Tiltólista az önéletrajz önjellemzés rovatához
Az önjellemzés kritikus pontja az önéletrajznak, mert amíg a tények leírásához – mint előző munkahelyek, feladatok, felelősségi körök, tanulmányok – nem kell túl nagy bátorság, hiszen adottak, addig a készségek, az önjellemzés, az a felfogás, hogy olyan önéletrajzot írjunk, amivel nekünk tetsző állásokat találunk majd meg, kissé nehézkesebb… Az általam sokat szidott sablonokhoz nyúlnak az álláskeresők, gondolván, azokat ehhez értő emberek írták. Sokat nem tévednek, a minták többségét valóban HR-esek, munkáltatói szemmel írták meg, ezért szerepelnek benne olyan szempontok, amik a munkavállalóknak nem jók, de a munkáltatók szeretik látni – ezzel tudatalatt is olyan tulajdonságokat követeltek meg az álláskeresőktől, amik sok problémát vetítenek előre.
Mivel jómagam ugye nem vagyok HR-es (a látszat ellenére sem 😀 , ) én azt vallom, hogy az önéletrajz az álláskereső céljait kell, hogy szolgálja – ha ezek találkoznak a munkáltató céljaival, akkor nyert ügye van mindkét félnek. A szakmai elvárások, szakmai múlt valamilyen szinten már meghatározott, a személyiség, az egyéni preferenciák megfogalmazása válik tehát kritikussá. És itt szoktak nagyot hibázni az álláskeresők, mikor a leggyakoribb lózungokat veszik át a mintákból az önjellemzésre, készségeik leírására. Íme egy rövid tiltólista (ízlés szerint bővíthető).
„Terhelhető”
És neked miért jó, hogy terhelhető vagy? Elhiszem, hogy a munkáltató szereti ezt olvasni, de aztán jön a döbbenet brutális túlórákkal, mindenféle extra feladatokkal, és bizony szinte bármely szakma képviselőiről elmondhatjuk, hogy túlterheltek. Biztos lehetsz benne, hogy akinek tetszik, hogy terhelhető vagy, az terhelni is fog – amíg csak bírod, utána pedig bele is kevered magad a leggyakoribb beosztotti hibába. (Röviden: amikor már régen nem bírod, erőn felül fogsz dolgozni, a semmiért).
Ha már terhekre vágysz, akkor válassz olyan magánéleti tevékenységet, hobbit, ahol ez nemcsak terhelés, de egyben rekreáció is lesz.
„Jó problémamegoldó”
Ez is jónak tűnik, de ezesetben nem feladatokat, hanem problémákat fogsz kapni. Spirituálisan fogalmazva: „bevonzani” – nem mintha hinnék a bevonzásban, de itt pont működik: aki azt állítja, hogy jó problémamegoldó, az majd kapja is a problémákat. Ebből fog állni a munkahelyi életed, ami szakmailag sem feltétlenül előremutató. A folyamatosan tüzet oltó, kapkodásra kényszerített ember gyorsan és alaposan fog kiégni… (lsd. még előzőleg linkelt beosztotti hiba). Soha nem lesz időd egy igazi szakmai feladatban, kérdésben (nem problémában) elmélyülni. Mindig a sürgős és fontos tartományban fogsz pörögni…
A jó problémamegoldással még egy baj van, hogy általában nem a saját feladataidhoz kötődő problémák fognak megtalálni, hanem mindenféle szervezési, folyamatbeli hibák, amiket majd azért fogsz megoldani, mert ugyan nem a te feladatod lenne, de te szenvedsz tőle, te nem tudod elvégezni a feladataidat ezek miatt (ez a lelkiismeretesek hibája is) – más meg egész jól elvan a problémával, pedig dolga lenne megoldani. De van, aki már olyan környezetet alakított ki, hogy a probléma létezése tartja fenn az állását. Ha a probléma megoldódna, nem lenne rá többé szüksége a cégnek. Tehát nem oldja meg…
A magukat jó problémamegoldóknak definiálókat meg szoktam kérdezni arról is, hogy mi az, amit problémának azonosítanak. Sajnos pont ezt válaszolják: ami akadályozza a munkájukat. Pedig az ilyen problémákra meg lehet találni a felelőst, akitől lehet lehet kérni a probléma megoldását (ha nem ellenérdekelt benne, akkor talán meg is oldja). A problémák felismerése sok esetben pont elég. Aztán persze olyan problémák is akadnak, amiket nem kell megoldani – mert annál még egy másik állás is jobb, esetleg majd a probléma megoldja magát, okafogyottá válik (lsd. még Eisenhower-mátrix, nem sürgős-nem fontos eleme…)
Újoncként esetleg belefulladsz majd a szekrényből kidőlő csontvázak halmába, és esetleg pont emiatt próbaidőben vége is lesz az állásodnak…
„Jó kommunikációs készség”
Mindenkitől elvárják, ezért mindenki beírja az önéletrajzába. De a többség bizony nem kommunikál jól, illetve nincs ember, aki mindig minden helyzetben jól kommunikálna – ez rendben is van, a kommunikációt sok tényező befolyásolja, a személyiség és a pillanatnyi érzelmi állapot leginkább… Aki sokat tanulta a kommunikációt, általában koncentrál erre, és jól kommunikál, majd krízishelyzetben összeomlik („pedig nem szokott így viselkedni” – csodálkoznak rá a kollégák).
Aki nem kommunikál jól, lássa be, vallja be magának nyugodtan és inkább írásban kommunikáljon a munkája során. Semmiképpen se írja be az önéletrajzába a jó kommunikációs készséget. Mert a munkáltató sokszor azt látja, hogy egy szakmai múltja alapján valószínűleg tényleg jól kommunikáló ember izgalmában hebeg, szerencsétlenkedik az állásinterjún, és levonja a következtetést, hogy emberünk talán nem egészen őszinte… Pedig de, csak ugye senki sem tud mindig jól kommunikálni, és van, aki csak írásban. Az állásinterjú pont egy olyan speciális helyzet, ami majd a munkájában sosem fog előfordulni (ezért szakmailag komolytalan, emberileg aljas a stresszinterjú-technika, szerencsére rendesen megy ki a divatból).
Ha nem írtad be, hogy jól kommunikálsz, és nem is kommunikálsz jól, az kisebb hiba. Viszont ezesetben az interjúztató segíteni fog (pl. külföldi HR-esek minden válaszod „great” és „brilliant” válaszokkal fogják nyugtázni, mielőtt felteszik a következő kérdést. Magyaroknál is egyre inkább megjelent ez a technika)
„Lelkiismeretes”
… azaz érzelmileg hatékonyan zsarolható. A terhelhetőhöz hasonlóan biztos lehet benne, hogy ezt ki is használják. Lehet, hogy ő lesz az egyetlen, akinek fontos lesz egy feladat, és személyes ügyének érzi majd, erőn felül akarja majd véghezvinni. Ettől persze szobrot, érdemrendet nem kap, de hamar tönkremegy benne. A munkáltatónak sem jó ez ma már, ha a munkaerő megtartására koncentrál. Légy lelkiismeretes, de nem menj tönkre ebben, és legyenek tisztázva magad előtt is a saját határaid. Ha elvégzed a munkában, amit kell, rendben, jó minőségben, az pont elég.
Mit írj magadról?
Csakis pozitív tulajdonságokat, és csakis azt, ami tényleg te vagy. Nem feltétlenül csak szakmai jellemzők kellenek, arra is válaszolj, milyen ember is vagy te – a leendő kollégáknak ez is fontos, nemcsak a szakmaiság. Pl. a jó humorérzék a társasági viszonyokban is nagy segítség, a kezdeményező készség egy értékesítőnél alap, az elemző szemlélet egy menedzsernél is fontos, nemcsak egy könyvelőnél. A „konfliktuskerülő” mutathatja, hogy introvertált, végrehajtó típusú csapattag vagy, a kompromisszumkész ember viszont nem feltétlenül kerüli a konfliktust, de mégis megoldásra törekvést mutat, ha emellé még diplomatikus is, akkor valószínűleg rendben lesz. Óvatosan bánjuk a türelmességgel, mert nincs ember, akinél ne szakadna el a cérna egy idő után, és aki azt hirdeti, hogy türelmes, annak feszegetni is fogják a határait: megkapja a legproblémásabb ügyfeleket, a legnehézkesebb folyamatokat.
Támaszd alá egy-egy szakmai tulajdonságodat valami rövid kis szakmai érvvel is, ne csak felsorolás legyen. Pl. Megbízható vagyok, készpénzt is kezeltem több munkahelyemen is… Hatékonyan dolgozom, a projektjeimet mindig határidőre sikerrel átadtam (és ha még erről szól a referencialeveled is, akkor ez tényleg nagyon jó lesz). Nemrég láttam, amint egy aprólékos, precíz ember a hobbiját is belevitte az önjellemzésbe: fényképet tett fel az általa készített makettről. Remek ötlet!
Egy jó tulajdonságokkal teli ötletadó listát itt is találsz.
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
# # #
Untermensch4
mondta:@babona: 🙂 Én a kontrollmérés alanya vagyok akinél látható hogy a szonda 0-t is tud mutatni. Azért írtam mert akár látszólag nem releváns készségek is jól jöhetnek egy munkakörben.
Van nálunk is kisvezető aki a nyal-manipulál módszerrel nyomul. Meg van egy olyan érzésem hogy amikor van lehetőség rá hogy saját maga alatt vágjon fát akkor nem nagy a tolongás hogy ezt megakadályozzák…
babona
mondta:@Untermensch4: Oké én is tévedhetek 🙂 Jaj mégsem 🙂 A kolléga darukezelő meg nem a csapatjátékos skálán nulla, hanem egyszerűen tehetségtelen vagy az iszákos verzió. Remélem azért nem Te vagy a magas gammaglobulin értékű, de pontos darukezelő… A csapatjátékkal az a baj, hogy ha valaki tehetségesen csal (manipulál, nyalizik stb), akkor a nálunk könnyen fölénő (fizetésben elismerésben stb) a kollégáknak, még ha a csapat kivetné is. Oké, vannak munkák (pl pont a tiéd is) ahol az egymásrautaltság miatt muszály egy értelmes csapatnak kialakulni (különben könnyen meghal valaki). Sajnos pont ezek a munkák nem voltak megfizetve az utóbbi 20-30 évben, sokan azt hitték soha nem is kell, mert ehhez ‘nem kell diploma’. Csak józan ész, ami a diplomások jó részénél is hiányzik…
Untermensch4
mondta:@babona: Bocs de én pont „jó csapatjátékos darukezelő” vagyok. Ez kell is a munkámhoz mert gyártósort szolgálok ki és a jó csapatjáték win-win, mindenki kevesebb erőfeszítéssel eljut ugyanahhoz az eredményhez.
Ellenpéldaként volt korábban a cégnél egy „rossz csapatjátékos darukezelő” akit minden nap legalább egy valaki meg akart verni de elegen voltak akik lenyugtatták őket…
Van a családban könyvelő, több cégnél külsős. Vannak cégvezetők akik szeretik ha a könyvelő ért a kreatív könyveléshez ha megbízható is 🙂
kolompar lole 1116
mondta:@B-road: A csapatjátékot mindenki elvárja – szóban. Olyan mint a „nagy teherbírású”, meg a „terhelhető”. Szép lenne, jó lenne, de nincs. Ha nem te veszed ki a pénzt a kalapból, majd kiveszi más. Aki csak a semmiért hajt az lúzer, amit ki is fognak használni.
Amúgy ki az a „cég” aki nem tolerálja az ilyesmit? Ez valami idealizált entitás lehet? Netán a jóisten? Mert amúgy vannak tulajdonosok, managerek meg munkások. Mindenki a SAJÁT pénzéért hajt, a másik kárára. Hogy ki mit szeretne tolerálni az tök mellékes, a lényeg hogy te mit tudsz kikönyökölni magadnak. Ha értékes vagy, akkor többet. És hu:lye is lennél ennek árát benne hagyni a kalapban, hogy aztán más vegye ki – puszira. Ja, még lehetnek a „nem tolerálók” a hátad mögött összebeszélő kollégák, akik nem tudnak saját maguknak kikönyökölni semmit, csak áskálódni, azoknak a véleménye meg kurv@ra nem számít semmit.
babona
mondta:@jobangel: Szerintem nincs is egységes kulcsszavas tiltólista, csak állásfüggő. (‘Kreatív könyvelő vagyok’,’jó csapatjátékos darukezelő állást keres’, ‘ Pontos, precíz fagylaltárus ‘, :). A motivációs levélről szóló cikk tetszett a CVonline-on. Gyorsan meg is néztem a HRblogot is, csak elakadtam a konkurencia kreatívokról szóló cikkénél. Nahát, ilyenről Magyarországon még ma is írni kell… De kinek, akinek szól az nem nézi meg, a többinek meg csak önigazolás. Sajnos ez néha az angyalblogra is igaz.
babona
mondta:@jobangel: Szerintem nincs is egységes kulcsszavas tiltólista, csak állásfüggő. (‘Kreatív könyvelő vagyok’,’jó csapatjátékos darukezelő állást keres’, ‘ Pontos, precíz fagylaltárus ‘, :). A motivációs levélről szóló cikk tetszett a CVonline-on. Gyorsan meg is néztem a HRblogot is, csak elakadtam a konkurencia kreatívokról szóló cikkénél. Nahát, ilyenről Magyarországon még ma is írni kell… De kinek, akinek szól az nem nézi meg, a többinek meg csak önigazolás. Sajnos ez néha az angyalblogra is igaz.
Balfredo Alfredo
mondta:@jobangel: „A rabszolgatörvényt nem a munkáltatók hozták… Nekik hozták, túlgondolt megfelelési kényszerből.”
Nézőpont kérdése. Amit leírtál, számomra pont azt igazolja, hogy igenis a munkáltatók hozták a törvényt. Nyilván nem úgy, hogy saját kezüleg gerjesztették be és savazták meg a parlamentben.
Egyébként meg mindegy, mi is a rabszolgatörvény háttere (például #neokolonializmus), nem érvényteleníti azt a megállapításomat, hogy a munkáltatók a kizsákmányolható, sz.rért-h.gyért dolgoztatható embereket keresik.
„De a munkaerőhiány elhozta, hogy termelő cégek, betanított munkásnak már hajléktalanokkal, vagy pszichiátriai betegekkel foglalkozó szervezeteket keresnek!”
Elvégre miért alkalmazzanak egy képzett, sokéves tapasztalattal rendelkező, magas bért igénylő munkavállalót, ha egy olcsó hajléktalan is megteszi? Amúgy tudsz ebben a témában sikertörténetet vagy még csak a felvetés van meg? Részemről látok bizonyos buktatókat ebben a folyamatban.
„Értelmes cégek felismerik, hogy ha a munkavállaló nem boldog az adott helyen a szekértolástól, akkor csak ímmel-ámmal tol szekeret.”
Melyik országban? 😀 A viccet félretéve, a cégek (pontosabban személyzetiseik meg kápóik) többségét nem érdekli, hogy a munkavállaló boldogan tolja-e a szekeret vagy sem. Te magad írod, hogy céljuk a profit. A munkavállaló boldogsága csak akkor kerül képbe, ha már minden más lehetőséget kimerítettek és mégsem halad az a szekér. De itt és most még nem merítettek ki mindne lehetőséget. Még nem érett be a rabszolgatörvény, még nem dolgoznak hajléktalanok tömegesen az összeszerelő üzemekben.
babona
mondta:@B-road: Nem az a baj, hogy vannak olyan cégek, amiknél az ideig-óráig működés a rendes (ez az ideíg-óráig simán több év, és simán lehet sikeres a cég /amennyiben a sikert a tulajdonos pénztárcájának vastagságával mérjük, és valljuk be a siker mértéke a gazdaságban pénzügyi siker/ ). A baj az, ha ez a „jobbik” út, ha ez az általános. Ez a társadalomra és a gazdaságra is bomlasztó, még ha nem is látszik elsőre. A kapitalizmus mai formája nem önszabályzó: egy lejtőn guruló, egyre gyorsuló izé. A lejtő vége sokféle lehet: brutális háború, a technika túlnő minket (rosszindulatú vagy közömbös MI), szétszennyezzük/szétfőzzük a bolygót hogy alig marad élhető barlang, esetleg egy abszolut 1984. Idealizált eset hogy egy cég csak csak elkötelezett munkavállalókkal sikeres. Igazából bárkivel, aki költséghatékonyan elvégzi a cég „sikerességéhez” (ld a /jelet/) szükséges munkát. Ha kutyákkal vagy galambokkal csináltatjuk meg, az még egyszerűbb is, mint ha okosabbakkal próbálkoznánk. Fuircsa állatfajta egy cég:)
B-road
mondta:@kolompar lole 1116: ha a ceg szarban marad, neked nem jut fizuemeles, es esetleg el kell küldeniük, az új helyen meg elvárják a csapatjátékot… akkor mégis…
mindegy.
Értem amúgy azt a részét, hogy a managerek nagy része is ilyen mentalitású. Mindegy nekik a teljesítmény, mindegy az, hogy mi a cég érdeke. Egy számít: az ő neve mellett csak pozitív dolgok legyenek. Ha valahol valami pozitív dolog történik.. gyorsan oda kell ugrani törleszkedni.
A hiba csak annyi lehet max, hogy azzal nem számolnak, hogy ez k.vára átlátszó. És egy olyan cég ami a saját érdekeit védi, ezt nem igazán fogja tolerálni.
De persze igazadvan, mindig lesznek olyan cégek ahol ez a statégia ideig óráig működni fog.
kolompar lole 1116
mondta:@B-road: Senkit nem érdekel a munka nehézsége, csak a számok, az eredmények. Ha könnyű pipák sorakoznak a neved mellett, az sokkal jobb mint a nehéz minuszok. A „megpróbáltam, de nehéz volt” még annyit se ér a bónuszosztáson, tehát nem érdemes vele szarakodni. Amúgy is pofára kapod a bónuszt, ha jól benyalsz, akkor nagy baj nem lehet. Az ilyen „igazságos Mátyás király” jellegű mánágerek/főnökök csak a mesékben léteznek.
„Gáz az amikor nem azt jutalmazzák, aki „húz”, hanem aki „sír”… aki „ha nem kapok fizuemelést felmondok””
Miért is? Talán szeretetszolgálatból kéne dolgozni? Ha nem fizetnek annyit amennyit a munkád ér, miért ne könyökölnéd ki magadnak? Talán bent kéne hagyni a közösben? Hogy a mánágereknek lehessen mégnagyobb bónuszt osztani?
„Nos ez hamar rossz hangulathoz vezet illetve ahoz, hogy a hajtós kolléga fog lelépni”
Aki egyenlő a „síróssal”, tehát miben is más mint amit én mondatm?
„ti meg ottmaradtok a szarban… de nyilván ki lehet majd magyarázni”
Nem nem nem, a cég marad szarban, nem én. Engem pont nem érdekel.
B-road
mondta:@kolompar lole 1116: Azért ne hidd, hogy nem veszi le egy normális lead/manager, hogy te csak a látványos, de könnyű feladatokkal szeretsz villogni. Azátán az évvégi emelésnél, bonuszosztásnál… hopp jajj, hát sajnos nem megy olyan jó a bolt…
Gáz az amikor nem azt jutalmazzák, aki „húz”, hanem aki „sír”… aki „ha nem kapok fizuemelést felmondok”.. jajj nemenjel, tudod hogy kell az ember..najó kapsz emelést, majd elvesszük a „balektól” aki csendbenvan.
Nos ez hamar rossz hangulathoz vezet illetve ahoz, hogy a hajtós kolléga fog lelépni.. ti meg ottmaradtok a szarban… de nyilván ki lehet majd magyarázni… hogy a hajtós folt a fasz… most derülnek csak ki milyen rendetlenséget hagyott maga után, stb…
Amolyan magyaroschan… mindig más a hibás, míg mi meg ravaszul túljárunk az eszükön… aztán lehet sírni, hogy nekünk mindenki csak direkt rosszat akar, stb.
Sok szerencsét hozzá! 🙂
kolompar lole 1116
mondta:@jobangel: Minden ilyen túlzott kitárulkozást el kell szabotálni, ez jól is van így. Ne turkáljanak a szennyesben idegenek! 🙂 Ha meg akar győződni valamilyen tudásról, irasson tesztet, ne a múlton csámcsogjon! Főleg ha volt valami fasz főnököd, akkor 20 év múlva is bosszúból ad rólad szar jellemzést, kell ez neked?
kolompar lole 1116
mondta:@B-road: De ez ez az ember tud valami olyat amitől pótolhatatlan, akkor délben is érkezhet, 1-kor is távozhat, akkor is könyörögni fognak neki hogy maradjon. Szóval a lógósság csak annál hátrány aki pótolható. Persze ilyenből jóval több van mint supermanból, de ehhez is lehet alkalmazkodni, pl. reggel 1. hogy belököd a gépet, AZTÁN irány a büfé, cigi, a gép „dolgozik”, ketyeg egymagában, 4 utánra meg lehet időzíteni mondjuk a szarást, azzal is ki lehet hőzni egy fél órát munka nélkül. Ha erre van szükség, ezt kapják. Minden félórás melót el lehet húzni 1-2 napon át. Amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten. Ha becsicskulsz, te sztahanovista leszel, akkor bekerülsz a lúzer kalapba, és onnantól mindig téged fognak megtalálni a málenkij robottal.
MAXVAL bircaman közíró
mondta:@kolompar lole 1116:
Mintha érdekelné őket az ilyesmi.
kolompar lole 1116
mondta:@p.a: Hogy mi vele a baj? Az hogy te se fogod tudni megoldani, csak az idődet viszi el. És a végén mikor megkérdezi a fgőnök hogy mit csináltál az elmúlt 2 hétben, akkor csak öööö-zni tudsz majd. Ennél sokkal jobb ha olyan melót végzel aminek van eredménye, már csak azért is mert fel tudod tűntetni az önéletrajzodban, fizetésemelést kérni rá a főnöködnél, az „öööö, megpróbáltam”-ra nem adnak semmit.
kolompar lole 1116
mondta:@MAXVAL bircaman közíró: De mivel tudják hogy fideszes vagy, még a lapátot se bízzák rád, puszta kézzel szeded a szemetet a földről.
kolompar lole 1116
mondta:Az összes többi pont (terhelhető, lelkiismeretes, stb) is pont ilyen: kötelező körök, blabla az egész, menjen csak, ha ez kell a pipához. Ha terhelni akarnak, akkor is megpróbálják ha nincs benne a CV-dben. Bepróbálkoznak, hátha. Az egész munkavállalósdi ilyen harc, a főnök minél többet akar kapni minél kevesebb pénzért, te meg fordítva. Folyamatosan küzdeni kell, egy CV csak a kezdőpozíció belövésére kell, hogy honnan indul a harc. De akárhonnan indul, akkor is lesz. Nyugit, infarktusmentességet egy CV-től se lehet várni.
A faszságokat menet közben kell letolni magadról. Ki kell ismerni a főnököt, rá kell szoktatni hogy fel se merüljön benne hogy a faszságot rád ossza ki. Lehetőleg ne egy „kapbd be” legyen a visszautasítás, a direkt konfrontációnál sokkal jobb a csendes szabotálás. Te igyekeztél, nagyon akartad, csak hát a körülmények…. Nem te tehetsz róla… Ártatlanul kell pislogni bociszemekkel, hogy véletlenül se a kirúgásod legyen a főnök 1. gondolata, hanem valaki más balek / felelős keresése. Egy idő után már tudni fogja hogy mivel nem érdemes közelíteni, az automatikusan megy a nálad sokkal balekabbnak. 🙂
Hogy a ganét következmények nélkül le tudd tolni magadról, ahhoz meg nem árt a cherry picking, azaz ha könnyű de mutatós eredménnyel kecsegtető meló van a láthatáron, azért meg tolongani kell. Akkor látják rajtad az igyekezetet, nem az a kép alakul ki rólad hogy te mindig mindent csak elhárítasz, hanem lesz „tartalékod” az „ezzel a fassággal keress meg mást” utáni értékelésre. Te nem vagy rossz melós, hiszen van pozitívumod is, igaz tarcsiból, máshonnan, de úgyis csak az összkép számít.
kolompar lole 1116
mondta:„Aki nem kommunikál jól, lássa be, vallja be magának nyugodtan és inkább írásban kommunikáljon a munkája során. Semmiképpen se írja be az önéletrajzába a jó kommunikációs készséget.”
Már miért ne? A cálod megkapni az állást, felmarkolni a fizetést, ha ez a mese kell hozzá, hát legyen! Épp arról szól ez a poszt, hogy az álláskeresőnek mi a jó, nem? Neki az hogy megjön a fizetés. Minden más csak eszköz a cél elérésére. Ha népmesét akarnak hallani a személyzetisek, főnökök, akkor meg kell adni nekik az álomvilágot. Különben is, lehet hogy ezt a követleményt ő is cska beírta az elvárások közé, nem is szükséges, csak hát tudják hogy minden CV fele kamu, ezért 2x annyit kell kiírni hogy annak a fele pont megfelelő legyen, szóval nem is fog hiányozni snekinek ha nincs meg abból 1-2 pont. Tehát: beírni! 🙂
jobangel
mondta:@Bambano: Ja, a Europass elszabotálását sajnos pont nem a HR-esek tették, hanem szerencsére a munkavállalók, álláskeresőt. Annál szörnyűbb nincs is, amikor a CV-ben benne kell lennie a 12 évvel ezelőtti, ma már nem létező munkáltató postacímének… Meg persze a diszkriminációra jó alapot adó személyes adatoknak.
jobangel
mondta:@Melki: Az önjellemzés, ha bullshit, akkor nem jó. Ha tájékoztatja az olvasót arról, hogy milyen ember is a jelölt, az lehet jó. Szakmai portfólió, igen, de nem robotról, hanem emberről. Akinek vannak prioritásai, motivációi, Young-féle sémái, ellenérzései, szimpátiái. Ezek mind fontosak egy állásban.
jobangel
mondta:@Balfredo Alfredo: A rabszolgatörvényt nem a munkáltatók hozták… Nekik hozták, túlgondolt megfelelési kényszerből. Nem is jött ki belőle semmi jó, sem a munkaerőhiányt nem oldotta meg, sem a bérszínvonal nem emelkedett.
De a munkaerőhiány elhozta, hogy termelő cégek, betanított munkásnak már hajléktalanokkal, vagy pszichiátriai betegekkel foglalkozó szervezeteket keresnek! Ha belegondolok, hogy ezek az emberek nem biztos, hogy most hajléktalanok, pszichiátriai betegek lennének, ha 10 évvel ezelőtt odaengedték volna őket egy munkához…
A munkáltatók fő célja a profit, azt pedig folyton sztrájkoló, elégedetlenkedő, kicsit dolgozgató emberekkel nem lehet hatékonyan termelni. Értelmes cégek felismerik, hogy ha a munkavállaló nem boldog az adott helyen a szekértolástól, akkor csak ímmel-ámmal tol szekeret. De láttam már olyat, aki önszorgalomból hétvégén dolgozott, mikor megkérdeztem, hogy „nincs-e jobb dolgod”, mondta, hogy épp nincs, család távol, ő meg szeret pénzt keresni. 🙂
babona
mondta:@Bambano: Isten ments hogy bárkitől elvitassam a vitatkozás jogát 🙂 Csak rámutattam hogy az általános trend ezen a területen nem az, hogy a blogger lehetővé teszi az övétől nagyon különböző vélemények megjelenését; esetleg egy fanatikus követőtábor segítségével (vagy emulálásával) leoltja az illetőt (szakmai blogok is,stb). A másik blog véglet az eldurvuló hsz-k tömkelege. Ami az „összefogást” illeti sztem simán lehetetlen. (fogolydilemma gondolom megvan, meg a többi játékelméletes izé, meg az erőforrások egyenlőtlensége közgáz, meg mondjuk még Marx /csak nálunk tiltott/)
Bambano
mondta:@babona: én nem vitattam soha a jogát, hogy arról ír, amiről akar, viszont ha ezt publikus felületen teszi, akkor én meg vitatkozhatok a posztjaival.
Az idézet teljesen korrekt lenne, ha lehetne összefogást találni az álláskeresők között. de nem lehet, ettől jön az utópia. jelenleg még munkaerő hiány van, tehát az álláskereső jobb helyzetben van, mint pár éve. ez remek alkalom lehetne a hr-esek nevelésére.
babona
mondta:@Bambano: Angyalnak vmiről írnia kell ‘hamár felfuttatta a blogot, és ezen (is)reklámoz. Még mindig olvassa, legalábbis eleinte, ld Eisenhower képcsere, de nyilván nem ez a főtevékenysége, nincs odaláncolva a billentyűhöz. Mint néhányan. Az, hogy akár negatív (de kulturált) hozzászólást is megenged, komoly érv mellette. Persze maga a blog találkozik-e A. főtevékenységének fő közönségével, az kívülről nehezen látszik. Ami a Petőfi idézetet illeti, Sztem utópisztikus-kommunisztikus-liberelisztikus-demiokratikus-túloptimista elképzelés. A világ nem így működik… Az állások jelentősebb része nálunk ismeretség(kb kapcsolati háló de nem a fészbúkos jellegű) alapján töltődik be. A CV csak egy szükséges valami, mint az adóazonosító jelet tartalmazó kártya…
Melki
mondta:Nem teljesen értem miért kéne önjellemzést írni, a CV egy szakmai portfólió, semmi keresnivalója nincs benne bullshitelésnek. Mint ahogy egy interjún sincs.
Egyébként én problémákat szeretnék kapni a munkahelyemen, nem feladatokat. 🙂
Fejlesztőknél jobb helyeken első sorban problem solving skillt tesztelnek interjúkon.
Bambano
mondta:A poszthoz: évek óta az látszik, hogy minden hr-es blogon tonnaszám jönnek a tanácsok, hogy így írd meg a cv-t meg úgy írd meg a cv-t. Abból, hogy mindenféle tanács jön, következik, hogy nincs általánosan elfogadott módszertan cv írásra (mivel a szemét hr-esek az europasst elszabotálták, hogy száradna le a kezük).
Következmény: a cv-t elvileg adott hr-es szája íze szerint kellene megírni, amiről meg nem lehet tudni, hogy mi. Vagyis tökmindegy, hogy írod meg, nagy eséllyel rosszul lesz megírva.
ezért mondom, hogy ne foglalkozz a hr-es igényeivel, csinálj egy rendes cv-t, és azt add be mindenhova. és ha elég sokan elkezdenének erre a tanácsra hallgatni, a hr-esek kisebbségbe kerülnének és leszoknának a baromságaikról.
„Habár fölül a gálya
S alul a víznek árja,
azért a víz az úr”
Bambano
mondta:@Balfredo Alfredo: nem tudom, miért nem sikerül a tisztelt fórumtársaknak kattingatni a fórumban. Jobangel munkakeresési tanácsadást nyújt önkéntesként is, meg pénzért. Miért is nem hr-es???
egyébként pedig nem: ha valaki nem munkaköri feladatként csinál valamit, akkor is az. a meghatározást nem a munkahely adja, hanem az elvégzett munka.
Balfredo Alfredo
mondta:@ Bambano
„még annyit: aki emberi erőforrások eladását menedzseli, az hr-es, függetlenül attól, hogy mi volt régen és most mit hisz magáról. „
Állításod akkor igaz, ha mindezt munkaköri feladatként végzi.
Amúgy törzstagok megfigyelhetik, hogy Jobangel írásaiban rendre visszaköszön két motivum. Az egyik pont ez a nem HR-esnek levés dolog. A másik a porosz iskolarendszer, mint a hibák el nem ismerésének okozója. Utóbbiban igaza lehet, mert sose ismeri el a hibáit. Hacsak egy új írás hirtelen megjelenését nem tekintjük annak.
(Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez egy blog, és mint ilyen, ingyenes szolgáltatás. De azért érvényes rá a közlés felelősségének fogalma.)
Balfredo Alfredo
mondta:@jobangel: Természetesen lehet itt ábrándozni, de a munkáltatók az alacsony fizetésű és kizsákmányolható munkavállalókat keresik. Legfeljebb nem mondják ki nyíltan, csak áttételesen. Mondjuk rabszolgatörvény formájában.
Vedd már észre, h évek-évtizedek óta gazdaságpolitikák alapulnak arra, h nem lehet a feladatokat napi 8 órában elvégezni, mert nincs hozzá elég ember meg egyéb erőforrás, de viszont mindig van elég balek, aki megcsinálja.
jobangel
mondta:@Érdekes: én pont ez ellen dolgozom… De látod, ha valaki nem óhajt önfeláldozni, rögvest „lógós” lesz. Miközben csak normálisak a prioritásai.
Érdekes
mondta:Nos, így van, nagyon fontos, hogy a rabszolgapiacon a rabszolgatartók a legjobb rabszolgákat ki tudják választani 😀
Ez olyasmi, mintha a malacok a vágóhídon versengenének azért, hogy ki vágja le hamarabb őket. Csodálatos egy élet ez :)))
kun andras
mondta:Valami nem stimmel ezzel a mátrix-szal. Ha valami nagyon fontos, de nem sürgős, azt felejtsem el? Why?
jobangel
mondta:@Crimson: Igazad van, rögvest javítom, köszi a jelzést!
bontottcsirke
mondta:HR osztály feladatai; toborzás, TB (stb) ügyintézés, munkajog, szerződések írása. Az mtk-ra kéne ráfeküdni és a főnökre hagyni, hogykit veszünk fel. Mert a munkavállaló és a munkáltató között így ez az osztály a legnagypbb akadály.
Crimson
mondta:Csak szólok, hogy az Eisenhower mátrix teljesen el van rontva. A kvadránsok a szokásos helyükön vannak, csak a tengelyek vannak ehhez rosszul feltéve.
Szomorú, hogy ez eddig nem tűnt fel senkinek. Pedig a poszt szövege hivatkozik is rá.
pggp
mondta:Nincs tuti recept a jó önjellemzésre. Nagyban függ attól, hogy milyen típusú embert keres a management: végrehajtót, innovátort, tapasztaltat, kitartót, rugalmasat, önjárót, stb.
A lényeg – szerintem – hogy a recruiter (HR-es) továbbengedje a jelöltet: értemesen tudjon írni/olvasni (vagy önjellemzés generátort használni), továbbá be tud illeszteni néhány kucsszót a pozíció leírás elejéről.
B-road
mondta:@jobangel: háát biztos vannak ilyen helyek… ahol ez számít lógósnak… szerencsére én nem találkoztam még ilyennel.
Szerintem a lógós az az aki pl a 8h munkaidőt bruttóban számolja… 8:00-16:00 ig… ami azt jelenti, hogy 8:10körül megérkezik… kipakolás, kávécska.. trécsike.. 9 előtt nem ül le a géphez/asztalhoz.
11:00kor kezdődik az ebéd leszervezése… akkor már ne kérdezz… aztán 13:00előtt nem érkeznek vissza… de 14előttre ne rakj meetinget… mert még kávécskázni kell… meg xboxozás.. csocsó… stb…
16:00kor meg már megy a busz, szóval 45-kor már a liftben van. 🙂
Esetleg ugyanez óránként 2 cigivel…
Na ez a lógós. Aki nem érzi rosszul magát attól, hogy nem halad a munkájával.
Nyilván ez akkor tud elharapódzni, ha hagyják… de a managerek.. megint más téma.
jobangel
mondta:@p.a: A leterheltség sem jó, de én ugye a túlterheltségről írtam. A cél az lenne, ha jól érezné magát a munkavállaló a feladataiban, és akkor az nem teher többé.
A problémákat nem a sablonmelókkal állítottam szembe, hanem a valódi szakmai feladatokkal. Itt is nagy a különbség.
A lelkiismeretesség jó tulajdonság az emberben, de jól kihasználhatóvá is teheti. Legyen ilyen, legyen a munkája fontos neki, de ne legyen sérülékeny ettől.
Negatívumokat tilos írni. A „sajnos” , a „még nincs” és hasonlók kitörlésével az önéletrajzból önmagában nyerünk egy csomó állásinterjút. Ez van, egy pszichológus biztos tudja, miért működnek így a döntéshozók.
A lógós és az önfeláldozó munkavállaló a két véglet, egyik sem jó. A középutat pedig a lehető legnehezebb megtalálni. Pl. sok munkahelyen az a „lógós”, aki nem vállal túlórát, hazamegy a munkaidő végén, nem kapcsolja be hétvégén a céges laptopját stb. Ezen pedig látszik, hogy közel nem a lógós kategória, csak a normális. De ha lelkiismeretes, akkor az érzelmi zsarolás és a lógós címkétől való félelem hatására hamarosan inkább túlórázik, mint a gyereke farsangjára menni, válaszol hétvégén az emailekre stb. Ebben viszont tönkremegy, és csak azt nyeri vele, hogy pár – számára nem fontos ember – leveszi róla a „lógós” cimkét. Nem túl nagy profit cserébe egy tönkrement házasságért, egészségért. Ezért örülök az Y generációnak, őket már nem lehet címkékkel ijesztgetni – ettől persze még lelkiismeretesek, csak nem hagyják magukat kihasználni.
MPL firstlady
mondta:az iskolákban tanítják ezeket a baromságokat, hogy erre vagyunk kíváncsiak egy cv-ben?
múlt századi, poros, avítt
a jelölt részéről, akinek az önképe olyan amilyen, a hr részéről meg hogy ezeket kritériumnak veszi és alapoz rá, egyaránt gáz
ha valaki jó akar magának, nem ír ilyeneket
írjon inkább arról, hogy darukezelőként nem baszott még agyon senkit leeső betontömbbel, hanem oda tette ahova kell (precíz, pontos), vagy salesesként eladta az anyját is az ördögnek (jó kommunikációs készség)
részemről többre értékelem, mint a felsorolást, hogy ilyen vagy olyan
olyan amilyen
majd ha odajut, bemutathatja kiváló kommunikációs képességét, de akkor sem ismeri meg senki annyira, amilyen jelentőséget ezeknek a jelzős szerkezeteknek és tulajdonságoknak tulajdonítanak
majd ha a szakmai kritériumok mellett a szimpátia alapján hozott döntés után összebútorozik főnök és jelölt, ott majd kiderül
p.a
mondta:Én azt hiszem, ez a bejegyzés többet árul el az írójáról, mint a valóságról.
Nincs azzal baj, ha leköti az energiámat valami, azaz le vagyok terhelve. Unatkozni, könnyű feladatokat csinálni a legrosszabb. a leterheltségnek semmi köze a túlórához.
Mi a baj azzal, ha az ember problémákat kap, amiket meg kell oldani, ahelyett, hogy sablonmelót kapna, amit meg kell csinálni?
Nem kell félni attól, hogy jól kommunikálok-e, hiszen biztosan jobban kommunikálok, mint a többiek. Persze, ha nem kommunikálok jól, akkor nem írom bele.
A lelkiismeretesség a második legjobb tulajdonság egy emberben. Ha igaz, akkor igenis büszkének kell lenni ár.
Nem igaz az, hogy csak pozitív tulajdonságokat kell beleírni, illetve a beszélgetésen elmondani.
Persze ha valaki lógós melót akar, akkor a fentiek nem igazak, de akkor mindegyis, mit ír bele a CV-be.
Din Serpahis
mondta:Na ez az önjellemző rész az én CVmből teljesen hiányzik, baromság az egész. A munkatapasztalatok simán lecsekkolhatók, az ilyen személyiségjegyekhez meg mindenki azt irkál oda amit nem szégyell.
Mondjuk ez eddig bevállt, legalábbis eddig soha nem éreztem a hiányát.
MAXVAL bircaman közíró
mondta:Én semmi ilyesmit nem írok bele. Felsorolom az adataimat, s kész.
A kísérőlevélbe meg csak azt írom „x év tapasztalattal rendelkezem”.
Zabalint
mondta:A „problémamegoldó” az munkafüggő, de a legtöbb esetben nem azt jelenti, amire gondolsz. A probléma is egy feladat, egy olyan feladat, ami másokat akadályoz, ezért meg kell oldani. Sokaknak pontosan erről szól a munkájuk. Bárki, aki ügyfelekkel foglalkozik, vagy belső kiszolgáló területen, az problémamegoldó.
jobangel
mondta:@Bambano: @Bambano: Ha egy jó önéletrajzod van, az jó egy állásportálra alapnak. Konkrét állásra nem versenyképes a célzott, testreszabott CV-kkel szemben.
Bambano
mondta:nem értem, miért ne írnám bele, hogy kiválóan kommunikálok. max. a kiváló jelző definíciója eltérhet nálam és a hr-esnél.
akárhányszor önéletrajzírós topicot találok, sok-sok „jó” tanáccsal, mindig az a vége, hogy a jelölt számára legjobb megoldás az, ha ír egy őszinte, korrekt önéletrajzot, és magasról tesz a jótanácsokra, meg a hr-esek elvárásaira. következmény: egy jó önéletrajzod legyen, nem pedig minden állásra egy meg egy célzottan feltupírozott motivációs levél.
még annyit: aki emberi erőforrások eladását menedzseli, az hr-es, függetlenül attól, hogy mi volt régen és most mit hisz magáról.