Vezetői álláskeresés 4. – Nem is kell állást keresni?
Az álláskereső vezető elképzelt új pozíciójának részleteit rakosgatva időnként rájövünk: nem is biztos, hogy az oldja meg a bajait, ha állást vált. Nemcsak karrierskálákat pakolgatva derül ez ki, sima beszélgetésben is ki tud jönni ilyen tanulság. Ahogy másképp gondol a változtatási lehetőségeire, ahogy azonosítja, mivel fog járni a változás, mennyi ismeretlen tényező van benne, sokszor másképp mérlegel: változás, állásváltás kell, de felismeri, hogy nem kell mindent elhagyni, újrakezdeni. Valójában az álláskeresés réme mindig itt gyökerezik egy tizen-huszonév után váltani szándékozónál: hiábavalónak érzi, amit eddig tett, pedig nagyon nem az.
Egy megoldás: Nem szeretem, nem csinálom
Vezetői álláskeresés 3. – Hogyan alakulnak ki a karrierskálák?
Amikor már ott tartunk, hogy a blog kedvéért szép színesnek ábrázolt térkép helyett Gitmindban, Miroban, vagy papíron rajzolgatjuk a karrierskálái alapján a térképét az új állást kereső vezetőnknek, addigra már azonosítottuk, milyen skálákkal kell és érdemes neki foglalkoznia. Innentől az is fontos, mit hová helyezünk, mert a távolságok is ábrázolnak dolgokat.
Sokféle skálát lehet(ne) azonosítani egy-egy karrierben, de egy vezetőnek általában max. 4+1-et teszünk fel a térképére, ennek az összefüggéseit járjuk be, mert ennél többnek már nincs értelme, túlgondolás lenne. Az „1”, amiből nem tud/akar engedni. A „4”, ami szerinte rá meghatározó.
Az adott skálák kiválasztási szempontja is érdekes: Ő fog választani, nem én, mert ott kell bolyongani, ahol ő lát fontosságot.
Vezetői álláskeresés 2. – Karrierskálák mentén
A hozzám érkezőknél – főleg vezetőknél – néha kétségeket látok, mire is lesz ez az egész tanácsadás jó neki, hiszi is, nem is, hogy valami hasznos lesz ebből, de megpróbálja. Valahogy ki is mondja az ismerkedésünkkor: azért jött pont hozzám, mert kíváncsi, mert gyakorlati útmutató kell neki. A lelkével már sokat foglalkoztak szakértők, de a munkaerőpiacra félve megy ki, mert az eddigi álláskeresési próbálkozásai várakozásán aluliak voltak – van önbecsülés, önbizalom, vannak jól azonosított célok az eddigi coach-csal közös munkájának köszönhetően. Majd szembejön a valóság, ahogy a munkaerőpiacon tévelyeg. Közvetlenül a kudarcok előtt még hatalmas önbizalma volt, most viszont csalódott.
Itt fontosnak tartom, hogy mindig emlékeztessem: a coach-csal, a pszichológussal való munkája nem volt hiábavaló. Ők máshoz értenek, és amit velük átbeszélt, az is kell ahhoz, akivé válni szeretne. Nekik köszönheti, hogy ezzel már jól van. Vannak céljai, tisztázta a nehézségeit, megerősödött. De még hiányzik valami: a munkaerőpiaci káoszban mozgás képessége és az álláskeresői terep kiismerése. Ők ugye a legritkább esetben találnak álláshirdetést C-szintű vezetői pozícióra, tehát másképp kell elébe menni a lehetőségeknek.
Veszek magamnak egy állást!
Ezt muszáj tisztáznom: azzal, hogy velem átbeszél mindent, nem lesz állás. A tanácsadóra, coachra költött pénze akkor térül meg, ha saját maga is részt vesz a saját segítésében. Ez munka, idő, energia, akarat.
Mi ez? Tanácsadó coachként?
Nekem pedig olyasmit kell adnom neki, ami valóban más és másképp hasznos, gyakorlatias és gyors megoldás. Hogy amikor az első beszélgetésünk véget ér, már tudja,
Vezetői álláskeresés 1. – Bevezető
Feltűnő lehet, hogy mostanság egyre többet foglalkozom a vezetői sorsokkal a Jobangel blogon… Ez abból ered, hogy egyre több mindenféle szinten lévő vezető érkezett az elmúlt időszakban hozzám, leginkább a „covid-válság” utáni újraépítés okozta vergődésből akartak szabadulni – mivel hozzám jöttek, egyértelműen azért, mert másik állást akartak/akarnak. Abban kérték a segítsem, hogy gyakorlatiasan, lépésenként építsük fel a konkrét tennivalókat.
Mozogni a túlkínálati munkaerőpiacon
Emellett szerencsére egyre több álláskeresőt tudok arról meggyőzni, hogy a „valami adminisztráció” túltelített kínálati munkaerőpiaca helyett specialista vagy vezetői körökben keresgéljen, mert nagy az igény az új vezetőkre, és a valamihez nagyon értő emberekre, azaz specialistákra. A specialista szerep sem magától értetődő, de mégis, egy saját szakterületét mélyen ismerő ember számára viszonylag átlátható, mit is kell majd csinálnia. Álláskeresői módban azt kell felépíteni náluk, hogy képes legyen egyfajta tanácsadói szerepben állásinterjúzni, ezzel mutatni specialista attitűdjét. Hogy merre vigye a tárgyalást, azt viszont csak a céljai azonosítása után fogja tudni úgy képviselni, hogy később egy neki jó állás legyen belőle – és persze a munkáltató is hosszútávra tervezzen vele.
Ki is az a vezető?
A vezetői szerep egyfajta misztikum… Aki már látott közelről vezetői munkát
Lennél te is vezető? A vezetői szerepek árnyoldalai
A specialista csapdák és előnyök után a vezetői szerepekről is érdemes szót ejteni ebben a nézetben, mert itt még több a mítosz – ami leginkább empátiahiányból, tájékozatlanságból, de akár irigységből is táplálkozik: a vezetői pozíció egyenlő a céges luxusautóval, kimondhatatlan összegű fizetéssel, neki egész nap csak a kedvét keresik, senki sem kéri számon a munkáját, igazi kánaán. A valóság kicsit nagyon más.
A most általam felvázolt kép sötét, de nem teljes. Nemcsak problémák vannak természetesen. Majd lesz egyszer „miért jó vezetőnek lenni” poszt is 🙂
——————–
Mindenféle 1 mondatos napiidézetes bölcselet leírja, milyen a jó vezető, miközben egyetemeken külön szakok, vezetéstudományi intézetek, szakmai műhelyek vannak erre, és ott folyamatosan gondolkodnak ezen. Jönnek szembe velem a Linkedinen a kétes szakmai értékű posztok, amik megfejtik 300 karakterben, hogy ha egy vezetőnél nem működik valami, panaszkodik, stresszes, akkor neki önismereti bajai vannak.
Csapdák és előnyök – Miért jó specialistának lenni?
A specialista-csapdáról sokat meséltem már. Röviden: amikor valaki nagyon elmélyül egy témában (vertikális tudás), akkor az a teljes szakterületi tudáshoz képest (horizontális tudás) nagyon beszűkíti a lehetőségeit egy későbbi álláskeresésben. (Ironikusan: a piac szempontjából egy idő után nagyon sokat fog tudni a semmiről)
Aki ennek tudatában van, az több rokon szakterületben szerez specialista szintű ismereteket, így a technológiai elavulás vagy egy szakmai trendfordulás nem teszi őt tönkre.
Amikor a vezető vagy specialista dilemmáról mesélek, mindig hozzáteszem: mindkét út jó, a különbség a célokban és a szükséges személyiségjegyekben, hozzáállásban van.
Amit nem szabad: ezen a dilemmán NEM elgondolkodni. Mindenki generalistaként, juniorként kezdi a szakmát, de ha egyik vagy másik irányt nem jelöli ki, és ottmarad, akkor mind az álláskeresési esélyei, mind a szakmai és egzisztenciális növekedése veszélybe kerül.
Miért jó specialistának lenni?
Cégből cégbe – jól működő állásváltási irányok
Az állásváltás motivációja a legtöbb esetben hosszú évek munkahelyi stresszéből, feszültségéből alakul – szinte mindig menekülés valami elől. Sok veszélyt hordoz, ha eldöntöd, hogy állást váltasz, és ezt a „mindegy, csak ezt ne tovább” jegyében teszed. Annyit tudsz, hogy miben most vagy, azt biztosan nem akarod, de nem azonosítod, mit akarsz valójában. Jön egy Linkedin-üzenet, egy telefonhívás valami régi állásportálos regisztrációra hivatkozva stb. Aktívan nem keresel állást, de a „sors keze segít”, hogy most itt a lehetőség.
Amikor nyitottá válsz a váltásra, annak tudnak jelei lenni, de nem mindig tudod/mered mutatni ezeket. Még egy „only for recruiters” beállítású „open to work„-öt sem mersz a Linkedinen bekattintani, mert „mi lesz, ha meglátja a főnököm/HR-esünk„. Passzív álláskereső leszel – nem keresel, de ha megtalál egy állást, talán-esetleg-még az is lehet, hogy lépsz végre. Ilyenkor kell mégiscsak merni.
Én ezt nem merem!
Nagyon ritka, hogy nincs lehetőség állást keresni.
Az állásváltás kockázatai és a kockázatkezelés módjai
Akinek van egy valamilyen állása, nyilvánvalóan egy jobbra akar váltani. És ez sokszor nem sikerül, mellémegy, karrierek törnek derékba, vezetők buknak bele, specialisták égnek ki, generalisták lelki egészsége megy rá. Hogyan lehet ezt elkerülni?
Menekülsz, és nem nézed, hová
A helyzet, amiből menekülni kell, egyértelműen azonosítható. Azt már nagyjából tudod, mit nem akarsz. De, van-e arra időd, erőd, türelmed, hogy megtervezd a kiutat? Mivel csak nagyjából tudod, mi a bajod, a jó váltáshoz muszáj lenne átnézned, mi vitt téged ebbe a helyzetbe, mit tettél te hozzá a saját munkahelyi boldogtalanságodhoz. Ez nem áldozathibáztatás, hanem stratégiai gondolkodás. Ha mindig olyan helyen voltál, ahol bántottak, szorongtál, kihasználtak, erőn felül kellett teljesítened, az azt jelenti, hogy ezek a munkahelyek valamiért téged megtalálnak és kiválasztanak. Mert pl. az önéletrajzod és az állásinterjús fellépésed alapján is az látszik a munkáltató számára, hogy egy jól kihasználható, érzelmileg zsarolható, anyagilag sarokba szorítható ember vagy. Ezt te magadban lelkiismeretes, lojális, terhelhető, kitartó szavakkal ábrázolod. Rossz esetben be is írod az önéletrajzodba, és feltálalod magad kihasználásra… Ezért tiltakozom mindig az alázat, a stressztűrő, terhelhető kifejezések felbukkanásakor. Aki ilyeneket vár el a munkavállalójától, ahhoz nem megyünk dolgozni, ha jó akarunk magunknak.
A menekülés kockázata abban rejlik, hogy a menekülés nem stratégia. Amikor képletesen az életedért futsz, nem tervezed meg az útvonalat.
A láthatatlan ember – top vezetők és top szakértők állásváltási dilemmái
Nem új hír, hogy a fejvadászok szenvednek sok-sok szakterületen, hogy jelöltet találjanak. Azzal nincs bajuk, hogy ügyfelet találjanak, új kollégát kereső cég bőven akad a piacon. Jelöltekből van hiány. Jelöltet felkutatni pedig komoly munka, főleg ha a „top” kategóriában kell találni valakit.
Jelen posztom a fejvadászok legnagyobb kihívásáról, a láthatatlan emberekről szól.
A láthatatlan ember ismérvei
Ő az, aki 15-25 éve egy helyen van, gazdasági/jogi/technológiai/műszaki specialista, vagy szakmai vezetői (általában szakértők vezetője vagy vezetők vezetője) pozícióban. Akár gyakornoksága óta ugyanott dolgozik, azóta folyamatosan lépdel felfelé a ranglétrán.
Ranglétra másképp
A régi értelemben vett ranglétramászás leginkább idő kérdése volt, aki sokat volt egy helyen, előbb-utóbb feljebblépett. Manapság sokszor az állásinterjún tisztázzák, hogy nincs feljebblépési lehetőség, ez a pozíció tölthető be évekre, kell vagy nem? (Ez kegyetlen, de legalább korrekt a munkáltató részéről.)