Azt hiszed, máshol jobb lesz? – Az állásváltás kockázatai
Gyakran már csak ezzel a kérdéssel próbálnák visszatartani az állásváltáson gondolkodókat, és amennyire arrogáns a felvetés így, annyira valósak az állásváltás kockázatai. Csak másképp. Jó szokásomhoz híven, ezeket is bele tudom taposni egy listába/struktúrába.
Az állásváltás mindig kockázatos, és ezt klasszikus üzleti kockázatkezelési módszerekkel alig lehet kezelni. Aki szeretné és megteheti, köthet munkanélküliség-biztosítást, remélhetőleg van anyagi tartaléka, de az anyagi tényező csak egy kockázat a sok közül.
Miért is váltasz?
A klasszikus mém szerint a rossz vezetődet hagyod ott, de ennél azért árnyaltabb a kép. A rossz vezető csak rossz cégkultúrában létezhet – tehát azt az egész halmazt hagyod ott. Az sem biztos, hogy rossz vezető, lehet, hogy csak nem tudsz vele bánni, így aztán ő sem veled. Ezesetben lehet, hogy a céggel nincs is baj, és más vezetővel jól lennél. A barom vezető egyértelműen otthagyandó, de azért kicsit szoktam feszegetni, hogy álláskeresőnk elvégezte-e a „beosztottképzőt”?
Kiégettnek diagnosztizálod magad, vagy eleged van úgy általában. A változás ténye önmagában azt jelentheti számodra, hogy jobb lesz.
Állásváltás házon belül
A cégen belüli állásváltás első ránézésre egyszerűbbnek tűnik, valójában „csak” másfajta csapdái vannak, mint klasszikusan vett új munkahely keresésének. A különbségek megértése segíthet abban, hogy itt is sikeres és magabiztos légy.
A belső álláskeresés olyannyira divat lett, hogy már közepes méretű cégeknél is van egy belső fejvadász, azaz olyan HR-es, aki belülről próbál embereket találni. A pár éve általam már leírt kincskeresés szervezeti következménye lett ez. A munkavállalóknak ez kifejezetten jó, hiszen úgy is lehetőség nyílik az előrelépésre, hogy nem kell munkahelyet váltania. A munkáltatónak is jó lehetőség arra, hogy megtartsa az embereit és belülről képzett, szervezetet jól ismerő embereket válasszon csoportvezetőnek, középvezetőnek, emeljen fel senior pozíciókba.