A cég működését támogató leírt, előre megtervezett folyamatok előnye lehetne, hogy általuk pontosan tudjuk, az ügy melyik pontján kinek mi a dolga, így elméletileg gyorsabbá válik az ügy végigvitele. A leírt folyamatok célja garantálni, hogy lépésenként, rendben végigmenjen minden ügy, legyenek ellenőrzési pontok, hogy kizárja az üzletmenetből a visszaéléseket. Ez valójában biztonságot nyújthat, így jól…
Ügyetlen bulvármarketingesként nem valami tragikus, clickbaites címmel kezdtem, amiben szerepel a „toxikus munkahely” hívószó. Pedig erről lesz szó az évindító sorozatomban, csak inverz módon. Nem azon szörnyülködök, hogy mi rossz (azt már tudjuk), hanem, hogy miért olyan, és mi kell ahhoz, hogy jó legyen belőle. Nem a bántalmazó emberekből álló munkahelyekkel foglalkozom – ellentétben a…
A kiégést (burnout-szindrómát) mindig munkavállalók kapcsán emlegetik, sajnos már annyira a köztudatba került, hogy mindenki „szakértője” lett, miközben egyértelműen pszichológusok, coachok szakterülete. A kiégést munkahelyi stressz, frusztráció, érzelmi megterhelés okozza, amit egy rossz munkahelyi környezet súlyosbíthat, de javítani egy jó környezetben is nehéz rajta. Még akkor is, ha a HR-esek között már nagy cégeknél létezik…
Sokkoló kutatás volt huszonéve, hogy az alapvetően szomorú, boldogtalan életű emberek hatékonyabban dolgoznak. Ezt a HR-esek úgy fordították le, hogy aki sokat túlórázik bent, az valójában csak nem akar hazamenni. A Magyarországra érkező multik pl. a 90-es években az össztársadalmi pesszimizmusból, bizonytalanságból, apátiából így konvertáltak sikeresen épülő cégeket – nyilván nem ezzel a tudatossággal, mert…
Februári cikkeim közül nem is annyira az álláskeresésből emelnék ki egy cikket, sokkal inkább a munkához való hozzáállásról. Valentin-nap, mint a szerelem napja alkalmából írtam egy kellemetlen jelenségről: a munkánkat szeretni a közvélekedés szerint rendellenesség. Én, mint munkájában örömöt kereső-találó, IT és telekom iparágban dolgozva technológiákért rajongó ember, ettől eléggé megbántva érzem magam. Manapság (sem)…
A karrierek körüli fejtegetéseim és a Valentin-napi téma közös halmaza a munkahelyi románcok lennének, de bocs, nem erről írok. Mert szerintem egy szerelmi kapcsolat akkor is magánügy, ha munkahelyi, és minden cégnél van erre policy, amivel nekem nincs dolgom. Más jut eszembe a munkahely és a szerelmesek napja kapcsán, mint emberek szerelmi viszonyaiban illetéktelenkedni. A…
Történt volt, hogy új középvezető került egy új munkahelyre, kívülről. Végigkísértem az álláskeresését, sok bizonytalanság volt benne, megtanítottam arra, hogy ne emberek kedvét keresse, simán elég, ha korrekt, a mások és a saját jóllétével is egyformán törődik. Később, egy követő érdeklődésemre büszkén mesélte, hogy amit tanult tőlem, hogyan alkalmazta – emberek sorsának jobbítása is célja…
Sokat gondolkodtam már azon, mi okozza, hogy a rosszá válik egy állás, pedig a legtöbb munkaviszony úgy indul, hogy mindkét fél örül, megtalálják a közös pontokat, az egyikük egy jó munkahelyet talált, a másikuk egy lelkes, motivált beosztottat. Aztán sok év (néha hónapok) alatt elromlik. Leginkább a párkapcsolatok elromlásához hasonlítható ez a folyamat, amikor a…
Az elmúlt tizenpár évben ugyanott dolgoztam, fogalmam sincs hogy kell állást keresni, segíts! Ilyen témájú leveleket is kapok, és bizony, ez egy külön problémakör. Ha valaki egy cégnél ennyi időt tölt, valószínűleg sokféle munkát végzett, sokféle tapasztalatot szerzett, de hogy manapság mi releváns a munkaerőpiacon, arról nem nagyon van infója. Nem tudja, mit tud, mert…
A kiégési fázisokat átnézve – ez, ahogy említettem, egy nagyon pesszimista-realista leírás – látszik, hogy a munkahelyi környezetnek, a kollégáknak, a főnöknek, a HR-esnek mekkora felelőssége van egy-egy ember életének alakításában. Bizony, vezetőnek lenni ilyen jellegű felelősséget is takar, HR-esnek lenni pedig elhivatottságot is követel. A kiégés fázisaiban különböző módon kell segíteni a kollégákat, és…
