Ezeket nem akarja hallani egy álláskereső

Ezeket nem akarja hallani egy álláskereső

Ahogy írtam régebben, a munkáltató-munkavállaló viszonyban fordult a kocka, mégis sokan vannak, akik küzdenek az álláskereséssel, mert pályaújrakezdők, karrierváltók, vagy bármely más váltásban vannak (iparág, pozíció szintje), amihez nem kapják meg a kellő támogatást. Néha egy sima állásváltásnál sem. Néha ezeket a kifogásokat egy-két környi állásinterjú után kapja meg az álláskereső, néha csak az önéletrajzát látva mormog ilyesmit a kiválasztó. A kérdés az összes szituációban ugyanaz: Miért nem bízzuk rá az álláskeresőre, hogy maga döntse el, mi való neki, mi jó neki?

Ez neki nem elég nagy kihívás

Ha egy nagy felelősséggel terhelt ember nyugisabb munkát keres, ezzel utasítják el. Hogy ez nem való neki, ez túl alacsony pozíció. Ha szakmailag megoldja a feladatot, személyisége rendben van, miért törődnek jobban az ő előmenetelével, mint ő maga? Lehet, hogy most mások a prioritásai, és biztosak lehetünk benne, hogy megfontolta ezt a döntést, mert a vezetői pozícióból visszalépésnek is lehetnek olyan hozadékai, amit ő most előnynek értékel.

Emlékszem, mennyire utáltam ezt a kifogást álláskeresőként. Tuti befutó lettem volna, láthatólag megcsináltam volna jól, amit kell, és ezt ők is elismerték. De hát ez nekem nem nagy kihívás… Akkor éppen pont az is nagy kihívás volt, hogy a következő hónapban valamiféle jövedelmem legyen, és kifizessem a gázszámlámat. De ők jobban tudták…

Ebben a mondásban persze benne van a félelem, hogy „ha talál jobbat, lelép”. Na, itt kezdődik a HR-es munkája: intézd el, hogy ne találjon jobbat. Legyél olyan jó munkáltató, hogy ne akarjon máshová menni, ne legyen jobb nálad senki. Tegyél mindennap azért, hogy szeressen nálad dolgozni. (itt van pár szempont, hogyan fogod ezt elérni.)

Ehhez nincs elég tapasztalata

Ez a feljebblépőknek legyártott sablonszöveg. Az ambíciót, feljebblépés vágyát még mindig elvárják a kiválasztók. Majd jön a lelkes jelölt, és ezt kapja. Látok ebben némi ellentmondást… Aztán persze megy a panaszkodás is, hogy jaj, nincs alkalmas ember. Ha egy szakmailag sokat tapasztalt ügyintéző személyisége alapján lehetne vezető is, akkor tessen őt ebben segíteni. Ha ő maga nem ijed meg a feladattól, akkor te ne ijedj meg helyette.

Messze lakik, nem lesz ez jó neki

El fogja tudni dönteni magától is, mennyit tud egy nap utazásra szánni, sőt, még az is lehet, hogy ez neki valamiért mégis kifejezetten jó – pl. a vonaton töltött időt hasznára tudja fordítani (mint én). Botorság elengedni egy szakembert valamiért, ami nem jellemzi sem a munkáját, sem a személyiségét. Ha pedig fontos, hogy bárhol is van, hirtelen bele tudjon nyúlni rendszerbe, folyamatokba, akkor el kell látni ehhez szükséges eszközökkel: laptop, pár GB mobilnet, VPN, elektronikus dokumentumkezelés, és meg is van oldva, hogy 5 percen belül bárhonnan bejelentkezzen és lendítsen dolgokon, ha kell.

A cég, ahol dolgozott, elég gáz

Ez lehet politikai kötődésű cégeknél, vagy valamilyen csúnya bukást felmutató cégeknél is egy kifogás. Csakhogy, az ember éppen elfele jön onnan, vagy már el is jött. Neki sem felelt meg tehát, sőt politikai vonalat látva, lehet, hogy ő nem volt … khm… „kellően elkötelezett”, tehát mennie kell(ett). Akármi is volt, ő ott szakmai munkát végzett, azt kell értékelni, amit ott tapasztalt, ami tudást ott használt – és ha még olyat is látott, amiről mi csak a sajtóból tudhatunk, az sem hátrány. Ahogy nemrég egy ismerősöm megfogalmazta ezt a helyzetet: ciki, hogy a kiválasztók szemében van ciki munkahely. És tényleg: üzleti döntésben nincs cikizés.

Ez egy gyenge főiskola

Lsd. még feljebb a ciki cégeknél. Lehet, hogy gyenge a fősuli, ahol végzett, de neki valamiért csak az volt elérhető. De mi van, ha ő akkor is egy jó szakember? Nem lehetne mégis inkább egy szakmai teszten eldönteni, hogy mit tud, előítéletek, pletykák, mendemondák alapján?

Nem tudna beilleszkedni a csapatban

Akkor nem jó a csapatod! (Erről már írtam itt) De ha egyébként tényleg egy nehezen kezelhető, nehéz természetű ember, akinek beilleszkedési problémái lehetnek, akkor segítsd a beilleszkedését. Sőt, mivel jó a csapatod, ők is segítik. Ha pedig tényleg kellően profi szakmailag az ember, és a csapatod is az, akkor felfogják, hogy annak ellenére lehet együtt dolgozni, hogy annyira nem vagyunk szimpatikusak egymásnak. Vagy, ha a másik végletet érinti az új kolléga, egy szorongó, bizonytalan ember, akkor főleg álljatok mellé. Talán az életét mentitek meg!

Ilyen kaliberű ember biztosan sokat kér

Ettől szenvednek a jó nevű multikból elszármazott emberek, a magas beosztásúak. Mielőtt feltételezel dolgokat, kérdezd meg, hogy mennyit is kérnek. Lehet, hogy pont egyezik a cég elképzelésével a nagyságrend, van miről egyeztetni. Csak ezért félredobni egy CV-t igazán botorság. Mert aki „ilyen kaliberű”, az elég okos ember ahhoz, hogy ne add oda a versenytársnak – örülj, hogy hozzád jelentkezett.

# # #

Amikor a kiválasztást üzleti döntésként fogjuk fel, a fentiek fel sem merülhetnének. Miután munkaerőhiány van, szakemberhiány van, kénytelenek lennének a kiválasztók is félretenni a szakmaiatlan, személyes preferenciáknak megfelelő szempontokat, előítéleteket, semmire sem alapozott feltételezéseket (szándékosan nem HR-est írok, mert a szakmai emberek is használják ezeket a kifogásokat). A jó munkaerőért folyó versenyből az kerül ki győztesen, aki képes erre. A többieknek nem jut majd jó munkaerő, és csődbe mennek.

# # #

Tetszett a poszt? Köszönöm, ha megosztod, lájkolod, kommenteled!

Ha személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem!

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. kukatr
    mondta:

    Gratulálunk, felvettük. Az előre kikommunikált bérigényének kétharmadát adjuk. Üdv a csapatban!

    No mikor játszották el ezt velem? A válság alatt, amikor adósságokban úsztam, hogy basznák meg.

  2. Berelhetoreklamfelulet
    mondta:

    AZ iskolás dolog nem alaptalan. Nagyon sok olyan iskola van, ami tényleg semmit nem ér, és bárki megcsinálja anélkül, hogy jelentős tudást szerezne.
    Mondjuk az a hely, aki a munkavállaló iskolái alapján választ, és nem a tudása alapján, az már alapból kuka, és nem érdemes oda menni.

  3. Online Távmunkás
    mondta:

    A munkavállalónak igenis hasznos információ, ha a szemébe mondják, hogy ez neki nem kihívás. Van olyan ismerősöm, akinek ezt nem mondták meg, amikor egyik multitól a másikhoz ment át ugyanolyan elnevezésű pozícióba és az első napon szembesült a helyzettel…

    Hasonlóan az ingázást is sokan bevállalják, aztán már az első hónapban kiderül, hogy például a Székesfehérvár-Budapest távolság a dugók miatt naponta egy órával több, mint amit az útvonaltervező mutatott…

    @IT Knight: @jobangel: Jó marketingest, PR-ost, HR-est nehéz találni, viszont gyengékből még most is bőven van jelentkező. Viszont mérnököt és informatikust már annyira nehéz találni, hogy néha arra is napokig kell várni, hogy jelentkezzen valaki…

  4. Circus
    mondta:

    Hadd adjak hozzá egy pontot:
    Fejvadász:
    ‘jól ismerem a céget, ismerem az állást betöltő személyt, nyugodtan mondjunk 7-800 nettót + céges autó, ő is így kap nyugdíjazás előtt’
    Mindezt akkor, amikor a piaci helyismeret birtokában én az 5-600-at céloztam be kezdetnek, és mondtam is.

    Nem kaptam meg, életem lehetősége úszott el ezzel.

    Értem én, hogy ő a szakértő, de…

  5. La Hongroise
    mondta:

    Szerencsére szinte sohasem találkoztam ilyesmikkel állásinterjúim során. (Ettől még nyilván vannak ilyenek.)

    Sokkal inkább az volt gyakran az érzésem, hogy jóval többet néznek ki belőlem, mint amilyen szintet én gondolok magamról. (Mondjuk elég sokszor lett nekik igazuk. Ebből meg én tanultam, bár még mindig akad néha olyan ajánlat, amit nem MEREK elvállalni, mert szerintem többet kellene tudnom hozzá, de ezzel együtt is ma már bátrabban válogatok és megkérem az árát.)

    Viszont nekem pozitív kontextusban is volt ilyen jellegű tapasztalatom. (Bocs, hogy megint a pozitívumokkal hozakodom elő, immár nem először. Csak szeretem megmutatni az érem másik oldalát is.)

    Felvételiztem egy nagy céghez. Több kör után azzal hívtak vissza, hogy mindenkire „nagyon pozitív benyomást tettem”. Viszont ők úgy gondolják, hogy „süt belőlem a kreativitás és az innováció” (sic), amelyik posztra meg jelentkeztem, abban inkább a többéves projektek és a daráló jellegű feladatok dominálnak. Ők úgy gondolják, ez nem lenne jó nekem, mert nem érezném jól magam benne, felőrlődnék és kiégnék egy idő után.
    Megjegyzem: tökéletesen igazuk volt. A daráló nem való nekem. Számomra kifejezetten pozitívan jött le, hogy ők arra is odafigyelnek, hogy nekem mi lenne a jó. Az igaz, hogy magamat én ismerem jobban, de ők meg a posztot és a feladatait. Tisztában vagyok vele, hogy ebben legalább annyira az ő érdekük is benne volt – pl. hogy ne menjek el fél év után, mert unom a munkát – de mégsem ezt kommunikálták, sőt az én érdekeimet is nézték. Méghozzá úgy, hogy egyúttal felajánlottak egy másik posztot a cégükön belül egy kisebb létszámú, kreatívabb munkákon dolgozó, innovatívabb csapathoz. Tehát engem mindenképpen akartak, és választottak nekem egy hozzám illőbb posztot (- amiben nyilván nekik is hasznosabb voltam).

    Viszont volt olyan is, hogy jelentkeztem egy kicsi, de neves céghez. Behívtak beszélgetni. Majd egy hét múlva azzal utasítottak el, hogy hát nekem egyből vezető pozíciót kellene adniuk, az meg a régi kollégákkal nem lenne fair, így hát nem. Könyörgöm: már az életrajzomból látszott a 10+ év releváns tapasztalat – akkor minek pocsékolták mindkettőnk idejét fölöslegesen?? (Persze lehetett valami másik ok is – de egyrészt nincs szükségük arra, hogy hazudjanak nekem: nem a tipikus magyar sufni bété volt, hanem a szakmám egyik hazai vezető szakemberének rangos saját cége. Nem szorulnak rá a jelöltnek való hazudozásra semmilyen szempontból. Másrészt nem volt semmi gikszer vagy ellenszenv, sőt ellenkezőleg: kifejezetten jó volt a hangulat, és több közös pontot is találtunk. Nyugodtan meg lehetett volna mondani, ha nem stimmelt valami – főleg hogy megkértem rá őket, hogy tanulhassak belőle.)

    Persze aztán adódtak más, ennél is jobb lehetőségek, de attól még az időpazarlás az időpazarlás volt, főleg nekik. (Nekem legalább tapasztalatszerzés is.)

  6. Pallos Levente
    mondta:

    @jobangel: „lehet, hogy annyira tönkremész, hogy ” – lehet, de a cégnek nem egy idegen érdekeit kell néznie, hanem a sajátját.
    „Addig tartják skatulyában az illetőt, ” – ha azt mondom, hogy eddig Ázsiával foglalkoztam, de most váltani akarok, akkor más a helyzet. Ekkor viszont én jelzem, hogy kilépnék a skatulyából. Ha nem teszem meg, akkor viszont miért neki lenne kötelessége kimenteni onnan?

  7. jobangel
    mondta:

    @Pallos Levente: ezt elég nehéz megoldani mindkét félnek jól. Mert oké, azt mondja, hogy neked ez nem elég kihívás, te Ázsiát akarod, és ez igaz is. Nadekérem, ha senki nem ad neked lehetőséget másra, mert mindenki azt mondja, úgyis Ázsiára vágysz, lehet, hogy annyira tönkremész, hogy mire megjönne egy ázsiai lehetőség, már nem tudsz élni vele. Mármint nem te személy szerint, de ezek a helyzetek mindig ezt rejtik. Addig tartják skatulyában az illetőt, amíg bele nem fullad 🙁 Munkáltatóként ezt én másképp védeném ki: határozott idejű szerződéssel pl.

  8. Pallos Levente
    mondta:

    Ez neki nem elég nagy kihívás: pontosan, a cég aggódni fog, hogy fél év után lelépsz olyan feladattal foglalkozni, ami igazából jobban illik hozzád. Én is megkaptam egy cégnél, elmondta a főnök, hogy megfelelnék, de tudja, hogy úgyis visszamennék Ázsiával foglalkozni mihelyst lesz lehetőségem, akkor pedig minek pazarolja a cég rám az energiáit? Nekem akkor persze rosszul esett, mert kellett volna már állás, de teljesen igaza volt. Eltölt hónapokat az én kinevelésemmel, aztán meg otthagyom őket. És hiába adott volna rugalmas munkaidőt meg nagyobb mobiltelefont, ha igazából nem ezzel szerettem volna foglalkozni.

  9. Din Serpahis
    mondta:

    Épp ezen gondolkodtam a múltkor… Most Svájcban dolgozom a világ egyik legnagyobb bankjánál, olyan projekteken, amik itthon teljesen elképzelhetetlenek lennének. Azért egyszer majd szeretnék hazajönni, kiváncsi vagyok belefutok-e az „ilyen kaliberű ember biztosan sokat kér”-be.

  10. jobangel
    mondta:

    @IT Knight: Hát ez bizony nagyon nem így van szerencsére 🙂 HR-es csoportokban is kergetik a jó HR-es jelölteket, a PR-osok freelancerként nagy kegyesen talán esetleg elvállalnak egy projektet, a marketingeseknek kicsit nehezebb, de annyira azért nem. Évek óta nincs már 200 jelentkező semmire (a munkahelyi terror blog nem igazán reprezentatív, és persze ott is látszik, mennyi hibát követnek el a munkavállalók, álláskeresők, mire odajutnak, hogy sztorit írnak a munkahelyiterrorra…)

  11. IT Knight
    mondta:

    Azért az tegyük hozzá, hogy nem mindenki válogathatja meg, hogy mit szeretne hallani és mit nem. Nézz csak át a munkahelyi terror blogra.

    Ha pl. marketinges, HR-es, PR-os vagy, esetleg egyéb kamuszakmában tevékenykedsz, akkor még mindig van 1 álláshelyre 200 jelentkező, tehát szépen tűrni fogod, amit mondanak és mosolyogva bólogatsz. Ha mérnök vagy, akkor persze kisétálhatsz az interjúról.