Hogyan válassz jól munkahelyet?

Hogyan válassz jól munkahelyet?

Ahogy egyre több személyes konzultációt tartok, egyre inkább látom az álláskeresésnek azokat a személyiségből adódó nehézségeit is, amik azelőtt, írásban rejtve maradtak, vagy alig jelentek meg.

Az egyik nagyon fontos dolog a célok meghatározása lenne, de ebben komoly nehézségekbe ütköznek a legtöbben. Már ott kezdődik, hogy mi az, hogy „cél”? Hát egy állást akar, ahol fizetnek a munkájáért. Mit nem lehet ezen érteni? Egyértelmű, nem?

Tényleg az állás a célod?

Igen, érthető, hogy munkát akar, viszont bárki hosszútávú boldogulásához kevés lesz egy állás, amiben fizetnek. Jobb, ha szereti is, amit csinál – és még fizetnek is érte. Ilyenkor kell nekilátnom az elejéről megismerni a motivációit, a céljait. A személyiségét. Mik a vágyai, mik a gyerekkori álmai, azok beteljesítésével hol tart? Ha feladta őket, miért, ha meg akarja valósítani, mit tett érte? Értem, hogy pénzt akar keresni, ez természetes, de a pénz eszköz lehet a céljaihoz, a cél maga nem. Nem vagyok álszent, pontosan tudom, hogy kell az élethez, azt sem mondom, hogy nem boldogít a pénz, mert van, akit igen. De a cél akkor sem az, hogy sok számjegyből álló végösszeg álljon a bankszámlán, hanem az általános testi-lelki jóllét – aminek megteremtéséhez pénz is kellhet. Ehhez munka is kell, jó munkahely is, és meg is érkeztünk az álláskereséshez… Valamit csak szeretne még megvalósítani, nem? És ehhez kell az állás, a jövedelem, az egzisztencia. Tehát, ez a cél.

Ezért meg kell tudni fogalmazni, milyen a jó munka számára. Mit szeret abban a szakmában, amit tanult? Miért kezdte el tanulni? Mik azok a feladatok, amik igazán vonzóak számára?

Milyen a jó munkahely?

Meg kell határoznunk, milyen a jó munkahely. Rengeteg faktora van a megfelelő fizetésen túl, és ilyenkor néha szégyenkeznek az álláskeresők: ciki, ha neki fontos, hogy közel legyen az otthonához? Már miért lenne az? Ha ez neki fontos, akkor így kell állást keresni, mert így fog olyat találni, ami megfelelő számára. Rendben, de milyen legyen még? A munkakörülmények, sok ember vagy kevés ember, nyíltterű munkahely, vagy kis iroda? Nyüzsgős vagy csendes? Dress code rendben, vagy szabadabb helyet akar?

Ezernyi kérdést megválaszolva el is fogunk jutni oda, hogy tudjuk, milyen álláshirdetéseket keresünk, mire érdemes pályázni.

Hogyan mérd fel állásinterjún, jó-e az adott hely?

Amikor a pályázatok eredményeképp állásinterjúra hívnak, jön a következő lépés. Fel kell tudni mérni, hogy olyan-e a munkahely, amilyet szeretnénk. Az álláshirdetés alapján tetszettek a feladatok, de menjünk bele a részletekbe is! Úgy is tetszik? Hogyan zajlanak a folyamatok, vannak-e kialakult rutinok, amiket meg lehet tanulni, vagy ki kell találni? (mindkettő rendben van egyébként, de neked melyik tetszik?) Tudják-e, mik a követelményeik, és te azt tudod-e hozni? Ezeket érdemes megkérdezni, további példakérdések listája itt.

Nézz körül! Milyen az iroda, a leendő vezető, az ő irodája? Milyen az ott dolgozók hangulata? Látsz-e, hallasz-e neked nem tetsző dolgokat? (a koszos szőnyegtől kezdve az épp elkapott káromkodáson át a morcos arckifejezésekig ez bármi lehet, ami számodra kirívó és nem tetsző) Ők hogyan bánnak veled, hogyan tekintenek rád?

Elismerésre vágysz? És az mit jelent neked?

Ilyenkor kerül elő a másik megfogalmazhatatlan vágy: elismerés. Szinte mindenki megbecsülésre vágyik a munkájában (is). De ez alatt mit ért? Hagyják önállóan dolgozni, vagy épp ellenkezőleg, ő azt szeretné, ha segítenék – legalább az elején? Milyen számára a jó főnök? Mi kell ahhoz, hogy megbecsültnek érezze magát? Erre nagyon kevesen tudják a választ, mert sosem gondolták át igazán.

Ha ezeket végigveszed, és a számodra bármely baljóslatú jel láttán-hallatán úgy érzed, hogy nem szívesen dolgoznál ott, akkor ehhez tartsd magad. Ha szorult helyzeted okán el kell fogadnod az állást, akkor is légy tudatában annak, hogy nem ez volt a célod, ez most csak egy lépés a célod felé. Ha a céget belülről megismerve kellemesen csalódsz, akkor berendezkedhetsz hosszútávra is.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Circus
    mondta:

    @Circus: mármint keresnek másik helyet, folyamatosan.

  2. Circus
    mondta:

    @VoluntartistA: nemrég tettem egy próbát az egyik keleti megyeszékhelyünkön, középvezetőként. Két hét se lett belőle, már az első napon/héten azon kollégák, akikkel beszéltem, telepanaszkodták a fejem – úgy, hogy nem a felettesük lettem volna, tehát szabadon… csak azért voltak ott, mert a pénz jó, keresnek folyamatosan.

    A próbaidő nagyon hasznos a munkavállaló részéről is.

    @jobangel: érdekes volt olvasni ezt a bejegyzést, ami konkrétan homlokegyenest ellentmond néhány korábbinak, meg annak, hogy meg kell újulni, és ha úgy adja az élet, akkor mást kezdeni, akár 45 évesen is… 😉 🙂
    Ez is egy pluszos bejegyzés volt 🙂

  3. VoluntartistA
    mondta:

    A munkahely igazi arcának „felméréséhez” a legjobb a kollégákkal kötetlenül beszélni (ha lehet) („ide akar jönni, OMG??” stb.) sőt a legeslegjobb a korábban lelépő ex-munkatárssal beszélni vagy legalább megkérdezni hogy minek köszönhető a pozíció megüresedése. Tanulságos.

  4. MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes
    mondta:

    @Lehoz Tamas:

    Nem, azelőtt a 9 óra bruttó munkaidőből kb. 3 órám volt szabad, néha kevesebb, amikor valamelyik kolléga beteg vagy szabadságon volt, most 6 szabad órám van. De ez csak augusztus végéig, aztán több a munka szeptembertől, akkor valószínűleg a fele munaidőm aktív munka lesz.

    Nem voltam még soha behajtó, de ezt már megbeszéltük egyszer.

    Ügyfélszolga vagyok jelenleg. Ír az ügyfél ímélt, s válaszolok neki.

  5. Lehoz Tamas
    mondta:

    @MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes szóvívő: azelőtt a 8 órából 6-ot töltöttél kommenteléssel, most gondolom akkor a teljes munkanap a rendelkezésedre áll. Azelőtt ugye telefonos behajtó voltál, most mi az a munkakör amit nem végzel el?

  6. MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes
    mondta:

    @Lehoz Tamas:

    Igen, a kevés munka fontos szempont minden proletár számára.

    Jelenlegi fizetésem nettó havi 209 ezer Ft. Előző munkahelyemen 229 ezer volt, de a munka 4-szer ennyi volt.

    Akkor csak cikket olvasni és kommentelni maradt idő. Most tudok hosszabb írásokat is olvasni, sőt cikket is tudok írni. Korábban csak munkaidőn kívül írtam cikket.

  7. Lehoz Tamas
    mondta:

    @MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes szóvívő: akkor te megvalositottad az álmod! Egész nap forumozol, úgyhogy munka tuti nincs sok. Plusz bármennyi pénzt is kapsz ezért, forumozasert az sok!

  8. jobangel
    mondta:

    @vuvuvu2: Én is egyetértek. Egyetlen veszélye ennek, hogy ha rákényszerül a kompromisszumokra (pl. anyagi problémák miatt), akkor sem hozza meg őket az, aki egyszer már előbbre jutott az evolúciós folyamatban. Vagy ha meg is hozza (pl. bevállal alacsonyabb pozíciót, fizetést, mert muszáj), annyira megviseli, hogy utána amiatt nem tud fejlődni.

  9. vuvuvu2
    mondta:

    @Bernathszi: egyetértek.

    és hozzáteszem, hogy 20+ éve pályakezdőként sokkal több kompromisszumot voltam képes megkötni, pl. bevállaltam korai munkakezdést és lakóhelytől messzi munkahelyet (egyébként megérte, mert szakmailag nagyon jó helyen dolgoztam), aztán az idő előrehaladtával igyekeztem lakóhelyemhez közelebbi cégeket preferálni. ma ott tartok, hogy keresem azokat a lehetőségeket, amelyek kényelmesen elérhetők otthonról, 10-15 perces sétával vagy 10 perc metrózással megközelíthetők, de figyelem azokat a lehetőségeket is, ahol heti 1-2 napot otthonról lehet dolgozi.

    szóval valóban, egyfelől van egy tanulási folyamat, amikor az ember megtapasztal különböző hely(zet)eket, és megtanul már egy interjú során is kiszűrni, észrevenni, megkérdezni olyan tényezőket amelyek tudatosan vagy tudat alatt fontosak számára. másrészt ott van az is, hogy az ember változik, és az életkor előrehaladtával más kompromisszumokat vállal be mint fiatalabb korában.

  10. Bernathszi
    mondta:

    Szerintem az álláskeresés is egy evolúciós folyamat. Lépésről lépésre, munkahelyről munkahelyre tudja meg az ember, hogy mit is keres és mi az amit egyáltalán nem. Persze vannak kompromisszumra és megalkuvásra képes emberek is.

  11. jobangel
    mondta:

    @MaxVal BircaMan HJCD: Ilyen csak politikus állásokban van, de azokba nem álláshirdetésben, állásinterjún lehet bejutni. Meg túl kockázatos is, nem éri meg.

  12. MaxVal BircaMan alszerkesztőhelyettes
    mondta:

    A fő szempont: legyen kevés a munka és sok a fizetés. E kettő között kell megtalálni az értelmes kompromisszumot.