Címke: facebook

Álláshirdetésre jelentkeztem, válaszra sem méltattak!

szomorú ez, mert jön 200+ jelentkező egy pozícióra és tisztességgel egyenként elutasítok mindenkit, aki visszakérdez, válaszolok, akinek nem jött csatolmány, írok, hogy küldje el… az egész pozíció, bocsánat, nem biztos, hogy ér ennyit, de a lelkemet megnyugtatja, mert tudom milyen sz.r álláskeresőnek lenni… s nem bmg semmi nem jó soha, és a hr-esek az ördög emberei és mindenkivel csak ki akarunk b…ni

Ez a kifakadás egy olyan HR-estől jött, aki tényleg, egyesével mindenkinek válaszol a beküldött önéletrajzára. Tudom, mert az én jelöltjeimnek is szokott válaszolni.

Most nem az ilyen visszajelzések nemlétező értelméről kívánok értekezni, megtettem már sokszor 😉… Hanem arról, hogy mi van akkor, ha küldenek elutasító, szép és kedves levelet. Mert bizony, van HR-es, akinek fontos, hogy a munkája minőségét ezzel is emelje.

Majd szembejön vele a Facebook-poszt, amiben az álláskereső kifogásolja ezt is, egyre inkább hergeli magát, csalódottságában keresne valamit, ami „felmenti” őt: és megvan, biztos azért utasították el, mert kisgyerekes anya! A jóindulatú közösség támogatja: hogy kérdezzen vissza, miért nem, hogy abból is tanulhatna … Közben a HR-es is ott van a chat-ablakomban, fájdalom mindkét oldalról… Az elutasítás korrekt volt – és persze elvárás az álláskeresőktől, ami most teljesült. Én meg fogom a fejem, ennyi jóindulattal már sztrádát lehetne kikövezni a pokol felé, nem egyszerű kis gyalogutat.

Zavarognak az érzelmek mindkét oldalról: megfelelési kényszer, a sikertelenség fájdalma, értelmetlen elvárások támasztása – az egyiknek az állás nem sikerült, a másiknak a legjobb szándékkal írt elutasító levele váltott ki rossz érzéseket (többek között ezért sem támogatom az elutasító levelek követelését – valójában senkinek sem jó).

Gondolkodom, hogyan lehetne ezt másképp.

Közösségi oldalak, mint munkaeszközök

avagy: Segítség! A főnököm elkérte a Facebook-jelszavamat!

Egyre több ilyen esetről olvasni: egyes munkáltatók, vezetők úgy gondolják, hogy ezt nekik szabad… Nemcsak Magyarországon, több panaszt olvastam külföldi oldalakon is – sőt, ott mintha előrehaladottabb lenne ez a probléma, mert ott már a legkisebb cégnek is van saját Facebook/Instagram/Twitter oldala, és használják is marketingre, ahogy kell. (Ezzel szemben nálunk még egyes cégeknél tilos használni ezeket munkaidőben…) Ebből alakult ki a probléma: a magánember és a munkavállaló tevékenységei összekeverednek ezeken az oldalakon. Ezt valahogy kezelni kell, de igazi jógyakorlat még nincs rá.

Jogilag sincs kifejezetten szabályozva, bár a Munka Törvénykönyve tárgyalja az általános magatartási követelmények (különösen a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek védelme) szempontjából. Eza józan ésszel is felfogható: ne vágd a fát a munkahelyed alatt, mert te is annak a fának az egyik ágán ülsz… Emellett biztos ide lehet citálni a GDPRt valahogy, de egyébként marad az erkölcsi érzékünk, az igazságérzetünk, meg a remény, hogy ezt egyszer valaki úgy fogja szabályozni, hogy az működőképes is legyen. És persze nemcsak a Facebookról van itt szó, de a Linkedin, Instagram és társai is lehetnek valakinek munkaeszközei.

A megoldást nem látom, a bölcsek köve sem nálam van, jogászkodni meg végképp nem szeretnék (biztos vagyok benne, hogy valamilyen jogszabályokat mégiscsak rá lehetne feszegetni az egyedi helyzetekre), de ha valaki ebbe a helyzetbe fut bele, valahogyan reagálnia kell. Még inkább előkészíteni azt, hogy ne fusson bele kényelmetlen helyzetbe.

Fontos lenne ezeket már az állásinterjún tisztázni, ha a közösségi oldalak, mint munkaeszközök felmerülnek a pozícióban. Inkább, mint belépve vita, konfliktus, próbaidőben véget ért munkaviszony, kilépéskori konfliktus legyen. Ahol ezek munkaeszközök, ott legyen rá szabályzat is – ez most természetesen a munkáltatóknak szól, az álláskeresők dolga erre rákérdezni az állásinterjún. Mi a szokás? Mik a szabályok? Pár pozitív és negatív esetet csak úgy, a példa kedvéért felsorolok. Tanulságokat nem vonok le, nekem az egyértelmű, hogy saját fiókunkhoz másnak hozzáférést nem adunk, de…

  • Van, ahol a munkakör része a Linkedin használata, ehhez fizet még premium accountot a cég. Eddig rendben, mondjuk egy HR-es Recruiter accounttal dolgozik, egy sales Sales Navigatorral stb. Elvárások is szoktak lenni, mit kell posztolni, mikor, stb. Ha ez szabályozott, akkor van mit betartani, pontosan megfelelhetünk ennek, így nem is lehet probléma belőle. De előfordult, hogy a munkaviszony megszűnésekor a HR-est megkérték, hogy az így szerzett kontakjait (ez akár több ezer ember lehet) törölje az ismerősei közül… Jönnek a kérdések: etikus-e megtartani ezeket, etikus-e a törlést kérni? Cégnek vagy embernek lettek ismerősei ezek az emberek, ha az ő profilján látszanak ismerősnek? Hogyan fogják ellenőrizni? Hogyan lépnek fel ellene, ha nem teszi? Mit nyerne vele a munkáltató, ha törli őket? Akiket töröltek, azok mit nyernek/vesztenek? Merthogy ők is emberek ám (ill. profiljaik)
  • Van, ahol a Facebook használatot szeretnék olyan módon ellenőrizni és moderálni(!), hogy ehhez a kolléga fiókjához kérnek hozzáférést… Súlyosabb esetben a nevében, profiljáról szeretnének posztolgatni, de erre panaszt még csak külföldi fórumokon láttam szerencsére… Mindez természetesen a Facebook és a Linkedin felhasználói feltételeivel is szembemegy, de a józan ésszel pláne, így nyilván ilyet nem engedünk.
  • Van, ahol kötelező ismerőssé fogadni a vezetőket, ami megintcsak kérdőjeles elvárás – persze a Facebookon megvan annak a módja, hogy szabályozzuk akár személyenként, kivel mit osszunk meg, mégis, fura, de legalább kezelhető.
  • Szakmai csoportok szerveződtek a Facebookon is, ott megvitatni szakmai kérdéseket hasznos és fontos kapcsolatépítés szempontjából is. De akkor felkerüljön-e a Facebook profilra a munkahely vagy sem?
  • Van, ahol a munkahelyi közösség vagy annak egy kisebb csoportja csinál zárt Facebook-csoportot, mindenféle közös programok, akciók megszervezésére, ismerkedésre.

Mindezeket árnyalhatja, hogy a közösségi oldalak, Linkedin, Facebook, Twitter, Instagram stb. sok helyen valóban munkaeszköz. Álláshirdetéseket tesznek fel, reklámoznak, véleményt gyűjtenek, kérdőíveznek stb. A saját profiljukat használva, mert céges profilra nincsen lehetőség.

Akkor vajon szétválasztható-e a magánember és a munkavállaló ezeken a terepeken? Azt gondolom, hogy mint minden másban a munkavállalás körül, itt sem… mert humán erőforrás vagyunk a szervezetek szempontjából, mindenféle humán jegyekkel ellátva. Ha kommunikálni kezdünk, akkor ott jelen lesz érzelem is. Miután nincsenek általánosan elfogadott gyakorlatok, érdemes mindig az adott munkahellyel, vezetővel tisztázni mindezt.

Álláshirdetések a Facebookon

fb-android.jpgA munkaerőhiány egyik káros hatása: most aztán állást hirdet boldog és boldogtalan, okos és tudatlan… Nem is gondolva, hogy ehhez is érteni kell legalább egy kicsit. Amíg az állásportálok legalább jelzik, ha egy hirdetés nem megfelelő, a Facebook nem jelzi, cserébe ingyenes, tehát mindenki bátran hirdet, néha elképesztő módon. Miért is rossz ez? Mert elterjed a nézet, hogy így kell állást hirdetni, ezt is szabad egy munkáltatónak. Diszkriminálva, eszetlen feltételeket támasztva, lenézően, igénytelenül, nem értve azt, akinek hirdet.

Kritikával tele a padlás, így először némi javaslattal állnék elő. Tehát, mi kell az álláskeresőnek egy álláshirdetésben:

Facebook-közlések, amik miatt nem te kapod az állást

facebook-search1.jpgAz álláskeresők közül sokakat akár közösségi oldalon való megnyilvánulások miatt is kiszórhatnak a szóbajöhető jelöltek közül. Hogy jó-e, ha utánajárnak a leendő munkáltatók a Facebookon a jelölteknek vagy sem (én spec. nem tartom fair-nek a jelölttel szemben ezt), azt egy másik poszt témája fejtegetni, most a szokásos „részegbulisképetne” tanácson túlmutatóan szedtem össze pár olyan megnyilvánulást, ami akadályozza az álláskeresést.

Kezdem érteni a HR-eseket!

socnet.jpgEzzel a felkiáltással térnek vissza néha alkalmi álláshirdető ismerőseim, akik először találták szembe magukat egy olyan halom önéletrajzzal, ami nem megfelelő: nem válaszol az álláshirdetésben megfogalmazott igényeikre, sőt, még csak nem is tárgyalja azokat a pontokat, amik az álláshirdetésben le vannak írva.

Fokozottan növeli a kiválasztó rossz érzését, ha ismerősi körben küldött szét levelet, Linkedinen, Facebookon, hogy ha esetleg tud valaki alkalmas embert…

Miért nem jó politizálni álláskereséskor?

Egyértelműnek tűnik, hogy álláskereséskor a politikát és vallást, mint témaköröket mindenféle véleménynyilvánításainkban érdemes kerülni (tüntetés, Facebook kommentfolyamok, posztok, online fórumok stb.), mint azt múlt heti posztom kommentjeiben is fejtegettük az olvasókkal.

Normális esetben ennek nem kellene így lennie, de sajnos a mi kis magyar valóságunk speciális jegyeket mutat. Ezzel a poszttal nem is tanácsokat adnék, csak azt fejtegetem, miben milyen lehetőségek illetve buktatók rejlenek. Mert nem is biztos, hogy el kell rejtened politikai és vallási nézeteidet, lehet, hogy ez hozza meg a sikert. Vagy biztosítja a kudarcot.

Mit lásson egy HR-es a Facebook oldaladon?

facebook.jpg

Ha álláskereső vagy, legjobb lenne, ha semmit sem látna, azaz, ismeretleneknek szóló, alapadatokat sem láttató profilt találjon rólad. Álláskeresőként azért van pár trükk és hiba, amivel még az ilyen Facebook-profillal is segítheted vagy éppen leronthatod az álláskeresési esélyeidet.

És tudom, ismerem a felháborodást, csak ne nézegesse a HR-es a Facebook-oldaladat. Márpedig fogja, még akkor is, ha ennek nem örülünk igazán (én sem). Sőt, nemcsak a HR-es fogja, hanem bárki, akinek a CV-d a kezébe kerül. Látni akar, tudni akarja, milyen képet adsz magadról ott, ahol a teljes kontroll a te kezedben van.

Kép forrása: pinterest

 

A közösség ereje

social-network.jpgSokszor hallom, hogy „én ugyan nem regisztrálok a Facebook-ra, Linkedin-re”… és jönnek az indokok, miért nem. Amit elfogadok, csak nem értek.
Mert bizony, mára az álláskeresés egyik legjobb eszközévé váltak. De amikor állást kezdesz keresni, már késő elkezdeni a közösségi hálód szövögetését. Annak már addigra rég készen kellene lennie.
A sok ellenérv, hogy időt vesz el, kiadja a kapcsolati adataidat, arra késztet, hogy publikáld az életedet, majdnem érthető. Azért majdnem, mert rajtad múlik, mire és hogyan használod. Ha tehát másra nem, akkor használd az álláskereséshez szükséges kapcsolati tőkéd karbantartásához. És most nem a barátok kihasználására buzdítalak, mert ellenérvként sokszor elhangzik. A kapcsolati tőke „ápolása” két alapvető tevékenységre irányul: segítséget kell tudnod nyújtani, és segítséget kell tudnod kérni. Hihetetlen, de főleg az utóbbi nagyon nehezen megy sokaknak.

Álláskeresés közösségi oldalakon III.

Az előző posztokban nagyjából felvázoltam, hogy egyes közösségi oldalak milyen lehetőséget rejtenek. Pár, általános érvényű szabály még kimaradt, most pótolnám:

  1. Légy következetes, mindenhol ugyanazt állítsd magadról! Ha az iwiwen könyvelő vagy, a Facebookon pénzügyi előadó, a LinkedInen meg könyvvizsgáló, az csak árt neked.
  2. Védd magad! A profiljaid biztonsági beállításaira nagy gondot fordíts, csak olyasmit lásson rólad egy idegen, amit láttatni akarsz! 1 db profilkép, iskolák, munkahelyek, szabadidős tevékenységek. Az adatok egyezzenek meg az önéletrajzod adataival!
  3. Légy szem előtt! A kapcsolatokat ápolni kell, ezért ha valaki segítséget kér az üzenőfalán, vagy üzenetben, annak mindig válaszolj! Hetente egyszer-kétszer akár valamilyen érdekesebb ajánlóval, kommenttel te is megjelenhetsz.

Sok sikert!

Ui:

Pár megfontolandó jótanácsot itt is találhatsz:

http://www.origo.hu/techbazis/20111229-rakjon-rendet-a-facebookjan.html

Álláskeresés közösségi oldalakon II.

Remélem az előző posztommal meggyőztelek arról, hogy a közösségi oldalak segíthetnek neked az álláskeresésben, és a profiljaidat is álláskeresésre alkalmassá tetted.
A közösségi oldalakon való álláskeresés két vonalon történhet:

1.    kapcsolati tőke mozgósítása,
2.    szakmai közösségek segítsége.

Ha nincs állásod, akkor a kapcsolati tőke mozgósítása nagyon egyszerű: körbeküldesz egy üzenetet az adott közösségi oldalon, hogy munkát keresel, pontosan fogalmazd meg, milyen munkák érdekelnek, és kérd meg az ismerőseidet, hogy gondoljanak rád, ha hallanak ilyen lehetőségről.