A Jó, a Rossz, és az Alkalmas
Időről időre tapasztalom, hogy az elutasított álláskereső azt gondolja, azzal vigasztalja magát, hogy a végül választott jelölt nála gyengébb. Ilyen esetben bűnbak a HR-es, hiszen ő olyan tökéletes jelölt volt, miért is nem őt választotta? Az sem jó, ha az álláskereső ilyenkor magában füstölög, dédelgetvén a vélt sérelmét, rosszabb esetben viszont cselekszik: például mocskolódó leveleket ír az elutasítónak. Hogy ezek ne történjenek meg, alapvető tévedéseket fogok most eloszlatni.
1. Az álláskeresés nem verseny a többi jelölttel, és
2. az állást nem feltétlenül a legjobb jelölt kapja meg.
Válasz nélkül
Az egyik leggyakoribb álláskeresői kritika az egész álláskeresési rendszerünkkel szemben a pályázóktól, hogy nem kapnak visszajelzést az elküldött pályázati anyagukra. „Még egy autoreply-t sem”
Mivel az álláskeresőnek az a jó, ha arra koncentrál, ami előreviszi az álláskeresésben, ennek a felvetésnek nem nagyon szoktam teret engedni. A rendszerkritika kell, a változás kell, de állás nem lesz belőle, márpedig az álláskeresőnek arra van szüksége.
Különleges apropója van azonban annak, hogy mégis foglalkozom a visszajelzésekkel, és nemcsak a hiányukkal.
Visszatérünk!
A mindennapi munkahelyi munkába való visszatérés meglehetősen nehéznek tűnik azoknak az anyukáknak, akik évekig gyermekükkel voltak otthon. Azt feltételezik róluk és magukról, hogy kiestek a gyakorlatból, általános pesszimizmus uralkodik a helyzetükkel kapcsolatban. A GYES-GYED időszak alatt lehet, hogy megszűnt a régi munkahelye, nem igazán várják vissza a régi helyére, vagy esetleg előtte nem is volt munkaviszonyban. Természetesen nem lehetetlen nekik sem munkát találni, bár ilyenkor figyelmen kívül kell hagynunk mindazokat a sajtóhíreket és egyéb hangokat, amelyek ennek nehézségeit taglalják. Mert a megoldást soha nem teszik a probléma mellé, így hiszterizálás lesz az ilyen cikkekből, tájékoztatás helyett.
Ha állást kereső anyuka vagy, az első és legfontosabb az álláskeresésben (is), hogy félretedd a negatív hangokat, érzéseket.
A második, hogy felismerd a munkáltatók kisgyerekes anyukákkal szembeni előítéleteit, mert ezeket figyelembevéve, az aggodalmaikat előre eloszlatva lehet esélyed a sikerre. A munkaadók jórésze szerint a gyerekes nők megbízhatatlan munkaerők, mert azt feltételezik, hogy a gyereknevelés és a háztartás annyira leköti őket, hogy a munkahelyre már kevés energiájuk jut. Valójában semmi közük ahhoz, milyen életet él valaki munkaidőn kívül, milyen problémákkal, feladatokkal szembesül, így aztán ne is kösd az orrukra. Vértezd fel magad az ilyen helyzetekre, és készülj fel az álláskeresésre, ennek tudatában.
Állásinterjú – ha különböző kultúrák találkoznak
Előző posztomban picit elnagyoltam, hogyan ajánlatos öltözni állásinterjúra, ha az interjúztató más kontinensről, kultúrából származik.
Az amerikai kontinensről, vagy Európa más országaiból származó interjúztatók szokásos elvárásainak könnyű megfelelni: szolid business öltözék, szokásos kosztüm, ruha, férfiaknak öltöny, nyakkendő, vagy csak ing-zakó, a megpályázott pozíciótól függően. A férfiaknak könnyű, hiszen egy távol-keleti, közel-keleti interjúztatóval való találkozóra is pont ugyanúgy kell felöltözniük.
Nőknél ez már kritikus kérdés. És nem csak az öltözék, hanem a teljes szituáció. Hiszen a közel-keleti, távol-keleti kultúrákban egy nő társadalmi szerepe többnyire egészen más, mint nálunk. De ezt a helyzetet is tudni kell kezelni.
Kánikulaöltözék állásinterjúra
Így 40 fokban valahogy ez jutott eszembe 🙂
Olvasható szerte a neten ezernyi cikk, hogy legyél szellős, kényelmes ruhában stb., na de pontosan miben? Erről soha senki nem beszél, ha mégis, az valami híres márka reklámja lesz, ahol egy vagyonba kerül bármelyik termék. Pár olyan praktikumról írnék most, ami talán segíthet az álláskereső hölgyeknek.
A mi kis városunk
A legegyszerűbb álláskeresési stratégia, hogy böngésszük az álláshirdetéseket, és ha nekünk való akad, akkor pályázunk rá, interjúkra járunk, végül elnyerünk egy állást.
Általában az első lépésnél akadunk el, ha nem fővárosi álláskeresőről van szó. Nagyságrendekkel kevesebb vidéki állást hirdetnek, mint fővárosit. Ha hirdetnek egyáltalán.Helyi lapokban, hirdetőhelyeken talán, interneten legfeljebb további nagyvárosok hirdetéseit találjuk.
Vidéki álláskeresőként milyen speciális álláskeresési stratégiáink lehetnek?
Óvakodj a Törpétől! II.
.jpg)
A rossz munkahelyek elkerülése elemi érdeke minden álláskeresőnek. Ha találsz valamilyen állást, nem mindegy milyet. A legfontosabb, hogy jól érezd magad, elégedett legyél. Ha éppen olyan helyzetben vagy, hogy muszáj kompromisszumokat kötnöd, akkor sem mindegy, mik ezek. Van, ami sohasem elfogadható, tehát ne fogadj el azonnal egy állást, csakmert szorult helyzetben vagy. Lehet, hogy egy rosszul megválasztott állással még rosszabb helyzetbe sodrod magad.
Tegnapi cikkem folytatásaként alant még néhány dolog, amit el kell kerülnöd, ha nem akarsz egy pokoli munkahelyet.
HR-esek panasznapja
Szeretném, hogy ha mindkét fél szóhoz jutna itt, és bár általánosságban az álláskeresők szorulnak inkább segítségre, ezt a bejegyzést akár egy „mit ne” gyűjteményként is vehetitek, kedves álláskeresők. Tény azonban, hogy sok-sok jogos panasz érkezik rátok a HR oldalról.
Tehát, most a HR-esek szemével nézünk végig jópár álláskeresői hibát.
Állásinterjú-kérdések
Az önéletrajz-téma után a héten kicsit állásinterjúzzunk, hiszen a jó CV, motivációs levél eljuttat bennünket addig, hogy személyesen is találkozni akarjanak velünk.
Az állásinterjú alapjairól itt már megemlékeztem, most az interjúztató által feltett – időnként furcsa, vagy kifejezetten „tisztességtelennek” tűnő – kérdésekről, azok céljáról írok.
HR ki-kicsoda
Mivel keverednek a fogalmak a fejekben, tévesen használják a jelentésüket, szeretnék egy kis rendet tenni ebben. Talán tisztul a kép, talán kevésbé fogunk olyat várni az egyes területektől, amit nem dolguk megtenni. Talán megértik egyre többen, mit miért tesznek/nem tesznek azok, akik az új kollégák kiválasztásában vesznek részt. Talán nem fogják telitorokból szidni a „HR”-t, mint szakmát, talán szakmának nézik, akik eddig nem. Mert az, csak ismerni kell. (És mindemellett tudom, és cikkeztem is arról régebben, hogy sokan e szakma művelői közül nem végeznek megfelelő munkát.)
Lássuk tehát ki a fejvadász, a HR-es, a közvetítő, a toborzó, a researcher stb. A „definíciók” a saját tapasztalataimból származnak, nem a tankönyvi fogalmak.
Én most az álláskeresőknek szeretnék áttekintést adni, a tankönyv számukra érdektelen.