Jó a problémamegoldó készséged? És jó ez neked?

Jó a problémamegoldó készséged? És jó ez neked?

Sok cég sok vezetője nyilatkozza, HR-es konferenciákon is hallani, hogy az álláskereső készségei, a személyisége és leginkább a problémamegoldási képessége mennyire fontossá válik, amikor új kollégát keresnek. Vezetőkre szakosodott coachok magyarázzák ezt az ügyfeleiknek, én meg közben úgy érzem magam, mint a pesszimista, aki valaha optimista volt, de aztán tájékozódott… Kifejezetten remélem, hogy nem lesz igazam, és ez a trend nem egy újabb toborzási, munkaerőkiválasztási általános módszertani mellényúlást hoz.  (kép forrása: Facebook)

Amikor elkezdtem a multis karrieremet, még olyan mondások mentek, hogy „nincsenek problémáink, megoldásokban gondolkodunk” ill. hogy „ha látsz egy problémát, hozz rá egy megoldást is, és majd jóváhagyom” Szerencsére olyan cégnél dolgoztam akkoriban, ahol ezt képesek voltak jól adaptálni, így ott jól működött.

Első munkahelyem lévén azt hittem, ez mindenhol így van, de rövidesen felébredtem álmomból: ez volt a ritkaság, a különlegesség. Nagy általánosságban ez a gondolatvilág máig gyűrűző problémákhoz vezetett.

Ezek a problémamegoldós mémek akkor egészen innovatív gondolatnak tűntek, csak épp nem állták ki az idő próbáját. Miért is nem? Mert az eredeti helyén, ha valaki látott egy problémát, megvolt hozzá a lehetősége, hogy megoldja. Mert nem a magyar gazdasági körülmények között jöttek létre, és a munkanélküliség fenyegetettségében egészen másfajta eredményt hozott, mint a származási helyén, az akkor lehetőségek hazájának tartott USA-ban. Ebben a mai kis fejtegetésemben azt mutatom be, mennyire veszélyes átvenni egy trendet, változtatás nélkül, és belepasszírozni egy teljesen más kultúrkörbe, eltérő gazdasági körülmények közé. Mert lehet ugyan, de nem lesz jó.

Nálunk, ha valaki látta a problémát, a megoldást jó eséllyel nem láthatta, mert nem volt meg az a fajta átláthatóság a cégeknél, ami ezt lehetővé tette. Az erős kontroll miatt kifejezetten figyeltek arra a szervezetek kialakításánál, hogy csak a saját részterületét lássa mindenki, így nem volt lehetősége az okokat felkutatni, és persze így megoldást sem tudhatott rá – vagy ha tudott, akkor azt nem tudta, hogy az a megoldás nem fog működni, mert más körülmények akadályozzák a működésben, amiről ő nem tud. Ebbe egy-két agilisabb, lelkiismeretesebb ember belebukott, a többiek pedig megtanulták az ő kárukon, hogy a problémát megoldani nem lehet (mert akár valakinek érdeke fenntartani), veszélyes is, tehát inkább jól elfedték a problémát, megtanultak együttélni vele. Senki sem vállalta a kockázatot, hogy majd őt baltázza le a főnök, a munkanélküliség korszakában már rúgja is kifelé, mert miért nem hozott megoldást, miért nem agilis, ambiciózus, proaktív, nem gondolkodik pozitívan. Merthogy ezek is elvárások voltak ám, bár valós tartalom nélkül, csak átvéve az amerikai tananyagokból, nem adaptálva kis hazánk szociológiai, társadalmi berendezkedésére (legjobb szó erre a mindset lenne…), simán Ctrl+C, Ctrl+V…

Ami külön veszélyes volt ebben a problémamegoldást elváró hozzáállásban, hogy sok esetben azért várt a főnök probléma+megoldást egy tálcán, mert ha csak problémát kapott volna, maga sem tudta volna megoldani, és akkor oda a (valójában nem létező) tekintélye. Mert nem tekintély volt az, amit leginkább a félelem táplált, csak egyfajta hatalmi fölény, amit a megélhetéséért rettegő ember adott a főnöke kezébe.

A lelkiismeretesebb beosztottak talán hittek a problémamegoldás fontosságában, és maguk akarták megoldani a problémákat, saját tudásukból, erejükből. És tényleg mindig „megoldotta” a beosztott valahogy (megkerülte), ezzel elérte, hogy az egyébként rosszul kitalált folyamatokat, szokásokat konzerválja, és semmi se változzon. A szakmai élete folyamatos „tűzoltás” lett. Ez a leggyakoribb beosztotti hiba, mint arról korábban hosszan értekeztem itt.

Viszonylag rövid távon, ennek tanulságait levonva megjelentek a „lesz.rom tablettás” beosztottak, ami ahhoz vezetett, hogy a beosztotti létben élő emberünk amint látott egy problémát, gyorsan elrejtette, és hallgatott, ez lett a rutinja. Nem megkerülte a problémát, amiből valahogy csak kijött az ideiglenes, egyszerhasználatos megoldás, hanem elásta. Így megrendeléseket nem teljesítettek, projektek úsztak el, bevételek maradtak el, mert egyszerűbb volt nem foglalkozni a problémákkal. De nem látta senki a fiók mélyén, hiszen a tabletta hatására egy problémamentesen dolgozó adminisztrátor látszott, akihez ha beesett egy ügy, akkor úgy megoldotta, hogy hű, ugye milyen jól kitalált cég vagyunk? A sales is felveszi a telefont, de csak ha megcsörren, igaz, kevés megrendelés jön, de azokat hűde teljesítjük, az ügyfelek szeretnek. Mert túlélésre, megúszásra játszott mindenki, munkanélküliség fenyegetése mellett ez volt a jónak látszó stratégia (erről a túlélési üzemmódról beszélgettem nemrég a HRportál szerkesztőjével ebben az interjúban) És persze sok cég sok beosztottja működött így, összességében már GDP-t csökkentő mértékű károkat okozhattak ezzel hozzáállással – nyilván ezt nem fogjuk tudni felmérni pontosan, mégis sejthető. Emellett persze értem, hogy sokaknak nem volt más választásuk, ha meg akartak élni a munkájukból. Azt nem értem, miért kellett ezt a helyzetet kialakítani. (Na jó, értem azt is, tekintélyelvűség lesz a kulcsszó.)

A Mentor Vezető – aki nem problémamegoldókat akar

Eltelt alig 30 év így vergődve, és megjelent a munkáltatói márka, a munkaerőhiány és a mentor típusú vezető. Új ez az egész, nincs is honnan adaptálni a mondásokat hozzá, ki kell találni, nulláról, de gyorsan, a trend, amiről beszélnek, használhatatlan (készségek alapján válasszon az álláskeresőkből, mikor nem is jön jelentkezés az álláshirdetésre???).

A mentor vezető képes arra, hogy működővé tegyen dolgokat, a beosztottjai által. Akinek úgy van tekintélye, hogy szakmailag tapasztaltabb a beosztottjainál, kiemelkedik a hozzáállásával, döntési képességével a csapatból, és mivel vezető, nagyobb rálátása és döntési jogköre mentén a problémamegoldásra is több lehetősége van, és a beosztottjai bizalmát is kivívta. Azaz, ha a beosztott problémát lát, nyugodtan megy hozzá, tanácsot, segítséget kérni, és kap is! Attól lesz belőle mentor, hogy  becsüli a juniort is, nem röhögi ki a problémáját, nem hülyézi le, segít. Mert tudja, hogy pár év, és senior lesz belőle… Becsüli a sokat tapasztalt seniort, nem bánja, hogy „önjáró”, hogy maga old meg problémákat, megbízik a tudásában. Azért van ott, mert okos ember, azaz nem kell neki megmondani, mit csináljon, csak ha kéri. Sőt, akár még ő, a vezető is kér tanácsot a senior beosztottjától, mert nem okoz neki frusztrációt, törést a szakmai és emberi hiúságában, hogy valaki valamit jobban tud a beosztottjai közül, mint ő… Nem fél konfrontálódni a saját vezetőivel sem, ha esetleg ezzel lehet egy problémamegoldásba belekezdeni.

Ebből következik, hogy a rendszerszintű problémák elkezdtek megoldódni sok helyen, egyes cégekről elterjedt, hogy jó ott dolgozni, másokról meg az, hogy nem jó… Amit viszont nem értek, hogy az álláshirdetésekben még mindig a jó problémamegoldó készséget, és a stressztűrést keresik. Na jó, dehogynem értem, Ctrl+C, Ctrl+V…). Talán ezen is változtatni kellene, mert ez nem új trend, ez még a régi, rosszul adaptált gondolatvilágot mutatja, amire már a sokat tapasztalt munkavállalók, vagy az ő Y generációs gyermekeik nem vevők… És akkor nem lesz jelentkező, vagy aki lesz, az nem akar majd rutinszerűen problémákat megoldani, hanem nyugodt, stresszmentes, felelősségteljes munkát akar végezni, stratégiai gondolkodással, és persze, ha néha jön egy probléma, nem esik kétségbe, mert meg tudja oldani. Csak épp a munkájában más értelmet szeretne lelni…

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Balfredo Alfredo
    mondta:

    Egy szakértő (vagy megmondóember) ide kapcsolódó gondolatai:
    divany.hu/eletem/2019/03/07/rossz-munkahely/

  2. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: „s még most is beírják álláshirdetésbe, hogy náluk bizony csapatépítő is van.”
    Elrettentésként bárki bármikor beírhatja 😀
    Utána meg jön a szánalmas hr szöveg, hogy mégmindígnincsmunkaerő, pedig már a csapatszépítőt is beírtam a hirdetésbe.

    „Pedig az nem kompenzálja a rossz fizetést,” Bingo! Mindent csinálunk, mindent megpróbálunk. Még a csapatépítés látszatát is fenntartjuk. Egyszóval mindent megpróbálunk. Kivéve egy dolgot: normális fizetést azt nem adunk.

  3. jobangel
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: Hát ez bizony nagy igazság… és még most is beírják álláshirdetésbe, hogy náluk bizony csapatépítő is van. Pedig az nem kompenzálja a rossz fizetést, az ócska helyet.

  4. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @munkanélküli informatikus:

    Eleve ki akarná megoldaná a tőkések problémáit? Oldják meg maguk, egyék meg amit főztek!

  5. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @munkanélküli informatikus:

    A valóságban se végzettség, se szaktudás, se profil nem kell, ha szükség van éppen emberre.

    Ha a tőkéshez kell az embert, bárkit felvesznek (nyilván a teljesen alkalmatlanokat leszámítva).

    Saját eset. A hirdetésnben feltételként felsőfokú angol tudás, gazdasági diploma, legalább 3 év pénzügyi tapasztalat, SAP-ismeret volt. S felvettek engem: középfokú angol tudás, bölcsész diploma, 1 év pénzügyi tapasztalat, nulla SAP-ismeret.

  6. evilwolf
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: :-)) A Hruscsov elvtársak még mindig itt élnek közöttünk, sőt az országot is még ők irányítják.
    Feltámasztották Micsurin elvtársat is, akitől azt kérték, hogy készítsen olyan melóst, amelyik nem hugyozik, nem eszik, és mindent tud ami a munkához kell. Többet ne tudjon, az ártalmas mindenki számára.

  7. munkanélküli informatikus
    mondta:

    Amikor a fő probléma (amiért alkalmazták) meg lett oldva, akkor a problémamegoldót gyorsan ki szokták rúgni a cégtől, mert egy vérbeli problémamegoldó nem tud parancsra „megvakulni”, ezért sok esetben azokat a problémákat is automatikusan meg akarja oldani, amit a vezetőség nagyon nem szeretne megoldani (pl a cég vezetése pofátlanul meglopja a tulajdonosokat).
    Tehát akit problémamegoldóként alkalmaznak, az kérjen akkora fizetést, amiből bőven marad pénz a kirúgás utáni (új állást keerső) hetekre/hónapokra is.

  8. munkanélküli informatikus
    mondta:

    Hiába vagy kiváló problémamegoldó és hiába keres a cég évek óta problémamegoldót: ha nincs három szakirányú diplomád, két nyelvvizsgád és egy naprakész Facebook profilod, akkor a HR-es gondolkodás nélkül kukázza az önéletrajzodat. Ha a fentiek mellett még idősebb is vagy 45 évesnél, akkor a HR-es személyesen felkeres még aznap éjjel és meg is ver 🙂
    Aztán másnap sír a főnöknek, hogy a pozícióra senki sem jelentkezett, borzasztó ez a munkarőhiány.

  9. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: Amúgy meg amikor bejöttek ezek a problémamegoldó készség meg csapatépítő és hasonló agymenés dolgok, az a lóra fordítva felülés tipikus esete volt.
    A felsorolt fogalmak és technikák eredetileg arra szolgáltak, hogy az egyébként normális körülmények között dolgozó, normálisan megfizetett alkalmazottat ösztönözzék a még hatékonyabb munkára. Ezzel szemben nálunk a csapatépítő és társai voltak hivatottak kompenzálni a rossz munkakörülnényeket, a lassú és folyton lefagyó számítógépet, a nyomorúságos fizetést. A problémamegoldó készség fogalmának bevezetésétől azt várták, hogy a nem megfelelő (sőt olykor egyre romló) munkakörülmények ellenére még jobban teljesítsenek az alkalmazottak. Mindez elsősorban a korabeli vezetők bűne, de vastagon benne volt a HR is.

  10. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @jobangel: „Vulgárisabban: sz.rból várat építeni.”
    Kevésbé vulgárisan: a főnökök által elszabotált feladatok miatt indokolatlan pluszmunkát végezni vagy kifejezetten azt végezni, amit a főnököknek kellene. A különféle szintű főnököknek kellene valamifajta ügymenetet kidolgozni, ami lehetővé teszi a normális munkavégzést. A tipikus főnök erre képtelen (ezért nem hívják vezetőnek), mert nem ért hozzá, mert lusta, mert gyáva felvállalni a konfliktust a társosztályokkal, mert nem is érdekli az egész, mert csak.
    A beosztott meg szenvedjen, hogy valahogy mégis elvégezze a feladatot: ügyeskedéssel, kiskapukkal, a hiányzó láncszemek pótlásával, részben a társosztályok teendőinek átvételével. Mindezt persze a főnöki fizetés töredékéért.

  11. Bambano
    mondta:

    @jobangel: „nincs kezemben a bölcsek köve, de pár ötletem van: nem a problémamegoldási készséget hype-olni, hanem a tudásalapú munkára helyezni a hangsúlyt.”: a problémamegoldási készség egyfajta hozzáállás is. hajlandó vagy törni magad a rendes eredményért vagy sem.

    többek között ezért lesz katasztrófa abból, ha ezügyben kilógsz a sorból.

  12. never again
    mondta:

    @Bambano: +1
    És én még azt hittem milyen jó neke, hogy milyen okos meg hatékony meg hasznos vagyok, hát f*szt! Nagyon ritka az a vállalati környezet, ahol ez kell, és piszok rossz a többi helyen a jó hely megtalálását kivárni 🙁

  13. jobangel
    mondta:

    @bron32: Igen, más felfogásban gondolom ezt. Tudásalapú munka: a meglévő tárgyi tudásomat használva kell ügyeket intéznem egy bizonyos stratégiai cél érdekében (az „ügy” a projekt management vagy a vállalat vezetése is lehet ezesetben, vagy értékesítés vagy bármi). Problémamegoldás: folyamatosan érkező, ad-hoc jellegű munkák, egy bizony ügy megoldása érdekében, tárgyi tudás mellett szívességek kérése, elnézések kérése, szabadkozások, miért nem lesz meg határidőre, hogyan lesz meg egy hiányzó elem nélkül, hogyan pótolom a hiányzó elemet. Vulgárisabban: sz.rból várat építeni.

  14. bron32
    mondta:

    @jobangel:

    „Sok cég sok vezetője nyilatkozza, HR-es konferenciákon is hallani, hogy az álláskereső készségei, a személyisége és leginkább a problémamegoldási képessége mennyire fontossá válik, amikor új kollégát keresnek.”

    Ezért keresik a vezetők az ilyen embereket.
    Gondoljunk csak a programozókra!

  15. bron32
    mondta:

    @jobangel:

    „nem a problémamegoldási készséget hype-olni, hanem a tudásalapú munkára helyezni a hangsúlyt”

    Ez pont ellentétes a trenddel, ami főként az információs forradalom következménye.
    Ugyanis egyre kevésbé számít a tudás megléte, egyre fontosabb a könnyen elérhető tudás alkalmazásának képessége, amit problémamegoldó képességnek is hívhatunk.

    Lehet, hogy mást értesz tudás és problémamegoldás alatt mint én, ezért leírom, mit értek ezek alatt:

    tudás = meglévő ismeretanyag
    problémamegoldási készség = fluid intelligencia

  16. babona
    mondta:

    @jobangel: Nem tudod meg egy állásinterjún, hogy a jelölt problémamegoldó képessége milyen. Talán a harmadik elbeszélgetésen valami látszik. Hogy az aktuális feladathoz mennyire ért, részben megtudhatod. (Oké programozóknál /kódolóknál na… nálunk abból keresnek rengeteget, nem programozóból, aki maga a mindenható Isten virtuális környezetében…/ a feladathoz szabhatod a jelentkezőt. Megkérheted mutasson valamit amit csinált:függvénykönyvtár, környezet, esetleg referenciamunka és hasonlók.) De ezek részproblémák, és nem látom hogy egy ilyen kérdésre (ld. cím) mi lehet a válasz, vagy helyből odavessek egy sablonválaszt… A tudásalapú munkával meg (hadd kötözködjek, jólesik na) az abaj, hogy a felvételiztetésen a jelölt tudása csak a második-harmadik körre derülne ki (szakmai felvi): oda sem kerül az alkalmasok nagyobb része. Élni kell, pénzt szerezni-nyerni-csinálni-kiérdemelni, nem csak keresni… erről szól a munkavállalói oldal.

  17. jobangel
    mondta:

    @babona: nincs kezemben a bölcsek köve, de pár ötletem van: nem a problémamegoldási készséget hype-olni, hanem a tudásalapú munkára helyezni a hangsúlyt. Ez a kommunikációs szint, ebben a média, a véleményformálók kell, hogy szerepet vállaljanak. És persze az egyén: amikor az állásinterjún a „van kérdése” kérdésre azt kérdezi a jelölt, hogy ebben a pozícióban milyen ad-hoc feladatok merülhetnek fel, és milyen stratégiai szintű újítások várhatók, akkor ismerje fel majd a jó választ. Persze először is fontos, hogy kapjon választ…Lassan fog változni, de muszáj lesz. És a munkavállalóktól is sok függ: a sok problémamegoldó ne tegye magát tönkre, ne „kisemberkedjen”, ne tetszelegjen munka hőseként. Nem az a hős, aki megszakad az értelmetlen munkában.

  18. Névtelen
    mondta:

    Eltelik negyed óra smúzolással. Na ilyen a jó alkalmazott, olyan nesze semmi.

  19. Névtelen
    mondta:

    A visszaemlékezéseim alapján a problémamegoldás azt jelenti, hogy: eztazt arréb kéne rakni az asztalon 5 centivel, mert az mindenkinek milyen jó lenne. Van is eredmény elméletileg, de legfőképp nincs, az eredmény nulla és ez a lényeg (ja meg az, hogy az ötletgazda addig is csak locsog munka helyett)

  20. babona
    mondta:

    @jobangel: Mi a megoldás? Nyilván egy átvett megoldás nem egy-az-egyben működik. Az egymásramutogatás/halasztgatás meg jó keleteurópai szokás(biztonságosabb volt mint bármit is mozdulni, ezért sajnos bekerült a jó túlélési stratégiák közé). Mindenhol látni, nem csak a munkaerőpiacon. Nem politizálva Divide et impera… Ez a stratégia sajnos szétaprózza a rendszereket, lassan a szükséges kommunikációt is lehetetlenné teszi.

  21. bron32
    mondta:

    Problémamegoldó képesség/készség alatt nem intelligenciát ért a munkaadó?

    Mert az érthető, hogy sok munkát jobban ellát egy intelligensebb munkavállaló.
    Ha már nehezen megfizethetők az intelligensebb munkavállalók, akkor érthető, hogy jöhet a mentor vezető, aki a beosztottjai helyett is gondolkodik.

  22. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @midnightcoder2:

    Nekem ugyanez az életfilozófiám.

  23. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @HellsAngel:

    Egyik munkahelyemen ismerősömből lett főnök.

    Mivel multihely, évente volt elégedettségmérés, meg személyes mélyinterjú, előtte 200 kérdéses teszt ökörségekkel. Ezekre simán lehetett igazat írni, az anonímitás miatt.

    Jöttek az idióta szóbeli kérdések is. Itt már következménye van a válasznak, szóval nem lehet igazat mondani. De mivel a haverom volt, megkérdeztem tőle, ismeri-e Baross miniszter neves szövegét az újságírónka („az igazat szeretné vagy hivatalos választ?”), majd ő azt mondta, próbáljuk meg az igazat, mire jött a „mi a célod?” kérdés, én meg mondtam „otthon ülni egész nap, ott olvasni, írni”. „Oké, de itt a munkahelyen?” – válasz „a lehető legkevesebbet dolgozni és megakapni a hónap végén a pénzt”. Ekkor már röhögött a haver „tudod, hogy ilyet nem írhatok le”, szóval áttértünk a hiavtalos válaszra, mire azt mondtam neki „ahhoz a mondathoz mit szólsz, hogy tudásomat felhasznélva, azt folyamatosan gazdagítva, igyekszem proaktívan, asszertív módon, hatákonyan megoldani a felmerülő kérdéseket?”. Ilyesmiket humoros oldalakon szoktam olvasni, vannak ilyen business bullshit generator honlapok.

  24. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @Balfredo Alfredo:

    Erről egy 60-as évekbeli szovjet vicc jut eszembe.

    Két ember beszélget:
    – Hallottad, Hruscsov elvtárs bemondta, hamarosan jólét várható.
    – Túléltük a kollektivizációt, a háborút, sok minden mást. Majd csak túléljük a jólétet is.

  25. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    A kisember egyetlen problémája a munkahelyen, hogy kevés pénzt túl sokat kell bent lenni.

    A munkafolyamat problémái hidegedn hagyják, ez legyen a tőkések baja és az általuk kinevezett vezetőké.

    Én pl. külön örülöük, ha probléma van a munkahelyemen, ez ugyanis azt jelenti jellemzően: valami nem működik rendesen, így kevesebbet kell dolgozni.

  26. midnightcoder2
    mondta:

    Ez az egyik olyan dolog, ami miatt mindig gondosan ügyeltem arra, nehogy vezetõ legyek valahol.

  27. jobangel
    mondta:

    @Balfredo Alfredo: Igen, ez teljesen így van. De mostmár van annyi tapasztalat, amivel ez rendbe lehetne tenni, és ez lenne a HR-es szakértői munka, amit meg kell követelni. Csak sok vezetőnél erre még mindig nincs igény, sőt, ami nagyobb baj, hogy a munkavállalóknál sincs. Elrettegnek még egy kicsit tűzoltva (van, aki még mindig beviszi a cégbe privát cuccát, ha valamit meg kell oldani!), vagy tablettás üzemmódban (nem egyszerű végigvinni a rendelést a rendszeren, akkor inkább behajítja a fiók aljába).

  28. decompression
    mondta:

    @Bambano: a problémamegoldás ellenségképző hatásáról. Kérek perec megmondta a főnök, hogy előmenetelre ne is számítsak, mert hiába állok bele minden helyzetbe, terelem a rendes mederbe a dolgokat, és 97% a vitás kérdésekben a találati pontosságom, mégsem számoknak velem, mert a cégen belül már nem elfogadható a személyem. Szóval a személyes és a hozzám rendelt csoport, valamint a cég céljait életem, proaktívan álltam minden felmerülő gondhoz, követeltem de emellett szupportáltam is minden társosztályt a nagy cél érdekében, mégis inkább azoknak állt a zászló, akik a névjegykártyájukon nézték meg, hogy egyáltalán minek is jönnek ide minden reggel, amikor amúgy otthon is lehetne internetezni. Végül léptem, sok mindent nagyon sajnáltam, de életem legjobb döntése volt. Két évvel korábban kellett volna. Még maximum három évet adok a cégnek a teljes vezetőség váltásig, vagy ötöt, hogy felkerüljön rá a lakat.

  29. decompression
    mondta:

    @Im just here for the comments: egy tipikus példa egy random külföldi multi magyar leányvállalatától. A magyarok minden projektbe szar költségvetéssel mennek bele, mert az anyacégnél úgyis hülyének vannak nézve, szóval majd lehúzgálják büdzsét, gyorsítanak az időterven, satöbbi. Az anyacég hülyének nézi a magyar leányvállalatot, mert nem tudnak összehozni egy olyan projektet, amiben egy értelmes határidő vagy költség lett volna. Lehúzzák a büdzsét, előre hozzák a határidőket. Nem baj, a karácsonyi bónuszt utalják, az a lényeg…

  30. HellsAngel
    mondta:

    Szerintem a konkret peldak erre a posztra olyasmik, mint a BKV elektromos jegyrendszer buktaja. A projekt fenyesen teljesul hataridore, minden problemat mindenki megold, csak utana elsullyed a hajo a probauton. (Azt hiszem, ez a sztori tenyleg megtortent, a Vasa nevu hajoval, amikor senki nem merte megmondani ofelsegenek, hogy talan nem kellene resztvennie a flotta zaszloshajojanak tervezeseben hozzaertes nelkul.)

    En a posztbol csak arra reagalnek, hogy amerikaban ez mashogy megy. Hat. Vannak kulonbsegek, de azert szerintem a tobbseg ott is rohog az ilyen „amwayos”, pozitiv gondolkodasban es sikerpropagandakban gondolkodo plakatembereken meg HR brossurakon. Ez arrafele is vicc. Ugyanugy ott is vannak kicsinyes, a szekukbe kapaszkodo, zsarnok stb. emberek, hatalmi jatszmak, szerencselovagok, koklerek meg minden mas. Tenyleg egesz aprok a kulonbsegek. 1. Mindenki sokkal edzettebb. Mindenki tisztaban van vele, hogy nem fog jonni se a bolcs vezer, aki majd rendet tesz, se a felmento sereg, mindenki csak magara szamithat. Nem lesz nyugdijuk, nem lesz ingyenes utazas a buszon, adott esetben a korhazban sem fognak segiteni rajtuk betegbiztositas hijan. Nem veszik fel dolgozni oket ha nem adjak el maguk, es igy tovabb. Az amerikaiak ezert individualistak. 2. Altalaban kevesbe akarnak rosszat maguknak, jobban kepesek az „elni es elni hagyni” gondolat melysegeinek ertelemzesere. (Pl. jobb, ha X megoldja a gondjaimat, mintha elteszem az utbol.) 3. Nem olyan nyomorultak, nihilistak es korruptak, mint az atlagos kelet europai versenyzok. Fogalmam sincs egyebkent, mi teszi ezt az itteni emberekkel.

  31. Bambano
    mondta:

    kiváló a problémamegoldó képességem, és ennél jobban nem is tolhattam volna ki magammal.
    minden esetben, amikor megoldottam egy jelentősebb problémát:
    – valakinek ráléptem a bütykére
    – valakikről bebizonyítottam, hogy semmit nem érnek
    – valakikről bebizonyítottam, hogy lopnak, mint atom.

    így minden sikeres problémamegoldásom újabb és újabb lelkes taggal gyarapította ellenségeim egyébként se kisméretű csapatát, így egyre több helyről cseszegettek azért, mert fény derült az alkalmatlanságukra. soha nem azt vették ki, hogy megoldottam egy problémát, mindig azt vették fontosnak, hogy rájuk bizonyítottam a pancserségüket. és ennek megfelelően viselkedtek a későbbiekben.

    Jobangel: olvasd el a végjátékot, prímán le van benne írva a történet.

  32. Balfredo Alfredo
    mondta:

    @Jobangel: „Mert nem a magyar gazdasági körülmények között jöttek létre, és a munkanélküliség fenyegetettségében egészen másfajta eredményt hozott, mint a származási helyén, az akkor lehetőségek hazájának tartott USA-ban.”
    Egy csomó minden más is az USÁ-ból lett átvéve. Maga a HR fogalom és szervezet is, meg a csapatépítés, meg a munkavállalók elégedettségének felmérése, meg a cafeteria és még ki tudja mi.
    Közös jellemzőjük, hogy ugyanúgy erőltették őket, mint a problémamegoldást. És ugyanúgy nem működtek. Mert a legfontosabb hiányzott: a megfelelő munkakörülmények. Nem kis részben hiányzik ma is.

  33. babona
    mondta:

    Sablonos álláshirdetés… Helyette problémamegoldó képesség kellene, láthatóan sok helyen nincs. Vagy nincs ötlet, vagy ha van nem hagyják jóvá. Piros jelzés… Madarat tolláról, céget munkatársairól/tól lehet megismerni.

  34. Im just here for the comments
    mondta:

    Érdekelt volna egy konkrét példán keresztül, milyen problémákat rejtettek el vagy kerültek meg és hogyan.
    Illetve leírtad, mit nem kellene keresni egy új munkatársban, de azt nem, hogy mit kellene, erre is kíváncsi lennék.