sikertelenségnek is. Ha nem jól keresed, nem találod meg a neked való álláshirdetéseket, így megpályázni sem tudod őket…
Milyen a neked való állás? A tévhittel ellentétben nem (csak) az, amiről az iskolai bizonyítványaid szólnak. A hobbid, érdeklődési köröd, tapasztalataid is alkalmassá tehetnek egy-egy állásra. Így kell a kulcsszavakat is összeszedned. Írj egy listát arról, milyen munkákat végeztél el konkrétan, a cégen belül milyen szakmai területekkel tartottad a kapcsolatot, milyen ügyekben. Ezek azok a kulcsszavak, amik a tudásodat leírják.