Téged is megtévesztett a munkáltatói márka?

Téged is megtévesztett a munkáltatói márka?

Avagy: az employer branding (munkáltatói márka) eladja a céget az álláskeresőnek, de nem tartja meg a munkavállalót. Nem elég jó cégnek látszani, annak is kell lenni.

A munkahelyek jórészét már az álláskeresők is erőteljesen leinformálják, ismerőst kérdeznek, Glassdooron, Linkedinen utánajárnak, állásinterjún nekik fontos dolgokra rákérdeznek. És mégis, előfordul, hogy megérkezik, és egy hét után már menekülne. Csalódott, szorong, magát hibáztatja, hogy rosszul döntött.

Hogy történhetett ez? A referenciaellenőrzés megvolt, jól kérdezett, jó válaszokat kapott, körültekintő volt.

———

A referenciaellenőrzések közös problémája akár a munkavállaló, akár a munkáltató teszi, hogy nem objektívek. Az emberek, akik mesélnek a cégről, lehet, hogy másmilyen preferenciákkal rendelkeznek, lehet, hogy más részlegen dolgoznak, más a vezetőjük, más a feladatuk, nekik ez egy jó cég. Ráadásul az ilyen ismerőseid nem feltétlenül a legközelebbi barátaid, akikkel naponta találkozol, így nem is ismeritek egymást annyira, hogy tudja rólad: neked ez valóban tetszeni fog. Az állásinterjún pedig manapság inkább eladni akarják az állást a jelöltnek, semmint válogatni a rengeteg jelöltből. Azaz, az aggodalmaidat elhessegetik, megnyugtatnak, vonzóvá teszik a helyet, azt mondják, amit hallani akarsz. Meg még employer branding is van, azt hiszed, valami nagyon menő helyre kerülsz, hű de rugalmasak, jófejek.

Aztán kiderül, hogy annyira azért nem, pl. blokkolóórán nézegetik a napi pár perces késéseidet, mert nem érted el a korábbi villamost, vagy késett a vonatod. Home office is, van csak két hétre előre be kell jelenteni, és kegyet gyakorol a vezető, ha épp méltóztatik engedélyezni.

Az is lehet, hogy teljes jószándéka mellett vezet meg: ha már ott dolgozik jópár éve, fel sem tűnik neki a túlszabályozottság, az, hogy elmaradnak fejlesztések, az, hogy az új kollégák betanítása esetleges. Számára ez már megszokott, neki ez a normális. Esetleg pont egy olyan vezetővel beszélsz, aki maga alakította így a szabályokat, ő teljes meggyőződéssel gondolhatja, hogy jót alkotott, és esetleg tényleg nem látja, hogy bajok vannak.

Vagy, hallottál ugyan pár furcsaságot az állásinterjún, de nem tulajdonítottál neki nagy jelentőséget, mert úgy érezted, ez téged nem érint, esetleg te ezt simán megoldhatónak láttad. Már csak azért is elbagatellizáltad ezeket, mert nagyon váltani akartál, nagyon jónak tűnt az ajánlat, praktikus is lenne a cég, mert könnyű megközelíteni, jó a közlekedés stb. Meggyőzted magad racionális érvekkel, de közben elnyomtad azt az enyhe rossz érzést, mert „nem tudtad hová tenni”. Most furcsa lenne pont nekem a megérzések, intuíciók mellett érvelni, de az biztos, hogy az a rossz érzés, ami benned motoszkál a hellyel kapcsolatban, valahonnan jön. Érdemes kicsit elgondolkodni, újra racionálisan végigvenni, mik történtek, milyen válaszokat kaptál, mikor kezdődött a rossz érzésed velük kapcsolatban. És akkor rájössz, hogy nem valami megfoghatatlan intuíció, csak egy hátrasorolt racionális érv megnyilvánulása.

Az igazán komoly problémákról nyilván senki sem beszél, mert annak súlyos következményei lehetnek: vádaskodások, vagy épp üzleti titkok nem kerülhetnek ki honlapokra, közbeszédbe, de ha ki is kerül, egyáltalán nem biztos, hogy igazak. A legsúlyosabb problémákat majd csak belülről látod meg – még az is lehet,hogy csak hosszú idő elteltével. Nem lehet beleírni az álláshirdetésbe, hogy válságot kell kezelni, hogy bajok vannak, de állásinterjún már akár lehet is erről beszélni.

Sőt, mindig érdemes megkérdezni, hogy ebben a pozícióban mi kell ennél a cégnél a sikerhez, miért üresedett meg a pozíció, az előd mennyire volt sikeres.

És a végére jön a mérleg: nem lesz olyan tökéletes hely, ahol minden tökéletes. Valami nem lesz jó, kérdés, hogy a kompromisszum megéri-e? Ha igen, akkor vágj bele bátran, de tudd, hogy amiben kompromisszumot kötöttél, azt valamilyen módon ellensúlyoznod kell.

De olyan is van, amikor a munkáltatói márka szerint igaz, amit hirdetnek, mégsem ilyen lovat akartál. Most, hogy belülről láttad, annyira nem is buli a kutyás munkahely, mert elvonja a figyelmet a kutya, az élő zöldfal is leginkább áporodott-poshadt szagot áraszt, bár tényleg jól néz ki… A rugalmas munkaidő alatt sem azt értetted, hogy napi 24 órában dolgozol, és néha kiruccansz magánéletet élni. Vagy épp minden van, amit ígértek, csak elfelejtették mondani, hogy a vezetőd egy elviselhetetlen zsarnok, és bár a kutyád behozhatod, egy percet se késs soha, és főleg ne legyenek önálló gondolataid. Ezek olyan tanulságok, amiket nem biztos, hogy tapasztalat nélkül le tudtál volna vonni, szóval ha így jártál, nincs más hátra, mint új állást keresni.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Válasz Sics68 hozzászólására

Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. babona
    mondta:

    @L.Cz.: „Ám mint tudjuk, irodában ülőktől számonkérni a gondolkodást teljesen felesleges. Ők általában eleve tökéletesnek születtek, hibázni csak a fizikai állomány tud. „
    Bingó!
    Néha rá lehet vezetni őket hogy elbaszták, de tény hogy egyenesen megmondani nekik tök felesleges. Így választódnak ki.

  2. L.Cz.
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: Az is egy megoldás. De nem biztos, hogy a legjobb. Egyik oldalról ott vannak az én igényeim: arra a munkahelyemre, ahol munkaidőben kötelező jelleggel volt családi nap, valóban kíváncsi lett volna a családom. Többen is szerették volna megnézni, mert érdekesnek tűnt. Másrészt ott van az, hogy a cég az ilyen, amúgy teljesen értelmetlen programra is ugyanúgy kiadja a pénzt, mint a működőképesre. Ha a folyamatba némi eszet is csempészünk, a kettő szépen találkozhatott volna: ha már kiadja a pénzt a cég ilyenekre, meg tudom mutatni a családomnak, hol dolgozom és ugyanazon összeg elköltése mellett több értelme lett volna a programnak.
    Ám mint tudjuk, irodában ülőktől számonkérni a gondolkodást teljesen felesleges. Ők általában eleve tökéletesnek születtek, hibázni csak a fizikai állomány tud.

  3. Túl sok felhasználó
    mondta:

    @L.Cz.: Ahol most dolgozom (közepes méretű étterem, családi tulajdonban), ott az a módszere a főnökasszonynak, hogy a legelső elbeszélgetésen elmeséli, hogy miért szar itt dolgozni. De tényleg, először elkezdi a konkrét ismertetéssel (ekkora a hely, ilyen forgalom, ebből ennyi a la carte, a többi rendezvény…), aztán vagy 10 percen keresztül nyomja szünet nélkül, hogy mik a problémák. Aztán ha az illető rákérdez, hogy oké, sokminden szar itt, akkor miért is kellene itt dolgoznom, csak akkor meséli el az előnyöket.

    Engem ezzel a módszerrel megfogott, sőt, mivel őszinte volt, én is őszinte voltam vele, és elmondtam, hogy ne várjon tőlem hosszú együttműködést, mert nyughatatlan típus vagyok. Kiegyeztünk abban, hogy év végéig maradnom kell. Aztán annyira tetszik a hely, hogy még el sem kezdtem másikat keresni, pedig mindjárt év vége.

  4. Túl sok felhasználó
    mondta:

    @jobangel: Volt pár hónapja a Spiegel.de-n egy cikk, hogy a német államtitkárok vagy miafenék között több a Hans mint a nő. Több okot is felsoroltak, hogy miért lehet ez így, engem az egyik vezetőként is elgondolkodtatott. Azt írták, hogy ha előléptetés van, akkor a főnökök azt részesítik előnyben, aki leginkább hasonlít rájuk. Mert ha én alkalmas vagyok a munkára (mert persze az vagyok, hiszen én vagyok a főnök), akkor aki hasonlít rám, az alkalmas kisfőnöknek.

    Vagyis ha én férfi vagyok, a bivalyröcsögei menedzserképzőn végeztem, 25 évesen lettem kisfőnök, akkor már volt egy fiam…., akkor azt a 25 éves férfit léptetem elő, akinek tavaly született egy gyermeke, ugyanott diplomázott, ahol én, ugyanaz a hobbink, és jé, még ugyanahhoz a fodrászhoz is járunk. Az a 30 éves nő, aki egyébként régebb óta dolgozik nálunk, lehet, hogy alkalmasabb lenne (de semmi esetre sem alkalmatlanabb), eszembe sem jut. Szegényke így járt, pedig csak annyi a pechje, hogy én vagyok a főnöke, és semmiben sem hasonlítunk.

    Az ugye tény, hogy több a férfi főnök, mint a női. Ha meg két jelölt van a munkára, teljesen megfelelő lenne mindkettő, akkor a férfi főnök a férfi jelöltet veszi fel, mert az ugye inkább hasonlít rá.

    Az agyunk tudat alatt működik így, és mióta olvastam a cikket, azóta többször is rajtakaptam magam, hogy annak a beosztottamnak vagyok hajlamos inkább elnézni hibákat, aki valamiben hasonlít rám. Nem volt kellemes megállapítani, hogy én is ilyen vagyok, de legalább ez a felismerés segített abban, hogy a személyzeti kérdésekben tudatosabb legyek.

    Ez csak egy kis adalék ahhoz, hogy a kvóta miért és hogyan lehet eszköz a diszkrimináció ellen.

    (A fenti példa csak példa volt, nem vagyok férfi, nincs fiam, és Bivalyröcsöge sem létezik.)

  5. Balfredo Alfredo
    mondta:

    A munkavállaló igyekszik jó benyomást kelteni, ahol lehet: cv, LinkendIn, állásinterjú.
    A munkáltató is igyekszik jó benyomást kelteni, ahol lehet: weboldal, employer branding, állásinterjú.

    A próbaidő alatt úgyis minden kiderül. A különbség az, hogy mindengy melyik szereplőről derül ki, a munkavállaló húzza a rövidebbet.

    Amúgy erre az employer branding-re is igaz, amit Babona írt egy másik topikban: „most, azonnal, olcsón, hasznot azonnal, mindegy mi lesz később”.

  6. jobangel
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: Lehet ezen gúnyolódni, de ugye jelen pillanatban egyszerű a képlet, vagy 1-sel kezdődik a reneszánszát élő személyi száma, vagy 2-vel. Mi több, a születési anyakönyvi kivonatában is benne van mindenkinek, milyen nemhez sorolták. Ha később ezen változtat, akkor megintcsak könnyű kitalálni, mire tudta változtatni a meglévőt.

    Egyszer nem kis multinál new hire kurzuson voltam a „romlott” nyugaton. Volt ott egy ember, akire „she”-ként hivatkoztak, női ruhában járt, férfineve és jó mély hangja, ádámcsutkája volt, és a mozgáskorlátozott mosdóba járt, hogy ne kelljen senkit kellemetlen helyzetbe hoznia. Senki sem találgatta, mi van a szoknyája alatt, viszont az tudták róla, hogy hány millió dolláros bevételt köszönhet neki évente a cég. Valamiért arrafelé a cégeknek ez fontosabb.

  7. Serrin
    mondta:

    Van egy cég, ahol régebben dolgoztam és mostanában plakátokon hirdeti magát, mint a legjobb munkahely.
    Emlékeim szerint attól távol áll.

    Ha ugyanezt a halom pénzt pl.: az „ingyen” túlórák kifizetésére költötték volna, az tényleg hasznos lenne.

  8. Sics68
    mondta:

    @jobangel: „A rosszul működő folyamatok megjavítása érdekeket sértene. „

    Ez is igaz lehet, de van más is!

    Egyik, hogy az ember nem szereti elimerni azt, hogy amit csinált (és amiről azt hitte jó lesz) az nem lett jó. Tehát vastagon állítja, hogy az úgy jó .. sőt rossz esetben ő maga el is hiszi ezt. … Azt hogy nem lett tökéletes, még akkor is tagadjuk, hogy ha semmi más nem függ tőle, csak szeretve dédelgetett énképünk 🙂

    Másik, hogy pusztán az is „érdek” hogy mások tudják hogy XY csinálta .. és ezért XY-nak fontos, hogy azt az izét akkor is használják meg hype-olják, ha leginkább a beszántása és helyének sóval való behintése volna indokolt.

  9. csizkek
    mondta:

    Mo-on ez meg gyerekcipo. Csaladbarat ceg vadnyugaton. Interju kerdes, miert valtanek ha amugy is jo poziban vagyok mas cegnel. Valasz: mert sokat kell kulfoldre jarni es van 2 kisgyerekunk. Nem akarok utazni. Meg hat erdekel a melo is:) Felvettek. Ees a branding nem egy falra irt maszlag. Csaladi okra hivatkozva barmikor barmit el lehet intezni. Meeting kozepen felallsz, bics mennem kell. Hatarido van, csaladi ok az elfigadott indok. Emelett 50% home officeom van, amit barmikor. Nincs engedelyhez kotve. Fonon csak ertesitest kap.

  10. Zabalint
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró:
    Nem értek egyet. Nem csak a dolgozón múlik. Minden versenypiaci munkáltató profitorientált, de egymáségól eltérő munkaerőpiaci stratégiát alkalmazhatnak ennek érdekében, és ennek megfelelően vannak munkavállalói szempontból jobb és rosszabb munkahelyek.

  11. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @jobangel:

    Minden munkahely egy háború, osztályharc zajlik a tulajok és a prolik között. A sikeres vezetás titka egyetlen dolog: figyelni a konkurrenciát mekkora ott a bér, s mindig az átlag 110 %-át adni az embereknek, így nem akarnak felmondani a prolik. Plusz: nem zaklatni az embereket marhaságokkal, hogy pl. „tilos a net használata magáncélokra”.

    Jelenlegi munkahelyem ebből a szempontból kiemelkedő hely. A szabályzat pl. azt írja „a számítógépek használata mérsékelt módon magáncélokra engedélyezett, ha ez nem a munka hátrányára van”.

  12. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @TBX:

    A teljesen idegen ünnepek unszolása is ilyesmi.

    Ma van, ugye, Helló Vin, vagy mi a fene a neve. Nálunk, amerikai cég, még az ajtókon is csontvázak vannak. S ugye, „öltözz be”. Ezt én úgy oldom meg, hogy tök ugyanúgy öltözöm, mint máskor, majd kiejlentem „átlagos, szürke irodai dolgozónak öltöztem”, ezen még az amerikai főnökök is nagyot röhögnek.

  13. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @jobangel:

    Veszélyes talajra tévedtél…

    Oké, női kvóta, de hogyan döntöd el, hogy ki nő? Mert ugye nem a külső és saját előítéleteid alapján??? Ez fasizmus lenne.

    Szóval itt a magyar operaigazgató módszere a jó: mindenki négernek nyilvánítja magát, s meg is van a négerkvóta.

  14. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @L.Cz.:

    Tímbilding idejére érdemes lebetegedni, mármint papíron. A kényszerünneplések a kizsákmányolás legrosszabb formái közt vannak.

  15. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    A dolgozón múlik minden. Ha tele van a feje liberális, halivúdi téveszmékkel, akkor csalódni fog. A munkahely NEM az önmegvalósítás, a boldogság helyszíne!

    Ha viszont a dolgozó eleve úgy áll hozzá, hogy a munka célja profit termelése valaki másnak, aki le se szar téged, akkor reális képpel dolgozik, nem csalódik, s képes túlélni a munkaidőt.

  16. jobangel
    mondta:

    @Zabalint: Majd összekínlódom már azt a posztot, amiben kifejtem, hogy miért nem diszkrimináció, hanem az ellen ható intézkedés.

  17. Zabalint
    mondta:

    @Túl sok felhasználó:
    Egy 1%-os kvóta is lehet diszkrimináció, ha emiatt egy alkalmatlanabb jelöltet vesznek fel valahová vagy léptetnek elő. A 30%-os kvóta csak abban az esetben nem diszkrimináció, ha amúgy nem lenne rá szükség.

  18. Visceroid
    mondta:

    Az a szerencsétlen kutya mit keres az asztalon? Hogy került oda? Valaki odarakta? Vagy kitömött állatról van szó? :DDDDDDDDD

  19. Túl sok felhasználó
    mondta:

    @Zabalint: Szerintem van olyan kvóta, ami nem feltétlen diszkrimináció. Mondjuk valami olyasmi, hogy a vezetők 30% -a legyen nő, másik 30% meg férfi, amennyiben a vezetői létszám eléri a tízet.

  20. L.Cz.
    mondta:

    @TBX: Ó, a családi nap! Óriási kedvencem. Ha már szóba került, megosztanék két, a fentitől eltérő megvalósítást. A maga nemében mindkettő világklasszis.
    1. megoldás: családi nap munkaidőben, kötelező jelleggel, a munkahelyen. Bemész, eszel-iszol, hülye játékokkal játszol, elviseled a színpadi produkciókat, aztán majd jól kifizetik neked. Nem rossz, mert nem a szabadidődben rángatnak be, viszont csak céges dolgozók vehetnek részt rajta, tehát ha a gyerekeid véletlenül még óvodások vagy iskolások, nem jöhetnek. A párod is csak akkor, ha ott dolgozik.
    2. megoldás: családi nap hétvégén, egész konkrétan egy szombati napon. Szabadidőben kell menni, de viheted a családot is, külsősök is jöhetnek. Csak annyit felejtett el az eseményt szervező HR részleg, hogy azon az éven a termelés az addigi hétfőtől péntekig tartó 3 műszakos munkarend helyett átállt folyamatos 12 órázásra, ezért a fizikai állomány fele dolgozott aznap. Valamiért nem volt annyi résztvevő, mint a cégvezetés gondolta.

  21. Zabalint
    mondta:

    @jobangel:
    „nőket segítő álláskeresési tanácsadóként meg látom, hogy kell”

    De miért? Komolyan érdekelne. Így elsőre elég komoly diszkriminációnak tűnik egy ilyen kvóta.

  22. babona
    mondta:

    @jobangel: oké köszi. Jó az a tudathasadt állapot, többféle a nézőpont 🙂

  23. babona
    mondta:

    Lehet hogy nem értem, de számomra a munkáltatói márka megjelenő fogalma és a ruha (cipő, telefon ) márka fogalma ugyanazt takarja: a Termék helyett inkább a dizájnra, reklámra költünk. Termék: telefon. Ára: magas. Tartalom: közepes. Termék: munkahely. Ára: magas. Tartalom: közepes. Jó reklámmal eladható. Átfordítom a HR-es nyilatkozatát telefonnyelvre: Tim Cook szerint a legújabb termékük reklámjára és hipeolására rengeteget költenek ( például csontfeketében is kapható lesz), ezért el tudják adni. Jól hangzik a Fogyasztó számára? Nem inkább a valós előnyöket kéne hangsúlyozni, a EB látszatát is elkerülve?

  24. jobangel
    mondta:

    @babona: A kvótákról elkezdtem írogatni, de nem publikáltam, mert erőteljesen tudathasadtan vagyok velük. Nőként nem örülök a női kvótának, nőket segítő álláskeresési tanácsadóként meg látom, hogy kell. Na, ebből legyek okos 🙂

  25. Flandry
    mondta:

    lehet minden feltétel megvan ahhoz és magasabb szintről tényleg úgy nézhet ki, hogy jó a branding és hisznek is benne,
    – óvoda, bölcsőde,
    – részmunkaidő minden mennyiségben
    – home office
    csakhogy,… lehet hogy fent nagyon szeretnék, lent nagyon elvárják, na de középen, a középvezetők meg várják a kiokosítást, és a végén egy nagyon vegyes kép lesz vérmérséklettől, bizalmi szinttől, személyiségtől függően ki mit mennyire enged és ad, miközben gazdagon definiálva van minden, de akkor is csak keretek, amit sokan inkább visszavágnak, és így a valós brandingen is adnak egy pofont, abba már bele se menjünk, hogy néha mekkora lyukak lehetnek az említett szintre felkerülők kiválasztásánál

  26. HR / Employer branding állítás: nálunk nagyon családbarát a cég.
    Munkavállaló-jelölt: szuper, tudna mondani egy példát?
    HR: persze, például van családi nap!

    3 biztos jele, hogy 1 cég NEM családbarát:
    1. családi napot szervez
    2. a családi napot hétvégére szervezi
    3. a nagyszabású eseményt a cég felső vezetői rendre megosztják közösségi médiában a saját profiljukon, „az erősen ajánlott” kategóriába sorolva a rendezvényt

  27. babona
    mondta:

    @jobangel: Mindig is pótcselekvésnek (bullshit, vaporware, parasztvakítás stb 🙂 ) tartottam az Empoloyer Branding-ot. Ettől mondjuk még működhet ideig-óráig, mint a placebo. A női(férfi, stb), kvótákról mikor írsz? Egyszer volt egy fél ígéreted rá. Veszélyes téma, nagy vitát kavarhat…

  28. jobangel
    mondta:

    @L.Cz.: A kérdésed jogos, de sajnos tudom a választ… A rosszul működő folyamatok megjavítása érdekeket sértene. Pl. kiderülne, hogy egyes emberekre, pozíciókra nincs is szükség, vagy hogy kifejezetten szakmai hiba, szakmai tudatlanság hozta a rossz folyamatot, amit érdekében áll elfedni annak, aki fenntartja ezt. Persze az automatizált adminisztrációban ez egyre nehezebb, de azért a jelenség még tömeges 🙁

  29. L.Cz.
    mondta:

    Hihetetlen, hogy mennyi pénzt, időt és energiát áldoznak a munkáltatók arra, hogy a trágyát valahogy szép, színes, metálfényű mázzal vonják be, mert akkor le lehet tagadni, miről van szó. De mi lenne, ha csak egy munkaadó kísérleti jelleggel megpróbálná, hogy a ködösítésbe, maszatolásba, titkolózásba, reklámba fektetett erőforrásokat inkább arra fordítja, hogy tényleg javítson a helyzeten?
    Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy az üres employer brandingre elköltött pénz jobban hasznosul, mint ha ugyanezt az összeget a valódi problémák orvoslására fordítják. Pedig minden bizonnyal így van, mert különben nem lenne tömeges a bejegyzésben leírt jelenség.