Vera története, avagy a feladás nem bűn!

Vera története, avagy a feladás nem bűn!

Van egy nagyon súlyos tévedés, amiben még segítő pályám elején magam is voltam: azt gondoltam, hogy emberek mindig a nekik legjobbat választják a lehetőségek közül, és rossz sorsuk valóban nehezen változtatható, kemény küzdelmek árán. Hű, mekkorát tévedtem! Szerencsére hamar felismertem a tévedésem. Ahogy egyre több emberrel beszéltem, találkoztam, kiderült: a megoldás szinte mindig kézenfekvő, sok esetben ő maga is látja, de nem választja. Mert a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalan, talán jó.

Ez most leginkább Vera története alapján jutott eszembe. Vera közmunkás, diplomával, ebben a státuszában elvtelenül ki is használják.

A cikk szerint „Beülhetne például egy ügyfélszolgálatba „rendes” bérért, de akkor valószínűleg már sosem vezetne vissza út a választott szakmájához, amelyben még így, közmunkásként is szívesebben dolgozik. Ezt az utat megpróbálja elkerülni, kitart, ameddig tud.” Erről beszéltem, mikor a kitartás káros voltát elemeztem. Vera, amikor már nem lesz képes kitartani, összeomlik. Akkor már versenyszférában sem lesz esélye.

Ilyenkor mondom a segítettemnek: nem kellenek hősök, mártírok, nem kell kitartani a semmire. Verának is azt mondanám, hogy most azonnal adja be az álláspályázatát az összes létező ügyfélszolgálatos állásra. Mellette találja ki, hogy a szeretett szakmáját hogy tudná hobbiként, alkalmi vállalkozásként űzni. Nem az a hős, aki értelmetlenül szenved, hanem aki mer változtatni. Pont azért kell merni, mert ez itt már a gödör alja. Semmire nem jut a kitartással. Innen nem lesz jobb, de még a maradék esélye is elveszik. Keresi ő az állásokat, tessék-lássék módon, kamuzik az álláspályázataiban: „Vera ezért most már úgy próbálkozik, hogy a végsőkig próbálja titkolni közmunkás létét. Életrajzában inkább úgy fogalmaz, hogy három éve bizonyos projekteken dolgozik az állami intézményben.”, ami azért is nagy hiba, mert a közszférán belül pályázik, így kamuval tovább rombolja a lehetőségeit. Ő is tudja, más is tudja, hogy ez kamu…

És akkor jönnek a kifogások:
Vera a nyílt álláspiacon szintén esélytelen arra, hogy konyhai mosogatónál magasabb szintű pozíciókra pályázzon.” — Meg se próbálta ugye, mert ő kitart a szakmájában… Nem a mosogatást kell megpróbálni, hanem pl. a nyelvtudásából élni. Inkább hagyja megkopni, kitartóan ám.

Most sok olvasó azt gondolhatja, felháborodva, hogy bántom ezt a nőt. Nincs szándékomban bántani, ennél távolabb semmi sem áll tőlem. Azt remélem, megtalálom így, eljön hozzám (pro bono foglalkoznék vele természetesen), és kitalálom vele, hogy a versenyszférában dolgozva hogyan tudná a szeretett szakmáját is űzni. Mert ez egy olyan szakma, amit szerinte örömmel lehet csinálni, de láthatólag pénzért nem. Valószínűleg sosem volt ideje arra, hogy leüljön, és átgondolja mindezt. Kérdeznék tőle sokat, megismerném a lehetőségeit, mert ezeket ő maga is látja, csak valamiért olyan távolinak tartja, hogy hozzá sem fog kiaknázni őket.

Ami miatt ez a történet mégis jó, hogy bemutatja, nem reménytelen a helyzete (még). Mert tudja ő, mit kell csinálni, de nincs bátorsága/ereje/támogatója, hogy meg merje csinálni. Tudja, hogy a szakmájából nem fog megélni, de a sok kitartást propagáló irományok, motivációs lózungok kialakították a legtöbb emberben a megfelelési kényszert: feladni bűn. Az ő állapotában vergődni meg nem jó, tehát a szenvedést mégiscsak fel kellene adni.

A helyzete akkor lesz reménytelen, amikor a „kitart, amíg tud”-ból eljut a „nincs tovább”-ba. Remélem, nem jut el. Hamarabb feladja a ragaszkodást a lehetetlenhez. Hajrá, Vera! Keress meg, ha olvasod ezt!

(E posztból kimaradt a közmunka károsságának kitárgyalása, terjedelmi okok miatt. De hogy ne maradjon ki teljesen, sommásan íme: a közmunkánál károsabb intézmény a munkavállalókra nézve nem sok van. Igen, ex cathedra, meg igen, ezt tényleg így gondolom.)

———————-

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg, hátha ezzel te is segítesz másoknak!

Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!

———————-

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Stekovics Rita
    mondta:

    @IT Knight: Mennyi időre cserélünk,s leszel te közmunkás s én a te helyedben? Lehet, hogy más is el tudja végezni azt, amit te, s akkor az utcára kerülhetsz! Könnyebb, mint gondolnád! De lehet, hogy Vera gondolkodó lény, s ezt a vezetők nem szeretik – főleg ha otthon a barátnőnél pincsikutyák!

  2. Stekovics Rita
    mondta:

    @na4: Dear! Neked biztos nincs 3 gyereked, ezért mondod ezt! Gondolom az állásodnál a pénz dominál, nem a hivatástudat. Ennek a nőnek hivatástudata is lehet, arra nem gondolsz? Szakmájában dolgozik, de az állásokat nem hirdetik meg, s azért nem emelik át státuszba, mert más, nálánál fontosabbat nyomnak a vezetőség részéről, s a diploma nélküli irányíthatókat veszik fel. Őtőle tartanak, mert szakmai múltja van a vezetőivel ellentétben.

  3. hibbant_hídrobbantó
    mondta:

    @jobangel: @IT Knight: ez egy kissé sovány érv szerintem. A tömeges közfoglalkoztatás sok értéket nem teremt, a benne lévőkön nem segít, ellenben elég drága; a Veráéhoz hasonló eseteket meg hadd ne minősítsem. Máshol is próbálkoztak ilyesmikkel, nem igazán működött; a „segélyért tesznek valamit” illúzióját ne tartsuk már fent ennyi pénzből.

  4. jobangel
    mondta:

    @IT Knight: Pedig pont ez a tévedés benne: munkáért munkabér jár, nem segély. Jobb helyeken legalábbis. És ha van munka – márpedig van, hiszen dolgoztatják őket – akkor nem szorulnak segélyre, mert munkabért kapnak. Jobb helyeken. Itt meg ugyanazt a munkát végzi Vera, mint a kollégái, csak ő „segélyt” kap, nem munkabért. Ezzel azért nehéz egyetérteni.

  5. IT Knight
    mondta:

    Én egyetértek a közmunkával. Ha már az én adómból kap segélyt, legalább dolgozzon valami minimálisat.

  6. hibbant_hídrobbantó
    mondta:

    @jobangel: Az utolsó mondatodban van szerintem a lényeg. Közgazdasági meg foglalkoztatáspolitikai szempontból nem sok értelme van a közmunkának (sőt inkább csak kárt okoz), politikai-hatalmi szempontból viszont annál több…

  7. Koczy
    mondta:

    Pár éve engem is be akartak szervezni közmunkába, nagycsaládban élő hátrányos helyzetű gyerekeknek (nem nyáron barnultaknak) kellett volna angolt meg németet tanítani az otthonukban. Amikor mondtam, hogy én nem vagyok tanár, csak annyit mondtak: „Aki addig volt, az sem volt az…” Hát szuper. Végül már ígértek fűt-fát, hogy akkor lépek le, amikor akarok, meg akkor dolgozok, amikor akarok, meg simán járhatok állásinterjúkra, meg nem is kell nyolc órát ledolgozni… Aztán megegyeztünk, hogy ezt inkább hagyjuk, mert az ötvenvalahányezer forintot megkeresem a hétvégi alkalmi munkával is. Egy hónapra rá egyébként el tudtam helyezkedni…

  8. pippa2011
    mondta:

    @jobangel: A cikkből kiolvasható, hogy miért nem teszi:
    „Hogyhogy eddig nem tudott elhelyezkedni?” – kérdezhetnék tőle az interjún” – ha jó az önéletrajza, nem kérdezik.
    „Nem érdemes jelentkezni rá” – kivétel nélkül mindegyik puncsos lenne?
    „az állami szereplők azért sem fognak tülekedni Veráért” – honnan tudjuk?!
    „Vélhetően alapból a szemetesben végzi az önéletrajza” – vélhetően biztosan: gondolja ő.
    „valószínűleg már sosem vezetne vissza út” – kiteszik a kamarából?
    „tanfolyam csak csodával határos módon férne bele.” – diplomát is nem egy nő szerzett 3 gyerek mellett. Ehhez persze apa és/vagy a nagyik hathatós segítsége kell.
    „sosem tanított, és idővel elszaladt mellette a szakma” – tehát kezdő. Láttunk már olyat.
    Ordít a tanult tehetetlenségről az esete, ahogy írtad. Előre eldönti, hogy kudarc lesz minden próbálkozása. Tipikus magyar ember, aki nincs tisztában azzal, hogy ő irányítja a sorsát.
    „A főnökeim mindig hivatkozhatnak arra, hogy…” -mert hagyja, hogy hivatkozzanak.
    Egy szó sincs a cikkben arról, hogy a munkájával mennyire vannak megelégedve, fel tud-e mutatni eredményeket. Amire viszont ő hivatkozhatna.

  9. mbogi
    mondta:

    Illetve ami ritkán hangzik el, hogy ha kilépsz a közmunkából, akkor egy csomó támogatást buksz (gyerekétkeztetés, lakbértámogatás, gyógyszertámogatás stb.), összességében rosszabbul jársz, ha otthagyod (kisvárosban élek, itt inkább a minimálbér a jellemző).
    Veránál gond lehet a 3 gyerek, és az, hogy már közelíthet a 40 felé. Én beírtam az önéletrajzomba, hogy közmunkás vagyok, de mindig arra húzták csak a szájukat, hogy gyerekeim vannak, és erőszakos kérdezgetéssel kihúzták belőlem, hogy mekkorák.
    Borzasztó lélekölő a közmunka, és egyáltalán nem kamu-munkákról van szó, ahol egy vállalkozás felszívja a környékbeli munkaerőt, az önkormányzatok nyígnak, hogy nem tudják ellátni a feladataikat, mert nincs elég közmunkás. Magyarul tényleges munkát végeztetnek fele annyi bérért, megalázó körülmények között. Nagyon igaz, amit itt írnak:

    abcug.hu/nemetorszag-probalkozott-kozmunkaval-de-hamar-megszabadult-tole/

    jobangel, én a te útmutatásaid alapján írtam meg az önéletrajzom, be is hívtak, ezúttal is köszönöm a sok hasznos információt.
    Nem ezen múlt, hogy nem vettek fel, (perpillanat családi vállalkozásban vagyok.)

  10. jobangel
    mondta:

    @Online Távmunkás: a kevés fizetés akkor jó, ha többet nem is tudna elérni, mert nincs hozzá képzettsége, tudása vagy egyéb lehetősége. Ő tudna, de nem teszi, mert… Meg kellene kérdezni tőle, miért nem.

    És ilyen garanciát pont azért nem ad tanácsadó, mert az eredmény nem rajta múlik. Én meg tudom mondani, hogy napi 15 önéletrajzot ki kell küldeni, át is nézem egyesével mindet, ha kell, összenézem az álláshirdetéssel, majd megtanítom erre is. Azt is megmondom, hogy milyen állásokra jelentkezzen, esetleg beajánlom helyekre, ahol esélye van, de ha ő azt mondja, hogy nincs kedve, vagy elrontja az állásinterjúkat, mert látszik, hogy nincs kedve, akkor azt én nem befolyásolhatom. A próbaidős kirúgás ugyanez: ha nem teljesít a munkahelyen, nem tud beilleszkedni, akkor még beilleszkedési tanácsadás segíthet, de ha nem, akkor megint nem a tanácsadó hibája. De ami mégis a legfontosabb: én nem akarhatok más helyett.

  11. Online Távmunkás
    mondta:

    Az ilyen emberek nem azt gondolják, hogy „a biztos rossz is jobb, mint a bizonytalan, talán jó”, hanem azt, hogy inkább kap kevés fizetést egy szörnyű munkahelyen, mint megkockáztatja az éhenhalást. Ezen úgy lehetne segíteni, ha mindenki kapna egy kockázatmentes lehetőséget, pl. a tanácsadója adna neki egy havi fizetést, ha rosszul sül el a váltás és kirúgják próbaidőn…

  12. jobangel
    mondta:

    @kukatr: Attól nem félek, hogy ekkora véleményvezér vagyok. De ha mindenki otthagyná a közszférát a körülmények miatt, akkor muszáj lesz változtatni a körülményeken.

  13. kukatr
    mondta:

    Ha a tanácsodat minden ember megfogadná, összeomlana az egészségügy, és a nyugdíjasok a Dunába fojtanák az aktuális kormányt. Ebből egy jó sci-fit lehetne forgatni. 🙂

  14. Vera szegény egy balfácán.

    – Ha ilyen nehéz körülmények között él, minek kellett a 3 gyerek?
    – Hol a férj? Az mit csinál, mennyit keres?
    – A bölcsész diplomát sajnos a hajára kenheti. A mai modern high-tech világban ez bukó.
    – Az angol nyelvtudás sem életbiztosítás – rengetegen beszélnek már angolul.

    Sokmindenen el kellene gondolkodnia.

  15. Hujber Tünde
    mondta:

    @jobangel: Én úgy veszem észre, minden alulfizetett munkahelynek ez a lényege: az „úgysem menekülhetsz”.

  16. jobangel
    mondta:

    @HellsAngel: Én írtam a HVG-nek, hogy adják meg a kapcsolatot a nőhöz, segítek. Hozzáteszem, ha a közmunka szörnyű intézményét akarták bemutatni a rögvalójában, azt sem így kell. Sok kommentelő értelmiségi nyavalygásnak minősítette a problémát, meg a bölcsészek elleni hangulatkeltésre is jó volt, de még kijött a munkaerőhiány, meg a nem is akar dolgozni vélemény is sokakból, de megoldás felé nem viszi.

    Emellett persze azt is érteni kell, hogy a közmunkás pont azért nem tud kitörni a helyzetéből, amiért a bántalmazott családtagok sem: fél, kilátástalannak mutatják a helyzetét (a cikk is ugye), megtanították neki, hogy úgysem menekülhet. Ha rosszindulatú akarok lenni, akkor azt mondom, pont ez a közmunkarendszer lényege.

  17. HellsAngel
    mondta:

    Ez a cikk szornyu. Most az egy dolog, hogy a „hivatal” kihasznalja ezt a not, meg hogy a ferjet is o tartja el (sic), meg hogy harom gyereket is szult neki emelle, de az, hogy az ujsagiro is kihasznalja (egy ennyire bovli cikket irni arrol, hogy milyen remenytelen es gonosz a vilag, lam a kisember mindehol csak falakba utkozik), meg az o olvasoi is kihasznaljak (akiknek ugy latszik, ez a napi betevojuk – szegyellem magam, hogy legalabb 2x en is atkattintottam). Egy ilyen sulyosan terhelt mintazatra boven eleg un. godor torvenyet idezni, nevezetesen, hogy „ha egy godorben talalod magad, akkor az elso dolgod legyen, hogy abbahagyod az asast”.