Az álláskeresésre akkor is készülj, ha van állásod
A munkáltatói felmondások jórésze váratlan csapásként éri az alkalmazottakat. A sokk után a tanácstalanság következik, ill. a kapkodás, az álláskereső egyszerre próbál megtenni mindent az új állásért – így az sajnos ritkán jár eredménnyel. Az álláskeresés folyamat, ami bizonytalan ideig tarthat, az álláskereső szakmai háttere és a piaci helyzet függvényében. Hogy ez a folyamat rövidebbé váljon, az álláskeresést támogató tevékenységeket folyamatosan kell végezni, még akkor is, ha épp állásban vagyunk – mert sosem tudhatjuk, meddig tart…. Mivel készülhetünk?
Két mondat az álláspályázatban, amitől minden HR-es paff lesz…
Van, amikor két oda nem illő mondat is elég ahhoz, hogy ne te légy a kiválasztott, érdemes hát figyelni erre. Aki e két mondat valamelyikét megtalálja az anyagában, törölje őket mielőbb, és ezzel sokban nőnek az állástalálási esélyei.
Jobangel mostantól a CV-online blogján is
Nemrég felkérést kaptam a CVonline-tól, hogy az általuk létrehozott Cvonline Álláskeresői Blog oldalon is jelenjek meg.
A felkérésre örömmel mondtam igent, hiszen az egyik legnagyobb álláskeresői portálról van szó, ahol nemcsak álláshirdetések, de ehhez kapcsolódóan tippek, tanácsok, információk is megjelennek. Ezen a blogon máshol nem olvasható írásokkal jelentkezem majd, a témáim kifejezetten álláskeresői praktikák, karriertippek lesznek itt.
Ezek az írásaim közvetlenül itt elérhetők:
http://www.cvonline.hu/blog/author/jobangel
Ha pedig feliratkozol a CVonline.hu hírlevelére, hetente értesítést kapsz a blogon megjelent legújabb cikkekről is.
Az eddigi helyeimen és az új felületen is szeretettel várom Olvasóimat!
Az elesettek megsegítéséről
Lehet, hogy ez kicsit eltér az álláskeresői témától, lehet, hogy nem, hiszen az álláskeresők többsége is segítendőnek tekinthető. A tevékenységem révén az átlagosnál több nehéz élethelyzetű emberrel találkozom, és próbálok is segíteni. Így mindig feldühít, ha a témában olyan véleményeket hallok, ami nem a segítésre irányul, hanem a beszóló felsőbbrendűségének erősítésére. Ezzel segíteni nem lehet.
Álláskeresési lehetőségek az álláshirdetések böngészésén túl
Álláskereséskor kézenfekvő az álláshirdetések böngészése, de vajon milyen lehetőségeink vannak még? Hol és hogyan lehet még álláslehetőségre bukkanni? Hol érdemes még keresgélni?
Az álláshirdetések mellett további csatornák vannak szép számmal:
Az önálló vállalkozás alternatíva az álláskeresésre?
Ezt a témát egy kommentelő vetette fel egy régebbi posztnál. Mivel nem vagyok vállalkozási szakértő, nem tudok ebben igazán segíteni a hozzám fordulóknak. Mégis van pár szempont – persze álláskeresői oldalról – amivel hozzájárulhatok egy ilyen döntés meghozatalához vagy elvetéséhez. Aki vállalkozóvá akar válni, és bizonytalan, annak érdemes erre szakosodott tanácsadókat felkeresnie a kérdéseivel!
Hiszek abban, hogy amit nagyon akarunk, és amiért mindent megteszünk, az sikerülni fog. Ezért azt is reális lehetőségnek tartom, hogy valaki a sokadik munkavállalói próbálkozása után – kellő tapasztalattal vagy jó ötlettel – saját vállalkozásba kezd.
A munkavállalóból vállalkozóvá válás témájában láttam már pozitív és negatív példákat is. Az alábbi példák fiktív példák, és az ihlető történeteik is kellően régiek ahhoz, hogy írni lehessen róluk. Annyit elárulhatok, hogy a végkifejlet mindig elégedettséget hozott az adott embereknek. Ehhez hasonló helyzetekkel találkoztam eddigi praxisom során, de valahogy sosem volt egyértelmű, hogy tényleg vállalkozást kell indítani, legalábbis szerintem nem, néha nem is ez volt a megoldás, mint utólag kiderült.
A vállalkozóvá válást fel lehet fogni egyfajta speciális álláskeresésként is: én, a vállalkozó keresek egy embert, akinek megfelelő kompetenciái vannak a vállalkozás napi viteléhez. Vajon én, a vállalkozó, felvenném-e magam erre a feladatra? Leginkább ezt kell mérlegelni, mikor kiválasztjuk, milyen vállalkozásba kezdünk.
Állásinterjú időpontegyeztetés: mit is kell megbeszélni ilyenkor?
Olyan egyértelműnek tűnik, hogy ha álláskeresésben vagyunk, és megcsörren a telefon, állásinterjúra hívnak, örülünk, időpontot egyeztetünk, majd megköszönjük a lehetőséget, és letesszük a telefont. Valójában sok hibát követnek el ilyenkor az álláskeresők, aminek mindig elégedetlenség a vége. Nem elég a dátumot, időpontot egyeztetni.
1. Ha tudnád, milyen feladatról van szó, nem is mennél el
Ezért ezt tisztázni kell. Úgy kezdik, hogy „ittmegott megtaláltuk az önéletrajzát, lenne egy lehetőség, új kollégákat keresünk, mikor találkozzunk?” Rutintalan álláskereső azonnal nézi a naptárát, majd mikor megérkezik az interjúra, kiderül, hogy csoportos interjú, és biztosítási ügynököket keresnek, beszámlázós fizetéssel. Ezt elkerülendő, kérdezzük meg, milyen állásról van szó, mi a feladat.
Az „ezüstérmes” jelölt újabb lehetősége
Velem többször megtörtént, hogy kiválasztáskor „ezüstérmes” lettem (az első a vesztesek közt, brrr), amiről úgy értesültem, hogy állásinterjú után mély hallgatás, majd kb. 6-8 hónap múlva visszahívtak, azzal, hogy „járt nálunk interjún ekkor, érdekelné-e még az állás?” Az ilyen helyzetekből sokat lehet tanulni.
Honnan tudjuk, sikerült-e az állásinterjú?
Az állásinterjúról kilépve szinte képtelenek vagyunk objektíven értékelni a teljesítményünket. Profi interjúztatók a legritkább esetben adnak bármiféle visszajelzést, így tényleg nem lehet tudni, hányadán is állunk. Jelekből lehet következtetni, de ezek észlelését eltorzíthatja a remény, vagy épp a reménytelenség érzése. Pár fogódzót próbálok adni, de sajnos pontos, tudományosan megalapozott válaszom nekem sincs (ahogy másnak sem lehet). Az is lehet, hogy amit jelnek veszünk, valójában nem is jel, csak épp valami miatt így sikerült.
Tanuljunk könyvből állást keresni!
Van, mikor ez a kérés felém: hogy ajánljak álláskeresési szakirodalmat, mert szívesen olvasnának megbízható könyvet, és bíznak benne, hogy én tudok ajánlani. Nos, teljes meggyőződéssel szinte egyetlen könyvet sem. Ez nem a könyvek hibája, az íróik legjobb tudásukkal leírják az önéletrajzírás általános szabályait, egy ideális világban jól működő karriertervezést, célkitűzések kialakítását, álláskeresői tárgyalástechnikát, levélírást stb. De a mi kis valóságunk nem az „ideális világ”, ha ezt az átlagos álláskereső elolvassa, először azt látja benne, hogy lehetetlen. Ha így kell, akkor nálunk nem lehet állást keresni. Ezért kizárólag ezek a könyvek nem fognak segíteni. Én mégis azt gondolom, hogy hasznos őket elolvasni: szemléletformáló, fontos információkat adó könyvek, de álláskeresési útmutatónak korlátozottan használhatók. Mindenki esete, lehetőségei egyediek, a könyvek pedig túl általánosak.