Természetesen nem lett könnyű. Csak másképp lett nehéz, és más pozícióból tudunk tárgyalni munkavállalóként. Partnerré váltunk a kiszolgáltatott lét helyett. Ez jónak tűnik, de értenünk kell, hogy a munkáltatók szempontjai is megváltoztak. Harsogja a HR-szakma, hogy most aztán koncentrálni kell a munkaerő-megtartásra, ha valaki leszerződött a munkahelyre, jobb lenne, ha nem menne el valami apróság…
Biztonságban vagy komfortzónán kívül van a boldogság? Mindenkinek máshol. Elég furán kapcsolódik ez az álláskereséshez, de mégis fontos, mert ez alapján is fel kell tudnom mérni egy-egy álláskereső lehetséges legjobb útját. Van, akin látszik, hogy elhitte a divatot, és ha meghallom, hogy „most egy kicsit mást akarok csinálni, kilépni a komfortzónámból”, akkor már szól is…
Az egyértelmű helyzeteken túl, mint elviselhetetlen munkahelyi körülmények, balesetveszélyes munkahely, stressz, személyes konfliktusok, van pár olyan speciális faktor, amikor akármilyen jól el is vagy a munkahelyeden, muszáj lenne váltani, a későbbi karriered – de akár csak szimplán a szakmai jövőd érdekében. Vannak helyek, amik gyakorlatilag szakmai temetőként működnek. Ugyanazok az emberek ugyanazokat a napi rutinokat…
Azt már tudjuk, hogy igény lenne rá, a törvényi háttér is kicsit értelmesebb, mint régebben volt, sok akadálya tehát nem lenne annak, hogy emberek részmunkaidőben dolgozzanak. Két olyan alapvető szempont van (sok egyéb nüansz mellett), ahol ez mindig elbukik…
Igen, már ez a fogalom is létezik. A pályaújrakezdők mindazok, akik valami miatt akár éveket is kihagytak a szakmai életükből, de szeretnék folytatni. Ott nem tudják folytatni, ahol abbahagyták, hiszen a szakmák fejlődnek, így két dologra van nagy szükségük: arra, hogy legyen lehetőségük felzárkózni, és arra, hogy valahol valós álláslehetőséget kapjanak. A felzárkózásban az internet…
Mint sokminden az álláskeresés és munka témájában, a karriertervezés is egy bizonytalan téma lett. A „karrier” szótól sokakat kiráz a hideg. A „karrierista” az valami pejoratív, önzést és gátlástalanságot magába foglaló jelentést kapott, ezzel együtt a „karrier” is negatív képzeteket kelt. Pedig nem kéne.
Ahogy írtam régebben, a munkáltató-munkavállaló viszonyban fordult a kocka, mégis sokan vannak, akik küzdenek az álláskereséssel, mert pályaújrakezdők, karrierváltók, vagy bármely más váltásban vannak (iparág, pozíció szintje), amihez nem kapják meg a kellő támogatást. Néha egy sima állásváltásnál sem. Néha ezeket a kifogásokat egy-két környi állásinterjú után kapja meg az álláskereső, néha csak az önéletrajzát…
A legtöbb esetben a CV javítással már eljutunk addig, hogy behívják állásinterjúra, lelkesen fel is készül rá – mert amellett, hogy a felkészülést is nagyon komolyan vetetem, elég lelkesítő is tudok lenni… 🙂 Tehát, lelkesen elindul, és elvárja magától, hogy azonnal sikerre jusson. Sajnos az álláskereső sikere csak 95%-ban múlik rajta, a maradék 5%-ot az…
A „miért” mindenkinek egyéni: ráunt az eddigi munkáira, valami fontosabbat szeretne csinálni, vagy kevésbé stresszeset, már nem tud azonosulni az eddigi munkája céljával. Bármi is az, nem kell ezt megmagyaráznia akkor sem, amikor majd arról kérdezik az állásinterjún, miért váltott. Akkor arról kell majd beszélnie, mit lát az új karrierben, miért választotta, és miért pont…
Mit tegyél, ha rosszul választottál állást? Ha kijavíthatatlanul rossz a helyzet, akkor még épp benne vagy az álláskeresési pörgésben, simán csak folytasd az álláskeresést. Próbaidőben felmondani nem feltétlenül jó ötlet, de ha nem tudsz a helyzettel megbékélni, akkor jobb a józan belátás: mellényúltál, ez nem a te világod, nem a te helyed, nem is tudod…
