Címke: önismeret

Tiltólista az önéletrajz önjellemzés rovatához

Az önjellemzés kritikus pontja az önéletrajznak, mert amíg a tények leírásához – mint előző munkahelyek, feladatok, felelősségi körök, tanulmányok – nem kell túl nagy bátorság, hiszen adottak, addig a készségek, az önjellemzés, az a felfogás, hogy olyan önéletrajzot írjunk, amivel nekünk tetsző állásokat találunk majd meg, kissé nehézkesebb… Az általam sokat szidott sablonokhoz nyúlnak az álláskeresők, gondolván, azokat ehhez értő emberek írták. Sokat nem tévednek, a minták többségét valóban HR-esek, munkáltatói szemmel írták meg, ezért szerepelnek benne olyan szempontok, amik a munkavállalóknak nem jók, de a munkáltatók szeretik látni – ezzel tudatalatt is olyan tulajdonságokat követeltek meg az álláskeresőktől, amik sok problémát vetítenek előre.

 

Mivel jómagam ugye nem vagyok HR-es (a látszat ellenére sem 😀 , ) én azt vallom, hogy az önéletrajz az álláskereső céljait kell, hogy szolgálja – ha ezek találkoznak a munkáltató céljaival, akkor nyert ügye van mindkét félnek. A szakmai elvárások, szakmai múlt valamilyen szinten már meghatározott, a személyiség, az egyéni preferenciák megfogalmazása válik tehát kritikussá. És itt szoktak nagyot hibázni az álláskeresők, mikor a leggyakoribb lózungokat veszik át a mintákból az önjellemzésre, készségeik leírására. Íme egy rövid tiltólista (ízlés szerint bővíthető).

A kitartó, terhelhető embereknek nem megy jól az álláskeresés

success.jpgSokszor nem értem, hogy az adott álláskereső miért nem talál állást. Amikor bejelentkeznek hozzám az ilyen álláskeresők, azt látom, hogy van egy érdekes vagy egy lehetőségeket mutató szakmai múltjuk, ahonnan fejlődni is tudnának, és még akarnának is. Ezt mondjuk egy közepeske önéletrajzban írják le, azt kifaragjuk, és csak nem jön az eredmény. Ilyenkor igyekszem a személyiségre koncentrálni, mert ott lesz a „hiba”. Ez persze nem jelenti azt, hogy a személyisége nem megfelelő, hiszen ambíciózus, tud segítséget kérni (meg is tette), vannak céljai, küzd is érte. Többségük tud is küzdeni, látszik a leveleiken, a szakmai múltjukon, és hogy nem adják fel, pedig régóta próbálkoznak. És akkor rájövök: az önjellemzésükben vannak olyan tulajdonságok, amik jónak tűnnek az álláskeresés szempontjából, de ha tényleg ilyenek, sokat ártanak maguknak. Ami nem biztos, hogy sikertelenségre ítéli őket, de boldogtalanságra biztosan.