Tárgyalástechnika állásinterjún

Tárgyalástechnika állásinterjún

Bejutottunk a jól megírt önéletrajzzal/kapcsolatrendszerrel állásinterjúra, és itt jön a tanácsadók rémálma: nem lehetek ott az ügyfelem, azaz az álláskereső jelölt mellett, hogy súgjak neki. Amit velem megtanult, arról ő is tudja, hogy velem tét nélkül tudott „állásinterjúzni”, most jön a mélyvíz, az éles menet, amin a karrierje múlhat. Itt rászólok: NEM múlik rajta a karriered, ha elbaltázod, lesz másik alkalom. De miért is rontanád el?

Mert még mindig úgy gondolnak az állásinterjúra, hogy az vizsga, kihallgatás, ahol meg kell felelni. Nem az. Sokkal inkább értékesítési tárgyalás, ahol el kell adnod, amit tudsz. Az ajánlatod – önéletrajz, motivációs levél, referencia – már tetszik nekik, már „csak” meg kell győzni őket, hogy a te ajánlatod a legjobb. És az értékesítés legszebb része, amit minden B2B workshopon is elmondok: nem a legalacsonyabb árral nyerünk üzletet! Álláskeresőként nem az alacsony fizetési igényünk a vonzerőnk. Ahol az, oda ne menj dolgozni.

A kiindulás az, hogy keresnek valakit/valamit, neked meg kell győznöd őket, hogy te vagy/nálad van az, ami nekik kell. Ez a tárgyalás célja.

Indul az állásinterjú, bemutatják a céget, pozíciót. És bedobják a kérdést: meséljen magáról! Ha itt válaszolsz, már meg is érkeztél a kihallgatósdiba, amibe nem szabad.

Tudod, mit akarsz eladni, mert összeszedted szépen már az önéletrajzban, felkészültél az állásinterjúra, és most a pozíció bemutatásánál még hallottál infókat, amiket kérdésekkel meg kell ismerned jobban. Tényleg az kell-e nekik, amit te képviselsz szakmailag, aki te vagy? Ebben a pozícióban mennyi az olyan munka, ami…? Mik a napi rutinok? Kik a külső/belső kapcsolódási pontok? (társosztályok, ügyfelek, beszállítók stb.)

Most, hogy ezeket tudod, mondhatod, hogy igen, éppen pont te is csináltál olyat – ha ez igaz, csak akkor – és itt jön a „meséljen magáról”-ra a pontos válasz: ezeket úgy csináltam, hogy … Az jött ki belőle eredményül, hogy… Egyébként ezeket az eredményeket úgy értem el, hogy ilyenolyan vagyok, eztmegazt tettem… Haza is vágtad a „mondjon 3 jó tulajdonságot” kérdést, de még a legnagyobb eredményre rákérdezést is 🙂 Nem cél, hogy a másik fél rosszul vagy elnyomva érezze magát, az a cél, hogy amit el akarsz mondani magadról, abba a kontextusba helyezve mondd el, amiben ők már kollégaként tudnak elképzelni.

Valahogy így kell irányítani a beszélgetést. Értsd jól ezt az „irányítást”, mert mindenképp egyenrangú kapcsolat kell, de persze ehhez partner is kell. Tárgyalópartner legyen, ne vizsgabiztos. És végig tartani kell az egyenrangúságot: ha ő kérdez, kapjon választ, és te is kérdezz, és te is kapj választ. Sok jó kérdést gyűjtögettem itt össze, és tedd hozzá mindazt, ami még téged érdekel. Munkaidő, munkabér, szabadság, cégkultúra, bármi, ami fontos neked egy adott munkában. Amikor felkészülsz állásinterjúra, akkor ezt már mind kitaláltad, ugye?

Ez működik HR-essel, szakmai vezetővel, és minden fehérgalléros helyen, ahol valódi állásinterjú van – azaz képesek partnerként gondolni a munkatársra. És akkor a legkényesebb rész mégiscsak az árazás lesz az ajánlatban.

Ha volt már az álláspályázati anyagodban egy minimum fizetési igény, és most beszélgettek, akkor már kb. nyert ügyed van az árat illetően. Mivel minimumot írtál, lefelé nincs alku, ezt érdemes még az ijedtség ellenére is tartani. Alapvetően egy nagyságrendben gondolkodtok. Most, hogy ismered a feladatokat, ők ismernek téged, lehet beszélni az üzletről. Mivel minimum igényt adtál meg, tudsz pontosítani, hogy milyen feltételekkel tudod ezt vállalni: pénz, munkaidő, eszközök, juttatások.

És akkor itt elértünk oda, hogy a munkaidőről hogyan tárgyaljunk, és mi is van a részmunkaidővel… Folyt. köv.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben!  További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövess a Linkedinen!

# # #

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. L. Cz.
    mondta:

    „Ez működik HR-essel, szakmai vezetővel, és minden fehérgalléros helyen, ahol valódi állásinterjú van…”
    És a munkahelyek maradék 90%-ánál mi működik?

    1. jobangel
      mondta:

      A kékgallérosok kiválasztása sajnos vagy szerencsére egészen másképp történik. Őszintén szólva ott az egyéni álláskeresős érdekérvényesítés helyett a szakszervezetekben hiszek, azaz, ott azok tudnak alkudni, változtatni, akik már bent vannak.

      Mert ha egy senior java architect pozira van összesen 3 jelentkező, és mind a 3 azt mondja, hogy ha nem így van, nem jövök, akkor ott lesz változás a feltételekben, mert ha nem, akkor nem lesz ember, nem lesz projekt, a cégnek vége.

      Ha egy kékgalléros mondja ugyanezt, akkor majd lesz helyette másik, rosszabb helyzetben lévő, akinek a rossz feltételek is jobbak, mint amiben épp van. Vagy lesz indiai vendégmunkás Békés megyében(!), mert neki a kánaán az, ami nekünk a nyomor.

      1. Balfredo Alfredo
        mondta:

        Az a baj ezzel, hogy Összeszerelőországban még szakszervezet sincs 🙁

      2. jobangel
        mondta:

        De ez csak sima nyavalygás, szakszervezetet alapítani nem tilos…

      3. Balfredo Alfredo
        mondta:

        Eszerint, ha a munkavállaló munkához akar jutni, nem elég részletes cévét valamint érdekfeszítő motívációs levelet írnia továbbá talpraesetten szerepelnie az állásinterjún, hanem még szakszervezetet is kell alapítson? 😛

        Viccet félretéve, két külön dologról beszélünk.
        Az egyik az, hogy Összeszerelőországban nincsenek olyan szakszervezetek, amik nem csak nevükben azok. E helyzet a fizikai dolgozókra hátrányos leginkább.
        A másik, hogy jelen fórum résztvevői tehetnek-e valamit azért, hogy ne így legyen. Legyenek tagja a szakszervezetnek? Ne csak a tagdíjjal, hanem egyszeri, nagyobb összeggel támogassák azt? Beszéljenenek a fejével, hogy ne kedvezményes autójavításra jogosító kupont osztogasson a tagoknak, hanem küzdjön azért, hogy azok normális fizetést és munkakörülményeket kapjanak? Vagy alapítsanak egy szakszervezetet?
        Te pld. hány szakszervezet alapításában közreműködtél?

      4. jobangel
        mondta:

        Ne keverd szándékosan a fehérgalléros és a kékgalléros kiválasztást, ejnye! Pontosan tudod, melyikre mit gondolok, mert leírtam… A szakszervezetek milyensége a szakszervezet tagjaitól, és megválasztott vezetőitől függ.
        Én nem vagyok szakszervezetnek sem tagja, sem alapítója, de ez nem jelent semmit. Egy csomó minden nem vagyok még ezen felül 🙂 Amit tenni lehet, hogy a kékgalléros megtanulja a saját érdekképviseletét, ami nem egyenlő a hőzöngéssel.

      5. Balfredo Alfredo
        mondta:

        Te is jól tudod, hogy nem kevertem össze semmit semmivel! Te tettél provoaktív kijelentést!

        Először hivatkoztál a fizikai/kékgalléros dolgozók esetében a szakszervezet szerepére. Amikor a szakszervezetek nemlétét említettem, az votl a reakciód, hogy ez csak nyavalygás. E rakciónak – tetszik-e vagy sem – az az információtartalma, hogy a szakszervezet hiányát megemlítő fórumozót konkrétan és személy szerint felelőssé teszed azért, hogy nincs megfelelően működő (vagy egyáltalán bármilyen) szakszervezet Összeszerelőországban.
        Amikor viszont konkrétan kérdezem, hogy mint fórumozó illetve mint (vélelmezett) szellemi/fehérgalléros dolgozó, mégis mit tehetnék a működő szakszervezetek érdekében, kitérsz a válasz elől és személyeskedéssel próbálod elütni a dolgot!

      6. jobangel
        mondta:

        Ebben nem volt semmilyen személyeskedés, ill. részedről volt, amikor számonkérted, hogy én hány szakszervezetet alapítottam. De szerinted, ha szabad szakszervezetet alapítani, és nem alakítanak azok, akiknek ettől jobb lenne, akkor ki a felelős? Biztos, hogy egy egyszerű tanácsadó, aki blogot ír a témában?

      7. François Pignon
        mondta:

        A nagy probléma a szakszervezetekkel, hogy pont a leglustábbnak, a szájtátinak kedveznek. Ölbe tett kézzel megkapja ugyanazt, mint aki tett is a dolgok előmozdításáért.
        Egy globalizált világban ez persze még sokrétűbb probléma lett, ahogy írtad is. Ráadásul Mo. külön példa lehet olyan szempontból, hogy itt állami szinten konzerválták a status quót, de ezt úgyis minden cikk alatt leírja a törzskommentelőnk.

        A válasz az, hogy aki tesz is a dolgokért és képzi magát, az nem is ragad ilyen javarészt kétkezi vagy „valami admin” munkakörökben. Avagy az ilyen társadalmat preferáló országokban…

  2. Belavoltam
    mondta:

    En ugy allok az interjuhoz, hogy gyozzenek meg, miert hozzajuk menjek dolgozni :-)))

    1. jobangel
      mondta:

      Igen, van olyan pozíció, amikor így kell hozzáállni. Azért nem ez az átlag…