Azt hiszed, máshol jobb lesz? – Az állásváltás kockázatai

Gyakran már csak ezzel a kérdéssel próbálnák visszatartani az állásváltáson gondolkodókat, és amennyire arrogáns a felvetés így, annyira valósak az állásváltás kockázatai. Csak másképp. Jó szokásomhoz híven, ezeket is bele tudom taposni egy listába/struktúrába.

Az állásváltás mindig kockázatos, és ezt klasszikus üzleti kockázatkezelési módszerekkel alig lehet kezelni. Aki szeretné és megteheti, köthet munkanélküliség-biztosítást, remélhetőleg van anyagi tartaléka, de az anyagi tényező csak egy kockázat a sok közül.

Miért is váltasz?

A klasszikus mém szerint a rossz vezetődet hagyod ott, de ennél azért árnyaltabb a kép. A rossz vezető csak rossz cégkultúrában létezhet – tehát azt az egész halmazt hagyod ott. Az sem biztos, hogy rossz vezető, lehet, hogy csak nem tudsz vele bánni, így aztán ő sem veled. Ezesetben lehet, hogy a céggel nincs is baj, és más vezetővel jól lennél. A barom vezető egyértelműen otthagyandó, de azért kicsit szoktam feszegetni, hogy álláskeresőnk elvégezte-e a „beosztottképzőt”?

Kiégettnek diagnosztizálod magad, vagy eleged van úgy általában. A változás ténye önmagában azt jelentheti számodra, hogy jobb lesz.

Van, hogy menekülsz. Mindegy hová, csak onnan el. Akkor hinni akarod, hogy jobb lesz máshol, és nem nézed meg rendesen hová mész. Upsz, ez itt egy kockázat, de inkább majd később. Van, hogy simán feljebblépésre, szakmaibb feladatokra, nagyobb felelősségre vágysz, és nem kapod meg (kérted-e?). Vagy pont az ellenkezőjére, „nyugisabb” környezetre van szükséged. Van, hogy beskatulyázódtál egy témába, amiből racionálisnak tűnik kikerülni, de a cégen belül erre nincs lehetőség.

Megváltozott a cég és/vagy a te értékrended/stílusod. Ha nem tudsz azonosulni azzal, amit a cég célként kitűzött, akkor egyértelmű, hogy mást kell keresned. Mást, másképp szeretnél csinálni, mint amilyen feladatok a jelen helyeden várnak rád.

Már milyen messze kerültünk a mémtől, ugye…

Tényleg váltani akarsz?

Hozzám álláskeresők érkeznek, egyértelműnek tűnik hát, hogy ők állást akarnak váltani.

Kérdezem is őket, hogy hát miért is váltana? A válaszok szokásosak: nincs karrierlehetőség, nem jó a hangulat, nem elég a fizetés, nincs értelme a munkájának, szenved valamitől azon a helyen.

Az 1. kockázat: váltanál, pedig nem is szükséges

Megszületik benned az állásváltás, mint döntés, és egyből kifelé gondolkodsz a cégből. Lehet, hogy nem is kell váltani, és egy tökjó céget hagysz ott, mert a cégben lévő lehetőségeket nem aknáztad ki, mert nem tudod, hogyan kell. A skatulyák, az értelmetlen vagy már unalmassá vált feladatok oldhatók, ez kommunikáció kérdése. Nagy cégben sokkal több lehetőség van házon belül mozogni, mint hinnéd. És jóval kisebb a kockázata egy házon belüli váltásnak… Ismered a terepet, az embereket, ők is téged: a beválás egy új pozícióban garantált. Win-win: a cég is kevesebbet kockáztat egy belső jelölttel, tettek egy lépést a megtartásodért is.

A 2. kockázat: ha csak a pénz a fókusz, melléválasztasz

A pénz miatti állásváltás matekja azt mondja, hogy 30-50% nettó jövedelmi növekményért érdemes váltani. Karriertanácsadók sok-sok éves tapasztalata alapján, nemzetközi környezetben is ez az általánosan elfogadott nézet. Ez fedezi a váltás kockázatait – kivéve azt az egyet, hogy ha a jól megalkudott új állás nem jön be, és fejvesztve menekülsz. Láttam már összesen 2 óráig tartó munkaviszonyt is. Hiába volt egy szép nagy % a növekményben, körbe kellett volna még járni egy-két dolgot … Aki csak a pénzre alkuszik, így járhat. Jutalékos pozícióknál az alapnak is kell ennyit nőni, nem csak az OTE-nak! Az OTE nyilván nőjön, amennyit csak lehet, de a mozgóbér az alku után már a munkádon múlik. Pénz tehát sima ügy, tudjuk mennyit kell kérni.

És akkor nézzük a lehetőségét annak, kérhetünk-e ennyit! Kifizetnek ennyit a munkaerőpiacon azért, amit te kínálsz? Tudnál ekkora értéket termelni az új helyen abban a pozícióban, amiből eljönnél? Ha a válasz nem és nem, akkor feljebb kell lépni, íme a karrierlehetőség. Egyből két lovon ülünk egyszerre, nem elég hogy állást keresünk, még a felfelé utat is meg kell tervezni, specialista vagy vezető irányba. Duplán ismeretlen a terep, itt jól dönteni igencsak erős önbizalmat és tudást kíván. Plánesőt türelmet magad iránt.

A 3. kockázat: rossz helyre váltasz

Körbe lehet járni a „hová” részt megtervezett váltási stratégiával (lsd. még karrierskálák), preferenciáid által legyártott állásinterjú-kérdésekkel, de kockázat akkor is van. Rosszul mérted fel a helyzeted, hazudtak neked a jól felépített kérdéseidre, és nem vetted észre. Vagy az interjúztató nem volt tisztában a helyzetével, olyat ígért neked, amit nem lehet. Felmérted a leendő vezetődet, nyilván kb. 1 óra alatt alig lehet, de nem szólalt meg a vészcsengőd, és a harmadik napon már látod, hogy nagyobb kretén, mint akit otthagytál. Vissza már nem nagyon van út, hiszen a régi helyeden lezártál mindent, kiléptél, ők kitalálták hogyan lesznek meg nélküled. Neked meg van ez a melléválasztott, vagy a munkanélküliség mint opció…

A 4. kockázat: beleragadsz a rosszba

Ha már melléválasztottál, tetézheted a bajt azzal, hogy beindul az önáltató mechanizmusod, és ebben a rosszban folyamatosan bizonygatod magadnak, hogy de ez jó, azért, mert ahonnan eljöttél, az tutira rossz. Pedig a jó azért jó, mert jól vagy benne. Ha szorongást érzel, mert az újdonság megriaszt, és nem érdeklődővé tesz, nem tanulási vágyat, kíváncsiságot generál, akkor rossz helyen vagy.

Természetes, hogy az új helyen kezdetben bizonytalan mindenki, de ennek egyre inkább oldódnia kell. Ha nem, akkor el kell gondolkodni, mi hiányzik ahhoz, hogy jól legyél. Nem biztos, hogy rossz helyen vagy.

Ha kiderül, hogy nincs meg a kémia a csapattal, vezetővel, akkor folytatni kell a keresést. Nem a legjobb érzés próbaidőben kilépni, de erre való a próbaidő… Az álláskeresés is munka, ha nem zártad le, akkor jönni fog még lehetőség. Nézelődj, járd körbe jobban.

Az 5. kockázat: a sötét múlt elkezdődik

Van egy különleges kockázat a végére, amiről a munkavállalók csak szégyenkezve beszélnek, nyilván csak nekem, a munkáltatójuknak nem. Örülök, hogy ez felmerül, mert akiben felmerül, az biztosan lelkiismeretes, tisztességes. Az is biztos, hogy itt az ideje álláskeresésének, ha ez felmerül benne.

Hogyhát az utolsó időkben már nem olyan a teljesítménye, és kezd forró lenni a talaj, mostmár menni kell, hogy legalább utána legyen a vízözön. De mi lesz majd, azt hiszik, hogy nem jó szakember, pedig csak itt a végén nem ment már jól. Majd azt mondják róla, hogy jól otthagyott mindenkit a problémahalmazzal? Azt érzi, hogy valahogy úgy kell átadni majd a feladatait, hogy ne derüljön ki. Ezt engedd el! Add át, ami és ahogy van, mert az a korrekt. Ha már az utolsó időszakodban nem teljesítettél jól, az pont az álláskereső lelkiállapot része. Azon ne aggódj, hogy problémákat hagysz ott nekik – ha ezeket leírod, és nem rejtett csontváz lesz a szekrényben, akkor rendben van,  hogy ezt lezárod, kilépsz. Ez pont a legjobb döntés, amit hozhatsz – a munkáltatód számára is.

Körbeértünk, újra felmerül a kérdés? Miért is váltanál?

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövess a Linkedinen!

# # #