Álláskeresői kérdések, amikre egyszerű a válasz
Álláskeresési tanácsadó munkám során tapasztalom igen sokszor, hogy egyszerű problémákat is túldimenzionálnak, túlgondolnak az álláskeresők. Nem tudom, mi okozza ezt, de sejtem, hogy az álláskeresés „tudományát” misztikumnak beállító cikkecskék, és a „jaj, nehéz állást találni”, „kiszolgáltatott vagy” szólamok is sokat ártanak a józan gondolkodásnak. Íme, néhány kérdés, amit fel sem kellene tenni, mert annyira kézenfekvő a válasz.
Gyorsabban talál-e állást, aki állásból keres?
Kaptam egy ilyen kérdést, és mivel elég sokrétű választ tudtam rá adni, azt gondolom, egy posztot is megér. Kedves Olvasóm, köszönöm a témajavaslatot!
Egy állásváltáson gondolkodó ember dilemmája lehet, hogy állásból keressen-e állást, vagy mondjon fel, hagyja ott a nemszeretem helyet, és 100%-ban az álláskeresésre koncentráljon.
Kezdem érteni a HR-eseket!
Ezzel a felkiáltással térnek vissza néha alkalmi álláshirdető ismerőseim, akik először találták szembe magukat egy olyan halom önéletrajzzal, ami nem megfelelő: nem válaszol az álláshirdetésben megfogalmazott igényeikre, sőt, még csak nem is tárgyalja azokat a pontokat, amik az álláshirdetésben le vannak írva.
Fokozottan növeli a kiválasztó rossz érzését, ha ismerősi körben küldött szét levelet, Linkedinen, Facebookon, hogy ha esetleg tud valaki alkalmas embert…
Abszurd vállalati elvek a kiválasztásban
Vannak elvek egy-egy cégnél, amivel a kiválasztásban (is), a saját életüket nehezítik, nemcsak az álláskeresőkét. Értem én, hogy ezek az elvek egyes cégek presztízsét akarták volt szolgálni, de az értelmük a folyamatosan változó (ne szépítsünk: romló) gazdasági helyzetünkben igencsak elpárolgott.
Ahogy álláskeresőknek segítek, tapasztalok olyan vállalati mondásokat, amik a józan észnek, üzleti érdekeknek is ellentmondanak. De ezek elvek, azaz a cégek gondolkodás nélkül ragaszkodnak hozzájuk, még akkor is, ha ezekkel a legjobb potenciális munkavállalókat sakkozzák ki a saját cégükből, még mielőtt bekerülnének hozzájuk. Kicsik és nagyok egyaránt…. Pár ilyen – szerintem kidobásra érett – elv:
Hogyan ismerheted fel a rutintalan interjúztatót?
A CV-online blogjában írt legutóbbi cikkemben a rutintalan interjúztatókkal való viselkedésről írtam. Ami onnan kimaradt, annak részletezése, hogy hogyan is ismerhetők fel ezek az emberek.
Nagy hiba a HR-es interjúztatót az életkora alapján tapasztalatlannak értékelni. Lehet, hogy csak huszonéves, és 1-2 év munkatapasztalata van, de ha naponta 4-5-6 állásinterjún vesz részt, akkor már több mint 1000-1500 állásinterjút vezetett le még így is. Neked álláskeresőként valószínűleg sosem lesz ilyen állásinterjús rutinod (és ez persze nem is cél).
Az álláskeresés nem bonyolult
Amikor ezt mondom, akkor arra gondolok, hogy a létező legkézenfekvőbb módon kell kezelni azokat a tényezőket, kérdéseket, amik felmerülnek.
Miről hazudnak nekünk az állásinterjúkon?
Valószínűleg sok álláskereső találkozott már – finoman szólva – be nem tartott ígéretekkel, akár a kiválasztás, akár később, a munkája során. Az álláskeresőket mindig arra biztatom, hogy kérdezzenek, nyerjenek megerősítést minden kétségükre, akarjanak konkrét választ minden kérdésükre, mielőtt igent mondanak egy cég állásajánlatára. Ellenkező esetben sok kellemetlen perc, és akár derékba tört karrier lehet a következménye.
Személyes találkozás a Z generációval
Egy középiskolai tanárnő hívott meg nemrég osztályfőnöki órára, hogy érettségi utáni képzésben résztvevő tanítványainak tartsak előadást. Előzetesen egyeztettük, mit tanulnak, milyen a hozzáállásuk a fiataloknak (tipikus Z generációs), és mi lenne az, amiről szívesen hallanának. Motivációs levél, általános jövőkép, munkakeresési tapasztalatok.
Mesék döntésképtelen munkáltatókról és hitegetett álláskeresőkről
Ezek a mesék nem egyszer volt, hol nem volttal kezdődnek, mert sokszor voltak, vannak, és itt, ma, Magyarországon (lehet, hogy máshol is, hozzám innen érkeznek rendszeresen hasonló beszámolók). Ezek a mesék nem mesék: megtörténtek sokszor, sokakkal, nem pont így, csak hasonlóan. (A valósággal való bármilyen egyezés a pusztán a véletlen műve)
Nem jött be az állás, vége lett próbaidőben?
Ilyen megkeresések is szoktak érkezni hozzám: a kétségbeesett álláskereső azt írja, kirúgták/felmondott próbaidőben mert nem bírta tovább, most mi lesz vele? Az első, amit látnia kell, hogy ha így keres állást, az semmivel sem rosszabb helyzet, mintha hosszú munkanélküliségből keresne, ennek a helyzetnek inkább az önbizalom-romboló ereje erős, ezért sokkolóbb, mint az átlagos felmondás. Tanulság ilyen esetekben sok van, de egy valamit biztosan kijelenthetünk: az állásinterjú – annak ellenére, hogy állás lett belőle – nem sikerült jól, mindkét fél hibájából. Az álláskereső és a munkáltató sem azokról a dolgokról szerzett bizonyosságot, amikre valójában szüksége lett volna. Álláskeresői oldalról is van néhány intő jel, amire érdemes odafigyelni.