Neurodiverzitás a karrierben – Diagnózis helyett készségszett
Régebben még csak egy álláskeresői „kifogást” kellett kezelnem: amikor megérkezett a kétségbeesett álláskereső azzal, hogy ő nem tud állást találni, mert ő introvertált, és „nem tudja magát eladni” – Ezt akarja megtanulni, ami részben jó cél egy álláskeresési tanácsadónál, de mégis máshonnan kell indulnunk. Ma már nemcsak az introvertáltság kerül elő az első beszélgetésen. Jön az ADHD, az autizmus, az Asperger-szindróma, és velük együtt a félelmük: így vajon hogyan boldoguljak a munkaerőpiacon?
A többségük azzal a (téves) tudattal kezd az álláskeresésbe, hogy benne elrejtendő hiba van, hiedelme szerint tutira ez okozta azt is, hogy elvesztette valahogy az állását (valójában mostanság leginkább fűnyíróelvű-leépítéssel.) „Természetesen” nem fog sikerülni elrejteni a személyiségét. A sikertelen álláskeresése miatt végre ebben kér segítséget, és elkeveredik hozzám. A többségük a két darab ezeréves cikkem nyomán, amit az autizmus és munkahely kapcsolatáról írtam.
Tudván, hogy a munkaerőpiacnak olyan profilok kellenek, amik majdnem tökéletesen illeszkednek az adott feladathoz, és szintén tudatában annak, hogy a karrierben a diagnózis se nem segít, se nem fog változni, eszközként marad nekem az értékesítés kiindulópontja a segítésükre:
Mit tehet egy szülő az autista gyermeke sikeres álláskereséséért?
Az autizmusdiy blog szerkesztőjével beszélgettünk erről, a teljes cikk itt található.
Az, hogy a gyerekkorban szerzett tapasztalatok erősen befolyásolják a felnőttkori szakmai életünket is, egyértelmű. A szülő próbálja a legjobbat nyújtani a gyermekének. Az álláspiac gyorsan változik, és maga a szülő sem szakértője, néha még plusz nehézség is adódik, pl. a gyermek autista. Néhányszor fordultak már hozzám aggódó szülők, felnőttkorú gyermekük álláskereséséhez segítséget kérve, nem is tudván, hogy a tapasztalataim egy részét e témában a saját családom „biztosította”. Íme a cikk lényegi részei: