Címke: önéletrajz

Álláshirdetésre jelentkeztem, válaszra sem méltattak!

szomorú ez, mert jön 200+ jelentkező egy pozícióra és tisztességgel egyenként elutasítok mindenkit, aki visszakérdez, válaszolok, akinek nem jött csatolmány, írok, hogy küldje el… az egész pozíció, bocsánat, nem biztos, hogy ér ennyit, de a lelkemet megnyugtatja, mert tudom milyen sz.r álláskeresőnek lenni… s nem bmg semmi nem jó soha, és a hr-esek az ördög emberei és mindenkivel csak ki akarunk b…ni

Ez a kifakadás egy olyan HR-estől jött, aki tényleg, egyesével mindenkinek válaszol a beküldött önéletrajzára. Tudom, mert az én jelöltjeimnek is szokott válaszolni.

Most nem az ilyen visszajelzések nemlétező értelméről kívánok értekezni, megtettem már sokszor 😉… Hanem arról, hogy mi van akkor, ha küldenek elutasító, szép és kedves levelet. Mert bizony, van HR-es, akinek fontos, hogy a munkája minőségét ezzel is emelje.

Majd szembejön vele a Facebook-poszt, amiben az álláskereső kifogásolja ezt is, egyre inkább hergeli magát, csalódottságában keresne valamit, ami „felmenti” őt: és megvan, biztos azért utasították el, mert kisgyerekes anya! A jóindulatú közösség támogatja: hogy kérdezzen vissza, miért nem, hogy abból is tanulhatna … Közben a HR-es is ott van a chat-ablakomban, fájdalom mindkét oldalról… Az elutasítás korrekt volt – és persze elvárás az álláskeresőktől, ami most teljesült. Én meg fogom a fejem, ennyi jóindulattal már sztrádát lehetne kikövezni a pokol felé, nem egyszerű kis gyalogutat.

Zavarognak az érzelmek mindkét oldalról: megfelelési kényszer, a sikertelenség fájdalma, értelmetlen elvárások támasztása – az egyiknek az állás nem sikerült, a másiknak a legjobb szándékkal írt elutasító levele váltott ki rossz érzéseket (többek között ezért sem támogatom az elutasító levelek követelését – valójában senkinek sem jó).

Gondolkodom, hogyan lehetne ezt másképp.

Amikor közszférás önéletrajzot javítok…

A közszféra, kormányzati szféra „ad” egy olyan készséget az embereknek, ami sok kárt okoz az önéletrajzukban: a hivataloskodó, terjengős, fölöslegesen szabatos fogalmazást, és az ebből eredő sikertelenséget. A probléma abból ered, hogy a történelem során az egyszerű megfogalmazás nem mutatott tekintélyt (vissza is utalnék kis gumicicámra, a tekintélyelvű oktatás által okozott károkra). Hosszan, értelmesnek tűnően kell beszélni, és akkor okosnak, tekintélyesnek látszunk – a régi gondolkodásmód szerint. Tanult ember nem fogalmazhat egyszerűen – legalábbis a „régi iskola” szerint.

A képpel ellentétben, a körülményes megfogalmazás nem hoz eredményt az önéletrajzoknál…

Közben a világ felgyorsult, senkinek sincs már ideje szövegeket olvasgatni, értelmezgetni, átfutja, „szkenneli”, ami megragad, abból dolgozik. Tehát, minél terjengősebb, szabatosabb, annál biztosabb, hogy sikertelen lesz az önéletrajz. A siker titka az áttekinthetőség, a strukturáltság, a megértés segítése. Nem önéletrajz, de remek példa a KockaPont oldalán a leírás arról, kik is ők. Egyszerűen, érthetően van fogalmazva, mert arra számítanak, hogy autisták is olvasni fogják. Mégis, így hatékony. Így kell ezt az önéletrajzokban is. Prezentációimban gyakran mutogatom az alábbi – fiktív! – példát, ami jól mutatja, mi is a baj a közszférából versenyszférába tartók önéletrajzaival:

HR-es állást keres

Ahogy nézegetem a statisztikáimat, és az évek során egyre több álláskeresőt ismerek meg, egyre könnyebben azonosítok olyan álláskereső csoportokat, akiknek igazán problémás az álláskeresés. A HR-esek, azon belül is a toborzók egy ilyen csoport… hozzám fordulnak álláskeresési tanácsokért, ami egyfelől megtisztelő, és köszönöm a bizalmukat ezúton is, másfelől valami nagyon szomorú dolgot mutat a magyar munkaerőpiacról és a munkáltatók toborzási döntéseiről, amit bizony ők is alakítottak, és alakíthattak volna másképp sok év alatt. De amit ők tanultak, tolerancia, emberi hozzáállás, és sok-sok józan racionalitás közgazdasági szabályszerűségek mentén, az nem segít nekik az álláskeresésben, és nem kellett a legtöbb munkáltatójuknál.

Azt gondolnánk, hogy a toborzók „ismerik a dörgést”, ők simán találnak másik munkát, hiszen tudják, hogy mik az elvárások (nem tudják); tudják, hogyan kell beszélni álláskeresőként egy toborzóval (ezt sem tudják).

Ez nem az ő szakmaiságuk kritikája, sokkal inkább a cégeké, akik alkalmazták őket.

Álláskeresés 101: az első lépések

Az álláskeresés legelső lépése, hogy minél hamarabb túless a kétségbeesésen. Ha véget ért a munkaviszonyod, és jogilag is tisztázott a dolog (ehhez ügyvédet érdemes megkérdezni), akkor az új állás megtalálására kell koncentrálni.

Az álláskeresési járadékért (lánykori nevén munkanélküli segély), mindenképpen jelentkezz be a legközelebbi kormányablaknál. A korábbi években az volt a gyakorlat, hogy akik maguk mondtak fel, vagy akit a munkáltató rendkívüli felmondással küldött el, azokat regisztrálták ugyan a Munkaügyi Központban, de a segélyt csak 90 nap elteltével kaphatták meg. Ez ma már ez nem így van! Ők is ugyanolyan eljárásban részesülnek, mint akiket elbocsátottak.

Ha a hivatalos vonal megvan, indulhat az aktív álláskeresés, mégpedig az önéletrajzírással, mert ez kell majd ahhoz, hogy álláshirdetésekre tudj válaszolni.

Önéletrajz 2020-ban

Az önéletrajzok folyamatosan alakulgatnak, ahogy a munkáltatói igények és a munkaerőpiac változik.

Üzenem a maximalistáknak: 60%

A maximalizmus tud jó dolog lenni, mert a munkájukra igényes emberekkel elvileg jó dolgozni. De az igényesség és a maximalista, perfekcionista hozzáállás között bőven van különbség. Sokan, leginkább irodai állásokra pályázva rossz tulajdonságukként mondják a maximalizmust, mert azt gondolják, hogy ez nem annyira ciki, és még így is jó lesz a munkáltatónak. Joker rossztulajdonság, amiben hátha látszik a jó. Nem látszik. Irodai munkáknál ez kifejezetten nem jó. Van neked igazi rossz tulajdonságod is, amit fel is vállalhatsz: mivel mindenkinek vannak rossz tulajdonságai, nem ciki, ha neked is vannak.

A maximalizmus a munkatársakban általában idegesítő és lassítja a munkát. Vö. szépen csicsázott exceltábla, ilyenolyan színekkel, keretekkel, amibe ha beszúrsz egy oszlopot, már szétesik, vagy egy sima tábla kell, ami használható arra, hogy számadatokat láss összefüggéseiben? Kaptál már ilyen csini exceltáblát? Akkor érted. Küldtél már ilyet? Akkor többet ne küldj.

A valóban ilyen embereket sok esetben az álláskeresésben is akadályozza a maximalizmus, nemcsak a napi munkáját keseríti meg magának.

Megfelelő állásokra jelentkezel?

ambitious-goldfish.jpgBosszantó, mikor azt sejtjük, azért dobják félre a CV-t, mert „nálunk ő nem lenne elég motivált”. Miközben épp munkanélküli, vagy épp egy nagyon rossz állásban van. Egy ilyen megalapozatlan feltételezés miatt el sem jut állásinterjúra sok értékes ember. Sajnos emögött a feltételezés mögött egy egész csomagnyi téves előítélet áll, mint pl. 35 év fölött akarjon már többet, mint egyszerű beosztotti munka, ennyi tapasztalattal, amennyi neki van, miért csak ennyit akar, talán nem biztos a tudásában? Nyilván ezeknek a feltételezéseknek nem sok értelme van, de mivel létező jelenség, álláskeresőként muszáj rá reagálni.

Ezeket egyetlen módon lehet kivédeni:

Hogyan emeld ki a legütősebb munkatapasztalataidat az önéletrajzban?

Az önéletrajzban a munkatapasztalatok leírásán nagyon sok múlik, ezt olvasva kiált fel leginkább a kiválasztó, hogy „pont ez kell!” Persze csak akkor, ha nem általánosságokat írunk, hanem konkrétumokat.

A kronológia önéletrajzsablonokat akkor találták ki, amikor még egyértelmű volt, hogy valaki elvégez egy főiskolát, egyetemet, elhelyezkedik juniorként, néhány év alatt manager lesz, majd középvezető, beosztottakkal, és lépeget felfelé a ranglétrán töretlenül. Kronológiailag szépen bemutatható a fejlődés, és ez impresszív… lenne, ha manapság létezne ilyen ember. De manapság ennél sokkal kalandosabb, hektikusabb karrierutak léteznek, ezért van szükség a tematizálásra, és ezért felejtsd el a kronológiai CV-t.

Vegyünk egy példát, amin mindezt be is mutathatom.

Személyes találkozás a Z generációval

zgen.jpgEgy középiskolai tanárnő hívott meg nemrég osztályfőnöki órára, hogy érettségi utáni képzésben résztvevő tanítványainak tartsak előadást. Előzetesen egyeztettük, mit tanulnak, milyen a hozzáállásuk a fiataloknak (tipikus Z generációs), és mi lenne az, amiről szívesen hallanának. Motivációs levél, általános jövőkép, munkakeresési tapasztalatok.

Önéletrajz különböző élethelyzetekre – karrierváltóknak

karriervalto-cv.jpg

Az önéletrajz-mintában szereplő fiktív jelölt pedagógusi pályáját elhagyva új karrierbe kezdene a versenyszférában. A friss OKJ-s végzettség és a témában meg nem lévő tapasztalata együtt nem mutat könnyű helyzetet.

Önéletrajz különböző élethelyzetekre – idősebb álláskeresőknek

cv-senior.jpgA diszkrimináció egyik leggyakoribb formája: középkorú és idősebb munkavállalók rendre tapasztalják, hogy koruk miatt nem választják ki őket olyan állásra, ahová tökéletesen megfelelnek és el is tudnák látni a megadott feladatokat.