Példaképek kiszolgáltatott nőknek – és férfiaknak is
Szeretném politikamentesre írni ezt a posztot, bár minden politika valahol, mégis… most a nőkről lesz szó. Tanuló, dolgozó, esetleg karrierben bolyongó, de mindenképpen létező(!) nőkről. És férfiaktól, akikre szintén hatással van mindez. Politikáról nem!
Igyekszem sokféle módon segíteni a nehéz sorsú nők karrierjét, és itt nem csupán az anyagilag rászorultakra gondolok. Rengeteg olyan női élethelyzet van, amikor kiszolgáltatottá válhat egy nő a társadalom által rápakolt női szerepek miatt. Igen, gender, mint társadalmi nem, ami szerint nálunk pl. a nő dolga a gyerek, meg a háztartás, a férfi dolga meg nem összeroskadni abban, hogy mindezt fenntartsa, sőt örüljön a családfenntartó plecsninek. A nők szisztematikus háttérbe szorítása bizony a férfiaknak is terhet és kiszolgáltatottságot jelent.
Hamis biztonság
Amikor azt mondom, hogy nem a rászorultságon múlik, akkor eszembe jutnak azok a nők, akiknek valóban jól kereső, tökéletes egzisztenciát biztosító férjük van,
Array
Bébi, bárhol élsz, ott te csak egy nő vagy!
Mottó: „Jár nekünk a boldogság” (Köszönöm, Oláh Ibolya)
Ezerféleképp szétszedték már tegnap a Novák Katalin főszereplésével készült (ki)oktatófilmet, miszerint a nőknek elég kevesebbet keresni a munkájukkal, és mivel erősek vagyunk, tessünk szépen még más terheit is felvállalni. De legalább a mosógépet, porszívót, bevásárlótáskát kezelgessük, amíg egy férfi teher nélkül gyalogol felfelé a lépcsőn! A kép szerint mosolygjunk is ehhez, bárgyún, elhízva, szedettvedett, toprongy ruhában, félretaposott cipővel, loncsos hajjal… kevesebb fizetésből csak erre futja úgyis, több munka és tehervállalás mellett magunk rendbentartására nem baj, ha nem jut idő, de hát ez a sorsunk, ebben kell kiteljesedni, sőt boldognak lenni. Szerintem nem.
Abba szándékosan nem megyek bele, hogy családanya és/vagy hivatástudattól fűtött szakember legyen-e egy nő, mert azt gondolom, ez legyen mindenkinek a saját, valóban szabadon választott döntése. Úgy döntsön, ahogy neki jó! Array
A válság hősei? A válságmenedzser
Válságok idején megtörténik, hogy megjelenik egy új vezető a rosszul működő cégben, azzal a mondással, hogy majd „rendet tesz”. Aztán még rosszabb lesz minden, elbocsátások, mindenféle érthetetlen lépések, pletykák, találgatások terepe lesz a cég, majd a „régi motorosok” távoznak, egyre nagyobb bizonytalanságba taszítva a még ottmaradtakat.
Az új emberek egyre gyengébben képzettek, lehet sejteni: olcsón vállaltak valami olyan feladatot, ahol csak végrehajtani kell, a gondolkodást majd az új vezető csinálja. Sokan élnek meg ilyenfajta „válságkezelést”, és általában a beosztott szempontjából tényleg ennyi látszik. És néha tényleg csak ennyi: egy szerencselovag értelmezhetetlen intézkedései, amiknek a vezényszavai a költségcsökkentés, meg a Pareto-elv (erről lesz külön posztot, hogy az egyébként jó elv nevében milyen rossz döntéseket képesek cégek meghozni).