Válasz nélkül

Válasz nélkül

Az egyik leggyakoribb álláskeresői kritika az egész álláskeresési rendszerünkkel szemben a pályázóktól, hogy nem kapnak visszajelzést az elküldött pályázati anyagukra. „Még egy autoreply-t sem”

Mivel az álláskeresőnek az a jó, ha arra koncentrál, ami előreviszi az álláskeresésben, ennek a felvetésnek nem nagyon szoktam teret engedni. A rendszerkritika kell, a változás kell, de állás nem lesz belőle, márpedig az álláskeresőnek arra van szüksége.

Különleges apropója van azonban annak, hogy mégis foglalkozom a visszajelzésekkel, és nemcsak a hiányukkal.

Véleményem szerint az álláskeresői oldal számára a (nemleges) visszajelzések hiányolása egyfajta magyarázatkeresést jelent, hogy lám, tényleg, a rendszer rossz, embertelen, „válaszra sem méltatnak”, „emberszámba se vesznek”, és innen már csak egy lépés eljutni oda, hogy mindennek okozói az ilyenolyan HR-esek (ide pedig képzeljünk sok pejoratív jelzőt). Ez a hozzáállás azonban nem segít állást találni, fölösleges, káros, nem támogatható. Megértem, hogy nehéz elfogadni azt, hogy valaki nem talál állást hosszabb idő után sem, pedig sajnos ez a jelenlegi társadalmunk jellemzője

Ha valahová elküldted a pályázatod, onnantól nincs más dolgod, mint várni 1-2 hetet, esetleg egyszer telefonon (és nem e-mailen), érdeklődni. Ha látnak esélyt arra, hogy veled dolgozzanak, értesíteni fognak. Ha nem, akkor a bosszankodás, bűnbakkeresés sem segít.

A munkáltatók, toborzók, a „HR-esek” oldaláról összetettebb a kép. Miért nem küldenek visszajelzést? Az első ok, ami mindenkiben felmerül, a lustaság, nemtörődömség. Biztosan van ilyen is, de az egyszerűnek tűnő visszajelzés-küldés valójában nem is egyszerű.

Választ adni csak akkor szabad a jelentkezőknek, ha már döntöttünk az új kolléga személyéről, és meg is állapodtunk vele. Aki még ennél is nagyobb biztonságra törekszik, az a próbaidő végét is kivárja, hogy tudja, valóban beválik-e az új munkatárs. Ha nem válik be, ha az utolsó körben nem tudunk vele megegyezni, esetleg az interjúköreink közt máshol jobb ajánlatot kapott, akkor a kiküldött nemleges válaszokkal csak kárt okoztunk: ők már egy újabb hirdetésünkre nem jelentkeznek, ha pedig elutasítottuk őket, akkor a felkeresésük kínossá válhat. Így inkább elsikkadnak a nemleges válaszok.

Van, ahol a vállalati előírások nem engedik a válaszadást, pont amiatt, hogy egyetlen jelentkezőt se riasszanak el, hátha később mégis szükség lesz rá. Így van értelme a jelentkezőkből adatbázist építeni, ami később nagyon hasznos lehet. Az álláskeresőnek is.

Akiknek egyértelműen nemet kellene mondani, azokat csak megbántjuk vele, rosszabb esetben ellenségessé tesszük őket. Tehát, az álláskereső a legritkább esetben fogja megtudni, ha azért nem kapott állást, mert gyenge a pályázata, mert nem volt megfelelő a fellépése állásinterjún, vagy mert egyszerűen nem volt szimpatikus. Talán a szakmai és nyelvtudásbeli hiányosságokra tesztek mentén fény derülhet, de ebből is csak sértődés lesz, a jelölt mindig mást gondol a maga tudásáról, mint amit mi látunk. Így a negatív visszajelzések helyett is a hallgatást választjuk, konfliktuskerülőn.

Lehet küldetni egy „köszönjük, megkaptuk” tartalmú mailt mindenkinek automatikusan. Csakhogy ezzel nem oldottunk meg semmit.

Visszajelzés, ha objektív

Ahogy az álláskeresőket arra biztatom, ne várjanak az elutasító válaszokra, csak lépjenek tovább jelentkezés után, a HR-oldalt rábeszélném arra, hogy használható visszajelzést küldjenek. Én tudom a legjobban, mennyi időbe kerül ez, hiszen egy-egy pályázati anyaggal másfél-két órát töltök el, mire egy kb. egyoldalas választ merek adni a tőlem segítséget kérőnek. Persze ebben engem nem kötnek vállalati előírások, határidőt sem vállalok, fizetést sem kapok érte, úgy tűnhet, nincs kockázat. Pedig van. A visszajelzésnek őszintének kell lenni, akkor is, ha negatív. Ha a motivációs levele számomra nem kreatívnak tűnik, hanem erőltetettnek, ha a helyesírása, szövegszerkesztése nem megfelelő, vagy a CV-tartalma nem mutatja, mihez ért az illető, ezt mind le kell írnom. Mert ebből tanul a jelölt, így egy sikertelen pályázatnak is lenne értelme számára. A mostani rendszerben nincs, ezért taszítja őket reménytelenségbe.

Tőlem javaslatokat is kapnak a változtatásra, egy hivatalos visszautasításban lehet, hogy ez már nem vállalható. Ezért nem vagyok én HR-es… Engem ebben a tevékenységben a jobbítás vezérel.

Kitartás

Az idei plakátkiállítás egyik érdekes darabja ihletett arra, hogy posztot írjak e témáról. Az alkotó úgy foglalta össze álláskeresői tapasztalatait, ahogy leginkább szakmai profiljába vág: kreatívan. (Grafikus)

E kreativitáshoz gratulálva ezúton szeretném felhívni a figyelmeteket erre a plakátra. Itt kinagyítva láthatók egyes részletei. A kiállítás honlapján egyben – de sajnos olvashatatlanul kicsiben – látható, itt lehet rá egy like-al szavazni is. Az alkotó ifjú hölgy pedig talán pont a szavazatok, mint elismerések hatására marad továbbra is kitartó és lelkes.

—-

Közönségszavazás a „Nem adom fel!” c. plakátra itt

Írj te is!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Mások mondták:

  1. Eltévelyedés
    mondta:

    Saja tényleg munkaigényes a visszajelzés, főleg, ha személyre szabott. Ráadásul nem hoz profitot a cégnek. És megbántja az önérzetes álláskeresőket. Én viszont beikszelném a tickboxot, hogy akarok választ, még megalázót is. Ha azt írják, van 17 szarvashiba az önéletrajzomban, akkor átnézem. Ha azt írják, szerintük nem releváns a tapasztalatom, akkor elmormolok nyilván egy kurvaanyátokat, de megköszönöm, joguk van így gondolni. Ha azt írják, nem tűnt elég íkéretesnek az önéletrajz, akkor nekiesek és újraírom. Ha azt mondják: találtak egy mégjobb/olcsóbb/nagyobb mellű jelöltet, azt mondom oké, ez nem az én napom volt.
    In an ideal world… de persze tudom, akármit is írnak, amibe belekapaszkodhatok, és szénné perelhetem őket valami mondvacsinált indokkal. Én sem bíbelődnék a nem nyert jelöltek személye coachingjával.

  2. Judit3
    mondta:

    Ez igen kényes téma, hogy jó e vagy sem, ha az álláskereső negatív választ kap. Itt saját példámat tudom felhozni. Küldözgettem az önéletrajzaimat és közben vártam a visszajelzéseket, de semmi. Ekkor úgy gondoltam, hogy még a negatív visszajelzés is jó lenne, csak válaszolnának már valamit a megkeresett cégek. Amikor meg szinte egymás után 3, vagy 4 helyről írtak vissza, hogy lezárult a keresési folyamat és nem engem választottak kicsit lelombozott annak ellenére, hogy előtte meg “erre” vágytam.
    Jó volt betekintést nyerni a másik oldalról is. 🙂

    (Ezzel a témával foglalkozó hasonló szösszenet:
    http://www.cvonline.hu/Csak-a-csend-%E2%80%93-meddig-varjunk-allas-ugyben-valaszra/a.html )

  3. Könyvbirodalom
    mondta:

    Jó volt olvasni a másik oldalt ezzel kapcsolatban, valahol egyet is tudok vele érteni.

    Ettől függetlenül, mennyivel kevesebb álláskereső lenne, ha mindegyik jelentkezés, interjú stb. után udvarias,nem leértékelő formában kapnának egy rövid visszajelzést arról, hol is van a hiba. Sokat lehetne okulni. Persze, ezt nem mindig lehet megtenni, hiszen egy cégvezetőnek (főleg, ha kicsi cégről van szó) szíve joga a számára legszimpatikusabb embert kiválasztani, hiszen vele fog dolgozni, neki fizet a cége. Másfelől meg akár peralapot is nyújthatna egy ilyen…

    Ismertem egy olyan (igaz, kis) céget, ahol szívügyüknek tekintették, hogy minden jelentkező kapjon egy választ a pályázatára. Ez volt a ügyvezetői irányelv. A férfi úgy gondolta (illetve gondolja még most is), hogy ez a cég számára jó képet fest az emberek felé. Szimpatikus nekem ez a hozzáállás.

    Tetszett, ahogyan sikerült erről egy olyan cikket írni, ahol is mindkét felet megérted, és megpróbálod “közelebb hozni” őket egymáshoz. 🙂

    További sok sikert a blogoláshoz!