Az „ezüstérmes” jelölt újabb lehetősége
Velem többször megtörtént, hogy kiválasztáskor „ezüstérmes” lettem (az első a vesztesek közt, brrr), amiről úgy értesültem, hogy állásinterjú után mély hallgatás, majd kb. 6-8 hónap múlva visszahívtak, azzal, hogy „járt nálunk interjún ekkor, érdekelné-e még az állás?” Az ilyen helyzetekből sokat lehet tanulni.
Honnan tudjuk, sikerült-e az állásinterjú?
Az állásinterjúról kilépve szinte képtelenek vagyunk objektíven értékelni a teljesítményünket. Profi interjúztatók a legritkább esetben adnak bármiféle visszajelzést, így tényleg nem lehet tudni, hányadán is állunk. Jelekből lehet következtetni, de ezek észlelését eltorzíthatja a remény, vagy épp a reménytelenség érzése. Pár fogódzót próbálok adni, de sajnos pontos, tudományosan megalapozott válaszom nekem sincs (ahogy másnak sem lehet). Az is lehet, hogy amit jelnek veszünk, valójában nem is jel, csak épp valami miatt így sikerült.
Multinál vagy kis cégnél dolgozzak?
Az álláskeresők jórésze álláskereséskor kialakítja a képét számára ideális állásról, munkahelyről. Ez hasznos, hiszen ez egyfajta célkitűzés, de néha a fölösleges preferenciák, vagy éppen a téves feltételezések akadályozzák az álláskeresés sikerességét. Az egyik ilyen preferencia a cégméret és a cég tulajdonosi köre. Mint mindig, itt sem egyértelműen kijelenthető, mi jó, vagy mi rossz, ezért ezt én sem vállalom (főleg, mert jó és rossz tapasztalataim is vannak mindenhonnan), de vannak tendenciák, tapasztalatok, amiből lehet pl. állásinterjúra jó kérdéseket kialakítani.
Nem jött be az állás, vége lett próbaidőben?
Ilyen megkeresések is szoktak érkezni hozzám: a kétségbeesett álláskereső azt írja, kirúgták/felmondott próbaidőben mert nem bírta tovább, most mi lesz vele? Az első, amit látnia kell, hogy ha így keres állást, az semmivel sem rosszabb helyzet, mintha hosszú munkanélküliségből keresne, ennek a helyzetnek inkább az önbizalom-romboló ereje erős, ezért sokkolóbb, mint az átlagos felmondás. Tanulság ilyen esetekben sok van, de egy valamit biztosan kijelenthetünk: az állásinterjú – annak ellenére, hogy állás lett belőle – nem sikerült jól, mindkét fél hibájából. Az álláskereső és a munkáltató sem azokról a dolgokról szerzett bizonyosságot, amikre valójában szüksége lett volna. Álláskeresői oldalról is van néhány intő jel, amire érdemes odafigyelni.
Az interjúztató trükkjei idegennyelvű állásinterjún
Folytatva az előző posztomat, ami az idegennyelvű állásinterjúkra felkészülésről szólt, most az ilyen interjú menetének néhány specialitásáról írok. Alapvetően kétféle idegennyelvű interjút lehet megkülönböztetni:
– Az interjúztató nem tud magyarul, idegennyelven kell vele kommunikálni
– Az interjú magyarul zajlik, de idegennyelvű beszélgetés is van benne
Az első eset meglehetősen nehéznek tűnik, de valójában egy átlagos interjú lesz, átlagos kérdésekkel. Ő nem fog speciális idegennyelvi trükköket bevetni, hogy lássa, mennyire tudod az idegennyelvet, mert nincs rá szüksége. Ha a kommunikáció köztetek megfelelő, akkor a nyelvtudásodról is meggyőzted.
A második esetben sok módszer merülhet fel a nyelvtudás tesztelésére, nézzünk néhányat:
Tippek a sikeres idegennyelvű állásinterjúhoz
Magyarországon foglalkozik néhány nyelviskola és állásközvetítő (fejvadász) cég idegennyelvű állásinterjúra felkészítéssel. Ezek nagyon hasznosak, de egy álláskeresőnek nem feltétlenül van pénze rá. Álláskeresőként azonban saját magad is fel tudsz készülni, ha nincs lehetőséged igénybevenni segítséget. Főleg a bizonytalan, középszintű, csak iskolarendszerben vagy tanárral megszerzett nyelvtudás esetén félnek a jelöltek az angol (és általában az idegennyelvű) állásinterjútól. Tapasztalataim főként angol nyelvű állásinterjúkból származnak (főleg jelölti oldalról), de úgy gondolom, hogy egyik-másik felvetés más nyelven is helytálló lehet.
Melyek az Ön rossz tulajdonságai?
Állásinterjún ettől a kérdéstől esik pánikba mindenki, mert elsőre hülyeségnek tűnik, néha másodikra is. Pl. ha úgy teszik fel a kérdést, hogy „Sorolja fel 3 jó és 3 rossz tulajdonságát!” Esetleg gyengeségeket kell felsorolni, de a lényeg ugyanaz. Vajon a felsorolásból mit tud meg a kérdező? Semmit. Ezért szoktam azt javasolni, hogy az ilyen kérdésre mondjon vki 2×3 szót, és készen van. Elvégre ezt kérték… Majd feltesz értelmesebb kérdéseket a kérdező, ha szeretne. Vagy az interjú nem megfelelő szakaszában teszi fel a kérdést, mondjuk közvetlenül a saját bemutatkozója után. Ha a jelölt még alig szólalt meg, mi értelme ezzel bombázni, azon felül, hogy pánikba ejtse? Vagy ez következik az interjú-adatlapon, amit ki kell töltenie?
Ennek a kérdésnek pedig lehet értelme, ha okosan használjuk. Mindkét oldalról. HR-es oldalról nyilván a jelölt önismeretének feltérképezése a cél, ill. a csapatba, leendő vezetőhöz való illeszkedés lehetősége.
Hogyan kezeld a kínos kérdéseket az állásinterjún?
(Most nem a szimpla nemtörődöm, vagy kifejezetten rosszindulatú megnyilvánulásokat tárgyalom. Ezek kezeléséről írtam már itt.)
Álláskereső számára kellemetlen kérdések felmerülhetnek úgy is a munkáltató részéről, hogy ezek jogosak és érthetők is. Alapszabály: nem szabad hazudni és mentegetőzni!
– Miért hagyta ott az előző munkahelyeit? és Miért lett ez ilyen rövid munkaviszony?
Ha üzletkötői állásajánlat érkezik…
Van egy nagyon furcsa ellentétet szülő pozíció a munkáltatók és az álláskeresők között, mégpedig a sales, mint szakterület kapcsán. Ezért most egy kicsit a „sales” álláskeresők dilemmáiba szeretnék bepillantást engedni.
Ők azok, akik mindenféle szinteken (pl. házalós fazékárus egy elhíresült Z… nevű cégnél) eladni próbálnak valamit. „Fedőnevük” Business Development Manager, (Key) Account Manager, Sales Manager, értékesítő, üzletkötő, szállítmányozóknál fuvarszervező, a biztosítós világban tanácsadó, de valójában ő is csak biztosítási kötvényekkel házal. Persze előfordulhat, hogy a fuvarszervező tényleg fuvart szervez, és a tanácsadó tényleg tanácsot ad, de nem ez jellemző.
Miért kérdezik minden állásinterjún ugyanazt?
A „HR-es hülye, az állásinterjú hülyeség, nincs is szükség HR-re” tételek egyik bizonyítása az álláskeresők részéről az szokott lenni, hogy mindig ugyanazt kérdezik tőlük az interjúkon, sablonos kérdéseket kapnak, látszólag értelmetlenül, mert ezekre csak sablonokkal lehet válaszolni. Ha megértjük, miért kell ugyanazt és ugyanúgy kérdezni, miért van kérdéslista és mit jegyzetel az interjúztató, talán az állásinterjúkon is jobban szerepelhetünk.
A tárgyalástechnika alaptétele, hogy a sikeres tárgyalás érdekében készülj fel a másik fél verziójából is. Véleményem szerint a jelölteknek az állásinterjúkra azért is nehéz felkészülni, mert nem ismerik, mi vezérli a másik felet. Ehhez a fajta felkészüléshez nyújtanék most némi segítséget.