„Magyarországon nincs munka”
Az a fajta kijelentés ez, amit szinte minden álláskereső elejt, lehetőségeitől, végzettségétől, és lakóhelyétől függetlenül. Természetesen ez is csak hangulatkeltésre elég, semmi másra nem jó, attól még senki nem kapott munkát, hogy ezt hajtogatta.
Nézzük a tényeket.
Pl. a legnagyobb állásportálokon lévő hirdetések számát:
profession.hu — 4054 db állás, 1200 hirdető
monster.hu — 1000+ db állás
jobline.hu — 1841 db állás
cvonline.hu — 4358 db állás, 1159 hirdető
(Adatok gyűjtve: 2012.03.12. 21:00)
Még ha vannak is átfedések, ez jelentős mennyiségű állás (bár tény, hogy jóval kevesebb, mint amennyi munkanélkülink van). Alant pár gondolat minderről, ezúttal kevésbé ostorozós stílusban (már kitomboltam magam 🙂
Az álláskeresés, mint tantárgy
Ez egy politizálásmentes blog, és az is marad, ellenben egy dolog most nagyon bántja az álláskeresési „tanácsadó” lelkemet.
Mostanában sokat írnak arról, miket tervez tanítani az új alaptanterv, példaként még a családi üdülés megszervezése is előkerült, később meg a lovasoktatás. Bezzeg az álláskeresés nem!
Pedig milyen szép is lenne, ha önbemutatást, önéletrajzírást, állásinterjúzást, motivációs levél fogalmazását, AC részvételt is tanítanák, pl. heti 1 órában, középiskolától. De tervben sincs ilyesmi. Még néhány generáció biztosan nem iskolában tanulja azt, ami az egyik legfontosabb a jövője szempontjából.
Szerencsére van net, és ezáltal néhány jó gyakorlat, ami segít abban, hogy megtanuld olyan természetesnek venni az álláskeresést, mint a közértben vásárlást. Ezeket adnám házi feladatnak, ha én lennék az álláskeresés-tanár:
Álláskeresői hibák: Pár gondolat az alkalmazkodásról
A – szerintem – legsúlyosabb álláskeresői hiba, mikor valaki álláskeresés helyett „önmegvalósít”, a legkülönbözőbb módokon, ezzel akadályozva saját boldogulását.
Ennek ezernyi formája létezik, megjelenés, online megjelenés, viselkedés, szóhasználat, testtartás, hozzáállás, hogy csak néhányat emeljek ki.
Íme, az elkerülendő hibák gyűjteménye:
Aki mer, az nyer – csodák pedig vannak!
Valentin-nap alkalmából ma minden úszik a rózsaszín boldogságban, én is pár happy sztorival szolgálnék ezalkalomból. Azért persze nekem mindenről az álláskeresés jut eszembe, ezért most is álláskeresős iromány került ki a billentyűzetemből.
Az álláskeresést sokan reaktív tevékenységként végzik, azaz a többség böngészi a hirdetéseket, és ha talál megfelelőt, jelentkezik. Ez jó, de néha nem elég hatékony. Pl. ha nem hirdetnek a leendő munkáltatók, mert drága, mert bíznak benne, hogy a környezetükben majd találnak valakit (ismerős ismerősét), vagy ajánlanak nekik valakit. Ezért néha a reaktív keresés mellett érdemes proaktívnak is lenni, elébe menni a dolgoknak.
Pár sikersztori következik.
Álláskeresői hibák: A kudarcok kezelése
Az álláskeresőket mindig fogják kudarcok érni: beadja az önéletrajzát, és nem hívják interjúra, behívják interjúra, és nem kerül be a következő körre, végigmegy az interjúsorozaton, és a végén nem őt választják. Megkapja az állást, és próbaidőben kiderül, mégsem ezt várták egymástól.
Ezeket el kell fogadni, mert a kudarc velejárója az álláskeresésnek. Mikor járni tanultunk, akkor is elestünk néhányszor, mégsem adtuk fel, és igenis járunk. Kevés olyan munkavállaló van, akiről mindenki tudja, hogy szakmájának legjobbja, és mindenfajta előzetes teszt nélkül csakis őt akarja mindenki. Most csak ő jut eszembe:
Viszont csak a filmekben létezik, hogy emberünk mindenben a legjobb, legszebb, a valóság azonban más.
Lássunk pár jellemző hozzáállást, és azt, hová vezetnek ezek…
Néhány újabb álláskeresők által elkövetett hiba
Nem szabadságon vagy, állást keresel!
A munkahely elvesztése után sokan elkövetik azt a hibát, hogy a kényszerű otthontartózkodást házimunkával, elmaradt felújítással, egyéb munkákkal töltik ki. Ez azért hiba, mert ha állásra van szüksége, akkor állást kell keresnie elsősorban. De ha vki a napja egészét mással tölti, akkor nem fog állást találni.
A megoldás erre a problémára, ha az álláskeresést is munkának fogjuk fel: elhatározzuk, hogy reggel 9-től délután 4-ig (azaz munkaidőben) csak az álláskeresésre koncentrálunk. Állásos hírleveleket nézünk, az összes szóbajöhető állásra jelentkezünk, állásinterjúra készülünk. Másképp nem megy!
Képzésbe menekülés
Sok esetben kiútnak látszik, ha valamilyen munkanélkülieknek szervezett képzésen veszünk részt. Sajnos a legtöbb esetben ez nem megoldás. A képzések csak akkor sikeresek, ha valóban hiányszakmában helyezkedhetünk el utána. A munkaügyi központok viszont ezzel nem törődnek: a sokadik bolti eladói, virágkötői és más – egyáltalán nem piacképes – munkákra képezik az állástalanokat. Így a munkanélküliek munkaidőben nem tudnak állást keresni, és a képzés végén még rosszabb helyzetbe kerülnek: már az előző állásukban szerzett tapasztalatuk is megkopott, az új képzettségükben pedig semmilyen tapasztalatuk sincs, amivel az ő alkalmazásuk mellett lehetne érvelni.
Soha ne add fel!
Sokan ott hibáznak, hogy látván az álláskeresés nehézségeit, feladják. A sokadik kudarc, a sokadik nem sikerült állásinterjú után úgy gondolják, hogy nekik ez nem fog sikerülni, és belesüllyednek egyfajta depressziós állapotba. Nem szabad! Igenis küzdeni kell, nem hagyhatod magad! Az, hogy nem találsz állást, sok okra vezethető vissza, írtam már eleget.
Javítsd ki az önéletrajzod, tanulj meg állásinterjúzni, és folyamatosan keress állást!
Én itt leszek, segítek!
Hibák, amiket az álláskeresők általában elkövetnek
Nem fogom amúgy most divatosan-marketingesen összeszámolni, mint pl. 16 hiba, amit elkövetünk… stb. Mert összeszámolhatatlanul sokszor hibázik minden álláskereső. Én is hibáztam természetesen, kezdjük hát az én egyik banális hibámmal.
Bombabiztos???
Hétvégére lazítsunk egy kicsit, tombolás rovatom következik, az alábbi cikk kapcsán:
http://www.jobline.hu/magazin/20111228_bombabiztos_felkeszulesi_tippek_allasinte.aspx
4 bombabiztos tipp az állásinterjúhoz. Hát persze, és majd a kezedben robban…
Lássuk e „hasznos” tanácsokat részleteiben, hiszen nem teljesen rossz, amit a cikk ír, de elég rossz ahhoz, hogy félrevigyen, ha nincs interjútapasztalatod.
Álláskeresés közösségi oldalakon
Eheti témám főleg a közösségi oldalakon való álláskeresés lesz, mert úgy gondolom, hogy mára ez lett az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy álláshoz jusson bárki.
A munkáltatók előszeretettel használják a közösségi oldalakat tájékozódásra. Az interjúra hívás előtt a már kiválasztott CV-k alapján szívesen rákeresnek a jelöltekre. Ezt az álláskereső a maga javára fordíthatja.
Sokszor hallom, hogy „én ugyan nem vagyok fenn az Iwiwen, Facebookon, azt sem tudom, mi az a LinkedIn” stb. Ez a hozzáállás nem fog segíteni az álláskeresésben… Értem sokak ellenérzéseit a közösségi oldalakkal szemben, de ezeket félre kell tenni. És nem, egyáltalán nem kell az életed minden pillanatát megosztani rajtuk, bőven elég, ha álláskeresésre használod. Az elkövetkező néhány posztban megnézzük, ezt hogyan lehet hatékonyan csinálni. 3 oldallal, az Iwiw-vel, a Facebookkal, és a LinkedInnel fogok részletesebben foglalkozni a héten.
Hogyan kerüld el a munkanélküliséget?
Ahogy nem győzöm ismételni, a munkanélküliség a jelen társadalmunk velejárója. Tehát nem szégyen, nem kegyvesztettség, csak egy olyan állapot, amibe bárki kerülhet.
Azonban erre a helyzetre tudatosan lehet készülni. Praktikusan akkor, amikor nem vagy munkanélküli. Azt, hogy minél versenyképesebb légy a munkaerőpiacon folyamatos önképzéssel érheted el, mégpedig akkor, amikor van munkád. Tanfolyamokkal, nyelvtanulással, szakmai továbbképzésekkel. Ha szerencséd van, ezt a munkahelyed is támogatja anyagilag, a tanulmányi szerződések másik nagy előnye, hogy a munkahelyeden is biztosabb pozícióba kerülhetsz. Mert nem véletlenül fektetnek be a képzésedbe, terveik vannak veled.
Ha a munkahelyed nem támogatja az ilyesmit, akkor a magad erőforrásaiból oldd meg. Hétvégén, szabadságok stb. terhére, de fejlődni muszáj.
Sajnos azt kell mondanom, hogy ha már munkanélküli lettél, akkor a munkanélküliség állapotából nem vezet ki a képzés. A munkanélküli ellátás ma Magyarországon – benne a munkanélkülieknek szánt képzésekkel – kritikán aluli. Tehát az nem jó megoldás, ha munkanélküliként valamilyen képzésben veszel részt, és abban reménykedsz, hogy a képzés után lesz állásod. Mert valószínűtlen, hogy lesz, ismerve a képzési rendszerüket. Ha egy ilyen képzést mégiscsak elkezdesz, mellette gőzerővel keress állást. Inkább hagyd félbe a képzést amiatt, hogy állásod lett, mintsem a képzési időben a még meglévő gyakorlatod és kapcsolatrendszered is „kihűljön”, végképp megnehezítve az álláskeresést.