Jelöltélmény és Mikulás
Alább végig kiválasztókat fogok említeni, nem HR-eseket, mert ezeket a hibákat nemcsak HR-esek követik el, sőt, ők ritkábban. Szakmai vezetők gyakrabban.
Leszögezem, hogy a jelöltélményben és a Mikulásban hasonló meggyőződéssel hiszek, azaz semennyire. Láttam már elég csalódott álláskeresőt ahhoz, hogy tudjam: a jelöltélmény akkor pozitív, ha a jelöltből munkavállaló lesz ugyanott. Minden más esetben kellemetlen érzése lesz, mert az embereket rossz érzéssel tölti el, ha valami nem sikerül. Értem, mit akarnak a cégek a jelöltélménnyel, de néha több kárt csinálnak, mint hasznot. Ha csak maguknak ártanának, és az álláskeresőknek nem, nem is zavarná a jelöltélménykedés a jobangeli mivoltomat…
A jelöltélmény leginkább a kiválasztás folyamatának megélését jelenti az adott cég HR-esének nézetében, a jelöltében meg a teljes álláskeresési folyamat során megélteket, amit akár két-háromszáz céggel él át összességében. Innentől kb. majdnem fölösleges jelöltélményre gyúrni, a kiválasztás, mint szakma renoméját úgyis letöri majd pár hozzá nem értő, lusta, buta kolléga más cégnél.
Ezzel nem arra próbálok célozni, hogy kár normálisan viselkedni, mert dehogyis. Az az alap, hogy normálisan, emberi, empatikus módon bánunk az álláskeresővel.
Ugyanakkor van egy jelentős különbség minden más élményhez képest: a jelöltélmény nem a jelöltnek fontos, hanem a kiválasztónak… (aki nem feltétlenül HR-es).