És te hol vagy? – Hogyan mutasd meg a szakmai oldalad a közösségi médiában?

És te hol vagy? – Hogyan mutasd meg a szakmai oldalad a közösségi médiában?

Az álláskeresés, mint „szakma” a közvélekedés szerint a HR-hez kapcsolódik. Pedig nem… Marketing, értékesítés, márkaépítés leginkább. Láthatóvá válás, tárgyalástechnika, következetes jelenlét kell a gyors sikerhez. Akkor is az álláskeresésed kell előkészíteni, ha épp nem keresel állást. Mert amikor keresel, már majdnem késő, de legalábbis időveszteség akkor összerakni az álláskeresős pakkot, és kissé mindig ad-hoc marad, szemben egy évek alatt épített profillal. Leginkább az online térben kell most jelen lenni, amióta pandémia van. A címbeli kérdést viszont kb. a jobangeli kezdetek óta teszem fel az álláskeresőknek.

Kezdődött az önéletrajzokkal: az egyszeri álláskereső telerakta a volt munkahelyeinek céglogoival, szépen kronológiai sorrendben visszafelé, ahogy kell. Leírta a volt munkahelyeit: cégnév, mit csinált a cég, mettől meddig dolgozott ott, végül azt, mi volt a pozíciója, majd leírta, mik voltak a feladatai. Jónak tűnik? Hát nem az… Mert mi is a „termék” egy álláskeresésben, amit el kell adni? Miért gondolja, hogy a céglogo kell az önéletrajzára? Miközben lehet, hogy saját magáról nem is tett rá fényképet.

Leginkább azért ilyen sok CV, mert az első sablonok így néztek ki, azokat faragjuk publikálásuk óta. Amit HR-esek raktak össze kapitalista külföldiában, majd betört a rendszerváltáskor Magyarországra, és amikor már volt net, publikálták a magyar HR-esek, segítségül. Az a céges nézet jelent meg a CV-kben, amiről ők azt gondolták, hogy látni akarják: uniformizált, rövid, tömör, általánosított – azaz semmitmondó. A Europass CV volt a hab a tortán – sikeresen kiirtott minden egyéni gondolatot a CV-ből, és irreleváns adatokkal teli CV-standardot alkotott. Mostanra kitölteni is kínlódás a portálon keresztül, így szerencsésen eltűnik lassan. Helyette majd a CV builder oldalak rombolják tovább az álláskeresők lehetőségeit 🙁

Manapság mindenféle netes platformon mutathatjuk meg leginkább magunkat szakmailag, ha akarjuk és merjük, és győzzük idővel, munkával.

Mozgalom a kisgyerekes nők állástalálásáért – Mommy Works Hungary

A kisgyerekes nők újbóli munkába állása elég régóta téma a közbeszédben, a politikában, a HR-es szaksajtóban, mégis meglehetősen nehéz még mindig egy GYES/GYED-ről visszatérő nő munkába állasa. Vagy a régi munkahelyén várják vissza furcsa körülmények között, vagy közben a munkahelye már nem is létezik, „nulláról” kezdheti az álláskeresést.

Létezik erre is egy jól szervezett közösség a Facebookon, a Mommy Works Hungary. De jóval több is ez, mint közösség. Szabados Jánossal, a Mommy Works Hungary mögött álló cég tulajdonosával beszélgetek.

Mi is a Mommy Works Hungary, honnan indult és hol tart ma?

Az anyukák számára egy munkavállalással kapcsolatos aktív önsegítő csoport

Trendi – nemtrendi

A technológia természetesen remekül támogatja, és folyamatosan változtatja is az álláskeresés lehetséges módszereit. Trendinek kell lenni ebben is.

Az alkalmazkodás viszont sokszor felületes, ezért a munkavállalási trendek és persze a törvényi szabályozás is megrekedt. Az Mt. leginkább az 1960-as évekbeli állapotokat tükrözi, némi modernnek szánt – ám majdnem használhatatlan „újdonsággal” úgymint megosztott munkakör. Megemlékezhetnék a munkaidőkeretről is, de arról semmi szép vagy modern gondolat nem jut eszembe. De a törvény szerint leginkább az a munka, ha napi 8 órát lapátolsz valahol, akár biteket is, de 8 órát, mindenképp, és lehetőleg reggel 8-tól késő délutánig. Ehhez képest munkáltatók azzal csábítják az új kollégákat, hogy “van ám szép irodánk, ha szeretnél, be is jöhetsz” 🙂

Most hétvégi profession.hu-n velem készült riportban megemlítettem, hogy a munkavállalók is alakítják a munkaerőpiacot… De arra már nem volt hely, hogy elmondjam: ha akarunk változtatni, magunknak is el kell engedni dolgokat, márpedig álláskeresők és munkavállalók véleményét megváltoztatni az alábbi témákban szinte lehetetlen. Egyesével sikerülni szokott nekem, de mire végigbeszélném a pármillió munkavállalóval…

Fizetési igény

Álláskeresői elvárás, hogy az álláshirdetésben legyen benne bérajánlat, mert az jó.

Hogyan néz ki a támogató vezetés a gyakorlatban?

Történt volt, hogy új középvezető került egy új munkahelyre, kívülről. Végigkísértem az álláskeresését, sok bizonytalanság volt benne, megtanítottam arra, hogy ne emberek kedvét keresse, simán elég, ha korrekt, a mások és a saját jóllétével is egyformán törődik. Később, egy követő érdeklődésemre  büszkén mesélte, hogy amit tanult tőlem, hogyan alkalmazta – emberek sorsának jobbítása is célja lett, új helyen középvezetőként erre már külön figyelt. (Terjed a jobangelség, ennek külön örülök)

Mint ilyenkor szokás, új kollégaként próbált ismerkedni, leginkább „read-only” módban, hiszen véleményalkotáshoz információ kell. A saját főnökével is leült beszélgetni, hogy megismerje, ő milyen problémákat tart égetőnek, amit neki rögvest meg kellene oldani.

Az állásváltás kockázatai és a kockázatkezelés módjai

Akinek van egy valamilyen állása, nyilvánvalóan egy jobbra akar váltani. És ez sokszor nem sikerül, mellémegy, karrierek törnek derékba, vezetők buknak bele, specialisták égnek ki, generalisták lelki egészsége megy rá. Hogyan lehet ezt elkerülni?

Menekülsz, és nem nézed, hová

A helyzet, amiből menekülni kell, egyértelműen azonosítható. Azt már nagyjából tudod, mit nem akarsz. De, van-e arra időd, erőd, türelmed, hogy megtervezd a kiutat? Mivel csak nagyjából tudod, mi a bajod, a jó váltáshoz muszáj lenne átnézned, mi vitt téged ebbe a helyzetbe, mit tettél te hozzá a saját munkahelyi boldogtalanságodhoz. Ez nem áldozathibáztatás, hanem stratégiai gondolkodás. Ha mindig olyan helyen voltál, ahol bántottak, szorongtál, kihasználtak, erőn felül kellett teljesítened, az azt jelenti, hogy ezek a munkahelyek valamiért téged megtalálnak és kiválasztanak. Mert pl. az önéletrajzod és az állásinterjús fellépésed alapján is az látszik a munkáltató számára, hogy egy jól kihasználható, érzelmileg zsarolható, anyagilag sarokba szorítható ember vagy. Ezt te magadban lelkiismeretes, lojális, terhelhető, kitartó szavakkal ábrázolod. Rossz esetben be is írod az önéletrajzodba, és feltálalod magad kihasználásra… Ezért tiltakozom mindig az alázat, a stressztűrő, terhelhető kifejezések felbukkanásakor. Aki ilyeneket vár el a munkavállalójától, ahhoz nem megyünk dolgozni, ha jó akarunk magunknak.

A menekülés kockázata abban rejlik, hogy a menekülés nem stratégia. Amikor képletesen az életedért futsz, nem tervezed meg az útvonalat.

Felkészülés állásinterjúra

Ismerős recepciós mesélte:

Sokcéges irodaház recepciójára megérkezik egy úriember talpig nyakkendőben, köszön szépen, elmeséli, hogy állásinterjúra jött XY-hoz.

– Melyik cég?
– Azt nem tudom, nekem csak a nevet mondták.
– Mivel foglalkozik a cég?
– Azt nem mondták.
Ismerősöm nem adja fel:
– Milyen állásra jelentkezett?
– Értékesítő.
– Értem. Milyen termékről van szó?
– Azt nem tudom.

Itt feladta.

————————————–

Online kér segítséget egy álláskereső, ilyenkor angyalkodva ingyen „elsősegélyt” nyújtok. Hívták második körös állásinterjúra, ez már izgalmas, nagy a tét, mire számítson? Az első körben HR-es kérdéseket kapott. Oké, és kivel fogsz találkozni most, a második körben? Juj, azt nem kérdezte meg… Hááát, akkor tippelünk…

—————————————

Hogy a felkészülés szükségessége mennyire egyértelműnek tűnik, és mennyire nem az mégsem, az sok ilyen történetből látszik. Ha az állásinterjút tárgyalásként akarjuk kezelni, akkor tudnunk kell: információ nélkül nincs tárgyalás. Tehát fel kell készülni. Információval, mondanivalóval, stratégiával.

Külföldi lesz a főnököm, most mi lesz?

Az álláskeresői oldal állásinterjú-kérdéseinek egyik célja a leendő főnököt megismerni. Nem könnyű feladat pl. a HR-esből a kollégájáról, szakmai vezetőről őszinte szavakat kiprovokálni, vagy a fejvadászból az ügyfeléről, de azért ennek mennie kell, ha jó állást akarsz. A klasszikus kérdések a hivatalos keretekről szólnak, hogyan működik a teljesítményértékelés, a beszámolás, a konfliktuskezelés, mik az adott pozíció kockázatai (menőbben: kihívásai 🙂

Az álláskeresők jórésze manapság nem akad fenn azon, ha nyelvtudást kérnek, és nincs is vele problémája, még az állásinterjún is remekül megfelel. Az első megrettenés akkor jön, amikor az állásinterjúztató külföldi, de még ezt is túl lehet élni. De ha még a vezetője is ő lesz… Az állásinterjúra többnyire jól fel lehet készülni, könyvtárnyi irodalma van annak, hogy hogyan, ezt most nem tárgyalom ki.

A napi munka a főnökkel, ha ő külföldi, már kérdőjelesebb, ha nincs még ilyen tapasztalatod. Van, akit végül ez rettent el egy állásajánlat elfogadásától. Ismeretlen terep, túl kockázatos, “ilyet még nem csináltam”.

Tény, hogy van pár specifikuma egy külföldi vezetővel való együttműködésnek, de sok előnye is van. Ami meghatározó lehet akár a munkád sikerére, akár a beilleszkedésre, elfogadásra is.

Van máááásik! – A karriertervezés gyakorlati lépései

Az álláskeresés annak megy jól és gyorsan, aki tudja annak lépéseit, és azt is tudja, hogy ezeket a lépéseket bármikor szükséges lehet megtenni. Ha emellett van megfelelő karrierterve, tisztában van az álláskeresési feladataival, az sokat segít. Majd amikor tényleg eljön az álláskeresés ideje, nekiáll, és csinálja. Elvesztetted az állásod? Van máááásik!

—————-

A karriertervezés megint olyasmi, amit nem tanítanak iskolában, ill. csak HR-es szakokon felsőoktatásban, akkor is csak céges nézetből. A gyakorlatban többé-kevésbé sikeres karrierprogramok formájában ölt testet egy-egy nagyobbacska, igényesebb cégnél ez a tudásanyag.

Munkavállalói, álláskeresői, vezető-specialista-generalista, junior-medior-senior nézetekből alig létezik ilyen tudatos formában. Aki tanult is karriertervezést, képtelen adaptálni a céges nézetet a saját, egyéni, munkavállalói nézetére. Amikor álláskereső HR-es talál meg, akkor is felfedezhető ez a jelenség. Ott a tudás, de gyakorlatban, saját magára sosem használta. Sőt, felsorolni sem tudja ennek gyakorlati kellékeit magára nézve – pedig ez a szakmája! Arra tanították, hogy a cégeket szolgálja a tudásával, és a motivációs levelében is azt írta, hogy „egy sikeres csapatban szeretném kamatoztatni a tudásom”.

Amikor „baj van”, azaz állást kell keresni, akkor már inkább álláskeresési stratégia részeként jelenik meg a karrierépítés, és kb. kimerül az utált „hol látod magad X év múlva” kérdésre adott válaszban. Pedig valójában ez is olyan eleme kellene, hogy legyen a szakmai életünknek, mint a folyamatos tanulás. Fura módon ez alig szól a munkahelyünkről, szakmai irányainkról, sokkal inkább saját magunk preferenciáiról, igényeiről – sokaknál mégis háttérbe szorul. Törődj magaddal! – ja, ezt is csak egy kozmetikai cég merte szlogenként kiadni, pedig elég fontos gondolat.

Az erőd legyen veled!

A gyászhoz, elvesztett szeretteink iránt érzett szeretethez és kegyelethez méltatlan, ha egy állás elvesztésével tesszük egy helyre magunkban. Egy felmondás, egy állás vége nem veszteség, csak feladat. Meg kell oldani. Amihez erő kell.

A munkavállalók egy része elcsodálkozik magán: számára is váratlan mértékben taglózza le a felmondás vagy a felismerés, hogy állást kell keresnie. Még akkor is, ha valahol titokban számított rá, érzékelte az előjeleket, de inkább elhessegette a rossz megérzéseit – nesze neked elvárt optimizmus. Amikor elérkezik a felismerés, akkor fogékonnyá válik mindenre, ami megerősíti a veszteségérzetében. És hátráltatja az új állás megtalálásában.

Veszteség vagy gyász?

Bumeráng-karrier

Tizen-huszonéves karrierutakban elő tud kerülni az is, mennyire jó gondolat visszatérni egy volt munkahelyedre. Főleg specialisták dilemmája ez, vezetői szinten jóval ritkább, hogy ugyanoda ugyanolyan vagy magasabb pozícióba hívják vissza. Ennek külön „tudománya” van, másfajta csapdák, ill. másfajta hatása lesz a vezetők karrierjére egy ilyen lépésnek, így alább inkább a specialisták bumeráng-karrier tényezőit fejtegetem. A vezetők bumeráng-karrierje ezeken túl további kérdéseket vet fel.

Racionális döntés a cég részéről is visszahívni valakit, akit már ismernek.

Az egyén szempontjából is lehet racionális visszatérni, mégis alaposan át kell gondolni. Elég furán festhet két versenytárs között pattogni ide-oda egy 10-15 éves karrierperiódusban.