Címke: motiváció

Pénzért, mi másért? Beszéljünk a fizetésekről!

A munkabér, fizetés, jövedelem erősen tabu téma, mégis, a „pénzért” részt a munka, álláskeresés, karrier során ki kell tárgyalni, főleg olyan emberekkel, akikkel akkor találkozunk először, és lehet, hogy soha többé nem is fogunk (fejvadász, aki nem téged visz tovább, HR-es, szakmai vezető, aki nem téged választ majd).

Kínosnak érezzük azt mondani, hogy nem a világbéke, meg a világrengető szakmai elhivatottságunkért szeretnénk dolgozni, hanem pénzért, megélhetésért. Nyilván a többség leginkább ezért. Az már csak az én – meg még pár megszállott jobbító – nézete, hogy jó lenne, ha ebben mindenki jól lenne a pénzen túl is, mert ott kezdődik az igazi elhivatottság, amikor már a pénz nem motiváló, simán csak egyenes következménye a jól elvégzett feladatoknak, és élhet a hivatásának. Elvégre nem véletlenül lett belőle könyvelő, és nem állatorvos; informatikus és nem asztalos; ápoló, és nem logisztikus. Mert valami vonzotta ebben, amikor belekezdett, vagy erre a szakterületre sodródva itt maradt, mert komfortos lett benne. Még akkor is, ha fizetnek ezért neki.

Vagy, még akkor sem.

Kötelező fejlődni a munkában?

 

Az álláskeresést nagyban akadályozó tényezők a ki nem mondott elvárások. Amiket ráadásul sajnos többnyire pont a HR szakma állított fel, anélkül, hogy ennek racionális, gazdasági vagy humán alapja lenne. Ezt hozták a magyar tankönyveikbe a nemzetközi trendek, és a magyar helyzetre adaptálás elmaradt. Ezért lehet, hogy épp az ellenkező elvárásoknak vannak meg az alapjai. Régebben a folyamatos fejlődés volt a gazdasági élet alapelvárása, ehhez igazítva fogalmazták meg a kötelező fejlődést, kötelező ambíciót. Manapság viszont a fenntarthatóságot és a stabilitást is keressük, a fejlődési lehetőség mellett. Sőt, fejlődni nem is lehet stabil alapok nélkül.

Az önfejlesztés zsákutcái

Harsogja sok cikk, női magazin, pszichológiainak álcázott tárgyú „önsegítő” könyv, hogy mennyire fontos az önfejlesztés, a spirituális témájú írások még inkább erősítik ezt. Guruk tartanak előadásokat, teltházasan, magas belépti díjért. Az emberek pedig fogékonyak rá, hiszen sokan érzik, hogy valami nem jó, de addig nem jutnak el, hogy körülöttük nem jók a dolgok, így aztán magán hiába változtat: ha a főnöke zsarnok volt, a munkahelye rossz, az is marad, a nagy önfejlesztésben mondjuk kicsit „jobban” kezeli, tovább tart a kiégés. Nem tűnik jó útnak, zsákutca ez így. De a változás szükséges, és mégis benne lesz a megoldás, csak nem úgy, ahogy a könyvek írták.

Addig olvasta az önismereti, pszichológiai könyveket, tanulmányokat, rosszabb esetben hallgatta a „motivációs előadókat”, amíg azok jól meggazdagodtak, neki meg még mindig rossz állása, zsarnok főnöke van.

Karrierváltás és motiváció – ne legyen nagy ügy!

happyworker.jpgNézem Jamie Oliver műsorát, menzákat akar megreformálni, egészséges étrendet készíteni ott, és ehhez tiniket toboroz szakácsnak. Minden jelentkezővel elbeszélget, „te miért akarnál szakács lenni?” És ömlik a szó belőlük, egyikük túlsúlyos, így tanulna meg végre lefogyni a sok hülye diéta után, másikuk akar végre valami értelmeset csinálni az életében, mert már megjárta a javítót, a harmadiknak a szülei mentek tönkre az egészségtelen étkezésbe, más fiatalokat óvna attól, hogy korán veszítsék el így a szüleiket. Mindegyiküknek fontos volt, hogy többen egyenek egészséges ételeket, és mindenkinek más miatt. Semmi állásinterjús alakoskodás, egyik oldalon sem! Ismétlem, szakácsok. Azaz nem valami fehérgalléros, menedzseri állás, ahol szinte kötelező motiváltnak lenni. Hanem komoly fizikai munka. Mégis rajonganak érte, hogy ezt csinálhatják, és tudják miért. Motiváltak, a szó eredeti értelmében! És a vezetőjük is, ami valahol a kezdete az egész motivációs dolognak.

Minek nekünk motivációs levél?

 motivacio.jpgKözkívánatra beszélgessünk egy kicsit a jó öreg motivációs levélről, ami mindenki mumusa, pedig nem kéne, hogy az legyen. Nagyon sok cikket lehet róla olvasni, mintákat lehet letölteni arról, hogy hogyan is nézzen ki, mi is legyen beleírva, stb. Engem is sokan megkerestek, kétségbe esve, hogy most mi lesz, mert kérik a jelentkezéshez. Hát vágjunk is bele!

Egy újévi fogadalom: lecserélem a rossz állásom!

hny.pngAz állásváltással kapcsolatos fogadalom elég gyakori, jött is jópár levél, hogy segítsek… Az önéletrajzok javítása csak egy lépés, ahhoz, hogy a rossz állást jobbra lehessen cserélni, még nagyon sok dologra van szükség. Tervezés, a lelkesedés megtartása még akkor is, ha a nagy lendület sem hozza meg a gyors eredmény. Az elhatározás fontos, de az újévi fogadalmak mindig ott buknak el, hogy nem sokáig tart az új év = új lehetőség illúziója. Ha illúzió, nem pedig meggyőződés, akkor szinte biztos, hogy ellaposodik a fogadalom. Ma reggel már úgy ébredtünk, hogy ez is csak egy átlagos munkanap lesz, aki pedig állást váltana, ezt a hétfő reggelt igazi katasztrófaként élheti meg, és el is veszti az összes kedvét a változtatáshoz. Hogy ne így legyen, íme pár tanács:

Nem vesznek fel, mert veszélyes lennék a főnökre!

bully.gifHallom jópárszor ezt a panaszt, hogy „azért nem vettek fel, mert többet tudok/jobb vagyok, és ezzel veszélyeztetném a főnök pozícióját”. Nem tudom egyértelműen lemérni, hányszor valós és hányszor csak vélt ez az indok, de érdemes foglalkozni vele, mert már az is enyhíti a problémát, ha álláskeresői oldalról tudatos stratégiát választunk ehhez a helyzethez.

Első ránézésre leginkább egy sértődött önigazolásnak tűnik, de nem szabad látszatból ítélni, tehát ha valaki ezzel jön, körbekérdezem: miből gondolja ezt?

Motiváció, elhivatottság, kátyúk, Licitvadászok

white-shark-kayakthomas-p-peschak.jpgHa álláshirdetésben azt látom, hogy „elhivatott”, „belső motivációval rendelkező” kollégát keresnek, akkor kétféle érzés kerít hatalmába. Az egyik az öröm afölött, hogy törődnek azzal, mit érez a munkatárs a munkájával kapcsolatban. Ez – sajnos tapasztalataim okán – gyorsan el is múlik, és jön a másik érzés.

A félelem attól, hogy a hirdetők nem képesek motiválttá tenni a munkatársakat, azt várják, majd magától, magában talál motivációt, ők ezzel nem is kívánnak foglalkozni.