Nem titkolt célom, hogy az álláskeresők által gyártott kifogásokat módszeresen, egyesével cáfoljam meg, kínáljak helyettük valami mást, előremutatót. Így most diszkriminációs hetünk lesz. Az álláskeresők egyik magyarázata arra, hogy miért nem talál állást az, hogy diszkrimináció áldozata lett. Ebbe a feltételezésbe lovallja bele magát, ami egyenes út ahhoz, hogy fel is adja az álláskeresést, bele…
Az álláshirdetések egy jórésze rákérdez a bérigényre, ami érthető is lehetne, de úgy tűnik, a többség mégsem érti. Az álláskeresők tanácstalansággal, kisebb-nagyobb mértékben rosszindulattal tekintenek e kérdésre. Általános feltételezés, hogy „biztos a legolcsóbbat keresik”, és már lehet is háborogni, hát milyen dolog ez már, fuj, a mocskos kapitalisták, hangulatkeltés indul! Persze ez csak érzelmi reakció,…
Miután a HR-esek munkájából egy újabb kis szeletet mutattam meg, még tán szimpátiát is sikerült keltenem irántuk, jöjjön a forrázás. Most újra a tombolás rovatunkat olvashatjátok, túlfejlett kritikai érzékemnek köszönhetően. A célja az ilyen mérgelődéseknek, hogy lássuk: nemcsak a CV-írásban van hová fejlődni. Pont úgy nem megy a másik oldalnak a hirdetések megírása, az igényeik…
Szeretném, hogy ha mindkét fél szóhoz jutna itt, és bár általánosságban az álláskeresők szorulnak inkább segítségre, ezt a bejegyzést akár egy „mit ne” gyűjteményként is vehetitek, kedves álláskeresők. Tény azonban, hogy sok-sok jogos panasz érkezik rátok a HR oldalról. Tehát, most a HR-esek szemével nézünk végig jópár álláskeresői hibát.
Ez a poszt most egy kifejtős válasz lesz arra a kommentelői kérdésre, hogy az állásportálokon, vagy a cégek karrieroldalán egy jelentkezéshez miért kell még külön is CV-t feltölteni. Ezúton köszönöm a témajavaslatot! Ugyanitt még ellenérvet találhatunk arra a városi legendára, hogy nem is érdemes adatbázisokba jelentkezni, az összes csak „kamu”. (e nézetek terjesztői szálljanak magukba,…
Anyák napja közeleg, így egy kicsit a kisgyerekes anyukák munkaerőpiac helyzetével is foglalkoznék. A téma nálam úgy csapódik le, hogy segítségkérő anyukák keresnek meg önéletrajzukkal, ötleteket kérnek, sokan már a kétségbeesés határán vannak, mert nem találnak állást, visszamenni a régi helyükre pedig különböző okok miatt nem tudnak. A helyzetük valóban nagyon nehéz, de remény mindig…
Most nem megoldást, vagy tanácsot kínálok, hanem problémákat, kérdéseket. Mivel nem tudom a válaszokat, inkább csak gondolatébresztőnek szánom eme bejegyzést. Kíváncsi vagyok, másnak milyen ötletei, válaszai, megoldásai támadnak ezt olvasván. Egyfelől már megy a siránkozás, hogy megemelték az érettségi követelményeket. Borzalom, a végén még egy kicsit tanulni kell az érettségiért. Ezért minden empátiámat bevetve sem…
Az előző poszt után már tudunk/merünk őszintén motlevelet írni, most itt az idő, hogy megtanuljunk pozitívan gondolkodni. Ostoba lózungnak tűnik, de valamiért mégis azok érnek el nagyobb sikereket az élet bármely területén, akik így gondolkodnak. Nem nagy dolog, egyszerű szemléletváltás. A pohár félig tele van, és nem félig üres. Mit jelent ez az álláskeresésben?
A munka a robottól abban különbözik, hogy személyes tartalma van. Akkor is örülök, hogy megcsinálhatom, mikor fáradsággal jár. Nem tudják megparancsolni; megteszi az ember, ha nem parancsolják is. Belső parancs. Nevezzük a nevén: játék. /Kornis Mihály: Lehetőségek könyve/
Sokan gondolják, hogy az őszinteség romboló, pedig csak akkor ront a helyzeten, ha már előre elkezdek magyarázkodni (Csernus Imre) Ez arról jutott eszembe, hogy sokaknak súlyos gondot jelent a motivációs levél megírása, mert nem merik magukat „reklámozni”, kínosnak érzik, hogy önmagukról írjanak. Főleg, hogy mindezt őszintén tegyék. Érdekes, hogy amíg ezt sok engem megkereső ember…
