Mit tanulhatsz meg álláskeresőként a Marsi/Mentőexpedíció c. filmből?

Mit tanulhatsz meg álláskeresőként a Marsi/Mentőexpedíció c. filmből?

Nem tévedtél el, ez itt még mindig álláskeresős blog, nem filmajánló. A címben ajánlott film viszont mutat egy olyan hozzáállást, amit érdemes mindenképpen elsajátítani a sikeres álláskeresés érdekében is. A problémamegoldást, de nem úgy, ahogy lazán beírjuk az önéletrajzba, hogy problamamegoldó készségünk hűde milyen nagyszerű…

Spoileres poszt lesz, ezért mindenki csak saját felelősségére olvassa a kép utáni bekezdéseket!

the_martian.jpg

A főhős gyakorlatban old meg olyan problémákat, amivel elméletben sem nagyon találkozott. Feltűnő, hogy az igencsak kétségbeejtő helyzetéről mindössze annyit mond a vlogjában, hogy „szívás”. Majd nekiáll kitalálni, hogyan tovább. Humorral (inkább cinizmussal néhol) kezel helyzeteket, tárgyi tudásból és próba-szerencse alapon egyaránt próbál a helyzetén javítani. Nem nyűglődik olyan problémákon, amik túl messze mutatnak (nem gond, ha épp egy csomag plutónium mellett utazik, most túlélni kell, a sugárzásveszélyen ilyenkor kár aggódni). Ha tragédia éri, ha úgy érzi minden elveszett, akkor is két sóhajtás után felismeri: vagy továbblép, vagy meghal.

Nyilván fiktív karakterként nem túl nehéz mindezt megvalósítani, a valóság egy kicsit mégiscsak összetettebb, vannak pl. fizikai törvények, amik makacsul tartják magukat :), de a lényeg a hozzáállás. A történet jól leképezi az álláskeresés összes körülményét:

Beüt a krach, elveszted az állásod = váratlan vihar jön, főhősünk ott marad egyedül. A helyzetet felismerve azonnal felméri a lehetőségeit. Elsősegélyben részesíti magát, és nekiáll berendezkedni a helyzetre.

Nincs segítség, nincs kapcsolat másokkal, nincs támogatás = legalábbis elsőre nem látszik. Körül kell nézni, meg kell vizsgálni a lehetőségeket. Watney is ezt tette, és lám, mindenre volt megoldása.

A kommunikáció mindennél fontosabb – Bármi bajod van, mondd el. Hátha más tudja a megoldást, vagy közösen ki tudjátok találni. Nem baj, ha messze van, nem baj, ha sokáig tart. Fogj hozzá.

Ha bajban vagy, nem kérdés mások számára, hogy segítsenek-e. Segíteni fognak. – Watney segítésével hőssé válhatnak a szereplők, ha egy álláskeresőn segítünk, akkor „csak” ő lesz hálás, ami mégiscsak jó dolog.

Mások hibáztatása nem megoldás – Watney neheztelhetett volna a társaira, hogy otthagyták. Nem tette, mert tudta, hogy nem viszi előre, a társak lelkiismeretfurdalása senkinek sem jó, és tényszerűen értékelve a helyzetet, a kollégák nem tehettek érte akkor semmit. Később viszont sok kockázatot vállaltak a megmentéséért.

Ha áldozatok árán lehet előbbrejutni, akkor azokat az áldozatokat meg kell hozni – Watney legfőbb problémája az élelem (annak hiánya volt). Ha kevés a kaja, akkor keveset eszik, mert ez a megoldás.

Nem nyavalygunk, csináljuk – bármilyen reménytelenné válik is a helyzet, muszáj továbblépni. Ha leülsz, és sajnálod magad a sorsodért, szinte biztos, hogy véged.

Tetszett? Oszd meg másokkal is!

Írj te is!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Magyarul, ha zaklatod az ismerősöket, volt kollégákat és elég kitaró (pofátlan) vagy, akkor valaki segit (megoldja helyetted). Nagyon világos példa, hogy 40 napra hogyan osszunk el 20 krumplit, de a való életben ilyen nincs. Túl sok ismeretlenes az egyenlet, soha sem tudod mennyi…

  2. bbenoe
    mondta:

    @jobangel: Egyrészt igazad van. A filmértékelésben is (legalábbis, amit mondasz, az a könyvre is igaz, bár, ott a vakszerencse óriási szerepe elég jól látszik).
    Másrészt a racionalizmusnak lehetnek határai. Dr. Brennannál (Dr. Csont) ez groteszk, a klasszikus tengeri csatás szimulációban meg elég durván rémisztő. (A flotta sebessége nem lehet nagyobb, mint a leglassabb hajóé. A sérült hajók lassabban mennek, mint az épek. Ezért a zászlóshajó elsüllyeszti a saját sérült hajóit. Lásd még: „Ha áldozatok árán lehet előbbre jutni, akkor azt az áldozatot meg kell hozni.”)

  3. jobangel
    mondta:

    @bbenoe: Nem érzéketlenség, csak racionalizmus. Azt gondolom, hogy összeomlani ráérünk akkor is, amikor már megtehetjük. Amíg nem lehet, addig ki kell tartani. Tudom, hogy kemény erőfeszítés, mert át is éltem, munkában is, másban is, de ez a film jól mutatja, hogy az összeomlást muszáj elkerülni, talán ezért tetszett meg.

  4. bbenoe
    mondta:

    ((Nem teljesen értek egyet az alábbiakkal, de…))
    Amit írtál, az az érzéketlenség apológiája. Nehogy már búsuljak azon, ha valami rossz történt velem, hanem hárítsam el, kérjek segítséget, lépjek tovább, oldjam meg stb.

    ((Eddig csak a könyvet olvastam.)) Nem a fenét nem hibáztatja a többieket! Mér, mi jön le abból, hogy legalább négyszer leírja: Lewis parancsnok nem hibás, ezt kellett tennie, h a többieket megmentse, a többiek sem hibásak, mert parancsot kellett teljesíteniük, stb??!! Szóval, hibáztatja, de elhessegeti, kompenzálja a hibáztatást.

    Végül: az áldozathozatalra rossz a példád. Illetve, amit írsz, az nem áldozathozatal, hanem az elháríthatatlan rossz dolog elviselése. A tűrőképesség. Mondjuk, az is kell álláskeresés közben… ((Az áldozathozatal az valami meglevő érték tudatos elveszejtése valaki vagy valami más érdekében.))

  5. jobangel
    mondta:

    @Terézágyú: Sosem zajlana így le egy párbeszéd velem. Sosem mondanám senkire, hogy rossz, csakmert nem kap segítséget. Sok oka lehet, a két legtipikusabbat érdemes kikerülni.

  6. Terézágyú
    mondta:

    @jobangel:
    :))))
    – Kérned kell!!!!
    – Kértem… és semmi.
    – Akkor rosszul kérted!!!!
    – Másképp is kértem… semmi.
    – Akkor rossz embereket kértél!!!!!
    – Akkor te vagy rossz!!!!!!!!

    :)))

  7. jobangel
    mondta:

    @Dóra Réka: Két eset van.
    1. Vagy nem a megfelelő embereket kéred pl. szégyelli, hogy nem tud segíteni

    2. vagy nem megfelelően kéred :”vmi állás kell”, azzal nem tud mit kezdeni. A „megtennéd, hogy beviszed az önéletrajzomat a HR-eseteknek?” azzal meg igen, el tudja dönteni, meg tudja-e tenni, vagy sem. Lesz aki igen, lesz aki nem meri.

  8. pippa2011
    mondta:

    Segítenek? Inkább átmennek az utca túloldalára, nehogy meg kelljen kérdezni, hogy vagy. A többi igaz és helytálló.

  9. jobangel
    mondta:

    @Online Távmunkás: Jó kérdés. Talán azért, mert a mi társadalmunk úgy szocializálódott, hogy munkanélkülinek lenni szégyen, hiszen biztos azért vagy az, mert hibáztál. De ez csak tipp. M Közben persze gazdasági helyzet, strukturális munkanélküliség, árfolyamok és egyéb befolyásoló tényezők okán is lehet munkanélkülivé válni, sőt, a többség nem hibázott, mikor kirúgták. És talán azért őt, mert őt volt a legegyszerűbb, legkényelmesebb kitenni.

    HR-esnek természetes, hogy van olyan, hogy álláskeresési időszak, sales meg – ha jó – nem gátlásos, meg meri tenni.

    Mindenesetre még mindig sokan szégyellik, hogy kirúgták a munkahelyéről, van, aki még otthon sem mondja meg a párjának sem (nemcsak a filmekben, a valóságban is).

  10. Online Távmunkás
    mondta:

    „A kommunikáció mindennél fontosabb – Bármi bajod van, mondd el.”

    Csak azt nem értem, hogy az emberek 99%-a miért gondolja tabunak a LinkedInre kiírni, hogy állást keres? Szinte csak sales és HR területen látom, hogy ezt tennék.