Pszichobiznisz – könyvajánló
Ritkán van itt a blogon könyvajánló, különleges alkalom ez. Leginkább azért, mert kellően megilletődtem, amikor egy tanácsadó szakpszichológus keresett meg azzal, hogy vinne egy-két gondolatot a blogomból… így az álláskeresés során megtapasztalt személyiségtesztes őrület is belekerült ebbe a könyvbe, ami a pszichológusi munka tévedéseit mutatja be.
A Pszichobizniszt sokan botránykönyvnek gondolják – maga az írója is így említi néha.
Egyes segítők kiakadtak rajta, hogy jaj, most majd nem mernek segítséget kérni az emberek. Én, segítőként nem félek ettől. Meg más, szakmai elhivatottsággal megáldott emberek sem, saját elmondásuk szerint. Végigolvasva már látszik: a botrány csak az, hogy a leírt esetek megtörténtek, megtörténhettek.
Áltudományok a kiválasztásban: Oxfordi Képességteszt (OCA teszt)
Az áltudományos munkaerő-kiválasztási eszközök között egyik „kedvencem” az OCA teszt (Oxford Capacity Analysis, Oxfordi Képesség Teszt). Eredete folytán azt vizsgálja, hogy alkalmas tagja lennél-e egy bizonyos kétes hírű egyháznak (szci…). Nem enyhíti a kiválasztó felelősségét, ha nem tudja, honnan származik a teszt, és mire készült eredetileg. Amikor egy ilyen tesztet tettek elém, és közöltem, hogy nem, mert szci tesztet nem töltök ki, a hölgy felháborodva közölte, hogy de ezt nem szcientológusok fogják kiértékelni, hanem ő maga, és már évek óta használja, én csak ne akadékoskodjak! Természetesen ez nem érv, hiszen a szakmaiatlan tesztet teljesen mindegy, hogyan értékelik, abból helytálló eredmény nem jöhet ki. Elvárható minimum bármely szakmában, hogy alaposan ismerjük eszközöket, amiket használunk, és ne dolgozzunk kétes hírű eszközzel.
Jelöltértékelési kulisszatitkok
Néha panaszkodnak jelöltek, hogy egy szakmai kiválasztáson végigmentek, kiválasztódtak, aztán „a hülye, HR-es megfúrta”. Ezzel szemben tudni kell, hogy a HR-esnek nincs vétójoga egy ember alkalmazásában (pl. mert nem ő fog dolgozni vele napi szinten), így valószínűleg összetettebb úton jutottak a „mégsem” döntésig. Jól működő szervezetben erős a törekvés az objektív kiválasztásra. Foglalkoztam ezzel már itt, most egy konkrét példát is hoztam, amiben jelöltként vettem részt.
Pszichológiai tesztek a munkatárs-kiválasztásban
Sok álláskereső rémálma, hogy pszichológia tesztet akarnak kitöltetni vele egy álláslehetőség kapcsán. Nem azért rémálom ez, mert „biztos takargatnivalója van” – ahogy ezt lenézően szokták kommentálni, hanem azért, mert olyan szinten kell(ene) kiadnia vadidegeneknek a lelki működését, amit egy állás miatt nem tenne. Sokszor utaltam már rá, mennyire nem vagyok híve a pszichoteszteknek, ennek legalapvetőbb oka, hogy nem értem, hogyan jöhetne bárki ahhoz, hogy emberek lelki folyamataiban vájkáljon egy álláskeresés kapcsán. Ráadásul sok áltudományos teszt is keveredett a kiválasztáskor alkalmazott tesztek közé.
Ha kiválasztói szemmel nézem, az emberismeret és az empátia többet ér száz pszichotesztnél, és általában egy jó állásinterjún kiderül, alkalmas-e a jelölt a csapatba a személyisége alapján, tudnánk-e együtt dolgozni. A szakmai hozzáértés pedig szakmai tesztek, beszélgetések és referenciák segítségével fog kiderülni.