Főpróba
A napirendünket, munkahelyi életünket meghatározza a munkahelyünk, ez egyértelmű. Mégis sokkal többféle módon, mint előzőleg hisszük.
Egy új munkahely nemcsak munkahelyváltás, állásváltás, hanem minden esetben életvitelváltás, életmódváltás is. Ha egyik állásról másikra váltunk, akkor is, de különösen egy GYES/GYED vagy sabbatical időszakból állást találva változik meg a napirendünk, életünk.
Amit néha nem kellő alapossággal gondolnak végig az állást találók, mert az álláskeresés sikerének eufóriája elhalványítja a tervezést. Legrosszabb esetben már a próbaidőn kiderül a felek számára, hogy ez így mégsem fog menni. Csalódás, érzelmi megrázkódtatás a munkavállalónak, plusz költség a munkáltatónak, ha emiatt próbaidőben végetér a munkaviszony.
Érdemes főpróbát tartani!
Ezért, amikor valaki ilyen időszakból keres állást, általában arra kérem, „játssza el”, milyen lesz az élete, ha állást talál.
A gyakorlat ihletője egy ismerősöm, akinek gyermeke kiskutyát követelt. A gyerkőc kapott egy
Nem tudott beilleszkedni, próbaidőben elküldték
Ez a helyzet talán még a folyamatos álláskeresésnél is lélekrombolóbb. Kivédeni nagyon nehéz, mert általában ez a munkáltató hibája. Bizonyám. A félrement kiválasztások egyik mutatója, hogy hány ember lett elküldve vagy távozott próbaidőben. Az egyik legbeszédesebb mutatószám a toborzók munkájának mérésére.
Először is, ha valaki nem tud beilleszkedni, mert általában képtelen rá, az már látszana az állásinterjún. Továbbmenve, milyen csapat az, ahová nem tud beilleszkedni egy olyan ember, akit gondosan, szakmai alapokon kiválasztottak egy adott feladatra? Annyira homogének, hogy aki kicsit is más (fiatalabb, öregebb, házas, nem házas, gyerekes, nem gyerekes), az már nem kerülhet be? Sőt, lehet, hogy csak attól „kicsit más”, hogy újonnan érkezett, ez minden bűne? Ez farkasfalka, nem csapat, bár a kétes értékű csapatépítő tréningeken nagyon jó csapatnak mutatkoznak – még akár egy jó szervezetfejlesztő szakembert is megtéveszthetnek, így sokszor a vezető sem jön rá, hogy baj van. És persze HR-es feladat egészséges lelkületű csapatot szervezni…
Emellett nagyon ritka a beilleszkedésre képtelen ember. Akik viszont azok, általában tudják magukról, és olyan munkákat találnak, ahol egyedül működhetnek jól, és egyébként jó munkavállalók. Pl. sofőrök, futárok, hiperpénztárosok, otthonról dolgozók, könyvelők, tervrajzokat készítők, online marketingesek, teszterek stb. Ezek az emberek kifejezetten NEM emberi társadalomba nem illeszthető pszichopaták, sokkal inkább valamilyen szorongásos probléma miatt képtelenek a beilleszkedésre. Egy befogadó csapat akár segíthet is ezen, de nem szokott befogadó csapattal találkozni ilyen ember :/
Próbamunkák pedig nincsenek!
Sok áldozata van ennek Magyarországon: „kedves”, kisebb-nagyobb cégecskék azzal próbálkoznak, hogy egyébként drága pénzért kapható szakmai anyagokat állíttatnak elő próbamunkaként a naiv álláskeresőkkel, amiért nem adnak mást, csak egy állás ígéretét.
A naiv álláskereső boldogan veti bele magát a munkába, végre értelmes feladat, és még a jutalma is meglesz, most aztán úgy odateszem magam, hogy tíz ujjukat megnyalják, olyan finom anyagokat kapnak tőlem, naná, hogy akarnak majd velem dolgozni. Éjt nappallá téve dolgozik hát, elküldi büszkén a végeredményt. Válaszul néma csend. 1 hét, 2 hét, 3 hét, még mindig nincs válasz. A bátrabbja rákérdez, és „saaajnos, nem őt választották”, jön a válasz. Fél év múlva a piacon megjelennek a próbamunkaként beadott cikkei, grafikai munkái, ötletei. Minimális változtatásokkal, hogy a jogi csűrcsavar is elkerülhető legyen.
Beilleszkedési problémák tartós munkanélküliség után
Az álláskeresés és toborzás kapcsán sokszor kerül elő a személyiség, hozzáállás kérdése. Sajnos nemcsak a munkához való hozzáállást nézik egyes munkáltatók… Sok HR-est, kiválasztót tömörítő közösségben gyakran hangoztatom, hogy értem, amikor egy pozitív, nyitott, lelkes személyiséget keresnek, de egy évek óta állást kereső ember nem ilyen lesz. Anyagi helyzetében megroppant, ebből következően jó eséllyel családi helyzetében sem harmonikus ember lehet tökéletes munkavállaló, de az állásinterjún mégsem egy közlékeny, sziporkázó embert fog látni. Erre persze sokan csak úgy tudnak válaszolni, hogy „de akkor is legyen olyan”… És akkor még jönnek a kifogások, hogy nehezen fog beilleszkedni, „visszaszokni” a munkába.
Te is lelépnél próbaidőben?
Kapok ilyen kérdéseket is: nem ciki lelépni próbaidőben? Mit fognak gondolni? A nehezen átvészelt álláskeresés után jött a csalódás az új munkahelyben, most mi lesz? Nem olyan a munka, nem olyan a főnök, nem jó az eladnivaló termék, nincs is az, amit ígértek stb. Mi legyen? Mit fognak gondolni, ha ő most lelép?
A viszontkérdésem ilyenkor mindig egyszerű: Ki a fontos neked? Te magad, a karriered, vagy a munkáltató jóérzése? Szépen, sértődés nélkül is fel lehet mondani. De az, hogy csak azért ítéled magad mártírszerepre, hogy más ne gondoljon rosszat, egyáltalán nem tesz jót neked. Ha nem felel meg valami, próbáld tisztázni és/vagy keresgélj tovább, ha van új állás, mondj fel (addig ne, amíg más nincs!) Emellett persze érdemes nem kapkodni, és racionális döntést hozni. Az esetleges első kudarctól, rossz ómentől nem szabad megijedni, kezdeti nehézségek mindenhol lesznek. Gondold át, mi nem tetszik, hogy lehet-e rajta változtatni, megoldható-e, vagy tényleg el kell menni egy másik munkahelyre. Milyen okok vezethetnek a próbaidős munkavállalói felmondáshoz? Gondolva a munkáltatókra is, akik nem értik, miért is lépett le a drágán toborzott ember, pár apróságot az ő nézőpontjukból is hozzáteszek.
Nem jött be az állás, vége lett próbaidőben?
Ilyen megkeresések is szoktak érkezni hozzám: a kétségbeesett álláskereső azt írja, kirúgták/felmondott próbaidőben mert nem bírta tovább, most mi lesz vele? Az első, amit látnia kell, hogy ha így keres állást, az semmivel sem rosszabb helyzet, mintha hosszú munkanélküliségből keresne, ennek a helyzetnek inkább az önbizalom-romboló ereje erős, ezért sokkolóbb, mint az átlagos felmondás. Tanulság ilyen esetekben sok van, de egy valamit biztosan kijelenthetünk: az állásinterjú – annak ellenére, hogy állás lett belőle – nem sikerült jól, mindkét fél hibájából. Az álláskereső és a munkáltató sem azokról a dolgokról szerzett bizonyosságot, amikre valójában szüksége lett volna. Álláskeresői oldalról is van néhány intő jel, amire érdemes odafigyelni.
Próbaidő: a bizonyítás ideje
Aki az új évben egy új munkahelyen kezd, annak ez lehet az első munkahete ott. És remélhetőleg nem munkaidőben olvassa ezt a posztot 🙂
A próbaidőben az alkalmasság, szorgalom, rátermettség és tanulási hajlandóság bizonyítása a legfontosabb. Erről jutott eszembe, hogy sokan mennyire elrontják ezt – a munkáltatók is. Pár tanulságos – kívülállóként nevetséges, de nem vicces – eset arról, hogyan rontják el egyesek a nehezen megszerzett esélyt. (A következő történetek többségét a kirúgó cégvezetők vagy a kirúgottak ismerősei mesélték, volt, amelyiket magam láttam.)
Először pár érthetetlen próbaidős munkavállalói hiba: