Álláskeresés traumák árnyékában – két történet, három tanulság
Van egy mondás, miszerint, ha a hobbid a munkád, többé nem fogsz dolgozni. Ebből levonják a következtetést, hogy a hobbi az olyan, hogy minden pillanatban jól vagy benne, és ha ez a munkád, ezt csinálod egész nap és még fizetnek is érte, akkor az már a kánaán. A mondás is rendesen félrevisz, a következtetés pláne.
Az álláskeresési téma, konzultációk, cikkek, interjúk, mint tevékenység, a saját választásom, imádom is csinálni. A munkám által valaki előrelép, jobb munkája, élete lesz. Ezért dolgozni jó! Ettől még kell bele energiát fektetni, tanulni hozzá, és ki merem mondani: időnként nem vagyok jól benne. Az alábbiak egyik tanulságát le is vonom elöljáróban: csak mert szereted a munkád, nem jelenti azt, hogy nem viselhet meg, vagy nem fáradhatsz el benne. De. Ez is egy iránya sok tanácsadásomnak, amikor nem értik a klienseim, hogy miért tapasztalnak kiégési tüneteket, ha a témát, a tevékenységet és a munkahelyet is szeretik, és fontos nekik, hogy sikeres legyen a cég és ők is. Hogy lesz ebből mégis kiégés? Ábrázolom, miért van mindez, saját történettel.
Kért védelmet – hiába
Álláskeresési konzultációra jelentkezett be az alapítványi irodánkba egy fiatal hölgy. Még covid előtt történt, de online már akkor is vállaltam konzultációkat. Ragaszkodott a személyes találkozóhoz. A helyszín üzenete, hogy „itt nőknek segítünk”, „itt biztonságban vagy”. Ódon épület, bútorok, egyszerű szobanövények, hosszú folyosó. A többségnek szokatlan környezet, így inspiráló. Előzetes egyeztetés szerint a hölgy munkahelyet akar váltani, mert régóta van egy helyen, erre készülök. Szakterülete távoli nekem, nem baj, az álláskeresési módszereket ez alig befolyásolja. Megérkezik, innentől figyelek, ahogy szoktam: nézi, hogy rendesen becsukom-e az ajtót. Határozottan kezd mesélni, felkészült, nem keresi a szavakat, előregyártott mondatpanelei vannak. (Rutinom: a paneleket fel kell törni, mert elfednek valamit, azaz kérdezek.) Mi nem jó? Hát toxikus. (Ez nekem nem elég.) Miben kell mást találnunk? A manír mögé akarok látni, úgy lesz jó az eredményünk.
Jönnek a jelek, már tudom, mi a baj, de nem szisszenhetek fel amikor elhalkul a beszéde, karba teszi a kezét, magát ölelgeti, kinéz oldalra, felhúzza a vállát, összegörnyed, remeg a keze, könnyezik. Óvatosan rákérdezek, szexuális zaklatás? Ne neki kelljen kimondania, mert így könnyebb neki (nekem nem, de nem dolgom a saját könnyebbségemet keresni). Objektívnek, higgadtnak kell maradnom, úgy kell együttérzést és törődést adnom, hogy nem vonódhatok be, mert akkor nem érnek célba az álláskeresős tanácsaim, és nem lesz új állása. Panaszkodik, nem pár ízléstelen beszólás volt, hanem erőszakos fizikai kontaktusok is. Kért segítséget, a kollégák csitították, ne balhézzon, a HR-esek legyintettek a panaszára, a nagyfőnöknő(!) közölte, hogy ha nem tetszik, keressen más munkahelyet – nem vonták kétségbe a vele történteket. Régóta tudták és elfogadták, hogy van ilyen a cégben, áldozatként pedig a beletörődését kérték számon rajta. Tessen szépen együttműködni napi szinten azzal a vadbarommal, ne rongálja a munkamorált, a home office, mint köztes megoldás pedig akkortájt még nem volt divat. (Magamban tombolok, cégkultúra, employer branding, nagynevű cég, mi???) Arra figyeljen, hogy kettesben sose maradjon vele, tanácsolom, én is tudom, hogy ez harmatgyenge, de nincs jobb.
Megoldást hozó jogi lehetőségei egyszerűen nincsenek – lsd. lentebb. Főszabályként a traumákat a konzultációimból ki kell zárni, rapid coaching gyakorlat kellene ehhez, körülnézek, milyen eszközt használhatnék? Nézd, itt ez a doboz, szimbolikusan tegyük bele ezt az egészet, tegyük félre, dolgozzunk nélküle. Mély levegő, most nézzük, hogy lesz neked jó állásod! Irányba állunk, a trauma lenyomatai már kezelhetők: sérült a szakmai önkép is, „nem vagyok elég jó”, „úgyse kellek máshová”, nézzük az álláskeresési platformokat. Látod? Dehogynem. Az elvárásoknak megfelelsz, jól végeznéd ezeket a feladatokat? CV-t, Linkedint megfaragjuk, akcióterv megvan. Nem szoktam ilyet, most megteszem: határidőket teszünk a lépések mellé, és mennyiségi mérőszámokat is. 1 héten 5 komoly jelentkezést tessen beadni, heti 10 ismerőst felkeresni, hajrá. Ha sodródna félre az egyeztetés, közösen nézünk rá a dobozra. Túlcsúsztunk az időn, nem baj, a következő kliensem online jön, 2 óra múlva.
Kért bocsánatot – hiába
A következő kliensig, másfél órán át bámulok ki az ablakon, vizet kortyolgatok. Na, ezt rakjam félre: XXI. század, és akármilyen jó szakember egy nő, hiába van jó állása jó cégnél, akkor is kiszolgáltatott. Ezt akarom javítani, ezen dolgozom, most pont nagyon aktívan tettem érte, nyugtatom magam, le kell tennem az összes érzésemet, ha nőként nem is megy ez, tanácsadóként kötelező. A következő kliensnek is jár a higgadt, összeszedett Jobangel. Megérkezik online, kamerás konzultációban szűkösebbek a lehetőségek. De a CV-je alapján ugyan mi baj lehet, jó kiállású férfinek tűnik a fényképe alapján, közszférás szakmai középvezető, általában feljebblépés vagy szféraváltás, feladatváltás a motivációja az ilyen álláskeresőknek. Felkészültem rá előző este. De kamerán keresztül is látom, hogy valami nem stimmel. Egy számokkal dolgozó, tekintélyelvű cégben évek óta jó pozíciót tartó vezető keresi a szavakat, nem beszédhibás, mégis dadog, akadozva beszél? Ööö, fel fog mondani, nem bírja a körülményeket. Jó, hát elég szocreál cég, ócska épület, bürokratikus zűrzavar, de évek óta ott van, ettől miért most borult ki? Szégyenkezést látok rajta, ami hibázásra utal, és már a beszélgetésünkből is menekülne, amit nem értek. (Mitől akar szabadulni, miért nincs jól a velem való beszélgetésben, ahol a szakmai jövőjét tervezzük?) Pozitívként tálalom az állásváltás témát, a jobb szakmai jövőjét képviselem, mik a céljai? Milyen lesz a neki jó munkahely? Terel, hogy költözött, ne kelljen sokat utazni, legyen rugalmas a munkaidő. Szebben, de a szavába vágok, ne beszélj félre, mi van már? Hátööö, nőnek még rosszabb elmondani, izé, ő szexuális zaklatás elkövetője.
Közös ismerősünk, a munkahelye egyik HR-ese javasolt engem neki, mert én toleráns vagyok bárkivel, biztosan tudok segíteni. Igen, tudok, hallgatom. (Ahogy kapaszkodom az asztal szélébe, elfehérednek az ujjaim, remélem, kamerán nem látszik. Kislányként színésznő akartam lenni, most aztán gyakorolhatom, hogy kell a higgadtságot megjátszani.) Céges bulin sok lett az alkohol, frissen elvált, egyedülálló férfiként próbálkozott több hölgynél, ahogy nem lett volna szabad. Ügy is lett az esetéből, megrángatták rendesen az eljárásban, felmondás is szóbakerült. Kikönyörögte, hogy maradhasson, őszintén bocsánatot kért mindenkitől, 3 évre minden bónuszát, előrelépési lehetőségét elvették, de kapott még egy esélyt. (Az előző kliensemre gondolok, íme, amikor a szocreál cég jobban kezeli a helyzetet, mint a menő, modern corporate)
A kollégák azóta is gúnyolódnak vele, kiközösítik, pletykálnak, az új belépő nőknek mesélgetik az ügyét, érzi a megvető pillantásokat, vezetőként nem maradt tekintélye, szakemberként megkérdőjelezik az álláspontját, ennek sosem lesz itt vége … (ez a cégkultúra másfajta hibája, mint az előző esetben: a bocsánatkérésért járjon a megbocsátás, a viszontzaklatás sem elfogadható). Ez trauma, félre kell tenni, épp van egy dobozkám kéznél, kamerán keresztül is működik. Lássuk azt az új munkahelyet! Híre ment az ügynek iparágon belül (mindig így van), így iparágat is kell váltani. Szakterülete ezt lehetővé teszi, kialakítunk egy motivációs történetet, ami a versenyszféra felé viheti. Erősségek, kompetenciák, vezetői tapasztalat. A kapcsolatrendszerrel sokra nem megyünk, ők pont tudják, megvetik, lúzernek tartják. Akcióterv itt is kialakul, küldöm neki chatben a linkeket, ahol már jelentkezhet is, ha kész a CV.
Konzultáció után
Ez egy áthelyezett szombati munkanap volt, ami semmire sem volt jó a hivatalos munkámban. Tehát nehogymár improduktívan dolgozzak, szabadságot vettem ki, bevállaltam ezt a két klienst, mert ha a hobbimnak élek, akkor feltöltődhetek a minőségi szabadidővel… Ja, nem, pedig hasznos, másnak jó dolgokat tettem, céljaimnak is megfelelőeket, győzködöm magam. 2 órát ültem a retro bőrfotelben a folyosón, improduktívan bámultam magam elé – pihentem? Eszembe jutott, amit minden segítőképző kurzuson tanítottak, magamért is tennem kell. Bejelentkeztem hát szupervízióra kiégés ellen, vasárnap futottam 2 órát, hétfőn frissen, üdén, kipihenten irány az iroda, a Szent Folyamatok közé.
Pár héttel később
A szakértő hölggyel még két alkalommal találkoztunk, állásinterjú, és béralku témában. A vadbarommal és a megalkuvó kollégákkal dolgozva az adott neki erőt, hogy tudta: közben folyamatosan tesz a változásért (ezért kellettek a mérőszámok, hogy ezt lássa is). 2 hónappal később kezdett az új helyen.
A vezető összerakta a CV-jét, küldte nekem átnézésre, és fogadkozott: alkohol többé egy korty sem, új párkapcsolatot keres, nyilván munkahelyen kívül. Rövid időn belül a rászabott álláskeresési módszerek sikert hoztak: profi kompetencia-alapú CV, idegennyelvtudás csiszolása, néhány álláspályázat, új munkaszerződés, messze a hibától, tiszta lappal.
Évekkel később
A szexuális zaklatás magyar jogi környezetében azóta sincs változás. A munkahelyi zaklatás fogalma az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló törvényben jelenik meg. (Részletes, jogi szakmai leírás a témában itt és itt. ) A törvény alapján a hatóság* a zaklató munkáltatóját tudja eljárás alá vonni, az elkövetőt nem. Azaz, felelősségre vonható a munkáltató, ha tud a zaklató magatartásról, és mégsem teszi meg a szükséges lépéseket, nem védi meg az áldozatot a zaklatótól. A munkáltatónak tehát nem érdeke, hogy ilyen ügyet azonosítson. Nesze neked esélyegyenlőség. Ha a munkáltató tenni akar valamit, szembesül azzal a dilemmával, hogy nem lesz kész az üggyel akkor sem, ha egyértelmű bizonyíték mellett megszünteti az elkövető munkaviszonyát. A törvény a szexuális zaklatás fogalmát nem pontosan definiálja, ha nagyon akarjuk, levezethető a törvényben védett tulajdonságokból („neme”); körbe van írva, ha így nézzük, akkor zaklatás, ha úgy, akkor nem… A ködös meghatározásokat bizonyítsa objektíven az áldozat a munkáltatónak, a munkáltató az elkövetőnek. Vagy bíróságnak, ha a kirúgott elkövető egy ilyen indokú felmondással bírósághoz fordul. Ahol majd a bíró értékeli valahogy a történéseket, nem lévén objektív törvényi meghatározás a zaklatásra. Ez sem a munkáltatónak, sem az áldozatnak nem lesz jó, az elkövető lehet az egyetlen nyertes, azzal, hogy visszahelyezik az állásába, és akár kártérítést fizetnek neki. (igen, láttam ilyen esetet)
*Alapvető Jogok Biztosának Hivatala Egyenlő Bánásmódért Felelős Főigazgatósága (korábban: Egyenlő Bánásmód Hatóság)
Az Ebktv. szerint „Zaklatásnak minősül az az emberi méltóságot sértő, szexuális vagy egyéb természetű magatartás, amely az érintett személynek a 8. §-ban meghatározott [védett] tulajdonságával függ össze, és célja vagy hatása valamely személlyel szemben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása”
Az elkövetőket még Btk. alapján lehet(ne) felelősségre vonni, hosszas, áldozatot traumatizáló eljárásban, ha feljelentést tesz – rendőrségen. Gyakorlatiasan nézve ez nem old meg semmit a napi munkában, de az áldozatok jobban sérülnek benne, mint az elkövető. Így nem tesznek feljelentést. Körbeértünk.
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!
Ha te is magabiztosan akarsz a szakmai tudásodra alapozva karriert építeni, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövesd a #jobangel -t a Linkedinen!
# # #
Főnök, gyere le a gembára!
Gemba (現場) egy japán kifejezés, jelentése: „a valós hely”. A lean menedzsmentben arra a tényleges helyszínre utal, ahol az értékteremtés történik – pl. a gyártás vagy az értékesítés helye. A „gemba walking” azt a gyakorlatot jelenti, amikor a cég más területein dolgozó munkatársak és vezetők ellátogatnak erre a helyszínre, hogy közvetlen tapasztalatot szerezzenek a napi működésről. Ezt a megközelítést elsőként a Toyota termelési rendszerében (Toyota Production System, TPS) fogalmazták meg a hatékony működés támogatására. (további érdekességek: Jeffry K. Liker: A Toyota-módszer, HVG Kiadó Zrt., 2008)
(További részletek: Jeffry K. Liker – A Toyota-módszer, HVG Kiadó, 2008)
A hozzám érkező vezetőkből a vezetők vezetője funkciót betöltők a leginkább kétségbeesettek, ha végre megengedik ezt is maguknak. Rossz vezetőnek lettek kikiáltva, kértek is segítséget profi coachtól, tanácsadóktól, így a céljaik azonosításában, elérésében hatékony támogatást kapnak. A támogatóik viszont pont úgy az elefántcsonttoronyból nézelődnek, mint a vezető maga. A beosztottjaik valós megéléseit végül úgy kapták meg, hogy egy (több) fájdalmas kommentet vágtak a fejükhöz: egy kegyetlenül őszinte exit interjút, vagy elégedettségmérésbe írt, irányított kérdéseket megkerülő megjegyzést, névtelen panaszos e-mailt, nyílt összetűzést egy meetingen…
Az imposztor-szindróma ára: mennyibe kerül a cégeknek a szervezeti bizalomhiány?
Az imposztor-szindrómával küzdő ember alábecsüli a saját képességeit, emiatt folyamatosan attól fél, hogy előbb‑utóbb a többiek is rájönnek, hogy a valóságban ő értéktelenebb és tehetségtelenebb, mint amilyennek hitték, és az elért teljesítménye mögött nem is az ő képességei állnak. Az imposztor szó jelentése szélhámos, csaló. A kutatók azért adták ezt a nevet a jelenségnek, hogy kiemeljék: az érintettek a tehetségük, eredményeik külső elismerése ellenére sem hiszik el magukról, hogy megérdemlik mindazt, amit elértek. Megfelelési kényszer a legfőbb belső motivációjuk, munkában kihasználhatók, befolyásolhatók.
Az imposztor-szindrómát a legtöbben az egyén „hibájának” tartják, a közvélekedés szerint az érintett önbizalomhiányos, érzékeny, túlgondol dolgokat. Ritkán gondolunk arra, hogy mi táplálja ezt az érzést. Milyen szervezeti működés, vezetői attitűd, elvárásrendszer az, ami fokozza ezt az állapotot? És milyen károkat okoz ez a cégeknek?
Álláskeresés házon belül – amikor nem céget váltasz, hanem feladatot
Ha régóta vagy már egy pozícióban, és nincs kilátásod semmilyen új feladatra, vagy másfajta előrelépési lehetőségre, a feladat már nem is passzol vagy unalmas rutinná vált, esetleg egy új diplomát vagy friss tudásanyagot szereztél, ez mind olyan helyzet, ami felébreszti az állásváltás szándékát. Ha egyébként jó munkahelyen, jó cégkultúrában vagy, akkor egy állásváltás nem tűnik jó ötletnek. Köztes megoldás: állásváltás házon belül!
Ilyenkor ügyfeleimmel két fő irányt azonosíthatunk belső álláskeresési célként:
– az adott szakterületen belüli előrelépés, nagyobb felelősséggel járó pozíció felé (a.k.a. előléptetés – igen, majdnem reménytelennek hangzik),
– vagy egy teljesen új szakmai irányra váltás, de cégen belül maradva.
Inspiráló női karrierutak a digitális gazdaságban – Díjátadó esemény beszámoló
Múlt héten egy különleges rendezvényen vettem részt díjátadóként és zsűritagként a „40 év feletti női példaképek a digitális gazdaságban” díjátadó ünnepségén.
Ez az esemény nemcsak a díjazottak számára volt meghatározó, hanem mindannyiunknak, akik hiszünk abban, hogy a technológiai szektorban a tapasztalat, az elhivatottság és a folyamatos fejlődés valódi értéket teremt ÉS ezt az értéket nők is képesek megteremteni.
Belőlem orvost vertek!
Egy kétségbeesett karrierváltó írta ezt sokéve egy álláskereső fórumon, az akkori fórumtagokkal közösen próbáltunk segíteni neki. A nickneve mögé bújva meg merte osztani az összes fájdalmát, kétségét a szakmai munkájáról és arról, hogyan befolyásolta a szakmai életét a szülei kontrollja. 40+ éves lehetett, többen biztattuk: nem késő váltani. Remélhetőleg megtette.
A története sokszor eszembejut, amikor a helyzetéhez hasonló romboló sorsokat azonosítok az ügyfeleimnél. A jószándék és a pokolba vezető út összefüggése szinte mindig megjelenik.
A nők és a pénz
A Nemzetközi Nőnap és az álláskeresés metszéspontja mindenképpen női karrierépítés lesz. Most egy olyan szempontból, ami még ilyen explicit módon nálam nem volt, ez pedig a pénz.
Az, hogy egy nőnek lehet felsőfokú végzettsége, állása, jövedelme, nem túl régi vívmány, még 130 éves sincs. Glücklich Vilma 1896-ban iratkozott be egyetemre (ELTE), ő volt az első magyar egyetemista lány. Matematika és fizika szakos középiskolai tanárként végzett. 1889-tól 1921-ig polgári iskolai tanárként dolgozott Budapesten, 1917-ben igazgató lett. Rendszerszintű megoldásokban gondolkodott a szegénység enyhítésére, sokat tett a nők gazdasági függetlenségéért, kiemelt figyelmet fordított a gyermekvédelemre.
Akkoriban a jogi környezet nem volt ehhez támogató, most elvileg minden lehetőség adott, és mégis, mindhárom probléma fennáll. A nők gazdasági függetlenségének fontosságáról női álláskeresői tréningeken én is sokat mesélek. Milyen, ha van pénzünk: az a szemlélet, ahogyan nőként megkeressük, elköltjük vagy befektetjük a pénzeinket hatékony eszköz lehet(ne) a nemek közötti egyenlőség támogatására. Milyen, ha nincs: a családon belüli erőszak általában gazdasági erőszakkal indul, a nők anyagi kiszolgáltatottsága pedig szinte garantált a gyermekvállalással.
Ezért nálam külön tananyag, hogy hogyan érhetik el az anyagi függetlenséget a karrierépítés által, nőként, anyaként, GYES/GYED visszatérőként, karrierváltóként, pályaújrakezdőként.Nem csupán jó állás és hozzá tartozó megfelelő jövedelem kell a nők anyagi biztonságához, hanem egy teljesen új gondolkodásmód a pénzről nőként – amit nem tanítanak meg a nőknek, sőt.
Elég volt a motiválásból!
Mi motivál téged? – kérdezik állásinterjún, és sikítani akarok az ezt épp elszenvedő jelöltjeim nevében is. Miért nem értik, hogy a (leendő) munkavállaló nem így működik? Vagy, még az álláshirdetésbe beírták, hogy motivált embert keresnek. Sok probléma van ezzel, egyszerű történés döbbentett rá, hogy írjak erről.
Napi 2 liternyi tiszta víz megivása fontos egészségvédelmileg, amit nekem elég nehéz összehozni, ha csak nincs folyton előttem a téma. Be kellett hát ruháznom egy 2 literes kulacsra, azaz mindig a szem előtt lesz – valójában asztalom alatt és folyton felrúgom, tehát elvárásom, hogy záródjon jól 😊. Az egyszerű use case mellett tovább finomítottam a specifikációt, hogy passzoljon az íróasztalomon lévő cuccok színéhez (jó’van’na, ilyen vagyok). Így indultam túrázni a webáruházak erdejébe. Egy idő után elemi düh fogott el a mindenféle feliratos tartályoktól, miszerint óránkénti rovátkákkal felcimkézve „kitartás!” „jól csinálod!” és egyéb idióta, motiválásra szánt szlogenek jöttek elő. Kiegészítettem a specifikációt azzal, hogy ilyen irományok nem lehetnek azon a kulacson, amit beengedek az életembe. Makacs kereséssel megtaláltam az ideális ivócimborát, megrendeltem, happy end.
Mi bajom volt a motiválással?
Az egybites szlogenek, amik inkább feldühítettek, és másfajta akcióra késztettek, napi szinten jönnek szembe velem a jobangeli munkám során is,
Jobhopper vagy csak ügyetlen álláskereső?
Korábban arról írtam, hogy hogyan tudjuk a szakértőinket a stratégiánkról, víziónkról meggyőzni, és ezzel támogatójává tenni. Ez a megtartás eszköze. A megtartás viszont fura módon már az állásinterjún elkezdődik, és a munkavállalónak már jelölt korában tennie kell azért, hogy meg akarják majd tartani. Ez most zavarosnak tűnik, de rögvest kifejtem.
A jobhopper cimkét úgy lehet megkapni, hogy megnézik az álláskereső utóbbi munkahelyeit, és ha 5 éven belül azok száma 4, 10 éven belül 5-7, akkor itt bizony jobhopperség van, jujuj, most mi legyen? Természetesen ennél komplexebb a kérdés. Az állásinterjún (előszűrő telefonbeszélgetésen) lehet megtudni, megfelelő kérdésekkel, hogy egy ügyetlen álláskeresőről van szó, aki mindig elvállalta az első szembejövő állást, vagy egy minden hájjal megkent szerencselovagról. Előbbiből megfelelő támogatás és megtartási akciók mellett remek karrierváltó, lojális, sokáig maradó kolléga lehet, a második lesz az, aki több kárt csinál majd, mint hasznot. Pedig CV-jük szerint egyformán cégek közötti vándormadarak… Van még egy kategória, a „sikertelen megváltó”, akit utolsó csodatevőként vettek fel egy-egy válságban lévő céghez, de nem sikerült csodát tennie, így a cégek „elmúltak” alóla.
Kétszer biztosan találkozunk!
Ül velem szemben, kamerán keresztül is érzem a dühét, ami megbénítja: ő most otthagy csapot-papot, utálja az egészet, de majd jól kibaltázik velük, cserbenhagyja őket bosszúból, majd ő megmutatja, kit veszítettek; segítsek egy jó állás megtalálásában. Segítek, és a manipuláció teljes elkerülése érdekében megbeszéljük: a dühe energiája jól átfordítható álláskeresési munkává, ezt fogjuk tenni. Azt is átvesszük, hogy a menekülése miatt elkövetheti azt a hibát, miszerint rosszul választ új munkahelyet, ez ellen tudatos állásinterjú-stratégia kell. Általános tanácsom még, hogy bár nem bánnak vele jól, az elválásban ő legyen nagyvonalú. Mert kétszer biztosan találkozunk – először, amikor együtt dolgozunk, és másodszor, amikor a szakma újra összehoz minket a piacon. Ezért nem mindegy, hogyan válunk el másoktól, legyen szó kollégákról, főnökökről, ügyfelekről vagy partnerekről. Ha tisztességtelenek voltak vele, amíg ő korrekt volt, abból később