A poroszos oktatás és az álláskeresési nehézségek összefüggései
Többször okoltam már a poroszos oktatást cikkeimben az álláskeresési problémákért, és ez most aktuális témává vált, ezért kifejtem, mi bajom volt/van vele. Azt remélem ettől, hogy többen le tudják majd tenni a félelmeiket, beléjük nevelt gátlásokat az álláskeresés során. Másfelől megértem a most aggódó szülőket, és magam is aggódva figyelem az oktatás változásait, mert látni vélem, mit eredményez majd. Az a félelmem, lesz még olyan generáció, akiknek problémái lesznek az álláskereséssel (is) az oktatás miatt.
A tekintélyelvű oktatás célja, hogy jól irányítható, befolyásolható embereket hozzon létre. A módszerek, amikkel ez kialakítható, az emberek egyéniségében hatalmas rombolást végeznek. A 60-as, 70-es, 80-as évek elején születettek ezeket a jeleket mutatják, így a problémát általánosnak látom, bár nem tagadom, saját példám volt az első, ahol szembesültem ezzel.
Miért jó közvetítőn keresztül állást keresni?
Sokszor hallom, hogy a legtöbb álláskereső inkább kikerülné a toborzó, közvetítő cégeket, mert rossz tapasztalatai voltak, mert azt gondolja, hogy közvetlenül a munkáltatóval tárgyalva – kikerülve a közvetítői kört – hatékonyabb lehet az álláskeresése. A rossz tapasztalatokkal nehéz mit kezdeni, el kell ismerni, vannak kóklerek ebben a szakmában is.
Az álláskeresés gyorsasága és hatékonysága azonban sokkal több tényezőtől függ annál, minthogy ilyen egyszerűen ítéljük meg.
Termékek, szolgáltatások álláskeresőknek
Álláskeresők kétségbeesésükben hajlamosak lennének bármit megadni (főleg kisebb-nagyobb összegeket), csak végre állásuk legyen.
Fontos mérlegelni, érdemes-e ezt vagy azt megvenni, költeni valamire, ami sikeres álláskeresést ígér. Ismerve az álláskeresők anyagi helyzetét, általában nem javaslom ezeket. Nem feltétlenül azért, mert nem jó a kínált szolgáltatás, hanem azért, mert a költés kimenete bizonytalan.
Egyáltalán nem biztos, hogy kapsz valamit a pénzedért, ami előrevisz.
Proaktív álláskeresés I. – Hideghívással
(Hideghívás: ismeretlen emberek felhívása, általában valamilyen termék eladása céljából.)
Egyik olvasóm kérte, hogy foglaljam össze, milyen módon lehet „rejtett állásokat” felkutatni. Én ezt inkább proaktív álláskeresésnek hívnám, mert valójában nem rejtik el ezeket a lehetőségeket a munkáltatók, csak még nem véglegesítették az igényüket, nem hirdették meg a pozíciót, esetleg ismerősökre várnak. Egyik módja az ilyen lehetőségek felkutatásának, hogy hideghívással nekiállunk cégeket felkeresni.
Katasztrófaturizmus
Olvastam ma egy lakossági pénzügyekkel foglalkozó cikket, benne pedig egy okosnak tűnő ember veretesen ostoba gondolatát arról, hogy minden háztartásban akadna néhány ezres öngondoskodásra, csak spórolni kell. Hát persze, ő biztosan így látja, ezért haragudni sem tudok rá. De szívesen elküldeném egy Békés megyei faluba személyre szabott tanácsokat adni, ahol ha egy családban 1 dolgozó akad, már örülünk, annyira kevés a munkahely. Eszembe juttatott viszont egy régi élményemet, amikor szintén hasonló – tájékozatlanságból eredő – szociális érzéketlenséget tapasztaltam.
Gimnazista gyakornok voltam egy önkormányzat iktatóirodájában, ahová a lakossági levelek is érkeztek. Igen, segélykérők is. A középkorú, selyemblúzos nő munkaköre szerint felbontotta ezeket is, iktatta, de emellett néha felolvasta, és kommentálta. Pl. egy poros füzetlapra írt pár sort, amiben a levélíró segélyt kér, mert konkrétan nincs mit ennie. A nő kommentje hozzá: „se illetékbélyeg, se semmi? De bunkó…!” Ekkor határoztam el, hogy én ilyen sohasem leszek. Illedelmes gyakornokként csak magamban dohogtam: Illetékbélyeg, mi? Mikor kenyérre sem futja?
A segítségkérés kultúrája
Mottó: Egy lehetőségnél sohasem kaphatsz többet!
Néha még a lehetőséget sem adják, kérni kell. De hogyan kérj segítséget? Mert ez is nehéz, és van, aki rosszul fog hozzá.
Történt mostanában, hogy egy ismerősömnek panaszkodott a barátja, hogy nem talál állást, pedig jónevű főiskolán végzett informatikusként ennek nem így kellene lennie. Ismerős ajánlotta a Jobangel blogot, és azt is, írjon nekem, kérjen segítséget, majd szólt nekem is, hogy érzékeny barátja hozzáállását próbáljam meg formálni egy kicsit, lehetőleg nagyon finoman fogalmazva meg véleményemet. Pár hét elteltével se megkeresés, se állás. Ismerősöm már kellő képzést kapott tőlem álláskeresésből, próbált a barátja segítségére lenni, látott is néhány durva hibát a pályázati anyagban (pl. „az egyetemet nem tudtam elvégezni, mert…”, „még nincs gyakorlatom, de…”), viszont átfogóan nem tudott rajta igazán javítani, ezért tovább győzködte a mimózalelkű barátot, aki ennyit válaszolt: de hát mit írjak én neki?
Álláskeresés és gazdasági válság
Idegesítően sokszor olvashatunk olyan cikkeket, hogy a szép, boldog, kiegyensúlyozott embereknek könnyebb állást találni. Különösen dühítő ez akkor, ha a cikket olvasó álláskereső épp munka nélkül van, vagy egy nagyon rossz állásból keresgél valami jobbat, vagy valami jobban fizetőt, mert nem tudja fizetni a számláit. Innen legyen valaki boldog és kiegyensúlyozott, ha tud.
E cikkek többsége nyilván nem releváns számunkra, ezek leginkább USA-beli weboldalakról fordított cikkek, esetleg a komolytalan „brit tudósok kimutatták” szófordulatot tartalmazzák.
A kis magyar valóság ugyan más, de azért biztató.
Mikor érdemes állást váltani?
Egyszerűnek tűnő kérdés, de rengeteg dilemmát hordoz.
Nagyon fontos, hogy az állásváltás nem azzal kezdődik, hogy mérgedben felmondasz, és utána kezdesz keresgélni, majd elfogynak a tartalékaid, és kétségbeesve bármit elfogadsz. Először gondold végig a lehetséges következményeket, utána cselekedj. Amíg van munkahelyed (akármilyen rossz is), sokkal jobb helyzetből vághatsz neki az álláskeresésnek.
HR portal cikk a Europassról
Nemrég – más szakértők mellett – megkérdeztek a HRportal.hu szerkesztői, mi a véleményem az önéletrajz-írás trendjeiről. A cikk itt olvasható. Terjedelmi korlátok miatt a szerkesztők csak a főbb gondolatokat tudták megjeleníteni, így a kimaradt mondanivalónak ebben a posztban találtam helyet.
Milyen az ideális jelölt 2012-ben?
A hagyományos, eddig ismert álláspiaci helyzet szerint az álláskeresés sikere nagyban függ a szakmai tudástól, tapasztalatoktól és a jelölt készségeitől. Legalábbis ezt a sorrendet adtuk meg eddig, ebben hittünk, és most rácsodálkozhatunk a kialakuló új világra.