„Valami adminisztrációs munkát keresnék” – GYED/GYES visszatérők figyelmébe!
Lehetőleg home officeban, részmunkaidőben, és azért fizessen is rendesen.
A legtöbb GYES/GYEDről visszatérő ilyen jellegű munkát keres, ami sajnos többszörösen is téves stratégia. Amikor megkérdezem, miért ezt keresi, az okoknak egy része egyértelmű és érthető csak – de az is téves következtetésen alapul. A legfontosabb üzenetem mára: NE „valami adminisztrációs munkát” keress.
Miért gondolják, hogy a home office+részmunkaidő+rendes fizetés az pont az adminisztrációból lesz? Mert azt el tudják képzelni home office-ban, részmunkaidőben… a rendes fizetés meg olyan álom, ami sokaknál a fizetési igénye körüli beszélgetésben szertefoszlik.
Azért is nagyon nehéz egy ilyen álláskeresés, mert szinte mindenki ilyen állást keres, így egy-egy állásra jelenkezik szó szerint pár száz ember. Minden önéletrajz egyforma, azonos tapasztalatok, azonos hozzáállás, azonos sablonok. Majdnem csak a szerencsén múlik így egy-egy állás elnyerése. Egy kiválasztónak sem nagy kihívás, nagy „tehetség” kell ahhoz, hogy a többszáznyi CV-ből pont egy alkalmatlant tudjon kiválasztani.
„Tetézi a bajt”*, hogy a legtöbb adminisztrációt már ügyviteli szoftver elvégzi, így egyre kevesebb a humán erőforrást kívánó adminisztráció. Az álláshelyek tehát egyre fogynak, a jelentkezők egyre többen lesznek…
*Valójában ez nem baj, hanem előny: a folyamatok mentén egyszerűen végigvihető, bármikor ismételhető lépéseket csinálja inkább gép. Mi, emberek ehelyett gondolkodást igénylő munkát tudunk végezni addig is.
A megoldás a specializáció.
Aki „valami adminisztrációs” munkát keres, az azt gondolja, hogy ügyet intézni tud, a többibe meg bele lehet tanulni. Alapvetően nem téved, csak épp a saját képességeit becsüli le ezzel, és évekre vakvágányra teszi a karrierjét. Többségük jóval többre képes, mint papírtologatásra, mailküldözgetésre, betanított adminisztrációra. És azért a jóval többért jóval többet is fizetnek, nagyobb a megbecsültség is, például a rugalmas munkaidő is könnyebben elérhető egy nehezen pótolható specialista számára. Akinek bármilyen diplomája van, azt nekilátunk leporolni – mert a szakértelem pazarlása lenne, ha nem tennénk, és az már nemcsak egyéni, de össztársadalmi probléma is.
Hogyan specializálódj?
A legtöbb GYES/GYED visszatérőnél a gyerekvállalás előtti időszak munkatapasztalatait kell kielemezni ehhez. Milyen tanulmányaira, tudásra tud támaszkodni? Mi volt a közös az előző munkáiban? Szükséges nyelvtudás? Iparág? Cégméret? Szakterület? Milyen feladatokat végzett, ami kívánt némi speciális ismeretet? Van-e olyan cég, állás, pozíció, ahol ez a tudás, tapasztalat kulcsfontosságú lehet?
Ha ezt mind azonosítottuk, kb. meg is van, milyen önéletrajzot kell írni és merre kell keresgélni. De ez kevés lesz, van még tennivaló.
Megkopott a tudásod?
A többségnek sokévnyi munkától távolmaradás után van mit bepótolnia. Le kell porolnia a nyelvtudását, újra kell tanulnia az irodai szoftvereket, a szakmai újdonságoknak is utána kell nézni. Ez pedig napi legalább 2-3 órányi munkát fog adni, még mielőtt álláskeresésbe kezdene.
Felkészülés a változásra
Azt is tapasztalom, hogy pont ezen előkészítő munkák elkerülése miatt választják sokan a „valami adminisztrációt”. Értem, hogy nehéz megszervezni a napi pár órányi elvonulást a család és a napi teendők mellett, de valójában ez is felkészülés az állástalálásra: meg fog változni a napi rutin mindenképp, érdemes kísérletezni, mi mennyire működik az adott családban, adott körülmények között.
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vezetőként nézd meg a vezetői portfólióban rejlő lehetőségeket! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
# # #
L. Cz.
mondta:Én láttam már egy másik indokot is amögött, hogy a GYES-ről vagy GYED-ről visszatérő anyuka a „valami adminisztráció” területén keresgélt. Ismerőseim körében több olyan harmincas anyuka van, aki 2-3 gyerek, jó pár év babázás után visszatérne a munka világába és az általad is említett munkaköröket keresi.
Közben viszont valójában a háta közepére hiányzik a munka. Nem azért, mert lusta, nem aranyásó vagy futballistafeleség: egyszerűen csak 2-3 gyerek és esetleg egy beteges nagymama mellett (amilyen jó a szociális ellátórendszer, inkább a GYES-en lévő lánya vagy menye ápolja) nincs se ideje, se energiája, de még kedve se nagyon napi 8-9 órát munkával tölteni. Legyünk őszinték: a családanyai szerep ki tudja tölteni egy nő összes idejét, ha jól akarja csinálni. Igen, vannak szuperanyukák, akik maguk főznek mind a 4 gyerekükre, különórára, edzésre, hangversenyre hordják őket, közben sportolnak és legalább 10 ével fiatalabbak a koruknál, a munkahelyükön pedig százmilliós projekteket vezetnek – de most nem róluk van szó, hanem a maradék 99,9%-ról, az egyszerű, hétköznapi édesanyákról. Nekik bizony lekötheti az egész napjukat a családról való gondoskodás, főleg most, mikor otthon tanulni is kellene lehetőleg egyszerre az összes gyerekkel. És bár „csak otthon van, nem csinál semmit”, a munkája igenis hasznos. Apának megnyugtató érzés az, hogy ő nyugodtan mehet el dolgozni, mert bármi történik otthon, anya megoldja. A gyerekeknek lesz meleg ebéd, tiszta ruha, készen lesz a házi feladat, ő is úgy jön haza, hogy van meleg vacsora és vetett ágy – sokat tud ez javítani a munkahelyen mutatott teljesítményén.
Ám sajnos Magyarország hiába teljesít egyre jobban, apa heti hét nap, napi 24 óra munkával sem tudna annyit keresni, amennyiből a családot emberi szinten el lehet tartani. Úgyhogy anya is rákényszerül, hogy elmenjen dolgozni, az addigi egésznapos teendőit pedig a munka előtti és utáni órákba zsúfolja be. Ilyenkor pedig előfordul, hogy anya már nem akar annyira időigényes vagy stresszes munkát, mint korábban. Olyat szeretne, ahol a 8-tól fél 5-ig tartó munkaidő tényleg annyi, nem néz rá morogva a főnök, ha nincs ott 7-re és nem kell vizslatni a menedzser irodájának ablakát esténként, hogy kialudt-e már a fény, mert akkor lehet csak hazamenni. Bemegy, letudja a munkáját, fél 5-kor leteszi a ceruzát és onnantól a családé, nem fogják aznap még ötször felhívni, hogy a beszállítói riportot elküldte-e és ha igen, akkor becécézte-e az izét, ha nem, akkor pedig legyen már szíves mármostazonnal elküldeni neki.
Anya mehetne vissza a korábbi munkahelyére, az izégyárba minőségellenőrnek, jó pénzt is keresne, csak éppen nem gondolja, hogy a 12 órás folyamatos munkarend családbarát (pedig a cég orrba-szájba családbarátként hirdeti magát). Képezhetné magát és lehetne projektmenedzser, de akkor lásd a fenti problémát: mindenki, mindennel őt találja meg, ha épp úgy van, este 9-kor is, mert San Fransisco-ban éppen délután 1 van, Steve, a vevő kapcsolattartója már éppen átolvasta a riportot, meg is ebédelt és úgy gondolja, itt az idő egy gyors Skype-meetingre, hogy azt a pár sort tisztázzák, amit nem ért. A család meg várhat.
Ezért keresnek az ilyen anyukák „valami adminisztrációs” munkát. Nagy részük tudja, hogy ez ugyanolyan betanított munka, mint a gyártósori operátor, csak kell hozzá egy diploma és irodában, embernek való körülmények között lehet végezni, akár család mellett is. Mondjuk nem nagyon fizetik meg: mifelénk, Kelet-Magyarországon a garantált bérminimumot szokták érte adni, ami nem sok ugyan, de lehet, hogy a lakáshitel törlesztőrészlete meg a gázszámla kijön belőle és már annyival is előrébb vannak.
Balfredo Alfredo
mondta:Írásod rámutat a lényegre, bár nem mondja ki: Összeszerelőországban nincs munkaerőpiac 🙁
jobangel
mondta:Igen, ez egy tipikus helyzet, a család maradjon a nőre, a család időseinek gondozása is. Csakhogy ez nagyon kiszolgáltatott helyzetbe hozza a nőt. Arról nem is beszélve, hogy a férfinak is részt kellene vennie a családban, mint szervezeti egységben… Értem, hogy sok férfi nem lusta erre, hanem a napi 14 óra mellett erre nem jut energiája, csakhogy ez pont az a felosztás, ami senkinek sem jó. Nem mellesleg adófizetőként is háboroghatok azon, hogy ha az adómból nincs óvodai ellátás, idősellátás, akkor mire is fizetem a szociális hozzájárulási adó nevű cuccot, ami a fizetésem 15,5%-a?
De nőként meg azt gondolom, hogy egyáltalán nem oké, ha a nő diplomával is csak betanított adminisztrációs munkához jut, mert ennyire marad energiája. Most pandémiás időszakban láthatjuk, hogy a munkák jórésze végezhető otthonról, akkor a munka-magánélet szétválasztásának és a munkaidőnek sincs értelme többé. De amíg ez az érintett nőknél nem kapcsolódik át fejben, addig marad az, hogy bérminimumért dolgoznak esetleg, vagy teljes kiszolgáltatottságban, jövedelem nélkül maradnak otthon háztartásbelinek.
Francois Pignon
mondta:GYES-től elvonatkoztatva engem ez a mantra is érdekel, hogy az idejétmúlt, megújulni képtelen oktatási rendszerbe hogy fér bele, hogy még mindig beleírják az állások feltételei közé: „felsőfokú végzettség” v. köznyelven „diplomás”. Erős ellentmondás van itt, mert aki nem tanult semmit, mióta kiesett a fősuliról, egyetemről, annál fabatkát se ér egy 20 éves, poros diploma (lásd föntebb: előkészítő munkák elkerülése stb.).
Nyilván van kivétel, pl. az orvosi szakmákra nem igaz ez a diplomamánia, de ők nem is 4-5 évet töltenek tanulással, hanem akár 10-15-öt.
L. Cz.
mondta:Sajnos van létjogosultsága az ilyen feltételnek álláshirdetésben. Ott, ahol csak úgy általában felsőfokú végzettséget várnak és nincs megadva, milyet, szellemi betanított munkáról van szó, amihez elég, ha írni-olvasni tud a dolgozó, a többit majd megtanítják neki.
Ma Magyarországon az írás-olvasás biztos tudását csak a diploma garantálja. A közoktatás mélyrepülése most már ott jár, hogy analfabéták is kaphatnak érettségi bizonyítványt. A nevelési tanácsadókban az ún. szakemberek boldog-boldogtalanra rásütik a tanulási nehézséget, aztán érdekes helyzetek állnak elő. Mondjuk a nem túl okos Ödönke diszkalkuliás, ezért fel van mentve matematikából, nem is érettségizik, majd lesz helyette egy másik szabadon választott tárgya. Mivel diszlexiás, fel van mentve idegen nyelvből, abból sem érettségizik. Ráadásul még diszgráfiás is, így általánosságban fel van mentve az írásbeli számonkérés alól, helyette minden tárgyból két szóbeli tételt húz, azt’ csókolom.
Aztán ott áll a 18-19 éves, nem túl okos Ödönke az érettségi bizonyítványával és kiderül, hogy írni-olvasni sem tud, mert a tanulási zavarai miatt erre sosem volt szüksége. Ráadásul nem egyedi jelenségről beszélünk: láttam már olyan középiskolát, ahol évek óta stabilan a végzősök 20-25%-a SNI-s, tehát ha nem is Ödönke-szintű, de ilyen-olyan könnyítéseket kap az amúgy is színvonaltalan érettségiben.
A munkáltatók pedig erre reagálva az Adminisztrátor Gizikéktől most már nem érettségit kérnek, mint 20 éve, hanem diplomát, mert aki diplomát szerez, az már folyékonyan tud írni és olvasni. Vannak olyan szakok, amik ennél sokkal többet nem is tudnak adni a végzetteknek, de irodai betanított munkához ez is elég.
Balfredo Alfredo
mondta:„az írás-olvasás biztos tudását csak a diploma garantálja.” A Peter-elvről szóló könyv ezt már megjósolta. Még 1969-ben 🙁
S.L.
mondta:Nem értek egyet az elméleteddel. Diszkalkúliás vagyok. Matekból két tételt húztam, úgy éretttségiztem (mivel nem voltam felmentve a matek osztályzása alól). Ugyan igen, két tételt húzhattam az írásbeli helyett szóbelivel kiváltva, viszont egyrészt hidd el, egyáltalán nem volt könnyebb; mivel a matektanár közölte velem, hogy bocsi, de itt lesz is elmélet ám, ami írásbelin ugye jellemzően nem nagyon van, és neked azt is kell tudni. Egypár elméleti kérdésből meg pár rendes gyakorlati feladtból állt a szóbeli. Másrészt pedig közölték velem a bizonyítványosztáskor, hogy igen, rendbe van, de azt tudjam, hogy ha diplomázni akarok bármiből és felsőoktatásba menni, akkor nekem is ugyanúgy le kell tennem a rendes írásbelit ismétlő érettségin matekból ugyanúgy, mivel az ilyen tárgyakból amik írásbeli helyett szóbelivel kiváltva vannak, felvételi pont nem számítható.
Harmadrészt pedig köszönöm, könnyített matek érettségivel pénzügyi számviteli ügyintéző, könyvelő, bérszámfejtő bérügyes vagyok 🙂 Szerencsére jó tanáraim voltak, akik elég rendesen oda figyelve rám és a komptetenciáimra és a normális tanításnak hála jelentősen kinőttem a diszkalkúliát is 🙂 És örömmel tudtaom, hogy a matekis gazdasági területen is megállom a helyem kiválóan 🙂 A sors fintora furán, igen 🙂 Amitől óckodtam és amivel gondom volt, azt adta vissza elég jó eredményekkel 🙂
Balfredo Alfredo
mondta:„Most pandémiás időszakban láthatjuk, hogy a munkák jórésze végezhető otthonról, akkor a munka-magánélet szétválasztásának és a munkaidőnek sincs értelme többé.”
Define ‘jó része’? Van nagyszámú munkakör, ezek jó része végezhető otthonról, mint óvónő, kohász, összeszerelő munkás, szakács? Vagy az országban összesen dolgozó munkavállaló arányában érted a jó részét?
Igazából mindegy is, hogy mennyi a ‘jó része’, mert hómofisszal szemben elég erős az ellenállás, főleg bizonyos típusú kápók részéról. De ezt már kitárgyaltuk máshol.
A munkát és magánéletet pedig igenis szét kell választani, különben belebolondul a munkavállaló. Ha a klasszikus deiníció (munkaidő az, amit a munkahelyen töltünk) nem működik, akkor a hómoffisz világba illeszkedő meghatározást illetve szervezeti kereteket kell adni, pld. hétköznap 9-17 között vagyok otthon a dolgozószobában bezárkózva, ez a munkaidő.
jobangel
mondta:Munka-magánélet témában lesz külön posztom hamarosan.