Lehet, hogy ez kicsit eltér az álláskeresői témától, lehet, hogy nem, hiszen az álláskeresők többsége is segítendőnek tekinthető. A tevékenységem révén az átlagosnál több nehéz élethelyzetű emberrel találkozom, és próbálok is segíteni. Így mindig feldühít, ha a témában olyan véleményeket hallok, ami nem a segítésre irányul, hanem a beszóló felsőbbrendűségének erősítésére. Ezzel segíteni nem lehet.
Álláskereséskor kézenfekvő az álláshirdetések böngészése, de vajon milyen lehetőségeink vannak még? Hol és hogyan lehet még álláslehetőségre bukkanni? Hol érdemes még keresgélni? Az álláshirdetések mellett további csatornák vannak szép számmal:
Ezt a témát egy kommentelő vetette fel egy régebbi posztnál. Mivel nem vagyok vállalkozási szakértő, nem tudok ebben igazán segíteni a hozzám fordulóknak. Mégis van pár szempont – persze álláskeresői oldalról – amivel hozzájárulhatok egy ilyen döntés meghozatalához vagy elvetéséhez. Aki vállalkozóvá akar válni, és bizonytalan, annak érdemes erre szakosodott tanácsadókat felkeresnie a kérdéseivel! Hiszek…
Olyan egyértelműnek tűnik, hogy ha álláskeresésben vagyunk, és megcsörren a telefon, állásinterjúra hívnak, örülünk, időpontot egyeztetünk, majd megköszönjük a lehetőséget, és letesszük a telefont. Valójában sok hibát követnek el ilyenkor az álláskeresők, aminek mindig elégedetlenség a vége. Nem elég a dátumot, időpontot egyeztetni. 1. Ha tudnád, milyen feladatról van szó, nem is mennél el Ezért…
Velem többször megtörtént, hogy kiválasztáskor „ezüstérmes” lettem (az első a vesztesek közt, brrr), amiről úgy értesültem, hogy állásinterjú után mély hallgatás, majd kb. 6-8 hónap múlva visszahívtak, azzal, hogy „járt nálunk interjún ekkor, érdekelné-e még az állás?” Az ilyen helyzetekből sokat lehet tanulni.
Az állásinterjúról kilépve szinte képtelenek vagyunk objektíven értékelni a teljesítményünket. Profi interjúztatók a legritkább esetben adnak bármiféle visszajelzést, így tényleg nem lehet tudni, hányadán is állunk. Jelekből lehet következtetni, de ezek észlelését eltorzíthatja a remény, vagy épp a reménytelenség érzése. Pár fogódzót próbálok adni, de sajnos pontos, tudományosan megalapozott válaszom nekem sincs (ahogy másnak…
Van, mikor ez a kérés felém: hogy ajánljak álláskeresési szakirodalmat, mert szívesen olvasnának megbízható könyvet, és bíznak benne, hogy én tudok ajánlani. Nos, teljes meggyőződéssel szinte egyetlen könyvet sem. Ez nem a könyvek hibája, az íróik legjobb tudásukkal leírják az önéletrajzírás általános szabályait, egy ideális világban jól működő karriertervezést, célkitűzések kialakítását, álláskeresői tárgyalástechnikát, levélírást stb….
A klasszikus IT-s vicc azt mondja, hogy „A populáris definíció szerint a rendszergazda az az ember, aki reggel kihajtja a rendszereket az ólból, eteti-itatja, este pedig visszatereli őket oda”. Ez alapján a HR-esről is hasonlókat lehetne írni, hiszen őket is csak úgy ismerik, mint aki CV-t válogat, interjúztat, és pláne, aki kirugdalja az embereket. Sajnos…
Ez egy elég súlyos dilemma minden HR-t és emberi tényezőt komolyan vevő cégnél/cégvezetőnél/döntéshozónál. Axiómának tűnik, hogy emberséges elbocsátás nincs, legalábbis elbocsátott ember nem tartja emberségesnek az elbocsátását sosem. Talán enyhíthető a rossz érzés némi odafigyeléssel, tervezéssel vállalati oldalról. Ha le kell építeni, mert nincs más megoldás, mi legyen? Hogyan marad meg a jó kapcsolat? Hogyan…
Az álláskeresők jórésze álláskereséskor kialakítja a képét számára ideális állásról, munkahelyről. Ez hasznos, hiszen ez egyfajta célkitűzés, de néha a fölösleges preferenciák, vagy éppen a téves feltételezések akadályozzák az álláskeresés sikerességét. Az egyik ilyen preferencia a cégméret és a cég tulajdonosi köre. Mint mindig, itt sem egyértelműen kijelenthető, mi jó, vagy mi rossz, ezért ezt…
