Címke: toborzás

Cégstratégiák mobbing ellen

Előzőleg már érintettem, hogy cégkultúra, protokollok, vezetői elvárások, külső szakértők segíthetnek a cégeknek a számukra is káros munkahelyi terror (mobbing) jelenségét megelőzni, vagy ha már megjelent, megoldani.

Ezt cégszinten is tudatosan csinálni külön embereket, erőforrást igényel – azaz szaktudást és pénzt… És itt jön elő a multik előnye: kis cégek erre nem tudnak költeni, jó szakembert meggyőzni sem, és sajnos éppen pont a kis cégek vezetői közül kerül ki sok agresszor – akik ellen az egyetlen valós megoldás a menekülés, azaz munkahelyváltás. A munkavállalók felelősségét is emlegetném kicsit: amikor hisztizel, hogy a HR az büfészak, és a well-being specialist kamupozíció, az employer branding meg hülyeség, akkor épp ezt céges stratégiát gyengíted – azaz azt, hogy neked is jó legyen hosszútávon ott, ahol dolgozol… Ez a Te felelősséged. A cégnek is van felelőssége, pár lépésben az alapok összefoglalhatók – ezek nélkül biztosan nem lesz mobbingmentes környezet, de ezek valóban csak az alapok.

Ki a hülye? – Empatikus álláskereső kerestetik!

Van itt egy faktor, amiről talán még sosem írtam. Mindenki empatikus toborzót/interjúztatót szeretne, aki érti és megérti az ő problémáit, jóindulattal viszonyul hozzá. Visszafelé a legritkább esetben (sem) látom, hogy az álláskereső mutatna némi empátiát vagy legalább (meg)értést a kiválasztók felé. (A valós folyamatok ismerete sokat segít ebben, lásd itt és itt)

Az álláskeresőnek sürgős, más az „időszámítása”, mint egy munkáltatónak. Egy egyén bármikor bármit el tud dönteni, de a bevétel nagyon tud hiányozni. Egy szervezetben ezerféle folyamatot kell kiszolgálnia a toborzónak is, egy kis cégben a tulajdonosnak komoly kockázatokat kell mérlegelnie minden egyes új kollégával.

A munkáltatónak is sürgős, ha keresnek valakit, de mindenféle akadályok vannak. Pl. hogy várnak egy projekt elindulására, amire kell majd az ember. Az értékesítő (sales) majd megszakad, hogy meglegyen az a bizonyos szerződés, de amíg nincs meg, mindenki vár. Csak ő pörög, és segíteni sem tud neki senki. És/vagy, évvégén, év elején folyik az év lezárása, a jövő év tervezése, és sokféle terület vár mindenféle információra cégen kívülről és belülről, hogy összeálljon a terv. Ezért hosszabbak az átfutási idők.

Év végén sem volt könnyebb, akkor mindenki az üzleti évet akarta lezárni, a lehető legtöbb árbevételt hozva, vagy azt támogatva, hogy mások tudják hozni. Ez a napi munkában az elsődleges. Aztán vannak multik, akiknek az üzleti éve nem egyezik a naptári évvel, ők évet zárnak épp októberben, vagy május végén vagy ahogy épp az anyavállalat meghatározta. De nap végére már nincs idő tovább csinálni, a kollégákat nem illik munkaidő után zargatni. Érdemes észben tartani, hogy a kiválasztók is emberek. Oké, dolgozzon, az a munkája, hogy törődjön a jelöltekkel. Dolgozik. Jó cégben napi 8 órát, önszorgalomból, lelkiismeretből vagy kényszerből akár többet is. Na de akarsz te olyan cégben dolgozni, ahol túlórákkal oldható meg csak a működés? Ahol az a standard, hogy mindenki erőn felül kell, hogy teljesítsen, és minden azonnal kell? Na ugye.

…és megérkeztek a visszajelzések a HR-esektől! Örülhetünk?

Erre vágyott sok-sok álláskereső, most megérkezett. Jelöltélmény okán küldik szorgalmasan a HR-esek a visszajelzéseket, időnként tényleg sokat dolgoznak azon, hogy a jelölt megkapja a visszajelzést. Alapvetően kétfelé oszthatók a sikertelen jelentkezések: amikor már a beküldött álláspályázatra mondanak nemet, és amikor volt pár interjúkör.

A legtöbb visszajelzés persze semmitmondó, miszerint:

„Ezúton értesítjük, hogy a kiválasztási folyamat során nem Önre esett a választásunk.

Kérjük, figyelje további álláslehetőségeinket és ha Önnek megfelelő ajánlattal találkozik, küldje el pályázatát újra.

Ez egyébként egy ismert állásportál sablondumája, még csak nem is az ott hirdető cégek írják.

Sokan – még álláskeresők is – hiszik, hogy akkor ez pozitív változás.

Nem fogadtam el az állásajánlatot, mert…

Sok ilyen témájú gyűjtemény kereng manapság a közösségi tereken, és mivel tanulságos lehet a munkáltatóknak is, érdemes áttekinteni a tipikus toborzói hibákat ezen keresztül is. A legtöbb ilyen panaszgyűjtemény bevezetése az, hogy „munkaerőhiány, mi?” Ami számomra üdvözítő és kétségbeejtő egyszerre, hogy a munkavállalók már simán mondanak nemet. Üdvözítő, mert van hozzá elég lehetőségük, önérzetük, nem kényszerből döntenek. Kétségbeejtő, mert emiatt projektek, ügyek, beruházások is maradhatnak el cégoldalon, és a gazdaság teljesítményére is kihatása van – bár ez nehezen mérhető, de megkérdőjelezhetetlen jelenség. Az álláskeresőknek továbbra is azt mondom, hogy ha kétségeik vannak, és megtehetik, hogy nemet mondjanak, mondjanak nemet.

Megoldásgyűjtemény szervezeti működési problémákra

Most valahogy úgy alakult a blog témafolyama, hogy a cégen belüli működési hibákkal és kihatásukkal kezdtem el foglalkozni az elmúlt 2 alkalom után jelen posztban is… Úgy látszik, érdekes téma, mert folyamatosan jönnek kérdések, visszajelzések.

Nincs nálam a bölcsek köve természetesen, mintám sem lenne reprezentatív, ha felmérést végeznék, mégis inkább optimista lettem ezektől, mint aggódó. Látszik, hogy van érdeklődés arra, hogy hogyan lehetne ezeket a bajokat kijavítani, sokan gondolkodnak rajta, sokfelé találtak megoldásokat, vagy próbálkoznak megoldásokkal.  Ezeket a megoldásokat egymás közt meg is beszélik szakmai fórumokon, harsogják, hogy munkaerő-megtartás, meg employer-branding. Így viszont még nem jut el azokhoz, akik nem járnak el ilyen közösségekbe, nem olvasnak HR-szakmai, vezetésszakmai írásokat, mert “vettem babzsákot, csocsóasztalt” meg “dolgozni kell, nem konferenciákra járni, abból nem élünk meg”.

munka

Ezeket nem akarja hallani egy álláskereső

annoyed-man.jpgAhogy írtam régebben, a munkáltató-munkavállaló viszonyban fordult a kocka, mégis sokan vannak, akik küzdenek az álláskereséssel, mert pályaújrakezdők, karrierváltók, vagy bármely más váltásban vannak (iparág, pozíció szintje), amihez nem kapják meg a kellő támogatást. Néha egy sima állásváltásnál sem. Néha ezeket a kifogásokat egy-két környi állásinterjú után kapja meg az álláskereső, néha csak az önéletrajzát látva mormog ilyesmit a kiválasztó. A kérdés az összes szituációban ugyanaz: Miért nem bízzuk rá az álláskeresőre, hogy maga döntse el, mi való neki, mi jó neki?

Valódi hibák az új kollégák kiválasztásában

sauna.jpgÁltalános vélekedés, hogy a sok panasz a HR-esekre gyakran csak a jelölt megbántottságának tudható be, mert nem őt választották. A sértődések mellett jócskán akadnak persze jogos panaszok. (Az, hogy papucsban volt az interjúztató, nem méltányolható panasz.) Mint minden szakterületen, így a toborzásban-kiválasztásban (és nem a HR-ben, mert az csak egy összefoglaló fogalom) is vannak olyanok, akik nem megfelelő színvonalon dolgoznak, és ezzel súlyos károkat okoznak az álláskeresőknek – áttételesen pedig az egész gazdaságnak, mert ügyetlen ténykedésük azt eredményezi, hogy értékes, nagy tudású emberek GDP-termelés helyett állástalanul vergődnek. A leggyakoribb hibák tipizálhatók, és ez a poszt most nemcsak HR-eseknek szól, de álláskeresőknek is ad egy-két érvet, mivel győzhető meg mégis a kiválasztó, ha ilyen jeleket látunk.

Fejvadász kulisszatitkok: vajon mit mond el rólad a leendő munkáltatódnak?

Ezt a posztot évek óta tervezem, alig vártam, hogy lejárjon az a határidő, amikor ezt már meg szabad írnom, érdekek sérülése nélkül. Egy jópár éves adatlapot mutatok most, amit egy fejvadász arra használt, hogy a CV kísérőjeként kiajánlja az álláskereső jelöltet az ügyfelének. Tekintve, hogy ez konkrétan rólam íródott, személyiségi jogokat nem sértek vele, és mivel az adott cégek már nem is léteznek akkori formájukban, fejvadászunk is mást csinál már régen, meg is engedte, hogy írjak róla, üzleti titoknak sem tekinthető többé. A formot elmondása szerint akkor állította össze, amikor az ügyfele megrendelte tőle a keresést, ahogy ők mondják, „amikor felvették a pozíciót”. Nálunk ezután általában egy idétlen álláshirdetés jön ki az önállóan dolgozni tudó csapatjátékosok keresésére, itt láthatólag az ügyfél/ügyfelek is tudta/tudták, mit akar(nak). Vagy megmondta nekik, mit akarhatnak.

Jobhoppert nem veszek fel! Rosszul teszed…

jobhopper1.jpgA jobhopperekre meglehetősen káros és misztikus lényekként tekintenek, a kiválasztók rettegnek tőlük. Ők azok, akik ugrálnak, állásból állásba, sosem állapodnak meg sehol. Sokan jutnak el hozzám álláskeresők is, olyan félelemmel, hogy “jaj, jobhoppernek fognak nézni, ha most váltani akarnék, de…” és sorolja az indokokat, miért akar váltani, és ezek racionálisnak is tűnnek. Mégis fél a jobhopper bélyegtől. 
Egy általam nagyon nem kedvelt marketing irányzat képviselője egy időben gerjesztette a parát a kkv vezetőknél, jaj, az “állásvadász” veszélyes. Ügyfelei, kisvállalkozások többnyire – mert erre specializálódott – megvették. Aki sokat fizetett ezért a “jobhopperek felismerésének titkos tudományáért”, elhitte, mert nem lett volna jó belátni, hogy kidobott pénz volt a “titkos tudás”.