Állásváltás házon belül

Állásváltás házon belül

A cégen belüli állásváltás első ránézésre egyszerűbbnek tűnik, valójában „csak” másfajta csapdái vannak, mint klasszikusan vett új munkahely keresésének. A különbségek megértése segíthet abban, hogy itt is sikeres és magabiztos légy.

A belső álláskeresés olyannyira divat lett, hogy már közepes méretű cégeknél is van egy belső fejvadász, azaz olyan HR-es, aki belülről próbál embereket találni. A pár éve általam már leírt kincskeresés szervezeti következménye lett ez. A munkavállalóknak ez kifejezetten jó, hiszen úgy is lehetőség nyílik az előrelépésre, hogy nem kell munkahelyet váltania. A munkáltatónak is jó lehetőség arra, hogy megtartsa az embereit és belülről képzett, szervezetet jól ismerő embereket válasszon csoportvezetőnek, középvezetőnek, emeljen fel senior pozíciókba.

A versenytársak

Belső álláskeresésnél nagyjából lehet sejteni hány versenytárs lett, ismerheted is őket. Ez lehet frusztráló, de lehet előny is. Ökölszabály, hogy az új munkahely keresésekor soha nem foglalkozunk a versenytársakkal, de házon belül érdemes lehet. Ha több nyitott pozíció is van, sokszor próba-szerencse alapon mindenki minden neki megfelelő nyitott pozícióra pályázik, és nyilván alkalmasak is mindre, így szinte csak szerencse kérdése lesz, kinek mit sikerül végül megkapni – miközben van egy preferenciája mindenkinek, mit szeretne leginkább. Ezeket a preferenciákat érdemes jelezni a HR-esnek, és esetleg, megfelelő viszony esetén a többi belső pályázóval is szabad/érdemes beszélni leginkább a preferenciáikról. Itt újra előkerülnek a vezető vagy specialista dilemmák…

Mennyi infód van a pozícióról?

Külső álláskeresésnél az interjú elemi része, hogy bemutatják neked a pozíciót, amiről tárgyaltok, és neked lesz jó sok kérdésed.

Belülről lehet, hogy már elvárás, hogy pontosan értsd a megpályázott pozíciót, és a kérdéseidet egészen más részletekre kell irányítanod. Ezt mindenképpen át kell gondolnod, mikor az állásinterjúra készülsz. Itt is a kérdések közé kell tenni az elvárásokat, a fizetésről is tárgyalni kell, de kiemelten hangsúlyos a felelősségi kör és a döntési jogkör kérdése. Már ismered a folyamatokat a cégnél, azok hibáit is, a bennük rejlő kockázatokat is. Fontos tudnod, hogy a megpályázott pozícióban van-e olyan akut probléma, amit majd azonnal meg kell tudnod oldani (a szekrényben lévő csontvázak ugye…), vagy lehet, hogy van, de ők sem tudják, és majd a nyakadba szakad akkor, ha benne leszel, mindenkit meglepetésére.

Hogyan változik majd a munkaszerződésed?

Az természetes, hogy a juttatási csomag más lesz, kérdés, hogy a munkaszerződés egyéb pontjai – pl. felmondási idő – változnak-e, és azokat a változásokat el tudod-e fogadni.

Mennyire ismered az interjúztatókat?

Furcsán fog hangzani, de jobb, ha semennyire. Ha előre tudod, hogy az interjúztató “valamilyen”, egy rém vagy egy tündérke, az befolyásolja a viselkedésed, erősíti a szorongásod, vagy esetleg annyira lazán kezeled a helyzetet, amennyire nem szabad.

Milyen támogatásod van?

Sok vezető kifejezetten büszke lesz arra, ha az embereiből kerülnek ki az újabb vezetők, mert ez számára is szakmai siker. Valójában a mentor típusú vezetés egyik célja pont az, hogy a jövőbeli vezetőket kiképezze a cégnek – így mindig a generalista szintekre kellene csak embert keresni, ami sokkal hatékonyabb is lehet. Nyilván ilyen vegytiszta folyamat nem létezik, de a tankönyvi séma ez…

A korrekt belső állásváltás első lépése tehát, hogy a főnököddel beszélsz arról, hogy mást szeretnél, elhagynád a csapatát és még akár ajánlást is kérhetsz tőle – valószínűleg referenciaként enélkül is megkérdezik majd, de neked is jobb, ha tudod, hogy támogatja a váltásodat, és neki is, ha tudja, hogy esetleg új emberre lesz szüksége. Ha pont ő az oka a váltási szándékodnak, akkor sajnos titokban kell tartanod, és a belső fejvadásznak is jelezni kell a helyzetet.

A külső álláskereséshez képest ez valamelyest könnyebbség: ott számukra ismeretlen emberektől kérnek véleményt számodra ismeretlen emberek… Ha külsős mond véleményt külsősről, annak kisebb a referenciaértéke.

Mindenre felkészültél?

Ha sikerül a váltás házon belül, akkor azt is meg kell tudnod szervezni, hogy egyszerre jól átadd és jól átvedd a feladataidat. A kifelé váltáshoz képest ez egy komoly nehézség: általában a „fél lábbal itt, fél lábbal ott” időszak stresszesebb, mint a váltáshoz kapcsolódó pályázatírás, állásinterjú, várakozás, esetleges titkolózás.

Ha erre az átadás-átvételi időszakra van konkrét terved, akkor az a belső állásinterjún egy érdekes téma lehet. Aki annyira tudatos, hogy ezt is átgondolja, az mindenképpen jó választás lesz…

Az is előfordulhat, hogy nem sikerül a váltás. Az eddigi pozíciódban hogyan fogsz tovább dolgozni ezután? Képes vagy-e kezelni ezt, vagy lesz benned egyfajta sértettség vagy bizonytalanság? Ha a váltás oka csak egy sima feljebblépés lett volna, nem egy konfliktus megoldása, akkor természetesen maradhat minden a régiben. A legtöbb esetben nem is okoz ez gondot, sőt, még az is előfordulhat, hogy egy következő megüresedett pozícióban már pályázás nélkül is gondolnak rád. Ha a régebbi pozíciódból menekülni szerettél volna, akkor viszont érdemes kifelé is lehetőségeket nyitni.

Kívülre-belülre egyszerre?

Amikor valaki egy belső állásváltáson dolgozik, nem szoktam javasolni, hogy emellett kifelé is pályázzon. A belső álláspályázat jóval több energiát, időt, felkészülést kíván, és még ott a napi munka is. Emellé még a külső álláskeresést is felvenni a feladatok közé túl nagy teher szinte bárkinek.

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!

# # #

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Túl sok felhasználó
    mondta:

    @kocog: A heti munkaidő nem törvényileg van szabályozva mindenkinek, hanem egyes szakmáknak van GAV-ja, amit talán kollektív munkaszerzodesnek lehet fordítani. Ezekből ugye egyedül az L-GAV-t ismerem részletesen, mert az vonatkozik a szállodákra, éttermekre, abban 42 a normál üzemelésű helyekben a munkaidő, 43,5 a szezonális helyeken, de ennél még van durvább is: 45 a kis helyeken. De legalább konkrétan meg van határozva, hogy 10 fő alatti dolgozókkal és max. nemtudommenyi frank évi bevétel.

    Minimálbér sincs központilag, hanem ugyan úgy a GAV-kban. A szállodai L-GAV régebben tök korrekt volt, leírták benne szépen táblázatba szedve, hogy ha ilyen végzettséged van meg ennyi beosztottad, akkor minimum ennyit kell keresned. De egy pár éve eltűnt a táblázat, azóta úgy megkavarták, hogy nem is értem. (Mondjuk már nincs is rá szükségem, még viszonyításképpen sem.)

    Amit a svájci HR-ről írsz, azzal egyet kell, hogy értsek. Annyi kiegészítéssel, hogy a Hr-esek nem csak hogy a HR-hez nem értenek, hanem kifejezetten buták. De tényleg, annyira sötétek, hogy fáj velük beszélni. Nekem már szóba se jön olyan hely munkahelyként, ahol HR van, csak oda jelentkezek, ahol túl kevés a létszám a HR-hez. Ez mondjuk azzal jár, hogy a HR-es munkák nagyrészét rám tukmálják, de így is megéri, csak hülye HR-esekkel ne kelljen kommunikálni.

    Ha professzionális segítségen gondolkodsz, akkor vannak Svájcban is cégek, akik ilyenre szakosodtak. Ha Zurich közeli vagy, akkor tudok is egyet ajánlani, akikről eddig csak jót hallottam. Mondjuk hátrányuk, hogy mivel ebből élnek, durva áraik vannak. Viszont igény szerint (mármint a te igényeid szerint) átírják az önéletrajzod, gyakorolják veled a Bewerbungsgesprächet, vagy akár segítenek kitalálni, hogy milyen állás is kell neked, vagy egyáltalán milyenre van esélyed. Ha érdekel, megírhatom az elérhetőségüket privátban.

  2. kocog
    mondta:

    @Túl sok felhasználó: Hadd egészitsem ki az iràsodat:
    Tudomàsom szerint a max heti munkaidö 42 ora, ezt viszont minden cég ki is hasznàlja, nem gondolkodnak azon, hatékony-e vagy sem. Szerintük aki többet van a melohelyen, az több hasznot is hajt.

    Sajnos tapasztalt àllàskeresö vagyok, joval 50-en felül. Szerintem az itteni HR-esek legfeljebb egy hàromnapos gyorstalpalot végeztek. Egyszer megsértödött ràm egy HR-es hölgy, mert amikor panaszkodott, hogy a hirdetésére 200-nàl több jelentkezés jött, és ezért nem tud mindenkinek vàlaszolni, akkor meg talàltam jegyezni, hogy sajàt magàval tolt ki amikor vacak hirdetést adott fel.

    Volt olyan àllàsinterjum, ahol kb hàromnegyed orai, tartalmas, mély szakmai beszélgetést folytattam a leendö szakmai vezetövel, majd a HR-es hölgyike (igen, hölgyike, tudom hogy sértö) megkérdezte: Sàrga vagy kék? És nem tudom, hogyan mondjàk németül hogy any@dp.ja. Ja, nem dolgozom ott. (àllitolag hiànyszakmàm van)

    Màsik tapasztalat: Oktober végén megtalàl egy fejvadàsz, lenne a környékemen egy jo munka. A cégröl koràbban hallottam, àllitolag tényleg jo. A pàlyàzatomat november végén köldte be a vàllalathoz. Majd Januàrban adtak egy idöpontot egy Skype-Interjura (20km-re vannak a lakàsomtol). Az interju nem müködött, mert Skype Business-t hasznàl a cég, nekem meg Linux van a gépemen. Semmi hibaüzenet nem jött, mintha minden oké lenne, csak épp beszélni nem tudtunk, meg nem is làttuk egymàst. (A skype Business egy teljesen màs rendszer, mint a közismert Skype, jot még nem hallottam rola, csak panaszt) Ekkor felhivtam öket, felajànlottam, beugrok a kocsiba, fél oràn belül ott vagyok. Az nekik nem jo. Kaptam egy idöpontot 3 héttel késöbbre személyes interjura. Megjelentem idöben, ott vàrtam egy tàrgyaloban kb negyedoràt, mire megjelent a HR-es és az asszisztense. Szakmai ember sehol. Elnézést kértek, a cég tulajjal volt megbeszélésük. Beszélgettünk, majd kb egy hét mulva a fejvadàsz megirta, a cég ugy döntött, màst vesznek fel.

    Harmadik tapasztalat: Szintén egy közeli cég, kb màsfél éve keresnek embert, voltam is nàluk interjun, de elutasitottak. Megint làtom a hirdetésüket, nézem a honlapot, uj a HR, uj a szakmai vezetö is. Felhivom, érdeklem-e öket. Behivnak interjura, ahol két szakmai fönök van jelen. A terméküket ismerem, nem tul bonyolult, nem egy atomreaktor vagy ilyesmi. Simàn el tudok làtni minden feladatot, ami ott kell, a tapasztalatom még jol is jönne nekik – ezt akkor is làttam, amikor elöször voltam ott, beszéltem az elödömmel aki nyudijba készült. Pàr nap mulva jön a vàlasz: nekik kell valami olyan tudàs, màr holnap reggel, ami nekem nincs meg. Visszakérdezek: mégis mi az, erre megkapom szo szerint ugyanazt a vàlaszt még egyszer. Ez kb fél éve volt, a cég azota is hirdet.

    Szoval: Svàjcot ebböl a szempontbol nem nevezném Normalisztànnak. Kàr, hogy Jobangel itt nem tud semmit sem segiteni. Mindenesetre jol kipanaszkodtam magam, bocs, hosszu volt.

  3. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @jobangel:

    Sose szoktam nyavalyogni. Az emberiség 95 %-ánál jobban élek, nem lenne erkölcsös panaszkodni.

  4. jobangel
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: hát az bizony csak anekdotikus érvelés, nem lehet rá alapozni. A legtöbb ember elég okos ahhoz, hogy olyan pályát, munkát válasszon magának, ami jó neki. Vagy legalábbis a karrierje egy pontján ez felismeri. Az okos, nem dolgozó emberek meg lottón nyertek, örököltek, jól házasodtak stb. Az is működő megoldás. Egyedül a nyavalygás nem az 🙂

  5. Túl sok felhasználó
    mondta:

    @Túl sok felhasználó: Egyébként érdekes tudni, hogy ez miért van így szabályozva Svajcban: amikor a mostani ötvenen felüliek pályakezdők voltak, akkor dübörgött a gazdaság, nagyon nagy munkaerőhiány volt. Nem az, ami most otthon van, hanem tényleg, erezhetően. Ha a főnök nem köszönt előre, akkor a jómunkásember megsértődött, felmondott, és fél órán belül volt nyolc másik allasajanlata.

    Ilyen gazdasági helyzetben egyértelműen a munkáltatót kell védeni. Az a munkáltató, aki jó munkaerőt akart, az meg úgyis kedvezményeket adott minden téren. Gyönyörűen működött a gazdaság önszabályozása.

    Csak változnak az idők, ma már a munkavállalót kéne védeni, de a svájci politika nem reagál. Az emberek meg birkák, bár minden nagykorú svájci állampolgárnak joga van változást kezdeményezni (ugye közvetlen demokrácia van), senkinek nem jut eszébe pl. a 50+osok járulékainak csökkentéséről kiíratni egy választást. Ha meg eszükbe jutna, a birkák vannak többségben, az 5 hét alapszabadsagot is leszavazták.

  6. Túl sok felhasználó
    mondta:

    @Melki: Persze, de Svajcban 50 óra az alap, csak afelett túlóra. Magyarországon legalább papiron 40 óra a munkaidő.

  7. Melki
    mondta:

    @Túl sok felhasználó:
    Köszi szépen az infókat. 🙂
    Egyébként az orvosok itthon 50 óránál is többet dolgoznak, szóval ez nem svájci sajátosság. 🙂

  8. Túl sok felhasználó
    mondta:

    @Melki: Szállodaipar, illetve most tettem egy kitérőt egy étterembe, ami csak étterem szobák nélkül (ilyet még sose csináltam, mondtam is a szerződés aláírása előtt az új főnökömnek, hogy nem biztos, hogy sokáig maradok, mert lehet, hogy unalmasnak találom majd a munkát.)

    Hogy miért “rosszabb” Svájcban? Mert alig van törvény/rendelet, ami a munkavállalót érinti, ami pedig van, az is röhejes. Pl. szállodaiparban 42 óra a heti munkaidő, de ha szezonálisan van nyitva, akkor 43,5. Ez milyen már, hogy akinek csak szezonszerződése van, azt még azzal is büntetik, hogy többet kell dolgoznia. Az orvosok heti munkaideje 50 óra. Az azert nagyon sok. Átlag irodai dolgozónak 45 óra. És akkor még panaszkodnak a munkáltatók, hogy ezek a mai fiatalok, ötig tart a munkaidő, negyed hatkor meg már senki nincs a munkahelyén… Én meg örülök, hogy legalább a fiatalok szarnak bele a sztahanovista svájci munkamorálba. (Étteremben, szállodában ez kicsit más, itt ugye általában open end a munka, addig dolgozol, amíg van vendég – illetve magasabb pozícióban amíg kész nincs a munka – viszont regisztrálni kell a munkaidőt. Nekem van annyi játékterem, hogy eldönthetem, hogy az emaileket ma este válaszolom meg, vagy inkább holnap jövök korábban dolgozni, de mondjuk a nem sürgős munkában – pl. vendégelégedettségi kérdőívek elemzése – senkit nem érdekel, hogy a januári kérdőíveket csak február 20-án elemzem ki, nem pedig február elsején. Sőt, ha úgy döntenék, hogy ezt negyedévente csinálom, az se lenne probléma, de szerintem jobb havonta.)

    Akkor is kirúghatnak, ha beteg vagy. A szülési szabadság 14 hét. Alap szabadság 4 hét évente. (Ezt pont tavaly szavazták meg, hogy ne legyen 5 hét. Hogy ezek a svájciak milyen dinkák… Saját maguk ellen szavaznak.)

    Olyan a rendszer, hogy 50 év feletti munkavállaló után sokkal nagyobb járulékot kell befizetni. Ez tényleg annyira extrém, hogy ötvenen felül hatalmas szerencse kell új állást találni.

    És hát Svájcban akármit csinálsz, te vagy “a külföldi, aki elveszi a munkánkat”. Az teljesen mindegy, hogy azt a munkát svájci nem csinálná, vagy hogy te vagy a Nobel díjas kutató, aki tényleg a legokosabb a világon, akkor is te vagy a köcsög külföldi. De ez – gondolom – nem svájci specialitás, biztos mindenhol így van.

    Nincs tabu kérdés az interjún. Simán rákérdezhetnek, hogy mégis ki fog vigyázni a gyerekre, ha az éppen beteg, és nem elég nekik az a válasz, hogy “a gyerekre vigyázás megoldott”. Ezt mondjuk csak nőktől szokták kérdezni. Egyszer tőlem direktben megkérdezték, hogy mi a helyzet a magánéletemmel, van-e komoly kapcsolatom. Csak néztem, hogy mivan, mert akkor még új voltam Svájcban, nem tudtam, hogy ilyet lehet. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezt így kérdezték meg: “Azért keresünk erre a pozícióra embert, mert Frau Meyer, aki sok éve nálunk dolgozik, hozzáment a barátjához, és gyereket várnak, nem is akar utána visszajönni dolgozni. Magának van partnere?”

    Ezt mindet felülírja a pénz, mert tényleg annyival jobb reálértéken is. Én pl. kijövetelem után fél évvel vettem egy autót, rá egy evvel teljesen ki is fizettem. Nem egy Ferrarit, de akkor is egy új autót, és ugye ebben a szakmában a svájci viszonyokhoz képest keveset keres az ember.

  9. Melki
    mondta:

    @Túl sok felhasználó:

    Ez a része érdekel, mert Svájcon én is gondolkozom: Miben sokkal rosszabb ott egy munkavállalónak? Ha nem túl indiszkrét milyen területen dolgozol?

  10. Túl sok felhasználó
    mondta:

    @jobangel:
    1. “nem kell álláshirdetni” Ha tényleg csak belsős embert keresnek, akkor nem kell álláshirdetés. De ha párhuzamosan megy a toborzás, akkor viszont kell. Vagy ugye a belsős ember megüresedett pozíciójára.
    2. “nem kell fejvadász/közvetítő”. Dz megint svájci tapasztalat, szóval lehet, hogy otthon nem igaz, de ha olyan nagy a cég, hogy belső mozgásra reális lehetőség van, akkor van akkora a HR Team, hogy egyedül szervezzék meg a toborzast, nem veszik igénybe fejvadász segítségét.

    3. “nem kell sok kör állásinterjú” De. Csak nem állásinterjúnak hívják, hanem megbeszélésnek. Igaz, nem kell annyi, mint teljesen idegen embernél, de rengeteg dolgot kell így is pontosan megbeszélni. És mivel a HR vagy főnökség nem fog ebben az esetben munkaidőn kívül tárgyalni, ezért a jelölt munkaidejét is ki kell erre a tárgyalásokra fizetni.

    4.” a beválásának esélye jóval magasabb, mint egy külsősnek” – ezzel egyetértek, de ez nem költség. Költség akkor lesz, ha nem válik be a jelölt. Vagy a belsős ember helyére felvett jelölt…

    5. “tud segíteni az utódja kiválasztásában, mert pontosan tudja, mire kell milyen embert keresni.” – tudna, de nem biztos, hogy fog. Egyrészt sok a dolga (új feladatok betanulása, régiek lezárása, dokumentálása…), nem igazán fér bele még a toborzás is. Másrészt elég valószínűtlen, hogy megkapná az önéletrajzokat véleményezésre, vagy beültessék az interjúra. Esetleg azt tudom elképzelni, hogy az utolsó körös 2-3 jelölttel elbeszélget, nekik megmutatja a munkát, de ebben megvan az a rizikó, hogy ha a cég valamit valtoztatni akar, akkor o még a régi verziót meseli el. És ugye új ember erkezese mindig esély a változtatásra.

    6. “azonnal hatékony tud lenni az új pozíciójában, mert megvan a belsős bizalom, miközben a külsősnek magának kell összelapátolni a döntéséhez szükséges infókat.” – ez talán igaz, de nem a bizalom miatt. Hanem mert ismeri a helyet, nem kell neki megmutatni a Wc-t, tudja, kit kell zaklatni, ha nem működik a nyomtató… Ezek az előnyök hamar eltűnnek, és már megint ott a pont, hogy az ő helyére felvett külsősnek viszont nincs ilyen előnye.

    Szóval költség szinten én nem látok sok előnyt. Viszont én is azon a véleményén vagyok, hogy ha van megfelelő belső jelentkező, akkor neki kell adni az állást a már említett négyes pont miatt (kevesebb rizikó), plusz belső image fenntartása (“a mi vállalatunknál van előrelépési lehetőség, mi figyelembe vesszük a kívánságaitokat, élő példa erre Józsi, nyugodtan beszélgessétek vele…”)

  11. Túl sok felhasználó
    mondta:

    @jobangel: Mert aki utána a közvetlen főnököm lett, azzal ismertük egymást felületesen, és nem kedveltük egymást. Ezt a rizikót még be is vállaltam, csak ő pont nem tudott a kivalasztásomról, mert hosszú szabadságon volt akkoriban. Az ő főnökével tárgyaltam le a dolgot, de azt akartam, hogy ő is rámondja az igent, csak épp az volt az alapelv, hogy aki szabadságon van, azt semmilyen ügyben nem zavarjuk. Erre mondtam, hogy oké, de akkor próbaidőt szeretnék, amíg vissza nem jön a szabadságról, hogy az első munkanapján megbeszélhessük a dolgot (ez pont egybeesett az én első munkanapommal az új pozícióban), aztán ha nagyon nem hajlandó, akkor kilépek.

    Erre ugye nem volt lehetőség, úgyhogy nem érdekeltek a vállalat alapelvei, inkább írtam neki egy privát emailt, hogy szerinte működni fog-e a dolog, vagyunk-e annyira intelligensek, hogy túllépjünk a problémáinkon. De a választ gyorsan írja, mert három napon belül alá kell írnom az új szerződést.

    (Később – sokkal később – megbeszéltük, és azt mondta, hogy valószínűleg azért működött a dolog, mert előzetesen kikértem a véleményét. Ha nem írok neki, akkor teljesen más lett volna a hozzáállása.)

    Svájcot Normálisztánnak nevezni azért elég vicces, itt szerintem sokkal rosszabb egy munkavállalónak, mint otthon. Csak a pénz, illetve az általános életszinvonal nagy úr, az meg Svájcban jó.

  12. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @jobangel:

    Személyes tapasztalat.

  13. jobangel
    mondta:

    @Túl sok felhasználó: nekem nagyon tetszik, hogy megírod mi van normálisztánban, szóval írd csak bátran 🙂 Miért szerettél volna te próbaidőt egy belső váltás után?

  14. jobangel
    mondta:

    @Túl sok felhasználó: Belső ember átpakolásának alacsonyabb költsége úgy jön ki, hogy 1. nem kell álláshirdetni 2. nem kell fejvadász/közvetítő 3. nem kell sok kör állásinterjú 4. a beválásának esélye jóval magasabb, mint egy külsősnek 5. tud segíteni az utódja kiválasztásában, mert pontosan tudja, mire kell milyen embert keresni. 6. azonnal hatékony tud lenni az új pozíciójában, mert megvan a belsős bizalom, miközben a külsősnek magának kell összelapátolni a döntéséhez szükséges infókat.

    A belülről előreléptetett ember meg azért olcsóbb, mert kívülről vezetőt találni sokkal drágább, hosszabb idő és nehezebb, mint alacsonyabb pozícióba találni valakit.

  15. jobangel
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: Ezt hogy mérted le?

  16. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @jobangel:

    Hasonló a világ 90 %-ának a helyzete.

  17. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @Túl sok felhasználó:

    Kelet-Európa más. Nálunk bárki köthet bármilyen szerződést. S mivel eleve bárkit ki lehet rúgni a felmondási idő betartásával, az egész kérdés csak azt jelenti: plusz-mínusz 1-3 hónap eltérés.

  18. Túl sok felhasználó
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: Ezt Svájcban úgy oldják meg, hogy benne van a munka törvénykönyvében, hogy ha emberünk már dolgozott az adott cégnél, akkor nem lehet próbaidőt írni az új szerződésbe. Ez néha kellemetlen, mert voltam már cégen belüli pozicióváltó, aztán mikor mondták, hogy nincs próbaidő, akkor azért elkerekedett a szemem, mert én szerettem volna.

    (Bocs, hogy mindig Svájccal példálózom, de mivel itt dolgozom, ezt ismerem. Ha idegesítő vagyok, lőjetek le.)

  19. Online Távmunkás
    mondta:

    A poszt leírja az ideális munkahelyet, így itt van az átlagos magyar viszonyokhoz pár tanács:
    – ragaszkodj a munkaszerződésed módosításához még azelőtt, hogy elkezded átvenni az új pozícióhoz tartozó feladatokat
    – legyen írásban rögzítve, hogy meddig kell a régi pozíció feladatait ellátnod
    – a magyar vezetők többsége alkalmatlan emberek vezetésére, ezért ne arra készülj, hogy a főnököd örül a sikerednek, hanem arra, hogy dühös lesz a távozásod miatt
    – ne lepődj meg, ha álmaid pozíciójába valakinek a valakijét veszik fel, aki nem ért hozzá

  20. Túl sok felhasználó
    mondta:

    @jobangel: Azt sose értettem, hogy miért alacsonyabb a toborzás költsége, ha belsős embert pakolnak át. Az rendben van, hogy ha csak belülről toboroznak, akkor mondjuk a hirdetés költsége nem jelenik meg. De ez úgy szokott történni, hogy belülről és kívülről is toboroznak, szóval nem látom a költséghatékonyságot. Főleg, hogy az áthelyezett ember helyére is kell egy ember. Valaki le tudja ezt nekem vezetni?

  21. jobangel
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: Az kellemetlen 🙂

  22. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    @jobangel:

    Nekem egyik se jó, mert eleve nem kedvelem a munkát.

  23. jobangel
    mondta:

    @MAXVAL bircaman közíró: : hogy te milyen sz.r helyeken dolgozol! De tényleg. Ideje olyan állást keresned, ami neked is jó.

  24. Treff Bubi
    mondta:

    A belső pályázók elutasításának az egyik standard változata, hogy az illető valójában “menekül” a jelenlegi pozíciójából, míg egy külsősnek inkább pozitív a motivációja. Egyébként én is azt mondom, hogy hasznosabb olyan embernek adni a melót, aki mondjuk már nem téved el az épületben, ismeri a munkatársakat, stb…

  25. MAXVAL bircaman közíró
    mondta:

    Nálunk úgy szokás, hogy ilyenkor új munkaszerződés íródik. Aztán az új próbaidő végén kirúgják az embert.

  26. jobangel
    mondta:

    @L.Cz.: Azonos szintre áthelyezni belülről munkavállalót tényleg jelenthet dupla betanítást, efelelő akár racionális is lehetne. De ez csak a kép egyik fele, és valószínűleg ezért érzed, hogy nem oké – mert így nem az.

    Az azonos szintű pozícióra pályázó belsős miért pályázik? Ha azért, mert várhatóan megszűnik a pozija, egyértelműen jobb választás, mint a külsős. Érti a céget, elégedett munkavállaló lesz, ha nem kitesszük, hanem másik pozit kap, és a toborzás költsége is alacsonyabb.
    Ha azért jelentkezik, mert idióta a főnöke, és szabadulni akar, akkor lehet, hogy nem kell őt onnan elhozni, hanem másik főnököt kell keresni. A belső pályázatoknál HR-oldalon a legfontosabb kérdés a “miért jelentkezett azonos pozira”. Ha ezt nem gondolják végig, akkor csak a felét értik a belső fejvadászatnak, mint szakterületnek.

  27. vorosduma
    mondta:

    @L.Cz.: ezt en is lattam. A valasz az volt, hogy aki benn van, az mar itt van, mi ujakat akarunk. En sem ertettem ezt az “ervelest”. Hacsak nem arrol van szo, mint a viccben, ahol a no felmegy a hetedik emeletre is a tokeletes ferfit keresve.

  28. L.Cz.
    mondta:

    ” A munkáltatónak is jó lehetőség arra, hogy megtartsa az embereit és belülről képzett, szervezetet jól ismerő embereket válasszon csoportvezetőnek, középvezetőnek, emeljen fel senior pozíciókba”
    Előléptetésnél én is ezt láttam, ám van egy másik forgatókönyv, amivel gyakran találkoztam és a mai napig nem értem. Meghirdetnek egy alacsony szintű pozíciót, várnak rá belső és külső pályázatokat is és akármennyire is jó lenne a belső pályázó, szinte mindig a külsőt veszik fel. Pedig a belső pályázó már ott dolgozik jó ideje, ismerik, hogy milyen (és tegyük fel, hogy jó munkaerő), esetleg a végzettségéhez vagy személyiségéhez is jobban passzolna az új munkakör, mint az, amiben addig dolgozott. Nem érdekes, akkor sem jó a belső pályázó, a külső jobb.
    Több munkahelyemen is láttam már ezt és próbáltam utánajárni, de nyílt választ sosem kaptam, csak mindenféle célozgatásokat, félinformációkat: állítólag azért volt ez így, mert ez így olcsóbb a cégnek. X kolléga dolgozik egy pozícióban, ha őt felállítom és átültetem máshová, akkor ott be kell tanulnia és az ő helyére is új érkezik, akinek X régi munkáját kell betanulnia. Ám ha az új helyre kívülről hozunk embert, akkor csak egyszer kell a betanítással foglalkozni, ez megtakarítás a cégnek.
    Ha csak egy helyen láttam volna, betudom amolyan egyedi hülyeségnek, de mivel több cégnél is találkoztam vele, elgondolkodtam: létezik, hogy ez egy értelmes szakmai álláspont?

  29. Visceroid
    mondta:

    Most már szépen be lehet fejezni ezt multis karrierkedést. 340 felett az euró, és tele vagyunk gyárakkal. Visszajött a szocializmus, ott pedig mindenki egyenlő(en csóró), kivéve a politikusokat. The end.