Ha alább kell adni
Vannak helyzetek, amikor annyira nehezen megy az álláskeresés és annyira kell a jövedelem, hogy valamit muszáj elengedni – a jó fizetést, a jó pozíciót, a szakmát magát. Sokan még ilyenkor is ragaszkodnak a szakmai munkához, de eljön a pillanat, mikor már nem lehet… Általában azt szoktam javasolni, hogy ne is várják ezt meg, ha nem megy a szakmai álláskeresés, akkor a csak jövedelemszerzőhöz is hozzá kell fogni. Legkésőbb a tervezett álláskeresési idő egynegyedének letelte után! Azaz, ha a tartalékaid 8 hónapra elegendőek – és ez már ideális állapot manapság – akkor 2 hónap után el kell kezdeni a jövedelemszerző állásokat is keresgélni (alacsonyabb pozíció, fizikai munka, kevésbé népszerű iparág stb.) Tudni kell mellette, hogy az átlagos állástalálási idő 9 hónap. Ebben benne van az informatikus szakmacsoport is, ahol akár 2-3 hét is lehet, és az adminisztrációs állások is, ahol évek is eltelhetnek. Tehát valójában ez a 9 hónapos mondás nem jó semmire, de iránymutató, hogy mikortól látszik igazán kétségbeejtőnek a helyzet.
Mit tanulhatsz meg álláskeresőként a Marsi/Mentőexpedíció c. filmből?
Nem tévedtél el, ez itt még mindig álláskeresős blog, nem filmajánló. A címben ajánlott film viszont mutat egy olyan hozzáállást, amit érdemes mindenképpen elsajátítani a sikeres álláskeresés érdekében is. A problémamegoldást, de nem úgy, ahogy lazán beírjuk az önéletrajzba, hogy problamamegoldó készségünk hűde milyen nagyszerű…
Spoileres poszt lesz, ezért mindenki csak saját felelősségére olvassa a kép utáni bekezdéseket!
Gyorsabban talál-e állást, aki állásból keres?
Kaptam egy ilyen kérdést, és mivel elég sokrétű választ tudtam rá adni, azt gondolom, egy posztot is megér. Kedves Olvasóm, köszönöm a témajavaslatot!
Egy állásváltáson gondolkodó ember dilemmája lehet, hogy állásból keressen-e állást, vagy mondjon fel, hagyja ott a nemszeretem helyet, és 100%-ban az álláskeresésre koncentráljon.
Abszurd vállalati elvek a kiválasztásban
Vannak elvek egy-egy cégnél, amivel a kiválasztásban (is), a saját életüket nehezítik, nemcsak az álláskeresőkét. Értem én, hogy ezek az elvek egyes cégek presztízsét akarták volt szolgálni, de az értelmük a folyamatosan változó (ne szépítsünk: romló) gazdasági helyzetünkben igencsak elpárolgott.
Ahogy álláskeresőknek segítek, tapasztalok olyan vállalati mondásokat, amik a józan észnek, üzleti érdekeknek is ellentmondanak. De ezek elvek, azaz a cégek gondolkodás nélkül ragaszkodnak hozzájuk, még akkor is, ha ezekkel a legjobb potenciális munkavállalókat sakkozzák ki a saját cégükből, még mielőtt bekerülnének hozzájuk. Kicsik és nagyok egyaránt…. Pár ilyen – szerintem kidobásra érett – elv:
Hogyan ismerheted fel a rutintalan interjúztatót?
A CV-online blogjában írt legutóbbi cikkemben a rutintalan interjúztatókkal való viselkedésről írtam. Ami onnan kimaradt, annak részletezése, hogy hogyan is ismerhetők fel ezek az emberek.
Nagy hiba a HR-es interjúztatót az életkora alapján tapasztalatlannak értékelni. Lehet, hogy csak huszonéves, és 1-2 év munkatapasztalata van, de ha naponta 4-5-6 állásinterjún vesz részt, akkor már több mint 1000-1500 állásinterjút vezetett le még így is. Neked álláskeresőként valószínűleg sosem lesz ilyen állásinterjús rutinod (és ez persze nem is cél).
Az álláskeresés nem bonyolult
Amikor ezt mondom, akkor arra gondolok, hogy a létező legkézenfekvőbb módon kell kezelni azokat a tényezőket, kérdéseket, amik felmerülnek.
Miről hazudnak nekünk az állásinterjúkon?
Valószínűleg sok álláskereső találkozott már – finoman szólva – be nem tartott ígéretekkel, akár a kiválasztás, akár később, a munkája során. Az álláskeresőket mindig arra biztatom, hogy kérdezzenek, nyerjenek megerősítést minden kétségükre, akarjanak konkrét választ minden kérdésükre, mielőtt igent mondanak egy cég állásajánlatára. Ellenkező esetben sok kellemetlen perc, és akár derékba tört karrier lehet a következménye.
Állások a túlélésért
Az álláskeresés folyamán felmerül a kérdés, hogy a rossz állás jobb-e, mint a semmilyen? Nemrég itt a blogon egy kommentfolyamban is előkerült, ez adta az ötletet, hogy részleteiben is körbejárjam a témát.
Határozott véleményem, hogy igen, a rossz állás jobb, mint a semmilyen, ezeket hívjuk túlélő állásoknak (survival job a témával foglalkozó angol nyelvű irodalomban). Ennek is több esete van, ezeket veszem most végig.
Ha van egy rossz állásod…
… akkor van motivációd, hogy változtass, keress egy jobbat. Tudod, mit nem szeretsz benne, mi az, amit majd a következőkben el akarsz kerülni. A rossz hangulat, a nem fizető munkáltató, a túl sok vagy túl kevés feladat, a bizonytalanság érzése, a szervezetlenség stb. Tehát kezdj el állást keresni, a jelenlegit pedig tekintsd túlélő állásnak. Véletlenül se mondj fel erős felindulásból, vagy „ennél minden jobb” megfontolásból. A munkanélküliség pl. nem jobb. Ilyenkor inkább előre kell gondolkodni, tervezni, annak érdekében, hogy a lehető legkisebb veszteséget szenvedd el.
Jó kommunikációs készség: a cégek hogy állnak ezzel?
Az álláskeresési kommunikáció az álláshirdetéssel kezdődik, de az általános céges kommunikáció hiányosságai sajnos az egész álláskeresési folyamatra kihatnak – sokat ártva ezzel az álláskeresőknek.
Jelöltértékelési kulisszatitkok
Néha panaszkodnak jelöltek, hogy egy szakmai kiválasztáson végigmentek, kiválasztódtak, aztán „a hülye, HR-es megfúrta”. Ezzel szemben tudni kell, hogy a HR-esnek nincs vétójoga egy ember alkalmazásában (pl. mert nem ő fog dolgozni vele napi szinten), így valószínűleg összetettebb úton jutottak a „mégsem” döntésig. Jól működő szervezetben erős a törekvés az objektív kiválasztásra. Foglalkoztam ezzel már itt, most egy konkrét példát is hoztam, amiben jelöltként vettem részt.