A trend az önéletrajzokat sem kerüli el, egyre több csilli-villi sablon jelenik meg, sőt az álláskereső portálok is gyártanak ilyet a regisztrációkor megadott adatokból akár… A toborzási módszerek is kezdenek átalakulni, összességében elmondhatjuk, hogy a 20 másodperces szabály – hű, de rég írtam ezt a cikket – maradt, de ha ezen a szűrőn átment az…
A szakemberhiányról nem győzünk cikkezni, már a csapból is folyik, a jó megoldást sokan abban látják, hogy többet kell fizetni – ez egy fontos előrelépés, enélkül nem is lehet haladni, de csak ettől még nem lesz több szakember az országban. Mivel egy szakember „előállítása” kb. 2 évtized, ez most gyorsan nem fogja megoldani a bajunkat…
Az „odaát” a munkáltatói oldal. Az, hogy ők mit látnak az álláskeresőkből, sok cikkben meg van már énekelve, mindenféle jogosnak és nem megalapozottnak tűnő panaszok mentén is. A munkáltatók ezek a tapasztalatokból építkezve is próbálnak összerakni egy olyan készséglistát (menőbben: soft skill set-et), amivel definiálják az ideális munkavállalót. Üdvözítő, hogy már nem bizonyítványokat és papírokat…
Sok cég sok vezetője nyilatkozza, HR-es konferenciákon is hallani, hogy az álláskereső készségei, a személyisége és leginkább a problémamegoldási képessége mennyire fontossá válik, amikor új kollégát keresnek. Vezetőkre szakosodott coachok magyarázzák ezt az ügyfeleiknek, én meg közben úgy érzem magam, mint a pesszimista, aki valaha optimista volt, de aztán tájékozódott… Kifejezetten remélem, hogy nem lesz…
Erre mit is kellene válaszolni manapság, hogy taktikailag is jó legyen, korrekt is legyen, jó állás is legyen belőle? A régi „iskola” szerint erre azt kellett volna válaszolni, hogy neeem, dehogyis, csakis Önökhöz szeretnék jönni dolgozni, mert meg kell(ett volna) mutatni, hogy neked ez az állás kell, és hű, milyen elkötelezett vagy, életed és véred…
Ha sok évig dolgozik valaki egy helyen, az nemcsak szakmai beszűkülést, de sajnos egy jól kihasználható lelkiállapotot is tud eredményezni. Ezért is alakult ki az a – szerintem ebben a formában téves – nézet, hogy ötévente munkahelyet kell váltani. Jobb cégek áthelyezésekkel, folyamatos innovációkkal fenntartják a dolgozó érdeklődését, változáshoz való igényét, de sok helyen „mi…
A probléma napi szintű: munkavállalók rendszeresen panaszkodnak, hogy 40 éves kor felett már nehéz állást találni, 50 felett szinte lehetetlen. Egyénileg szoktam tudni ezt cáfolni, segítséget nyújtani, de rendszerszinten a munkáltatókat kellene meggyőzni. Az alábbi írás a Linkedinen jelent meg, egy ismerősöm billentyűzetéből. Szólás T. Miklós a Vilma – Virtual Marketing vállalkozás vezetője a seniorok…
Az előző posztomban volt egy gondolat, ami sokat segít a jó munkahely megtalálásában, ez: Gondolhatod úgy, hogy ahol nem tolerálják a családcentrikus hozzáállást, ott nem akarsz dolgozni, az ilyen cégeket meg pont azzal tudod kiszűrni, ha tájékoztatod őket a családodról. Ilyen szűréseket lehet csinálni fényképes CV-vel, vagy lakóhely megadásával is, de ezt a fajta szűrést…
Elvileg az önéletrajz egy szakmai bemutatkozás, így, hogy van-e gyereke, és milyen idős, max. gyerekekkel kapcsolatos munkában lenne releváns egy jelentkezőnél. Sokan mégis rutinszerűen beírják, mert „igenis kihat a munkára, és ezért a munkáltatónak tudnia kell”. Ezt még álláskereső, GYED/GYES-ről visszatérők is vallják – szerintem tévesen. Én a szakmai kiválasztást támogatom, eszerint a legracionálisabb döntés…
Bakancslista, komfortzóna, kiégés, önmegvalósítás, karrierváltás, 30 éves korodra ezt már el kell érned, óvakodj a negatív emberektől. Mindenféle ál-lelkizős portál tárgyalja ezeket (mondanám, hogy női magazinok, de többnyire férfi áldozatokkal találkozom), néha bele sem gondolva, milyen károkat okoznak ezzel azoknak, akik célcsoportjukká válnak. Legyinthetnél, hogy „ugyanmár, aki így hoz döntést, az megérdemli”, de ne legyints….
