Vállalod a felelősséget?
|
|
/NCIS 8. évad, 15. rész/ |
————————————————-
Az önéletrajza szerint sok álláskeresőt felelősségteljes munkavégzés jellemez, de ez a tulajdonság még nem terjedt el annyira, mint a csapatjátékosság…. De vajon mennyire gondolja komolyan valaki a felelősségvállalást a munkájában, főleg a hibáiban?
Arról jutott ez eszembe, hogy láttam a fenti jelenetet nemrég az NCIS egyik epizódjában. A beosztott a főnöke elé ugrott, összeszedvén minden bátorságnak gondolt erejét, belekezdett a „felelősségvállalásba”:
– Főnök, ami itt történt, az az én hibám, vállalom a felelősséget, délután felmondok.
A főnök leordította a fejét:
– Szabályt szegtél?
– Ööö, nem, de…
A főnök folytatta:
– Én vagyok a vezetőd, te egy csapat tagja vagy, az én csapatom tagja, és én bizony nem mondok fel…
Mekkora különbség van a két „felelősségvállalás” között, igaz?
Állásinterjún pont ezért érdemes a felelősségvállalásra terelni a szót, ha pl. az elkövetett hibáidról vagy a csapatjátékosságról kérdeznek. Nincs ember, aki nem hibázott volna még a munkájában, ez nem kérdés. A kérdés az, hogy hogyan kezelte? Mint a filmbeli beosztott, aki megelégedett volna azzal, hogy felmond, részéről letudva a felelősségvállalást, a hibát meg otthagyja másnak javításra? Vagy azt mondja, hogy igen, hibáztam, helyretettem, tanultam belőle, ilyet már többet nem követek el? Fontos mérlegelni: szabályt szegtél-e? Ha igen, miért; ha nem, és mégis hiba lett az eredmény, mi okozta a hibát?
Ha interjúztató lennék, ezekre lennék igazán kíváncsi. Mert hiba esetén van a legnagyobb szükség a jó és lojális munkaerőre. Napi rutinban bárki eldolgozgat megfelelő tárgyi tudással, de mi történik hiba esetén? Pánikbaesik, kétségbeesetten vergődik a hibában, kapkod, sopánkodik, jajmostmilesz, ezzel tovább ront a helyzeten, vagy hideg racionalitással elfogadja, hogy ez megtörtént, és lehetőséget keres a javításra? Mit lát javításnak? Mit tart fontosnak? Magát menteni, hibát helyrehozni, vagy mindkettőt egyszerre? Vagy csak a hibával foglalkozik, magával nem? (ez sem jó ám mindig…) Rossz esetben felelősség másvalakire terelésével foglalkozik leginkább, de ügyes interjúztató ezt is fel fogja ismerni.
—————-
Ha kifejezetten a felelősségvállalásról kérdeznek, annak minimum két megközelítési módja van. Az egyik a hibákért vállalt felelősség, a másik viszont az általános felelősségtudat.
Ígérsz-e olyasmit, amit nem tudsz tartani, vagy nem vagy biztos benne, hogy tartani tudod majd? Komolyan veszed-e a feladatokat, a munkahelyet, a céget? Döntéseidben átgondoltan mérlegeled-e a lehetőségeket, vagy megérzéseidre hagyatkozol? Hogyan helyezed egymás elé, mögé az önérdeket, csapatérdeket, cégérdeket? Hogyan kezeled az érdekellentéteket, ütközéseket? Ha beosztottaid lesznek, hogyan kezeled majd őket? Felelősségteljes csapatvezető lennél, vagy a csapattagokra hárítod a felelősséget, illetve köztük osztod fel?
Fontos, hogy ezek alapvetően nem jó vagy rossz hozzáállást tükröznek, a megfelelő felelősségvállalást, kockázatkezelést az adott cég, pozíció és szakterület határozza meg.
Showmiller
mondta:Majd mesélek én is az állásinterjúkról, pont a napokban kezdtem erről egy blogot, mert annyi tapasztalatom van (álláskeresői oldalról), hogy úgy gondoltam, érdemes megosztani…
pingwin
mondta:igazából azt sem tudom, hogy vállalom a felelősséget, hibáztam, akkor ez most jó dolog, vagy éppen kidobnak, mert rontottam
szerintem a magyar munkakultúra nem tart ott, hogy ez pozitív legyen, de lehet, hogy tévedek
persze a hibát javítani kell
jobangel
mondta:@kiber kóbor: Igen, rengeteg olyan pozícióba futok bele, ahol felelősségi kör van, döntési jogkör nincs. Ha nem dönthet, hanem utasításokat hajt végre, és azokat pontosan, akkor ki is a felelős egy esetleges hibáért? Nyilván az, aki az utasítást adta, de már az álláshirdetésben leírja, hogy a felelősség a beosztotté…
kiber kóbor
mondta:A felelősséghez pénz és paripa is dukál, ha nincs pénz és paripa miért vállaljam át a felelősséget??? Megint egy jó magyaros megközelítés
A NCIS-ben Gibbsnek (ha már a filmnél tartunk) mindene megvolt, büdzsé-> ha felborítottak egy autót, délután ott volt a másik, paripa-> ő választotta ki a csapat tagjait, és nem szólt bele senki mit hogy csinál.
Itthon ez úgy megy, hogy nincs pénz egy projektre (travelstop, costcutting van sajnáljuk, nem lehet mégegy diszket venni a notebookodba… megvan?), azzal kell dolgoznom aki ráér és nem azzal aki ért hozzá, de a felelősség az enyém.
Az interjúztatóember meg csak azt nézi rá lehet e kenni majd a jelentkezőre az elcseszett projekteket, majd kirúgni még próbaidőben vagy nem. Elvégre így olcsón megússzák. és aki bent van röhög az egészen, és a következő feladatát is elcseszi.
A többi csak duma-duma-duma.
midnight coder
mondta:Ahol most dolgozom, hangsúlyozottan nem a felelős személye az érdekes egy hiba esetén, hanem az hogy hogyan lehet a hiba következményeit kezelni. Más kérdés, hogy mindenki próbálja elkerülni a hibát, de néha van hogy nem sikerül.
De dolgoztam már olyan helyen is, ahol akkor tudtam meg hogy én vagyok a felelős a projektér amikor elcsúsztunk a határidővel…
StanLee
mondta:Az egyik munkahelyemen folyamatosan azzal foglalkoztak egy hiba eseten, hogy megtalaljak, ki volt a felelos erte. A legtobb esetben probaltak valamelyik alvallalkozora fogni, ha nem mukodott valami, vagy azokra a kollegakra rafogni a hibat, akik mar nem dolgoztak a cegnel. Sose mondtak azt, hogy tanultunk a hibabol, es nem fogjuk meg egyszer elkovetni. Eves szinten tobbszor visszajott ugyanaz a hiba, es kezdodott elolrol, fogjuk ra masra, hogy ha valami nem mukodik.