Bukott vezető lejjebbadná – ne állást keress, hanem feladatot!
Természetesen a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve, mint mindig ilyenkor 🙂
Az alábbi történet erőteljesen kapcsolódik előző posztomhoz – az ott az elmélet, ez itt a gyakorlati alkalmazására egy példa.
Egy múltban ambíciózus, történetünk idején épp nagy szakmai kudarc után lévő álláskereső kért segítséget. Magát bukott vezetőként definiálta, aki már kétségbeesetten, mindegy milyen, de azért „ne dobozpakolós állás legyen” alapon keresett állást. Alkotó, szervező, rendszerező, elemző alkat volt. Vezetői múlttal belátta, itt az ideje „lejjebbadni”, és még ehhez az álláskeresési stratégiához is segítséget kért, mert úgy érezte, ez neki sem lelkileg, sem szakmailag nem menne.
A döntést meghozta, de nem tudta, hogy kell „lejjebbadni”, és mik a karrierbeli következményei – de a hosszú munkanélküliség már felőrölte, és látta már a tartalékai vészes apadását is, jól megtalálta az összes kifogást arra, miért nem veszik fel sehová: mert az életkora, mert a szakmai múltja, mert a munkanélküliség… A kapcsolati hálója is elapadt már. Nálam akkor gyullad ki a piros lámpa, ha valaki másokat okol a sikertelenségéért, ilyen esetben nem vállalom az illető támogatását. Esetében ennek nem láttam nyomát sem, tényleg megoldást keresett, és racionálisan állt a helyzethez – a komoly lelki válsága ellenére.
Beszélgettünk, kielemeztük, miért nem sikerült az álláskeresés – a vezetőkre jellemző összes álláskeresési hibát is elkövette…, miért nem sikerült az előző nagy feladat. Nem tisztázta a feltételeket, bevállalós volt, konfliktust eredményeztek azok a lépései, amikkel megoldotta volna a feladatot, menet közben változtatták a szabályokat, lavíroztak a lehetőségek között. A konkrét lépéseket nem egyeztette, hanem csak a célokat (szemléltetés egy példával: ha azt mondom, rendet csinálok a könyvespolcon, rendszerezem a könyveket, az egy cél, azzal mindenki egyetért, jó lesz, ha rend lesz. Ha elmondom, hogy ehhez a padlóra fogom pakolni a könyveket, napokig kerülgetni kell majd a könyvhalmokat, por lesz, lesz selejtezett könyv is, akkor azok konkrét lépések, de nem túl vonzóak – mégis el kell fogadtatni, mielőtt hozzáfognék).
Ezek oda vezettek, hogy mennie kellett, egy évet sem töltött ki a pozícióban. Tisztáztuk, hogy ezeket a pontokat a jövőben állásinterjúkon kell egyeztetni, mielőtt belevág egy komoly feladatba – de már nem ezt akarta, már lejjebbadást akart, elege lett. Nem tűnt számomra jó ötletnek ezzel ellenkezni, vannak viták, amiket nem kell megnyerni. Bár tudtam, hogy épp erőt vesz magán, és ambícióit figyelmen kívül hagyja, ami nem jó, és ezt el is mondtam neki. Nem hagyta magát, ő gyorsan akart valamit, mielőtt dobozolás lenne az utolsó lehetősége… Ezt el kellett fogadnom, nem akarhatok mást, mint amit az ügyfél akar, bár tisztáztuk, hogy ez nem lesz hosszútávú megoldás számára. (Amúgy nekem is mindig fájdalmas, ha egy ember képességeit ki nem használva kell, hogy dolgozzon, nem szívesen segédkezek ebben, ezt is tudta…) Következő lépésként azt kértem, keressen egy álláshirdetést, amit meg akar pályázni, csináljuk együtt a pályázás folyamatát.
Anonim álláshirdetés hozott, „lejjebadóst”, mert biztosra akart menni, kellett már a bevétel. Megtudta, ki a hirdető cég. HR-esen megfogalmazott álláshirdetés volt, keresték a rugalmas, önállóan dolgozni tudó csapatjátékost versenyképes fizetésért általánosan megfogalmazott „semmi extra” feladatokra 🙂 Akkor azért nem vigyorogtam ennyire, inkább „jóég, mi lesz ebből” érzésem volt, nem úgy tűnt, hogy az álláskeresővel jót teszek, ha kemény munkával bejuttatom egy majdnem adminisztrátori pozícióra. De tetszett neki egy feladat a hirdetésben, a nem túl beszédes „viszonteladói hálózat kezelése”, és a cég több szempontból is vonzó volt számára. Semmi mással nem foglalkoztunk az álláshirdetésből. Figyelmen kívül hagytuk a pozíciómegnevezést (cleaning manager minőségű kamumegnevezés), előírt végzettséget (nem passzolt volna), iparágat (az sem passzolt). Túlpozicionált állásnak tűnt, a leírtakat érettségivel is meg lehetett volna csinálni, de felsőfokú végzettséget kértek, meg mindenféle tapasztalatokat, amik nélkül bőven meg lehetett volna lenni az adott poziban. Az álláshirdetés-elemzésből az jött ki, hogy ez a viszonteladós tevékenység a feladat gerince, némi adminisztrációval körbevéve. Az önéletrajz visszabutításával egy lett volna a sok félig adminisztrátor, kicsit koordinátor jelentkezők között. Valószínűleg nem is az ő korosztályából várták a jelentkezőket, és nem hitték volna el róla, hogy szépen tud papírokat tologatni vezetői múlttal. Mivel tudta, hogy ki a hirdető, mást javasoltam. „Lejjebbadós” munkára úgyis sok hirdetés van mindig, visszapozicionált (lebutított) önéletrajzzal találunk több megpályázhatót is. Nem kockáztat sokat, ha ezt most nem úgy pályázza meg. Ha ez most annyira tetszik neki, és ha nem fontos a pozíció, akkor közelítsük meg másképp: feladatot keresünk, nem állást. Mit tudunk a feladatról? A hirdetésből nem sokat, járjunk utána…
A cég honlapján nem volt egyetlen viszonteladó sem, ami zavarbaejtő volt, és már lehetett sejteni, hogy itt baj van – vagy csak bénák, és nem rakták ki a listát, vagy valójában nincs is viszonteladó, vagy vállalhatatlanok, vagy kevesen vannak, ciki lenne kirakni. Még kutatott egy kicsit a neten, megnézte, kiket kellene „kezelni”.
Ezekből az infókból építkezve nem csak azzal érveltünk, hogy x db viszonteladó kezelése volt a szakmai múltjában, mert közben felébredt benne az ambíció, látta, hogy itt komoly üzleti lehetősége van a cégnek, ha akarják. Akkor adjuk el ezt! Hogy ő ezt képes felépíteni, pályázzunk így. Hozzátettük, hogy az új partnerek felkutatása és akár a viszonteladói koncepció kitalálása is megy, igazolható sikert tud felmutatni, még némi how-to-t is tettünk az anyagba (know-how-t nem, azért fizessen egy cég). Majdnem portfólió-részletességű anyag lett, egy „egyszerű” koordinátor pozícióra. Ágyúval verébre, mondaná egy átlagos HR-es, esetleg, hogy túlképzett, nem is erre képzett és biztos drága, és már dobják is félre a pályázatot. A „drága”, mint kifogás kezelésére simán beírtuk a fizetési igényét, pedig nem kérték. – Ezúton „üdvözlöm” azokat, akik szerint egy jó önéletrajz egyoldalas, de max. kétoldalas, és azokat a „nagyszerű” tanácsadókat is, akik szerint akkor se írjunk fizetési igényt, ha kérik az álláshirdetésben.
Behívták állásinterjúra, valószínűleg kíváncsiságból. Egy több órás beszélgetés lett, mert a szakmai vezetők kíváncsiak voltak a gondolataira, ő meg tanácsadói beszélgetéssé formálta az állásinterjút. Megkapta a munkát (nem a kiírt állást, hanem a feladatot, amit ő akart megcsinálni), évekig volt benne, közben kiderültek dolgok:
A fizetési igénye jóval magasabb volt, mint a hirdetéskor elképzelt keret, simán kiejthették volna, de…A HR-esnek feltűnt ez a nagyon más minőségű pályázat, felhívta rá a vezetők figyelmét – egy ilyen embert találni mégiscsak nagyobb szakmai siker egy HR-esnek, mint sok önéletrajzot begyűjteni átlagos pozícióra, majd választani valakit, aki majdnem biztos, hogy jó lesz. Az álláskeresőben nem azt látták, hogy valahogy majd elkezelgeti a meglévő lehetőségekkel, felveszi a telefont, ha megcsörren, kiszolgálja a partnert, ha beesik egy igény. Hanem hogy képes felépíteni azt, ami most alig megy. Konkrét koncepciókról beszéltek. Nem volt 3 jó és 3 rossz tulajdonság, a HR-es is szervezetfejlesztési szemlélettel állt hozzá, a szakmai vezetők pedig az elképzeléseit kezdték átbeszélni. A pozíció ott alakult át a vezetők fejében az egyszerű koordinátorból egy felépítendő üzletág vezetői pozíciójává (business development manager lett a hivatalos neve – olyan menedzser, akinek ugyan nem volt beosztottja jó ideig, de ez nem is zavarta különösebben. Ez így valóban „lejjebb” volt, de volt benne lehetőség, emiatt lelkileg is könnyebben vette.
A többi álláspályázat, amikkel versenyzett az állásért, mind mezei önéletrajz volt, belőlük választott beosztottat a később épített csapatába –merthogy középtávon csapat épült arra, amire eredetileg egy koordinátor-adminisztrátor jellegű embert szántak a cégvezetők. Azok az emberek is alkalmasak lettek volna, a cég valahogy elketyegett volna ezzel az üzletággal – inkább gallyal 🙂 – eltartott volna egy közepes alatti fizetési igényű embert évekig. Fejlődési lehetőség nélkül.
Az álláspályázatba fektett munka meghozta gyümölcsét – 4 órányi munka volt benne csak az én részemről, a pályázó részéről saját bevallása szerint részéről legalább 10 óra munka. A v17 verziót neveztük át végül „final”-ra… 🙂
Tanulság sok van, párat emelnék ki:
- Ha rossz helyzetben vagy, attól még a tudásod sokat ér
- Ha az álláshirdetés szerint nem passzolsz a pozícióhoz, attól még passzolhatsz a feladathoz
- Ha vannak ambícióid, és ezt a cég javára is tudod fordítani, lesz eredmény
- Ha nem félsz tárgyalni, ha meg tudod mutatni a tudásod, akkor annak lesz pozitív kimenete
- Ha nem akarsz megfelelni irracionális szabályoknak (egyoldalas CV, fizetési igény eltitkolása), és valóban pályázatot írsz, akkor annak is lesz pozitív kimenete
# # #
Tetszett a poszt? Lájkold, oszd meg!
Ha neked is személyes segítségre van szükséged az álláskeresésedben, karrierváltásodban, válogass tematikus szolgáltatásaimból vagy ingyenes online önéletrajz-konzultációért írj nekem! További információkért látogasd meg Facebook-oldalam!
# # #
jobangel
mondta:@keresztesizoli: Köszönöm, én is szeretek ilyeneket írni 🙂
Tőle nem lesz ilyen CV, mert az még a személyes adatok kihentelése mellett is azonosíthatóvá tenné őt, de hamarosan lesz pár „előtte-utána” CV a HR-portálon, amit majd itt is utánközlök, a stratégia azoknál is hasonló volt.
keresztesizoli
mondta:Nagyon jó volt elolvasni ezt a „sikersztorit”!
Engem nagyon érdekelne egy before – after bemutatása az említett úr CV-jének. 🙂
Köszi
PvP
mondta:de nincs szo arrol, h nem tett semmit, ellenkezoleg, irtad is, hogy eddig is aktivan dolgozott az uj poziciok megtalalasan.
aztan jott ez, amit vazoltal, amivel kapcsolatban leirtam, hogy nem tunik gyakori jelensegnek ezert is probaltam cibalni a tobbi reszletet.
jobangel
mondta:@PvP: A szerencsére hivatkozás valahol valóban igaz, kivéve egy dolgot: tökmindegy, milyen szerencséje lenne, ha nem tesz semmit, csak nyavalyog valaki. A szerencse akkor jött, amikor elkezdtünk dolgozni. Mert ahhoz, hogy történjen valami – akár szerencse is – aktivitás kell. Abban egyetértünk, hogy minden siker tudás és szerencse megfelelő arányából áll össze.
PvP
mondta:hello!
Nem csorbitando a befektetett munkat es a konzultaciod erteket irom, hogy szerintem ez _tisztan mazli_ volt.
Nem lattam leirva, hogy mennyi ideje folyt az allaskereses, mert szerintem ma, itthon, ket ev siman kell ra, es akkor is kell ez az egy, veletlen eset, amiben benne van ez a lokalis csoda, hogy letrehoznak egy poziciot az embernek, meg kilincsel is erte a HR. (amihez gratulalok)
Sokkal gyakoribb tapasztalat, hogy egy kulso HR tanacsado, vagy tobb is nyomja a jeloltet mert idealis, de a belso HRes azt mondja tul kepzett. Vagy a projekt vezeto, ill. az igazgato valik izgatotta vmi hasonloert. Most mar komoly nagy cegeknel is jellemzo, h 1-3 (max 5) eves gyakorlattal keresnek „vezetot” es „seniort”, olyan minositesi preferenciakkal, amiket keptelenseg prezentalni ezekkel a tapasztalati szamokkal.
Nem nagyon akarjak meglatni, ha vki beszallna igazan termelni, mert mar nagyon kell a penz eletre, es raadasul be tudna vinni es be is vinne olyan tapasztalatot / tudast, ami akar strategiai szinten is ertekes eszkoz lehet, akkor sem ha az arat mar tisztaztak elore – tehat mindenki tudja, hogy dragabb/jobb ember jonne a kiajanlott aron akar holnap.
Es ezen a szuron, nem latom hol megy at a jelolt, hogy a hivatkozott portfolio, meg a publikalas, meg minden, ami meg tovabb noveli a „veszelyt” es az elvaras – megvalosulas szakadekot, hogyan epit megis hidat, az uj allas fele.
Ettol persze meg jo azt olvasni, h volt mar, hogy sikerult.
babona
mondta:„A HR-esnek feltűnt ez a nagyon más minőségű pályázat, felhívta rá a vezetők figyelmét – egy ilyen embert találni mégiscsak nagyobb szakmai siker egy HR-esnek, mint sok önéletrajzot begyűjteni átlagos pozícióra, majd választani valakit, ” Meseszerű.Látom másnál is kulcsmondat.Kapcsolati tőke mint a Postabankn’l…
Online Távmunkás
mondta:Azért kellett a szerencse is, hogy ne egy követelményeket pipálgató droid legyen a HR-es…