Főleg nagyobb cégeknél szokás, hogy először cégen belül keresnek egy-egy pozícióra alkalmas embert, mert aki már ott dolgozik, biztosan megfelel a cégkultúra, munkakörnyezet szempontjából, az új pozíciójához így a szakmaiság és a szükséges készségek lesznek a meghatározó tényezők. Ha egy körlevélben belső álláshirdetés érkezik a HR-től, a munkavállalóban ilyen kérdések merülhetnek fel:
Az álláskeresés folyamán felmerül a kérdés, hogy a rossz állás jobb-e, mint a semmilyen? Nemrég itt a blogon egy kommentfolyamban is előkerült, ez adta az ötletet, hogy részleteiben is körbejárjam a témát. Határozott véleményem, hogy igen, a rossz állás jobb, mint a semmilyen, ezeket hívjuk túlélő állásoknak (survival job a témával foglalkozó angol nyelvű irodalomban)….
Vannak jelöltek, akiken tüzetesebb olvasás után látjuk CV-ből, motivációs levélből, hogy hihetetlenül ígéretesek, profi szakmai múlttal és tanulmányokkal, valós, referenciákkal alátámasztott eredményekkel. Egyetlen referenciaszemély sem mond rosszat róluk, sőt kifejezetten dicsérik őket. Dinamikusak, megoldásra törekvők, hatékonyak, sikeresek. És mégis, évente-kétévente váltanak állást, egyre szaporítva a munkahelyi listát a CV-jükben, ami később gondot okoz az álláskeresésben….
Jobhopper: állásról állásra ugráló, vállalatközi túlélő, állásvadász. Ahogy mindenki, a HR-es is rendelkezik előítéletekkel, az egyik ilyen előítélet, hogy „gyanús”, ha valaki sűrűn váltogatja a munkahelyeit. Ennek eredete még az előző rendszerből származik, ahol illendő volt az egész életet egy munkahelyen tölteni, vállalati kapun belül volt a munkanélküliség, és aki mégis állást váltott, azt „vándormadár”-nak…
Egyszerűnek tűnő kérdés, de rengeteg dilemmát hordoz. Nagyon fontos, hogy az állásváltás nem azzal kezdődik, hogy mérgedben felmondasz, és utána kezdesz keresgélni, majd elfogynak a tartalékaid, és kétségbeesve bármit elfogadsz. Először gondold végig a lehetséges következményeket, utána cselekedj. Amíg van munkahelyed (akármilyen rossz is), sokkal jobb helyzetből vághatsz neki az álláskeresésnek.
Amikor állást akarunk váltani, nehezített pályára kerülünk a munkanélküliekkel szemben. Úgy kell pályázni, interjúzni, hogy a jelenleg munkáltatónk ne tudja meg. Erre van sok lehetőség, de azért ez is egy plusz stresszforrás. Ha végre megérkezik a várva-várt telefon, hogy „mikor tudna kezdeni nálunk?”, nagy a kísértés, hogy most aztán beolvassunk jól a főnökünknek, hiszen már…
