Kategória: Egyéb

A kirúgás művészete

A munkáltatói felmondást jól nem lehet csinálni, ez egyértelmű. Mindig rossz érzést kelt, és mindig veszteség, fájdalom jár vele. Amire lehet törekedni, hogy a legkevesebb veszteséget és fájdalmat okozzuk az elbocsátottnak is, és a cégnek is. Ha leépítés, ha megérdemelten kirúgott kollégáról van szó, erről a vezetői feladatról bárki szívesen lemondana. Kivéve a kis cégecskék őrjöngő, “százan várnak a helyedre” típusú tulajdonosait, de ők szakmai szemmel nem tekinthetők vezetőnek. A normális világban lehet felmondáskor is korrektnek, emberségesnek, őszintének lenni, ami sokkal kevesebb sérüléshez vezet mind az elbocsátott munkavállaló, mind a cég szempontjából. És normáliséknál ez is egy cél, ugye? (Hatalmi mámort hajhászva a felmondás, mint hatalmi akció ad élményt a felmondónak, azt itt most nem tárgyalom ki).

Azt már megírtam, hogy munkavállalói nézetből hogyan lehet felvértezni magad az állás elvesztésének érzelmi sokkja ellen, de a vezetőknek, akiknek munkakörébe tartozik, hogy ezt közöljék, még tud kínos pillanatokat és hosszútávú rossz érzést szerezni egy ilyen feladat. Sőt, nemcsak a leépítettnek, de az ottmaradtaknak is. Utóbbiak a túlélők bűntudatában fognak kínlódni egy-egy ilyen kirúgási hullám után. Az a fajta érzés, hogy „miért ő és miért nem én” egészen addig ott marad, amíg rendbe nem jönnek a cég dolgai. Vagy az a pánik, amikor a leépített kollégákról tudják, hogy egyébként jól csinálták, miért is lett akkor vége? És egyből jön a szorongás: de hát én is jól csinálom, nekem is véget érhet, velem is megtörténhet? Meg bizony.

HR-es és vezetői munka (lenne) ezt helyretenni az emberekben. Nem nagyon tudják, hogyan kell, próbálnak megnyugtató mondásokkal továbblendülni ezen, de ilyenkor ez már nem működik. Fals mondásnak hat, ha egy leépítés után azt mondja egy felsővezető az ottmaradtaknak, hogy “mindenkire számítunk”. Meddig? Merül fel a kérdés a “túlélőkben”.

A bosszú

A leggyakrabban kifogásolt leépítési stratégia, amire nekem panaszkodnak az álláskeresők, természetesen a jogilag kérdőjeles és/vagy erkölcsileg vállalhatatlan megoldások. Sajnos e témában sosem hihetem, hogy készen vagyok, már mindent láttam, mert munkáltatók elképesztő kreativitással aljaskodnak azok ellen a munkavállalók ellen, akik akár évtizedekig tolták a cég szekerét. És van a sima igazságtalanság, amikor az elbocsátottak úgy érzik, más jobban megérdemelte volna a felmondást, és/vagy mást racionálisabb lett volna elküldeni, és ők nem szolgáltak rá a felmondásra. Hogy miért döntünk leépítéskor valakik elbocsátása mellett, az külön poszt tárgya lehetne, nem ez a mai témám.

Oszd meg!

Hogyan kamatoztassuk tudásunkat?

Ezévi első posztom kedves következménye, hogy a Nitrolearning Zrt. meghívott a rendszeres We-Learning podcastjuk vendégeként, ahol mesélek a vállalaton belüli tanulás, a tudás adaptálása, a.k.a. kamatoztatása témaköréről.

Learning&Development pragmatikus nézetből 🙂 Hallgasd azon a csatornán, amelyiken a legkényelmesebb!

 

Jó szórakozást!

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben!  További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövess a Linkedinen!

# # #

Oszd meg!

Menekülés a süllyedő hajóról – Álláskeresés egy csődbemenő cégből

Ha az utolsó munkahely az önéletrajzban egy sajtóból is hírhedt, fájdalmasan rossz hírű cég, nehéz boldogulni az álláskereséssel. Természetesen ezek az álláskeresők távolról sem voltak felelősek a kialakult botrányért, ők tették a dolgukat, nem tehettek róla, hogy a cég rosszhírűvé vált.

Ilyenkor kiderül, hogy nem is olyan könnyű elmenekülni a süllyedő hajóról…. És persze először tisztáznod kell magadban az aggályokat is, hogy hát mennyire nem szép dolog otthagyni a bajban lévő céget. Ez üzleti döntés, nem személyes, innentől nem a szépsége számít – ha nem te idézted elő a bajt, akkor ez legyen a fő szempont. Neked mi a szakmai érdeked? És az anyagi érdeked? Aki a bajt előidézte, úgyis felelősségre lesz vonva, neked nincs ezzel dolgod.

Oszd meg!

Pályaújrakezdő, a láthatatlan álláskereső

Webes keresőkben a témában a saját cikkeimet találom, ill. amiket tőlem átvettek portálok. Szóval, mintha ez a fogalom alig létezne, pedig pl. a Jól-Lét Alapítvány az anyák újra munkába állása kapcsán is sokat foglalkozott a témával – ebben is részt vettem, de valahogy még mindig használják ezt a karrierfogalmat, pedig jól azonosítható csoport – hatalmas kapacitástartalékkal, ami munkaerőhiány, szakemberhiány idején érdekes kellene, hogy legyen. De leginkább azoknak érdekes, akik ebbe a halmazba tartoznak.

Ők már annyi mindenen átmentek és át kell még menniük, hogy én is őket tartom a legnehezebb álláskeresői halmaznak. Ismeretlen terepen kell megharcolniuk, adaptálni a meglévő, de másra+máshol+másképp megszerzett tudásukat, és kitartóan menni a cél felé, ami ki tudja, milyen messze van, és milyen kerülőkkel juthat oda, mennyi idő alatt – pedig gyorsan kellene.

A pályaújrakezdésnek van pár speciális esete, ezen belül a legnagyobb létszámban a GYES/GYED visszatérők vannak. De egy távolra költözés után, egy külföldről visszatérés esetén, kapcsolatrendszer nélkül, egy hosszú betegség miatti kihagyás után újra ambíciókat és célokat szolgálva állást találni, vagy egy komolyabb egzisztenciális/karrierbeli megcsúszás után visszakapaszkodni mind a pályaújrakezdés kérdésköre.

A toborzó, aki nem tud olvasni

Az első nehézség,

Oszd meg!

Mobbing és eredményorientáltság: valami félrement nálunk

Nemrég volt egy poszt a Linkedinen, ahol egy jó meglátású HR-vezető kifejtette, hogy a HR  miért tehetetlen a mobbinggal szemben, főleg, ha azt egy vezető követi el. Hatalmi játszmák, hierarchikus problémák, ahol a HR-es nem mer „nekimenni” egy magas rangú vezetőnek, plusz felelősség hárítása. Ha van is szabályzat, nem tudnak neki érvényt szerezni, és komoly vizsgálatokra sincs idő, meg ugye tanúk nélkül… Sőt, sokszor outsourcingban van a HR, kívülről szinte csak egy adminisztratív tényező, a cégben nincs people management szemlélet.

Fejtegettük a poszt alatti kommentekben a jelenséget, kétségbeestünk: ha a HR sem tud segíteni, akkor van-e kiút? Én anno cégstratégiákat próbáltam összeszedni, volt, aki erre cégen belüli ombudsmanokat említett megoldásként. Minden intézkedés jó, ami kicsit is visszafogja a jelenséget, de átfogó megoldást az hozna, ha ezt a viselkedést nem tűrné meg egyetlen topvezető sem ÉS lennének eszközeik a megszüntetésére. De mert megtűrik, eszközök ki sem alakulnak. Mert az agresszor „hozza a számokat”, „elismert szakember”, „nélküle kiesne X forint forgalmunk”, “csak ő ismeri az adott rendszert”. És ez mind igaz, tehát, ha nincs cáfolat rá, akkor rendben is vagyunk, nem? És akkor jön a naplementés képre írt idézet, hogy fogadjuk el, amit nem lehet megváltoztatni… Na nem…

Oszd meg!

Szeretném kamatoztatni tudásom…

A motivációs levél sablonok, önéletrajzsablonok kihagyhatatlan lózungja a címbeli szóösszetétel, aminek akár értelme is lehetne, de…

Az éles önéletrajzokban is sokszor látom, hogy jelöltkénknek tanulási hajlandósága van, sokszor szerencsére tényleg van, látszik a CV-jén, hogy sokat tanult – pl. CV-t írni is megtanult. Mert ott kezdődik, hogy akinek tanulási hajlandósága van, annak olyan anyagokat kell kiadni a keze közül, ami ezt bizonyítja is.

Ezen túl, jön a viselkedésalapú állásinterjú, ahol el kell tudnia mondani, hogy pl. egy hibájából, kudarcából mit tanult. Elmondja azt is, hogy fontos neki a szakmai fejlődés. HR-esünk, szakmai vezetőnk boldog, itt a tuti jelölt, tanul, ahogy kell.

Felveszik. Beíratják szakmai tanfolyamokra, sőt, sok-sok tanfolyamra beíratnak sok-sok kollégát, mert ez juttatás is, a munkaerőmegtartás eszköze is, és elvileg a cég is attól lesz versenyképesebb, ha sok, jól képzett, modern tudással felvértezett kollégánk van.

Gyanús lehet már számodra Kedves Olvasóm, hogy miért is van ott az az elvileg…

Oszd meg!

Luca-naptár Jobangel módra – December

Természetesen mára már nem maradt más, minthogy minden Kedves Olvasómnak, Követőmnek, Ügyfelemnek, Barátomnak megköszönjem az egész éves követést, a hasznos véleményeket, a kommentvitákat, az ajánlásokat. Ma ne olvassatok szakmai cikkeket, karriertanácsokat, ez az ünnep ideje. Ünnepeljetek, mert olyan sok a hétköznap és olyan kevés az ünnep!

Boldog Karácsonyt kívánok Mindenkinek!

Oszd meg!

Luca-naptár Jobangel módra – November

A tavaly novemberi témáim közül a külföldi vezető-magyar beosztott specifikumait emeltem ki újra. Akkor sokan jeleztek vissza, hogy mennyire hasznos volt, és remélhetőleg most is sokak félelmeit és kétségeit oszlatom el ezzel:

Külföldi lesz a főnököm, most mi lesz?

 

A Luca-naptár egy olyan időjárás-előrejelző népi megfigyelés, amit december 13. napjától (Luca névnap) december 24-ig, azaz karácsony első napjáig kell figyelemmel kísérnünk. Minden egyes nap feljegyzik, hogy aznap milyen időjárás volt (pl. száraz, esős, enyhe, fagyos stb.). Eszerint minden hónap időjárása olyan lesz, mint az annak megfelelő nap időjárása a tizenkét megfigyelt napból.

Ennek mintájára egy-két éves áttekintéssel készültem cikkecskéimmel, így minden nap újraközlök egy posztomat az adott hónapból, ami utólag ránézve valamiért fontosabb, mint a többi. Leginkább az olvasói visszajelzések mentén, és kicsit a nekem fontosabb üzenetek kiemelésének eszköze is ez.

Éés, bekapcsoltam a Linkedin Creator módját, azaz a cikkeim a jövőben a Linkedin cikkek között is elérhetők lesznek… Itt 🙂

 

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben!  További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövess a Linkedinen!

# # #

 

Oszd meg!

Luca-naptár Jobangel módra – Október

Szeptemberben elkezdődnek azok az álláskeresések, amik a január 1-i kezdésű állásokat célozzák meg. Az álláskeresés pedig még mindig egy titkos, “csak a főnök meg ne tudja” hangulatban történik. A diszkréció a fejvadászoktól, az állásinterjúztató cégektől mindig is követelmény lesz, de ha kitudódik, akkor sincs veszve semmi. Tárgyalni, őszintén beszélni sohasem hiba – ahogy állást keresni sem az.

A főnököm megtudta, hogy állást keresek!

 

A Luca-naptár egy olyan időjárás-előrejelző népi megfigyelés, amit december 13. napjától (Luca névnap) december 24-ig, azaz karácsony első napjáig kell figyelemmel kísérnünk. Minden egyes nap feljegyzik, hogy aznap milyen időjárás volt (pl. száraz, esős, enyhe, fagyos stb.). Eszerint minden hónap időjárása olyan lesz, mint az annak megfelelő nap időjárása a tizenkét megfigyelt napból.

Ennek mintájára egy-két éves áttekintéssel készültem cikkecskéimmel, így minden nap újraközlök egy posztomat az adott hónapból, ami utólag ránézve valamiért fontosabb, mint a többi. Leginkább az olvasói visszajelzések mentén, és kicsit a nekem fontosabb üzenetek kiemelésének eszköze is ez.

Éés, bekapcsoltam a Linkedin Creator módját, azaz a cikkeim a jövőben a Linkedin cikkek között is elérhetők lesznek… Itt 🙂

 

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben!  További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövess a Linkedinen!

# # #

 

Oszd meg!

Luca-naptár Jobangel módra – Szeptember

Szeptemberből a Láthatatlan embert emelném ki, mert ez egy tipikus karrierprobléma: akiről nem tudnak a fejvadászok, toborzók, azt nem találják meg állásajánlatokkal.

A láthatatlan ember – top vezetők és top szakértők állásváltási dilemmái

 

A Luca-naptár egy olyan időjárás-előrejelző népi megfigyelés, amit december 13. napjától (Luca névnap) december 24-ig, azaz karácsony első napjáig kell figyelemmel kísérnünk. Minden egyes nap feljegyzik, hogy aznap milyen időjárás volt (pl. száraz, esős, enyhe, fagyos stb.). Eszerint minden hónap időjárása olyan lesz, mint az annak megfelelő nap időjárása a tizenkét megfigyelt napból.

Ennek mintájára egy-két éves áttekintéssel készültem cikkecskéimmel, így minden nap újraközlök egy posztomat az adott hónapból, ami utólag ránézve valamiért fontosabb, mint a többi. Leginkább az olvasói visszajelzések mentén, és kicsit a nekem fontosabb üzenetek kiemelésének eszköze is ez.

Éés, bekapcsoltam a Linkedin Creator módját, azaz a cikkeim a jövőben a Linkedin cikkek között is elérhetők lesznek… Itt 🙂

 

# # #

Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!

Egyetértesz? Vitatkoznál? Hozzáfűznél valamit? Várom szeretettel a kommented!

Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, pályaorientációban, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból, vagy nézd meg hogyan tudok segíteni egy vezetői portfólióval eligazodni az álláskeresés útvesztőiben!  További információkért látogasd meg Facebook-oldalam, vagy kövess a Linkedinen!

# # #

 

Oszd meg!