Miért alkalmaznék 50 év feletti munkavállalót?

Miért alkalmaznék 50 év feletti munkavállalót?

Az egyik leggyakoribb csoport, aki megtalál kérdéseivel és segítségkéréssel, az 50 év feletti álláskereső korosztály. Ők reményvesztetten „nem vagyok már fiatal” mondásokkal érkeznek. Az előítéletek sokat ártanak nekik: a sztereotípiák szerint rugalmatlanok, nehezen kezelhetők.

Sok fiatalt ért már kudarc a velük való munkában, így félnek tőlük, félnek attól, hogy újra kudarc elé néznek, ha őket választják. E félelmeket is el kell oszlatni.

Az alábbi felsorolásnak kettős szerepet szánok:

Az egyik, hogy ne féljenek a munkáltatók az 50 felettiektől, ne kerüljön a „nem nyert felvételt” mappába automatikusan egy idősebb ember CV-je.

A másik célom vele, hogy magukat az 50 felettieket meggyőzzem: vannak olyan értékeik, amiket érdemes hangsúlyozni, amik által megmutathatják az álláskereséskor, hogy igenis jó munkavállalók lesznek.

Bölcsek: Az a 25-30 évnyi munkatapasztalat, ami már bennük összegyűlt sok értéket hordoz: tudják, mikor kell harcolni valamiért és mikor kell feladni valamit. Tudják, hogyan kell érvelni, milyen típusú ember mivel győzhető meg. Ügyfélkezelésben, partneri tárgyalásokban rutinosak, hitelesen tudnak fellépni. Tudják, min érdemes bosszankodni, és min nem.

Számíthatunk rájuk: tudják, hogy fontos a munkaidőt, határidőt tartani, fegyelmezettek a munkában.

Rutinosak: Mivel sokféle problémát láttak már, sokféle megoldási módot is ismernek. Tudják, hogy a megoldhatatlannak látszó problémák is kezelhetők.

Ritkán hibáznak: tanultak a már megélt hibákból. Tudják, hogy kár kapkodni, így alapos, kicsit talán lassabb, de mindenképpen hibátlan munkát végeznek. A határidő számukra szent, nem akarják tologatni, és hajlandók felelősséget vállalni.

Jó tanítók: az ifjabbakat, újonnan érkezetteket lelkesen tanítják, tájékoztatják. Nemcsak gyakorlati tudást tudnak átadni, de a velük való kommunikációval egyből megtanulja a fiatal egy másik korosztály kezelését is, így később ebben sem vallanak kudarcot, akik tőlük tanulnak.

Lelkiismeretes tanulók: ha ők érkeznek újonnan, meg akarják érteni a folyamatokat, a munka lényegét, a módszereket, az eszközöket. Tudják, mit kell kérdezni, és mernek kérdezni.

Kapcsolatrendszer: szakmától függően a sok év során elég szakmai kapcsolatot szereztek, valószínűleg egyik-másik ismerősük a saját korosztályukból döntéshozói pozícióba juthatott. Olyan döntéshozók potenciális ügyfeleknél, akikkel ő már 20 éve kapcsolatban áll, értékes kapcsolatot jelenthetnek a cégnek. Ismerhetnek olyan szakértőket is, akik a szakma legnagyobb nevei, és egy adott probléma esetén tudják, kit kell hívni segítségül. Kedves 50 felettiek, tessék ezt a CV-kben, motivációs levelekben hangsúlyozni: milyen iparág milyen cégeivel (szektor, piaci pozíció elég), azoknak milyen munkatársaival álltál kapcsolatban az eddigi munkáid során.

Anyagilag is megéri őket alkalmazni: egyes programok kifejezetten támogatják az alkalmazásukat (pl. TÁMOP 1.1.4. program keretében 50 év feletti regisztrált álláskeresőkre).

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Nomad_
    mondta:

    @jobangel:
    Most komolyan, ha azt mondod neki, hogy vagy kimegy vagy nem lesz interjú(vizsga) akkor is maradni akar? Legalább megspórol egy kis időt a felvevőlnek. Úgysem akarnék olyan beosztottat akinek a mamája hívogat a munkahelyi ügyekben… (Belső infók szivárogtatása, helló) persze, hogy mindenki beszél otthon munkahelyi ügyekről, de ha ez terjed, az nem felmondási ok? Kár a meghallgatásért.

  2. jobangel
    mondta:

    @Nomad_: Gondolod egy ilyen anyukát ezzel le lehet rázni? 🙂

  3. Nomad_
    mondta:

    @jobangel: “nem is a jelölt igénye az állásinterjúra kísérés anyuka által,”

    Erre nem az az alap vezetői reakció, hogy örülök, hogy találkoztunk, kérem várjon kint amíg az interjú zajlik?
    Vizsgákra sem (kreszre se;-) ) lehet tanácsadói csapattal menni..

  4. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @HTünde:

    Amiket felsoroltál, hogy 30 éve lehetett látni, azokat azért lehetett látni, mert mind fel voltak találva, csak még nem terjedtek el.

    Ellenben amiket felsoroltál utána, azok közül például a teleportáció nem hogy nincs feltalálva, de nem is biztos, hogy megvalósítható, a gondolatátvitel nagyon távoli jövő, az űrhajózás meg akkor is fel van találva, ha te nem tekinted annak a jelenlegit, valamint megvan már az alapja a jövő űrhajóinak “meghajtásának”.

    Viszont rengeteg olyan dolog van, amelyek közül nem tudni, melyikek fognak elterjedni, és melyikek nem. 30 éve sem lehetett olyan jól látni, csak most utólag könnyen lehet így előadni, nagyon sok olyan kijelentés volt pl. IT szektorban vezető emberektől a jövőről(kedvencem valamelyik nyomtató gyártó vezetőjének a véleménye a multifunkciós készülékekről), amelyek nem állták meg később a helyüket.

    Akik pedig érintőképernyők között nőttek fel, azoknak lesz annyira nehéz a jövő technológiája, mint a mai idősebbeknek a mostani, és ahogy a mai idősek fiatalkorában az akkori technológia az ő szüleiknek a szemében.

  5. Hujber Tünde
    mondta:

    @Narancskommunista: 30 éve _simán_ lehetett látni a fejlődés lehetséges irányait: a mobiltelefont, a notebookot, az érintőkijelzőt, az internetet (!) és alkalmazási területeiket – csak még nem voltak feltalálva.

    Ma is lehet látni a jövő technológiáit: a teleportálást, a gondolatátvitelt, az űrhajózást. Csak még nincsenek feltalálva. (A kiugrunk az ISS-re típusú utazásokat én még nem tartom űrhajózásnak, legfeljebb biztató kezdetnek)

    A különbség valójában annyi, hogy aki már érintőképernyők között nő fel, annak a teleportálás, a gondolatátvitel és az űrhajó NEM lesz megtanulhatatlan és érthetetlen dolog, ellentétben a mi nagyijainkkal, akik közül még ma is sokan úgy bámulnak a butatelefonokra is, mint borjú az új kapura. Ezért írtam én azt, hogy 30 év múlva a mai fiatalokat nem küldhetik el azért, mert nem értenek a számítógéphez, mert érteni fognak, hiszen azon nőttek fel. Más indokot kell majd találni az 50 éven felüliek ignorálására.

  6. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @jobangel:
    Ha megnézed a mostani szülőket, a túlféltés és a teljes leszarás túl gyakori, a köztes átmenetek helyett, és mégis egy sablont próbálsz ráhúzni 1-1 generációra, holott teljesen más hatása van a két szélsőséges nevelési stílusnak.

  7. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @HTünde:
    30 éve sem lehetett még látni, hogy milyen területeken lesz nagy változás, úgyhogy nem tudod előre megjósolni most sem, hogy a mostani fiatalok mire öregek lesznek, milyen új technológiákkal fognak szembesülni. Mindig becsapós az, hogy a jelenben befejezettnek tűnnek a dolgok, mert már mindent feltaláltak, minden elterjedt, pedig valójában ugyanúgy nagyon sok változás lesz.

    Pl. az okostelefonok, táblagépek a mai formájukban(mert korábban is volt, csak nem ilyen) 5, legfeljebb 10 éve vannak, 10 éve valószínűleg teljesen másmilyenek lesznek.

  8. jobangel
    mondta:

    @Bachelor9: Vettem, írok majd róla! 🙂

  9. Bachelor9
    mondta:

    Mit szolnal egy cikkhez a referencialevelekrol? Hogyan es mit csinal a Hr- es a referencia levelekkel, cimekkel, szamokkal?

  10. jobangel
    mondta:

    @HTünde: Mivel egyikünknek sincs gyereke, ezekről nem lehetünk teljes mértékben meggyőződve 🙂

    Magánvéleményem, hogy mivel a munkanélküliség bizonytalansággal és stresszel jár, a szülő által a gyerek is bizonytalan és stresszes lesz. És neki kevesebb jut anyagiakban is, stb. de az is lehet, hogy látván a nehézségeket, a jég hátán is meg fog élni.

  11. Hujber Tünde
    mondta:

    Hű de jól elbeszélgetek magammal. 🙂

  12. Hujber Tünde
    mondta:

    @jobangel: Ó, és ne felejtsük el, hogy ha én már lehetnék egy mai 18 éves anyja, akkor az azt jelenti, hogy _korántsem_biztos_ az, hogy a mai 18 évesnek a szülője olyan borzasztóan sokat dolgozott. Lehet, hogy végig munkanélküli volt, vagy elég sokáig, ha csak szakaszosan is. A rendszerváltás előtt tulajdonképpen kevesebb idő juthatott a gyerekekre, hiszen mindenkinek volt munkahelye, ahol el kellett töltenie napi 8 órát, és csak este lehetett a családdal. A munkanélkülieknek viszont nem kell elmennie otthonról, törődhet a gyerekkel. Az ő gyerekeik vajon szorgosak?

  13. jobangel
    mondta:

    @HTünde: nem is a jelölt igénye az állásinterjúra kísérés anyuka által, hanem anyukáé. Túlfélti, nem tudja elengedni, és megbízni sem tud benne, hogy majd jól csinálja, mert nem biztos a saját nevelésében. A kölök meg élvezi ennek előnyeit, lsd. mama-hotel, sőt, ha anyu még az állásinterjún is vigyáz rá, hát annál jobb.

  14. Hujber Tünde
    mondta:

    Mindenkinek a szülei keményen dolgoztak, az enyém is, anyukám szülei is. Valamiért azonban se én, se anyukám nem igényelte, hogy a szüleink elkísérjenek bennünket az állásinterjúra, vagy hogy a HR-esek azt tanulják, hogyan kell minket munkára motiválni.

    Mindenképpen érdekes kérdés az, hogy MIÉRT lett ilyen az Y, Z generáció. Lehet, hogy egyszerűen csak kitolódik a felnőttkor alsó határa. Nem 18 év, hanem 28. (Érdekes, hogy a Gyűrűk Urában a hobbitok 33 évesen lettek nagykorúak, pedig átlagban nem éltek hosszabban, mint más népek.)

    És persze az is érdekes kérdés, hogy milyenek lesznek majd a Z-k 50 évesen? Ehhez persze még várnunk kell néhány évtizedet.

  15. jobangel
    mondta:

    @HTünde: Elrontották, de nem úgy, ahogy te írod. A mai 18 évesek szülei rengeteget dolgoztak, így nem volt idő a gyerekre, azért lett jövőkép nélküli, “semmi sem fontos” generáció belőlük. A “keményen fogás” viszont nem a kívánt eredményt hozza, abból ez lesz:
    jobangel.blog.hu/2013/09/06/a_poroszos_oktatas_es_az_allaskeresesi_nehezsegek_osszefuggesei

  16. Hujber Tünde
    mondta:

    @Narancskommunista: Lehet, hogy lesz újabb technológia, mire a mai ifjak öregek lesznek, de annyira drasztikus változás nem lehet, mint a mai öregek és az ő fiatalkoruk között. Már az érintőképernyő is fel van találva, amihez már billentyűzet se kell. Ennél újabb már csak a gondolatátvitel lehet.

    A vezető nélküli autó is tulajdonképpen már fel van találva, csak még nincs elterjedve. Ennél újabb csak a teleportálás lehet.

  17. Hujber Tünde
    mondta:

    @jobangel: Az Y, Z stb. generációkat nem utólag kellene motiválni, hanem kiskorukban kellett volna nevelni. Például munkára. 🙂 Most úgy érzem, a “mai fiatalok” nagy része úgy lett nevelve, mintha a szüleik azt hitték volna, hogy az ő gyerekük a Paris Hilton. Pénz dögivel terem, személyzet van a mosásra, takarításra, így dolgozni nem kell… esetleg legyen valami alibi dj-skedés, fellépés valóságsóban, kiadunk egy lemezt, “szerepet” vállalunk egy horrorfilmben, délután soppingolunk, este romkocsma, és meg is van oldva a mindennapi élet. Mindezt a panelból indulva.

    Vicces, de néha még én is azt érzem, nem ártott volna, ha annak idején még keményebben fogtak volna otthon. Pedig én X vagyok. 🙂 Ha belegondolok, hogy egy mai 18 éves fiatal már lehetne a gyerekem… Lehet, hogy pont a mi korosztályunk rontotta el őket?

  18. jobangel
    mondta:

    És itt egy generációs témával foglalkozó diplomamunkát író lányka, mondjuk ez Y-os, de azért látszik már ebből is sokminden.

    docs.google.com/forms/d/1QYv0hGnDi7Ffep-FKgo6TL5hmjxiuQAOY2NU6nBUoE4/viewform

  19. jobangel
    mondta:

    @Narancskommunista: Azért nem sztereotípia csupán, mert a jelenség globális: egyedül közel- és távol-keleten nincs panasz erre a HR-szakmában. A “nyugati” világban tényleg tanácsadói anyagok, módszertanok, diplomamunkák kutatják, hogy mi a fene lesz így, mert konkrétan nincs utánpótlás. Pedig képeztek (majdnem) elég embert sok témára, még eredményes is volt a képzés a tanulmányi eredmények alapján, aztán nem jelentek meg a munkaerőpiacon ezek a fiatalok. Ha mégis, munkamorál és egyéb hozzáállásbeli problémák vannak velük (nem megoldják a problémát, hanem ignorálják, hátha elmúlik pl.).
    Ami miatt mégis érdekes a téma, hogy nem feltétlenül őket akarják megváltoztatni (szerencsére), hanem a cégeket is tanítani arra, hogyan lehet őket motiválni. pl. kötött munkaidő riasztó számukra, a kreatív környezetet igénylik, az okoskütyük nekik már munkaeszköz, social media készségszintű használata mellett a vállalati problémák is ki tudnak vándorolni a publikum felé, hiszen, ha nem tudja a megoldást, akkor megkérdezi a közösségtől, tehát a titoktartási szabályokat is újra kell gondolni – erre pl. az az egyik megoldás, hogy nem publikálja, hol dolgozik, de akkor meg a Linkedin alapú csatorna bukik. Ez most persze csak nagyon felületes tárgyalása a témának, lényeg, hogy kőkemény munka folyik a HR iparágban is arról, mi az, amit nekünk kell a Z generációtól tanulni, és mi az, ami őket fogja hatékonnyá tenni.

  20. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @jobangel:
    Ezt is fel lehetne venni a sztereotípia szótárba.

  21. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @HTünde:
    Amikorra a mostani fiatalok 50 fölött lesznek, már lesz a mostanihoz képest is újabb technológia.

    Mondjuk az angol nyelvtudása a legtöbb fiatal munkavállalónak is katasztrófa, csak töredékük tud rendesen.

  22. jobangel
    mondta:

    @HTünde: A Z generációt jelenleg arra kellene rávenni, hogy dolgozni akarjon. Külön tanácsadókat képeznek jelenleg a Z-sekre, mert elég nagy a baj velük: motiválhatatlanok (megvan mindenük, vagy elég, ami van anyutól-aputól), önállótlanok (volt egy divathullám 2-3 éve az usákoknál, amikor anyu-apu kísérte a frissen diplomázott kisfiát állásinterjúra!), és azonnal igazgatói széket akarnak, mert nem értik, hogy az OKJ-s “menedzser” az nem _úgy_ manager, és hogy a manager nem feltétlenül igazgató…

  23. Hujber Tünde
    mondta:

    @Aha, persze: Nem csak a közszférában van olyan, aki büszke arra, amit elért, de az nem a tudásának volt köszönhető. 🙂

  24. Hujber Tünde
    mondta:

    @Narancskommunista: Igen, van extrém ragaszkodás megszokott dolgokhoz fiatalon is. Erre hoztam fel példának a leanes praxisomból azokat, akiknek már fiatalon is 50+ -os lelke van. 🙂

    A biológiát senki nem tudja legyőzni, esetleg lehet 1-2 szerencsésebb ember, aki 90 évesen is annyira fiatalos, hogy akár 20 évet is letagadhatna. 🙂 De ez a ritkább. Előbb-utóbb mindannyian elkezdünk ragaszkodni a dolgainkhoz, körülményeinkhez. Csak a 20 évesek hiszik azt, hogy ők aztán mindig ruganyosak, haladó gondolkodásúak, gyors léptűek és gyors eszűek lesznek, és _mindig_ képesek lesznek a “hatékony” multitaskingra. Szerintük csak a “mai öregek” trotylik, ők sose lesznek azok. Egyébként az a normális, ha egy 20 éves ilyesmiket gondol. 🙂

    Arra azért én is kíváncsi leszek, hogy ezt az Y, Z stb. generációt majd mivel utasítják el a HR-esek, ha majd ők is elérik az 50-et? Azt nem mondhatják, hogy nem tudnak számítógépet és okostelót kezelni, hiszen ebben nőnek fel. Angolul is tudnak (khm, khm). Mi lesz vajon majd az indok? Mert indok lesz, abban biztos vagyok.

  25. Aha, persze
    mondta:

    @Narancskommunista: Az átlagról beszéltünk, vannak kivételek, ez természetes, ezt már korábban is átbeszéltük. De a cégeknél a piramis alján van a legtöbb ember. Aki már speciális munkát végzett vagy vezető volt, annak nyilván egyszerűbb idősebben is ugyanilyen munkát kapnia a tapasztalata miatt, pláne ha ambiciózus. Ráadásul szerintem vezető beosztásba nem érvényes ez a kor szerinti negatív diszkrimináció.

    És természetesen a versenyszféráról beszélünk. A közalkalmazotti ismeretségi hálós előrelépés nem tartozik ide. Szinte mindenki ismer olyat, aki büszke arra mit ért el, de valójában a tudásának volt hozzá a legkevesebb köze. Ne de ez offtopic.

  26. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @jobangel:
    Hát igen, anyám például nem sokkal 50 előtt jutott a karrierje csúcsára, ha úgy gondolkodik, hogy bizony 30-50 között nem akar előrelépni, akkor ebből nem lett volna semmi.

  27. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @HTünde:
    Viszont nem egyformán alakul ki a ragaszkodás a megszokott dolgokhoz. Nekem van olyan huszonéves ismerősöm, akinél ez már sokkal durvább szinten van, mint egy másik ismerősömnél, aki 70-en túl van.

  28. jobangel
    mondta:

    @Noras: Interjúk: cimkefelhőben “állásinterjú” cimkére kattintva találsz egy csomó cikkemet.

    Próbanap szabályos körülmények között nincs.

    Gyedes munkavállaló pont olyan, mint a többi, persze azt, hogy gyeden van nem szabad eltitkolni. A CV-be úgy írandó, hogy munkahely, beosztás, feladatok rendesen, és a végére odabiggyeszteni, hogy “jelenleg gyeden”. Legyen még a CV-ben egy lehetséges munkakezdési időpont, és akkor minden tisztázva van.

  29. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    @jobangel:
    “A személyiségfejlődés/fejlesztés pedig egy működő dolog, ha nem lenne az, mindannyian a 2 éves kori önmagunk lennénk :)”

    A személyiségfejlődés lehet pozitív és negatív irányú is. Ezért nem lehet ugyanazt a sablont ráhúzni az 50-en felüliekre sem, mert ugyanúgy vannak közöttük olyanok, akiknek az általad említett szempontok szerint pozitív irányba, meg olyanok is akiknek negatív irányba “fejlődött” a személyisége. De te is ráerősítesz a negatív sztereotípiákra is:

    “Tudják, hogy kár kapkodni, így alapos, kicsit talán lassabb, de mindenképpen hibátlan munkát végeznek.”

    Ugyanis attól, hogy valaki 50 feletti, még lehet kimondottan gyors is. A hibaaránya pedig nem elsősorban az életkorától függ, de egyébként nem is a tempótól, mert nem csak gyors és sokat hibázó, meg lassú és keveset hibázó emberek vannak.

  30. jobangel
    mondta:

    @Aha, persze: Egy 50-esnek már minimum tini gyerekei vannak, azokra nem jár gyerektáppénz. Hogy saját maguk mennyire betegesek, sem feltétlenül korfüggő, huszonéveseknek is vannak egészségügyi problémáik, de erre való a munkaegészségügyi alkalmassági vizsgálat.

    Azért az szomorú, hogy a 30-50 körüli nők már nem akarnak előrelépni, gyereket, semmit, és még olcsó munkaerők is. De ez nem a te hibád, hanem a munkaerőpiacé.

  31. Narancskommunista (törölt)
    mondta:

    Ezek ugyanúgy sztereotípiák, csak pozitív előjellel bemutatva őket.

  32. Noras
    mondta:

    @jobangel: Szia! Az interjukkal kapcsolatban van valamilyen anyagod? Milyen valaszokkal -oszintekkel : ) – lehet szolgalni az interjun a trukkos kerdesekre: negativ tulajdonsagok. Miert jon el valaki (ha pl. mar nincs fejlodesi lehetoseg. Nehez a munkatarsakkal, mert mar nem motivaltak, lustak, pletykalkodnak, kikezdik a masikat //ezek valos szituaciok,amiket nem mondhatunk egy interjun//. Beigertek az emelest, de 2 eve semmi nem tortent. 5 eves terv sincs mar nagyon, mert 5 ev alatt mar sokkal tobb minden valtozik, mint mondjuk 15 evvel ezelott. stb.

    Ezen kivul erdeklodnek, hogy hivatalosan letezik-e probanap? En ugy tudom, nem, viszont sok helyen “inygen” probanapot szeretnenek a munkavallalotol -en ugy tudom, erre van a 3 honapos probaido, fizetessel.

    Egy ismerosom pedig azon dilemmazik, hogy otthon volt a babaval, most mar be-be adogatja az oneletrajzait, viszont meg allomanyban van -csak passzivkent. Be kellene-e irnia, hogy gyeden van? Telefonos eloszuresen, szemelyes interjun el kellene mondania, hogy 2 evet otthon volt? Ettol fuggetlenul el tudja latni a feladatat, van szakmai tapasztalata..Viszont megsem nyithat azzal: biztos, hogy engem akartok? Bar elo szerzodesem van a munkahelyemmel, a gyerekemmel vagyok itthon, es most mar munkaba szeretnek allni? Igy is kellek?

    koszi, szia

  33. Aha, persze
    mondta:

    Részemről HTündével értek egyet. De a lényeg az volt, hogy fiatal és idős között is van megfelelő munkavállaló, csak más más arányban. Ezért nem az a megoldás, ha 45+ esetén már meg se nézzük az önéletrajzát.

    Egyébként, amit nem írtatok le egy átlag 50 évesnek több szabi jár, többször betegek a koruknál fogva és általában család is van, tehát többször kell a gyerek miatt “hirtelen” szabadság, állomány. Szóval több a “kieső” munkaóra.

    Egyébként jelenlegi cégem, 90%-ban 30-50 közötti nőket fel, általában már gyerekkel. Mert ahogy Tünde írta, már nem akarnak előrelépni, nem akarnak gyereket már, fontos a nyugodt, állandó munkahely (fél-egy év a betanulási idő, ha valaki lelép 2 év múlva, az nem éri meg a cégnek) és nincsenek horribilis igényeik.

  34. Hujber Tünde
    mondta:

    De hogy mondjak valami konstruktívat is, a cikk címéhez kapcsolódva. Vagyis: Miért alkalmaznék 50 év feletti munkavállalót?

    Én a kérdést úgy válaszolnám meg, hogy munkája válogatja, hogy miért alkalmaznék 50 év feletti embert.

    Ha olyan munkáról van szó, amihez _nagyon_ fontos a szakértelem, a pontosság, az új dolgok folyamatos befogadása, a határidők tartása, stb. (azaz kb. a műszaki munkák: mérnökök, és a víz-gáz-villanyszerelő szakik, stb.), akkor csak az számít, hogy az illetőnek milyen szakértelme van, mennyire pontos, mennyire tartja a határidőt, stb. Az életkor nem.

    Ha olyan munkáról van szó, ahol kemény fizikai melót kell végezni, jobb a fiatalabb, de csak a jobb erőnléte miatt (bár ez is egyedileg változhat).

    Ha olyan munkáról van szó, ami különösebb szakértelmet nem kíván, viszont előrelépni sem lehet benne, csak drasztikus váltással, ott jobb az olyan idősebb kolléga, akinek nincs – és talán soha nem is volt – semmi különösebb ambíciója az életben. Szerencsére nem mindenki akar vezérigazgató lenni. Ha pl. nekem valaha szükségem lesz titkárnőre, csak idősebb hölgyet veszek majd fel. A cicamicaság engem nem érdekel (nő vagyok :), ellenben titkárnőnek lenni nem olyan nagy valami, ami egy életen át vonz egy ma 18-20 éves lányt. A legtöbb fiatal csaj 1-2 év után előre akarna lépni, de nálam hova? Tehát elhagyna, arra meg se időm, se kedvem nem lenne, hogy 2 évente új csajt tanítsak be. Tehát jöjjön egy 50-es hölgy, aki már “nem ugrál”. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kell precíznek lennie és határidőket betartónak, vagy nem kell tudnia angolul és számítógépet kezelnie.

  35. Hujber Tünde
    mondta:

    @zobod: Bill Gatest ne hasonlítsuk össze egy átlagmagyar átlagötvenessel, hatvanassal. Legalább olyan hiba Bill Gatest állítani példaként a 40 éve esztergályos Lajos bácsi elé, mint Lajos bácsi alapján megítélni a többi idősebb munkavállalót.

    A sztereotípiák pedig abból indulnak ki, hogy mennyire tipikus az adott tulajdonság egy adott csoportban. A Lajos bácsi tulajdonságából több van abban a korosztályban, mint Bill Gates-éből. Így azt a korosztályt mindig is “Lajos bácsis” korosztálynak fogják tartani.

    Egy hiba persze így is marad: a mai Y, Z, stb. generációkat hajlamosak úgy kezelni, hogy belőlük sose lesz Lajos bácsi-generáció, mindig fiatalok lesznek, dinamikusak, multitaskingolnak halálig. Pedig ők is lesznek Lajos bácsik, amint elkezdenek ők is közeledni a 60 felé. A biológia törvényeit ők sem fogják tudni legyőzni.

  36. Hujber Tünde
    mondta:

    Jobangel, elbeszélünk egymás mellett. A 82 éves nagymamád nem máról holnapra lett a múltjához, környezetéhez extrém módon ragaszkodó ember. Nincs olyan, hogy valaki 81 évesen és 364 naposan még fiatalos és haladó, a 82. szülinapján pedig már nem lehet kihúzni a kisszobából se a konyháig. Ez a fajta “ragaszkodás” már 50 körül elkezdődik. Van, akinél gyorsabban, van, akinél kevésbé gyorsan alakul ki. Az én anyukám már 60 évesen mutatta jeleit, most 71 éves. De nála se a 60. szülinapján kezdődött, csak akkorra jutott el odáig, hogy már látszott is rajta.

    Lehet, hogy az én 90%-os példám túlzó. Tény, hogy minket, lean tanácsadókat akkor hívnak, ha már “ég a ház”. Néha nem is az új folyamatok kialakítása lenne a feladat, mert ha nekidurálnák magukat, ők is meg tudnák csinálni, a lean ugyanis nem atomfizika. De amivel nem bírnak, az az emberek hozzáállása. A maradiság, a “mindig így csináltuk”, a “nekem ez jár”, az “én nélkülözhetetlen vagyok, nélkülem úgysem mentek semmire”, “úristen, most engem ki fognak rúgni?”, a “minek kell mindig újítgatni?”, a “könnyen ugatnak ezek a tanácsadók, húznák ők itt az igát már 40 éve”, a “hagyjanak engem békén ezekkel az izékkel” és a többi. Láttam én már 50-es mérnököt Iphone-nal a kezében, miközben a munkafolyamata a 90-es években ragadt le, és megsértődött, mert meg akartuk változtatni. És az idősebb emberek között több ilyennel találkozok, de van bőven a fiatalabbak között is. Lehet, hogy ha más környezetbe kerülnének, máshogy viselkednének, de az biztos, hogy átmeneti időszak ott is lenne, és lehet, hogy ez az, amit a HR-esek nem hajlandóak kivárni, inkább felvesznek egy fiatalabbat, mert azt hiszik – pusztán az életkora alapján – hogy az jobb lesz.

    A munka minősége, amit az emberek kiadnak a kezükből, pedig szerintem teljesen életkorfüggetlen. Hibátlan munkát is kaptam már fiataltól, öregtől, de annyira hibásat is, hogy vissza kellett adni, hogy csinálja újra az illető. Az egyik ilyen 60 körüli volt, és “szakértőként” reklámozta magát. Miután velünk dolgozott, mi nem ajánlottuk tovább, de nem az életkora miatt nem.

    A szakik “szakértelmét” pedig mindenki ismeri, nem? Amikor az 50-es szaki keze nyomán púposodik a parketta és nincs egy derékszög az egész házban? Velük, az ő hibátlan munkájukkal, bölcsességükkel hogy állunk?

  37. zobod
    mondta:

    Egy hosszú, érdekes cikk a témában
    http://www.newrepublic.com/article/117088/silicons-valleys-brutal-ageism

    Volt karácsonykor a financial timesban egy nagy interjú a lassan hatvanadik éve környékén járó Bill Gates-el. Nem tudom fiatalon milyen volt, de idősödő középkorúként meglehetősen brilliáns elmének tűnik.

  38. deckard_r
    mondta:

    Azért azt se felejtsük el, hogy a 90-es évek előtt nem adtak egyetemi diplomát akárkinek a kezébe…

  39. Labancz
    mondta:

    Amikor a cégem új termék fejlesztésébe kezdett gépészmérnököket kellett felvennünk. A négy fős mérnökcsapatban végül hárman voltak idősebbek 50 évesnél, a negyedik egy frissen végzett srác volt.
    Soha nem találkoztam még ennyire keményen dolgozó emberekkel, mint ők hárman. Olyan elkötelezettséggel és odaadással dolgoztak a termék kifejlesztésén, hogy az minden előzetes elképzelést felülmúlt. De nem csak a rajzasztal (jó, monitor) előtt állták meg a helyüket, hanem a prototípus legyártásánál, a teszteléseknél és a gyártás előkészítésénél is brillíroztak. Egy szó, mint száz, a termék hamarabb került gyártásba, mint terveztük, a költségek bőven benne maradtak a fejlesztésre szánt költségvetésben, és a termékünk minősége simán felett volt az angol konkurensünk minőségénél. Mi kell ennél több?
    Ha ma kéne felvennem új munkaerőt, egy pillanatig sem gondolkodnék azon, hogy fel vegyek-e valakit, aki idősebb, mint 50.

  40. jobangel
    mondta:

    @HTünde: folytatva az előzőt: Az idős rokont ne mossuk össze az 50 év körüli munkavállalókkal. Egészen más a 82 éves nagymamám, mint az 50 éves kollégám.

    Hibátlan munkát nem írtam, ritkán hibázást igen. Mert átnézi, mert fontos neki, mi kerül ki a kezei közül. Fiatalok hajlamosak annyira sietni, hogy az utolsó ellenőrzés már lemarad.

    Kapcsolatrendszer: igen, minden “Micike” ezt hiszi, és mind rájön, hogy téved, ha velem beszél 🙂 Amikor megyünk kapcsolatrendszer-alapú álláskereséssel, azzal kezdi, hát neki nincs kapcsolatrendszere. Én meg megkérdezem, hogy hány kollégával dolgozott az elmúlt 25 évben, ebből hány vándorolt el más munkahelyekre, cégekhez. A hasonló korú kollégáinak a gyerekei valószínűleg felnőttek, szintén dolgoznak valahol. Kijöhet egy többszázas lista ebből…

  41. jobangel
    mondta:

    @HTünde: Igen, röviden ezek azok a sztereotípiák, amik a nehézségeiket okozzák. Csak azért nincs szmájli, mert sajnos ez sok problémát okoz egyéni és társadalmi szinten is.

    Általában hasonló korúak értik meg jól egymást, a generációs különbség az egyik leggyakoribb probléma. Pl. hallottam véleményt, miszerint az “öregek” nem boldogulnak a mai okoskütyükkel. Mondom a HR-esnek, cica, jelöltünk villamosmérnök, valószínűleg nem okoz neki problémát, sőt, kifejezetten érdekelheti a technológiai fejlődés. Erre már csak annyi volt a válasz, hogy de akkor is 51 éves…

    A személyiségfejlődés/fejlesztés pedig egy működő dolog, ha nem lenne az, mindannyian a 2 éves kori önmagunk lennénk 🙂

    Az öreg/fiatal kérdés a cégeknél gazdasági kérdés is, hatékonyság, termelékenység stb. szempontjából sajnos vizsgálniuk, mérlegelniük kell. De ez nem lehet üres diszkrimináció (pl. a támopos programoknál érthető, ha előnyben részesítik az 50 felettieket, ez nem diszkrimináció. De a “max. 30 éves legyen” feltétel az)

  42. Hujber Tünde
    mondta:

    Jobangel, szerintem az mind nem igaz, vagy nem úgy, ahogy írtad. 🙂

    Ha valakinek a személyisége olyan, hogy “nem tud elmenni” az embereken, az 50 évesen se fog tudni jobban bánni belük. Aki meg tud, annak mindegy, hogy hány éves. A beszélőképesség sem javul vagy rosszabbodik a korral, hacsak nem betegség miatt rosszabbodik.

    Az idősebbek makacsabbak, sokkal jobban ragaszkodnak a régi, megszokott dolgokhoz.

    Tanítani sem igazán akarnak, mert féltik az állásukat.

    Határidőtartásban, fegyelmezettségben pont annyira lehet számítani rájuk, amennyire a személyiségük azt engedi. Aki fiatalon lusta volt, öregen is az lesz.

    Hibátlan munka, csak azért mert elmúlt 50? Vicc. A hibátlan munka nem életkortól függ. Fiatalon is végezhet valaki hibátlan munkát.

    Kapcsolatrendszer: Micike, aki egész életében földhivatali ügyintéző volt, jó eséllyel semmilyen kapcsolatrendszert nem tud felmutatni. De állás neki is kellene, ha kirúgják létszámleépítés miatt, és Micikékből van több. Akinek van kapcsolatrendszere és a szakmája olyan, az elmegy tanácsadónak.

    Bölcsek: Már alig várom, hogy az legyek. Be van karikázva a naptárban az 50. születésnapom. :)))) Bár azért még jó pár év hátra van addig.

    Anyagiak: Maxval, mit értünk abszurd követelés alatt? Minimálbérnél nagyobb fizetést? Netán amiből lehet félre is tenni az egyre közelebbi nyugdíjas évekre? Mert ha ez abszurd, akkor én leszek a legabszurdabb követelőző, amikor majd elérem az ötvenet.

    Nekem az a véleményem, hogy ahogy öregszik az ember, úgy ragaszkodik egyre jobban a megszokott dolgokhoz. (Biztosan mindenkinek volt a családjában olyan idős rokon, aki az istennek sem volt hajlandó elhagyni a házát, se kórházba nem akart menni, se idősek otthonába, se sehova, még nyaralni se.) Így van a munkafolyamatokkal, módszerekkel, eszközökkel is, bár még nem olyan extrém mértékben, mint a későbbi, valódi öregkorban. Ez lehet, hogy valami az öregedéssel szükségszerűen velejáró biológiai-pszichológiai folyamat, nem értek hozzá.
    Én lean tanácsadóként dolgozok, és két embertípussal vannak problémák az új, hatékonyabb munkafolyamatok elfogadtatása terén: az 50 felettiekkel, és azokkal, akik már fiatalon is 50 felettiek lélekben. 🙂 Ez a két csoport lefedi az összes általam eddig látott munkavállalók 90%-át. 🙁

    Nem vagyok elájulva pusztán attól, ha valaki fiatal, de az sem ejt kétségbe, ha valaki öreg. Mindkettő egy állapot. Az öregedéssel járó fizikai-szellemi leépülésről SENKI nem tehet, bármilyen lassú is a leépülés, és bármennyire “észrevehetetlen”. Mindannyiunkra ez vár, akár tetszik, akár nem. Ami számít, az a személyiség. Az pedig keveset változik az évek előrehaladtával. Szóval inkább a személyiséget kell figyelni munkaerő-felvételnél, és nem az életkort.

  43. maxval a gondolkodó birca
    mondta:

    Nyugodtabbak és nincsenek abszurd követeléseik.