Leépítések kora – mit mondj az elbocsátott kollégádnak?
Kolléga, üzleti partner állásvesztését közelről láthatjuk a munkánk során, meg is érint mindannyiunkat, ha jó (vagy „csak” üzletileg fontos) viszonyban voltunk.
Ilyenkor sok hibát lehet elkövetni jó szándékkal, csak mert úgy érezzük, valamit mondani kell neki. Ezek a későbbi kapcsolatra kihatással lesznek, tehát jobb átgondolni, hogyan reagálunk – vagy eldönteni, hogy sehogy, ha az a jó „lépés”.
Miért akarsz azonnal kapcsolatba lépni a leépített kollégával?
Az állásukat vesztettek gyakran beszámolnak nekem arról, hogy nincs még elég bajuk, jöttek egyből a kíváncsiskodók, még nekik kellett másokat nyugtatgatnia. Hogy igen, elbaltázott valamit és kirúgták, ez van. Közben a sírás fojtogatta… Vagy igen, megszűnt a pozíciója, de nem, a te pozíciód megszűnéséről nem volt szó drága kolléga, mikor elém tolták a felmondást – miért is lett volna??? Nem is tudták, mit kezdjen ezekkel a kíváncsiskodásokkal. A „hagyj már a nyavalygásoddal, van elég bajom” nem tűnt helyénvalónak, de ezt gondolták.
A mi történt és miért egy érthető kérdés, de mégis jobb magadban tartani kicsit – az épp bajban lévő – és hosszútávon a magad érdekében is.
A kirúgás művészete
A munkáltatói felmondást jól nem lehet csinálni, ez egyértelmű. Mindig rossz érzést kelt, és mindig veszteség, fájdalom jár vele. Amire lehet törekedni, hogy a legkevesebb veszteséget és fájdalmat okozzuk az elbocsátottnak is, és a cégnek is. Ha leépítés, ha megérdemelten kirúgott kollégáról van szó, erről a vezetői feladatról bárki szívesen lemondana. Kivéve a kis cégecskék őrjöngő, “százan várnak a helyedre” típusú tulajdonosait, de ők szakmai szemmel nem tekinthetők vezetőnek. A normális világban lehet felmondáskor is korrektnek, emberségesnek, őszintének lenni, ami sokkal kevesebb sérüléshez vezet mind az elbocsátott munkavállaló, mind a cég szempontjából. És normáliséknál ez is egy cél, ugye? (Hatalmi mámort hajhászva a felmondás, mint hatalmi akció ad élményt a felmondónak, azt itt most nem tárgyalom ki).
Azt már megírtam, hogy munkavállalói nézetből hogyan lehet felvértezni magad az állás elvesztésének érzelmi sokkja ellen, de a vezetőknek, akiknek munkakörébe tartozik, hogy ezt közöljék, még tud kínos pillanatokat és hosszútávú rossz érzést szerezni egy ilyen feladat. Sőt, nemcsak a leépítettnek, de az ottmaradtaknak is. Utóbbiak a túlélők bűntudatában fognak kínlódni egy-egy ilyen kirúgási hullám után. Az a fajta érzés, hogy „miért ő és miért nem én” egészen addig ott marad, amíg rendbe nem jönnek a cég dolgai. Vagy az a pánik, amikor a leépített kollégákról tudják, hogy egyébként jól csinálták, miért is lett akkor vége? És egyből jön a szorongás: de hát én is jól csinálom, nekem is véget érhet, velem is megtörténhet? Meg bizony.
HR-es és vezetői munka (lenne) ezt helyretenni az emberekben. Nem nagyon tudják, hogyan kell, próbálnak megnyugtató mondásokkal továbblendülni ezen, de ilyenkor ez már nem működik. Fals mondásnak hat, ha egy leépítés után azt mondja egy felsővezető az ottmaradtaknak, hogy “mindenkire számítunk”. Meddig? Merül fel a kérdés a “túlélőkben”.
A bosszú
A leggyakrabban kifogásolt leépítési stratégia, amire nekem panaszkodnak az álláskeresők, természetesen a jogilag kérdőjeles és/vagy erkölcsileg vállalhatatlan megoldások. Sajnos e témában sosem hihetem, hogy készen vagyok, már mindent láttam, mert munkáltatók elképesztő kreativitással aljaskodnak azok ellen a munkavállalók ellen, akik akár évtizedekig tolták a cég szekerét. És van a sima igazságtalanság, amikor az elbocsátottak úgy érzik, más jobban megérdemelte volna a felmondást, és/vagy mást racionálisabb lett volna elküldeni, és ők nem szolgáltak rá a felmondásra. Hogy miért döntünk leépítéskor valakik elbocsátása mellett, az külön poszt tárgya lehetne, nem ez a mai témám.
A lojalitás, mint kompetencia
A lojalitás a cégek nézetében olyan munkavállalói hozzáállást és személyiséget jelent, ami a megbízhatóság, titoktartás, együttműködési hajlandóság fogalmához kapcsolódik, és egy hatékony és kiszámítható csapat érzetét adja a vállalati szervezetnek, mint „élőlénynek” – ezért fontos számukra a lojalitás, elkötelezettség, elhivatottság. És ezt mindenféle módokon próbálják kialakítani. Innentől nemcsak multikról beszélek, mert sajnos és szerencsére is, kkv-k, magyar cégek is nekiláttak a munkavállalói lojalitás tudatos kialakításának. Túl vagyunk már azon végre a magyar munkaerőpiacon is, hogy „örülj, hogy van munkád„.
A lojalitás tudatos kialakításának viszont sok csapdája van a munkavállalókra nézve: Array
Kit rúgjunk ki a cégből?
A leépítés mindig igazságtalan, mindig a cég kellemetlen átalakulását mutatja. Nagyon leegyszerűsítve az a feladat, hogy X főt, X Ft összegű bérköltséget meg kell takarítani. Főleg multiknál szokásosan a régiós vezetésben ülő „korrekt” döntéshozó nem ad szempontokat, csak ezeket célokat közli a leépítésre. A helyi vezető meg oldja meg, vesszen az ő tekintélye, arca, becsülete. Értem az ilyen csapdába került vezetőket is.
Mit kapok én a gondoskodó leépítéstől?
Outplacementről szóló hét eleji cikkemet most egy outplacement szakértő gondolataival egészítem ki. A kérdések olyan részletekről szólnak, amik segíthetnek racionálisan mérlegelni, érdemes-e elfogadnod a téged elbocsátó cég ajánlatát.
Ha döntéshozó vagy, és az jutott, hogy leépítésről kell döntened, akkor is érdemes megfontolnod, hogy outplacement módszereket is alkalmazz. Mind a cégnek, mind a te személyes megítélésednek jót tehet, az álláskeresővé vált kollégáknak pedig szintén jó. Ha mindenki csak nyer rajta, akkor valószínűleg jó döntés…
———————
„Tudtam, hogy be fog következni… Tegnap pedig meg is történt: bejelentette a munkáltatóm, hogy leépítenek. Elmondták, hogy milyen elbocsátó csomagot fogok kapni, és ennek a csomagnak a része egy gondoskodó leépítés program. Tudja esetleg valaki, hogy mi is ez pontosan? Mire való?” – írja egy, a napokban elbocsátott dolgozó a Facebookon.
A leépítésre került munkavállalók gyakran nem tudják, mit is kaphatnak egy ilyen programtól, valós információk hiányában pedig legtöbbször idegenkednek tőle. Megkérdeztem tehát Hadas Hajdu Helgát a Job Evolution Nonprofit Kft. Outplacement szakértőjét, mik a legfontosabb információk, amik segíthetik a leépítés alá kerülő munkavállalókat. Mit is jelent egy ilyen program, és miért éri meg élni a lehetőséggel?
Hogyan lehetne megfogalmazni egy gondoskodó leépítés lényegét, hogy a munkavállalók könnyen megértsék?
Egy ilyen program elsődleges célja az elküldött munkavállalók újra-elhelyezkedésének támogatása, az érintettekben felmerült kérdések megválaszolása. Lényege, hogy a munkanélküli státuszba kerültek minél kevesebb idő alatt, tudatosan, strukturált álláskereséssel megtalálják új helyüket a munkaerő-piacon.
Miért lehet rá szükség?
Az elbocsátás gyakran komoly következményekkel jár az egyén életében, a megingó biztonságérzet, a csökkent önbizalom és önértékelés is mind-mind a leépítés következményei, amelyek továbbgyűrűzve a problémakört, kevesebb magabiztosságot eredményezhetnek egy-egy állásinterjú alkalmával, csökkentve a jelölt elhelyezkedési esélyeit. Az outplacement elindít az álláskeresés útján, amelyet ha gyorsan, de ugyanakkor sikeresen akarunk bejárni, akkor tisztában kell lennünk az aktuális munkaerő-piaci helyzettel, erősségeinkkel és a még fejlesztendő készségeinkkel, a program pedig segít ezek feltárásában, mintegy fogja a munkavállalók kezét. Ugyanis hiába van munkaerő- hiány, még mindig sokan küzdenek álláskereséssel.
Mit árul el egy cégről, ha „gondoskodóan építi le” dolgozóit?
Amikor egy cég felajánlja a gondoskodó leépítés lehetőségét, az sokat elárul a szervezetről, ugyanis egy ilyen program azt az üzenetet hordozza, hogy ha már egy nehéz döntéssel egy még nehezebb helyzetbe hozta a munkavállalóját, akkor nem engedi el támasz nélkül.
Pontosan milyen elemei vannak egy ilyen programnak?
Személyre szabott tanácsadásokat mindig az egyén igényeihez igazítjuk. Első lépésként felderítjük a munkavállaló erőforrásait, fejlesztendő területeit, a képességeket, készségeket, motivációt, vagyis megkeressük a neki legmegfelelőbb lehetőséget a továbblépésre. Vannak akik, az előbb említett negatív érzelmi hullám miatt, nem tudnak pályázni. Ebben a szakaszban a személyes érzések kapnak teret, abban próbálunk segítséget nyújtani, hogy hogyan lehet a jelen helyzetből továbblépni. Kezeljük a stresszt, és mindent megteszünk, hogy a sérült önbizalom újraépüljön. A legfontosabb és hasznosabb a gyakorlati álláskeresési tanácsadás. Ez az elem is személyre szabottan működik, amely annyit tesz, hogy a munkakereső nem csak általános tippeket és trükköket kap a munkaerő-piacra való visszatéréshez, hanem testreszabott felkészítést.
Az imént felsoroltakon kívül természetesen más egyéb elemek is beépülhetnek a programba. Például a Mentor program, ahol naprakész információkat kaphatnak a munkavállalók az aktuális, számukra legmegfelelőbb állásajánlatokról, hasznos cikkekről, munkaerő-piaci hírekről az online térből. Vagy a bárki számára ingyenesen elérhető JOB Klub, ahol lehetőség van szakemberektől kérdezni, illetve sorstársakkal találkozni, saját élményt megosztani, tanulni egymástól. A Job Klubra most is várjuk az álláskeresőket minden második csütörtökön a Magnetházban. http://www.jobevolution.hu/job_klub
(A válaszokat a JobEvolution egyik Y generációs gyakornok-mentora, Tóth Nikolett állította össze Helgával)