Részmunkaidő: tényleg olyan jó? Hogyan legyen jó?
A részmunkaidő, ha egy választható lehetőség lenne a sok lehetőség közül, semmi bajom sem lenne vele. Akkor az választaná, akinek valóban ez a jó.
A részmunkaidő manapság az anyáknak – ill. lassan minden nőnek – „kiutalt” megoldás, hogy legyen idejük a családot is elmenedzselni ÉS GDP-t is termelni. Ez önmagában olyasmi, ami már nem szép – egy munkavállaló nő szempontjai szerint legalábbis. Külön nem szép, hogy kifejezetten GYES/GYED visszatérő anyáknak ajánlják ezt a megoldást. Nem szép, mert a nők jövedelme így alacsony marad, és mert a láthatatlan munka amit gyermekgondozásban, idősgondozásban stb. végeznek, továbbra is láthatatlan marad, és továbbra sem épül erre semmilyen állami, szociális elllátórendszer. Majd a nő megoldja.
Emellett a cégek továbbra sem nagyon rendezkedtek be arra, hogy igazi részmunkaidőben végezhető feladatok legyenek náluk.
Részmunkaidő: tényleg jó megoldás?
A részmunkaidőre, mint kisgyerekes anyák által egyértelműen vágyott dologra hivatkoznak cikkek és munkaerőpiacot érintő szakemberek, politikusok, politikusnők, munkáltatók és lassan már a közvélekedés is. Kisgyerekes nőnek részmunkaidő kell, pont. Még akkor is, ha az esetleg mégsem jó az érintetteknek?
Kezdem úgy érezni, hogy ez az erőltetés egyre rosszabb irányba visz. Elfele a rugalmasságtól, bebetonozva a munkaidő-alapú hozzáállást a munkavégzéshez.
A napi gyakorlat többszörösen megmutatja, hogy jóval kevesebbszer jó megoldás a részmunkaidő a munkavállalónak, mint hinnénk. Nem teljesen elvetendő, de nem is válasz mindenre. Fontos lenne, hogy értsük: munkáltatók azért alkalmaznak munkavállalókat, hogy azok feladatokat oldjanak meg, és nem azért, hogy egy bizonyos időtartamban egy helyen tartsák őket…
Miért nincsenek részmunkaidős állások?
Azt már tudjuk, hogy igény lenne rá, a törvényi háttér is kicsit értelmesebb, mint régebben volt, sok akadálya tehát nem lenne annak, hogy emberek részmunkaidőben dolgozzanak.
Két olyan alapvető szempont van (sok egyéb nüansz mellett), ahol ez mindig elbukik…
Mit tehetnek a munkahelyek a népesedésért?
Napjaink vezető témája a népesedési probléma és az arra adott kormányzati „megoldás”. Ezt nem annyira minősíteném, nem lévén politikai blog, de az idézőjel nem véletlen… Először munkahelyi népesedési biztos régebbi ötletére is nehéz volt eldöntenem, hogy sírjak vagy röhögjek. Miután komolyan gondolták, inkább sírtam volna.
A címbeli kérdés ebben a formában nem is pontos, mert a munkahelyeknek nem dolga a népesedésért tenni, de a munkavállalók, mint emberek családi jóllétéért már gazdasági érdekük is tenni. Az egész ott kezdődik, hogy a gyerekvállalás nemcsak a nő dolga, tehát egy munkahely a családért akkor tesz, ha a férfiaknak is kedvez. Ettől is elhibázott a mostani és a tervezett „nőknek kedvező” (muhaha) intézkedéscsomag.
A gyermekvállalás egyik nagy akadálya az, hogy a munkahely és a gyerekes lét alig összeegyeztethető. Vannak néha cikkek felsővezető szuperanyukról, akik hűde összeegyeztetik, mert ügyesek – és mert meg tudnak fizetni bejárónőt, bébiszittert, kertészt, így persze működhet. Egy átlagos dolgozó anya-apa helyzete ennél összetettebb. A munkahelyek pedig még mindig 50 éves szabályrendszer, felfogás szerint működnek, kicsit sem alkalmazkodva a modern kor elvárásaihoz. A mindenkori kormányzat pedig sosem kérdezte meg a hétköznapi munkavállalókat (nemcsak nőket!), mégis, mire lenne szükség ahhoz, hogy mindenki bátran vállaljon annyi gyereket, amennyit szeretne. Egyértelmű, hogy a legfontosabb faktor az anyagi biztonság, a kiszámíthatóság, ami leginkább a kiszámítható munkahelyek révén valósítható meg. És persze nemcsak a nők munkahelyi helyzetét lenne érdemes megkönnyíteni, a férfiak (leendő apák) is értékelnék az alábbi intézkedéseket. A kormányzatnak hiába is mondanánk el, mivel segíthetnének, de a munkahelyeknek talán van értelme pár szempontot adni.